VCSE – Az M61 spirálgalaxis és benne az SN 2020jfo szupernóva vizuális észlelése – Rajz: Varga György
Rajz készítésének dátuma: 2020. május 10. 23:00 NYISZ
Kép készítésének helye: Vasszécseny
Távcső és mechanika: 300/1200 Dobson
Vizuális, rajzos észlelés.
Leírás:
Könnyen követhetőek a spirálkarok. A mag fényes, csillagszerű. A kelet felé forduló kar fényesebb, északi részén egy kiterjedt fényesebb csomó látszik. A nyugati kar lényegesen halványabb. Az SN 2020jfo szupernóva (két vonallal jelölve) valamivel fényesebbnek tűnik, mint a tőle délre levő előtércsillag.
Nagyítás: 190x
Látómező mérete: 25′
Szűrő: nem volt
Nyugodtság: 4/10
Átlátszóság: 3/5
VCSE – A Barnard-ív (a nagy félkörív alakú rózsaszín ködösség), a pici Lófej-köd (a kép közepe felé), az Orion öve (a kép közepétől balra felfelé a három fényes csillag), és az Orion-köd (a kép közepétől jobbra felfelé). A képre kattintva a képméret megnő. – Kép: Schmall Rafael
A fenti kép 2020. február 21-én (RGB-képek) és 2020. február 28-án (H-alfa) készült a Zselici Csillagparkból (Zselickisfalud). Expozíciós idő: 90×90 sec RGB, ISO 800 és 140×75 sec H-alfa, ISO 3200. Sötétkép (dark), flatdark és mezősimító (flat-field) korrekciókat alkalmaztam, gradienslevonással. Képfeldolgozáshoz használt szoftverek: Deep Sky Stacker, Photoshop. A képek egy 135 mm-es Apokromáttal készültek, ami egy EQ-5 GoTo-s mechanikán volt. A fényképezőgép egy átalakított Canon 6D volt, a vezetés Lacerta MGEN-nel történt.
A nyers képek feldolgozása hónapokig tartott. A képnél nem az azonnaliság számított, hanem inkább mindig egy kicsit finomítgatva lett a feldolgozás a jobb eredmény elérése érdekében. Ez az első képem az észlelésfeltöltőn.
(A szerk. megjegyzése: sőt, ez a legelső ott feltöltött kép egyben. Természetesen a korábbi képbeküldési mód, az email-beli küldés a vcse@vcse.hu címre továbbra is él a kép- és észlelésfeltöltő mellett. Mindenki azt használhatja a kettő közül, ami jobban kézre áll neki vagy szimpatikusabb.)
A szerkesztő elnézést kér a kép készítőjétől, de olyan sok mélyég-objektum látszik a felvételen, hogy néhány jellegzetesebbet bejelölt:
VCSE – A Barnard-ív, az Orion öve (Delta, Epszilon és Zéta Orionis csillagok alkotják) és néhány jellegzetes mélyég-objektum. – Kép: Schmall Rafael, bejelölés: Cs. Sz.
Saiph, Delta Ori (Mintaka), Epszilon Ori (Alnilam), Zéta Ori (Alnitak): csillagok
Az égboltot kevéssé ismerőknek nyilvánvalóan nagy segítség, ha a SynScan GoTo-mechanikák beállító csillagainak listája elérhető. Ilyenek pl. a népszerű SkyWatcher GoTo-mechanikák. Az alábbi linkről letölthető dokumentum (ami különben innen származik) tartalmazza:
a beállító csillagok neveit úgy, ahogy az a kézivezérlőn megjelenik,
hogy melyik csillagképben találhatók,
és hogy melyik térképlapon találhatók.
A térképlapok és minimális égboltismeret segítségével bárki könnyebben megcsinálhatja az 1-, 2- vagy 3-csillagos beszabályozást, ha nem simeri minden csillag nevét és égi elhelyezkedését fejből.
Példa a beállító csillagok megjelenítésére a mellékelt dokumentum térképein
2020. április 17-én, egy Zalaegerszeg-közeli megfigyelőhelyről készült felvételeimet szeretném megosztani veletek, mely a Messier 51 és a Messier 101 katalógusszámú galaxisokról készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 35×240 s objektum (light, M101), 40×240 s objektum (light, M51), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 800 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.
Ágoston Zsolt – Messier 101 – VCSEÁgoston Zsolt – Messier 51 – VCSE
A Messier 101, népszerű megnevezésén “Szélkerék-galaxis”, egy spirálgalaxis, jellegzetes spirális karszerkezettel, melyet kísérőgalaxisai, azon belül főként az NGC 5474 kísérőgalaxis tömegvonzása aszimmetrikusan eltorzított: a felvételen a jobboldali, alsó kar látványosan kinyúlik és megtörik. Magja és karjai kifejezetten fényesek, csak a kihajló karja halványodik el látványosan.
Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 27-én, Charles Messier megerősítette a felfedezést és katalógusába vette az objektumot. Átmérője 170 000 fényév, közel ezermilliárd csillag alkotja, így közel kétszer akkora, mint a Tejútrendszer. Mintegy huszonegymillió fényévre található tőlünk. Számos emissziós ködöt figyeltek meg benne, ezek intenzív csillagkeletkezést jeleznek, amit valószínűleg a kísérőgalaxisok tömegvonzása indított el. (Egy 1990-es tanulmány 1264 db HII-régiót azonosított benne.)
Az M101-ben négy szupernóvát figyeltek meg. Közülük az egyiket, az SN 1970G-t Lovas Miklós fedezte fel a piszkéstetői 60 cm-es Schmidt távcsővel (elnevezésében a felfedezés évszáma szerepel). A 11,5 magnitúdós szupernóva volt az első, amelyet rádiótávcsövekkel is megfigyeltek. A szupernóvamaradványt 2004-ben pl. a Chandra röntgenűrtávcsővel figyelték meg, 35 évvel a robbanása után.
Az M101-et sokszor fotózzák az amatőrcsillagászok (pl. itt, itt és itt láthatók róla további képek).
A Messier 51, melynek gyakori megnevezése az “Örvény-galaxis”, szintén spirálgalaxis, két spirálkarral. Az egyik spirálkar az NGC 5194 galaxisban végződik, melynek külső rétegeit szétszórja, feloszlatja a vele összeolvadó M51. A külső rétegek halványan körülveszik az NGC 5194 magját, míg az M51 egyelőre megőrizte szerkezeti jellegét. Látványos, fényes, kék színű spirálkarjai körbeveszik a magot.
Charles Messier fedezte fel 1773. október 13-án, majd felvette katalógusába. Kísérőgalaxisát, az NGC 5194-et Pierre Méchain fedezte fel 1781 során. Mintegy huszonhárommillió fényévre található tőlünk, becsült átmérője 76 000 fényév, tömege százhatvanmilliárd naptömeget tesz ki. Átmérője fele, becsült tömege tizede a Tejúténak. Kísérőgalaxisával a becslések szerint félmilliárd évvel ezelőtt került kapcsolatba, összeolvadásuk azóta is tart.
Az M51 centrumában egy közepes tömegű fekete lyuk rejtőzhet. Ezt is fotózták már tagtársaink (pl. itt), és külön érdekes összehasonlítani a mostani képet a szerző néhány évvel ezelőtti tesztelésével.
2020. március 27-én, Zalaegerszeg belvárosának széléről készült fotómat szeretném megosztani veletek, mely az NGC 2403 galaxisról készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 52×240 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 kép összegzéséből. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. Még az IDAS D2 szűrővel is nehéz volt a fényszennyezés nyomait eltüntetnem.
VCSE – NGC2403 – Ágoston Zsolt
A Caldwell 7 néven is ismert spirális galaxison megfigyelhetőek a spirálkarok, melyeknek alakja hasonlít az M33 galaxis spirálkarjainak alakjához. Magját, illetve középső fényes régióját egészen halványan veszik körül a külső, halvány spirálkarok. Több helyen fényes vöröses foltok kiterjedt emissziós ködöket jeleznek.
A Camelopardalis (Zsiráf) csillagképben található galaxist 1788-ban fedezte fel William Herschel. Az M82-M81 csoport egy távolabbi tagja. 10 millió fényévre helyezkedik el a Földtől, 65 000 fényév az átmérője, mintegy 50 milliárd csillag alkotja. Több mint száz emissziós ködöt azonosítottak benne, ezek némelyikének átmérőjét 800 fényévre becsülik.
