2015. december 28-án igen látványos naplementét sikerült észlelni, olyat, amilyet még sosem láttam. Láttam már naplementét, de azok nem voltak ennyire látványosak ehhez képest.
Az észlelés a Zselici Csillagpark 25 méter magas kilátójából zajlott, úgy több száz km-re ellátni, nem volt gond a rálátással.
Jól látszanak az inverziós rétegek, illetve az erős délibáb, sőt a zöld sugár-jelenség, illetve egy most észlelhető, nagy napfoltcsoport is jól látszik.
A kilátó rugalmas, ezért mozog, így én a 400 mm-es teleobjektívet választottam a régi öreg 1000D-vel mert a napfény vakító volt, és úgy gondoltam mégsem a 6D-nek a szenzorát pattintom el. Szerencsére az f/16-os rekesznek, ezzel nem volt gond. 1/2500 sec-es záridőt és ISO100-at használtam. A kép tegnap azaz 2015. 12. 28.-án ~15:10 UT-kor készült.
Egymásra raktam a rétegeket; az inverzis effektusó jól látszódik.
Tegnap – 2015.10.27.-én két csoport között UTC14:34-kor úgy gondoltam felpattintom az öreg EOS1000D masinámat a Lunt LS100-as naptávcsőre.
Noha a napfotózás ezen része hihetetlenül bonyolultnak tűnik. Sőt .. inkább ASI kamerával kéne … mondjuk 40000 képkocka – videó és azt kell registaxban összerakni hasonlók. Én csak egy képet készítettem tesztgyanánt.
A képen látszódik maga a nap – direkt túlexponáltam és más fehéregyensúlyt állítottam, ezért lett ilyen “kellemes” de túlexpós színe. EOS – ASP-C szenzorral és némi croppal így néz ki 712mm-es fókuszon a H-alfás napunk. Számtalan filamentum volt észlelhető illetve megannyi nyugodt protuberancia. Ám … a felvétel készítése előtt egy órával hatalmas eruptív protuberancia volt a napon amely szinte 10 percről 10 percre változtatta alakját. Egy tölcsér alakú hatalmas robbanás amelynél a mágneses mező mentén enyhén szólva anyagfröcskölés látszódott. Az egész maximum 1 óráig tartott, tehát pont láttam mikor keletkezik, és pont láttam mikor ereje teljében van, illetve mikor már alig látszódott belőle valami.
A 20mm-es okulárba nézve látványosak voltak a filamentumok. Sokkal szebbek mint a fényképen. A 10mm-es okulárral a legnagyobb protuberanciát céloztam meg. A képen 4-5 óra irányában látható. Alá szerintem a Földünk kényelmesen beférne.
Tegnap amúgyis jó idő volt verőfényes napsütéssel és 16°C-os csúcshőmérséklettel. A nyugodtság is megfelelő volt 6-os. Viszont a tanulság, hogy a kupola nem mindig jó. Azért nem mert kéményként működik és nagyon remegteti a levegőt. Így szerintem jobban jártam volna ha registaxolok egy ASI- hoz hasonló kamerával. 🙂
2015. február 2-án a csurgói Eötvös József Általános Iskolában, az iskola névadójának halálának évfordulója alkalmából „Eötvös napot” tartottak. Egyesületünket az iskola igazgatója, Simon Mihály megkereste, hogy ha az időjárás engedi tartsunk távcsöves bemutatót a gyerekeknek. Ezzel párhuzamosan pedig mobil planetárium segítségével Illés Tibor tartott égismertetőt, mi a távcsöves bemutatóért voltunk felelősek. Egyesületünk részéről a bemutatót Bognár Gábor tartotta.
Mivel az időjárás az esti órákban nem a legkedvezőbb arra, hogy gyerekek számára távcsöves bemutatót tartásra, és mivel a rendezvény a délutáni órákban véget ért, ezért a Nap bemutatásában állapodtunk meg.
A bemutatóra egy 120/1000-as, napészlelésre átalakított Newton-távcsövet használtunk. A távcső fő- és segédtükréről a fényvisszaverő alumínium réteg el lett távolítva. Így a távcső úgy működött, mint egy két Herschel-prizmát tartalmazó rendszer. A további fénycsökkentést polárszűrő-párossal és színszűrővel oldottuk meg.
A távcső összeszerelését követően, Simon Mihály, az iskola igazgatója és egyben fizikatanára segített nekünk kiválasztani a bemutatóhoz legmegfelelőbb szűrő összeállítást. A légköri körülmények és a vizuális látvány az OIII szűrő és a két polárszűrő használatának kedvezett. Bár gyönyörű kék volt az ég, a légkör nyugodtsága sajnos nem tette lehetővé, hogy 70x-es nagyításnál nagyobbat alkalmazzunk. Így a bemutató célja a teljes napkorong bemutatása volt.
VCSE – Nap észlelés.
Az észlelés során a gyerekek megcsodálták a napfoltok finom szerkezetét, és ha a levegő mozgása engedte, akkor megpillantották a peremen lévő napfoltok körül izzó fáklyamezőket. Érezték a Föld forgását, ahogy a látómezőből kiúszott a Nap korongja. Ismerkedtek a távcső kezelésével, ahogy megpróbálták a „menekülő” napkorongot „visszaterelni” a látómező közepébe. Megtanulták hogyan kell egy távcsőbe pillantani, felfedezni a látómezőt.
VCSE – Az első észlelők.
Mivel az időjárás kezdetben nem kedvezett a bemutatónak, ezért a rendezvény kezdetekor a bemutatót nem jelentették be az iskolában. Ám ahogy a szél elfújta a felhőket és lehetőség nyílott az észlelésre, gyorsan elterjedt a távcsöves bemutató híre.
Kisebb, 5-10 fős csoportokban érkeztek a távcsőhöz az érdeklődök. De az iskola dolgozóit, a gyerekekhez érkező szülőket is bevontuk az észlelésbe. Érdekes dolog volt, hogy a szülők általában nem akartak a távcsőbe pillantani, viszont igen boldogok voltak, amikor látták, hogy a gyerekük lelkesen néz a távcsőbe és mondja, hogy mit lát. Érdekes volt látni a szülő és gyermeke arcát. Nem volt egyértelmű kinek volt az észlelés nagyobb élmény? A gyereknek vagy a szülőnek?
Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy Simon Mihály igazgató úr tanácsára a távcsövet úgy helyeztük el, hogy aki bejön vagy kimegy az iskolából az mindenképpen elhaladjon mellette.
VCSE – Összecsomagoltuk a felszerelést.
Sajnos a lenyugvó Nap és a közelben lévő fák miatt nem lehetett másfél óránál hosszabb bemutatót tartani. Ahogy a lenyugvó Nap a közeli fák takarásába került, a távcsövet összecsomagoltuk, és vártuk a rendezvény végét, segítettünk a mobil planetárium összepakolásában.
Csizmadia Ákos beszámolója: Habár maga a fogyatkozás az erős felhőtakaró miatt észlelhetetlen, a hatása kétségtelenül érződik. Ma reggel budapesti munkahelyemen olyan sötét volt, hogy beérkezve 9 óra tájban villanyt kellett kapcsolnom. Ezt tegnap csak 16 óra körül – majdnem napnyugtakor – tettem meg. Olvasd tovább →