Az APOD felvételén Judy Schmidt asztrotájképe látható. A felvétel 2015. szeptember 23-án készült a namíbiai Spitzkoppe-hegységben.
VCSE – Mai képVCSE – Mai kép
Kevés olyan hely van a Földünkön, ahol az ember a civilizáció érintése nélkül találkozhat a természet szépségeivel. Ezek egyike a namíbiai Spitzkoppe Nemzeti Park. Judy Schmidt, a felvétel készítője egy éjszakát töltött itt. Ekkor készült a fent látható kép.
A felvétel technikai adatai: Canon 6D IR Baader Mod; Samyang 24 mm, f2,0 ; ISO 10000; 40 × 15 mp. A Vénusz “tüskéi” külön szűrő alkalmazásával készültek, és a képeket összemontirozták.
Az APOD felvételén az IC 2118, népszerű nevén a Boszorkányfej-köd látható. A felvételt Jeff Signorelli készítette.
VCSE – Mai kép – Boszorkányfej-köd
A képen kis fantáziával egy vén boszorkány fejének profiljára emlékeztető alakzatot lehet felfedezni. A Boszorkányfej-köd, vagyis IC 2118 a jól ismert Orion csillagkeletkezési terület nyugati szélén, a Rigeltől 2° távolságban északnyugatra található. Noha az Orion az egyik legalaposabban tanulmányozott csillagkeletkezési régió, az IC 2118 az Orionra irányuló legtöbb vizsgálat hatókörén kívül esett. A reflexiós köd és a hozzájuk tartozó molekulafelhők feltűnően aszimmetrikusak. Alakjuk azt sugallja, hogy dinamikai kölcsönhatásban vannak a közeli Orion OB1 asszociáció nagy tömegű, forró csillagaival.
Az APOD felvételén a Lélek-köd (IC 1871, Sh2-199, LBN667 ) központi része látható. A felvételt Sara Tét készítette, Hubble-színpaletta alkalmazásával.
VCSE – Mai kép – Lélek-köd
A Lélek-köd a mintegy 6500 fényévre található a Kassziopeia csillagképben, a Tejútrendszer Perzeusz-karjában. A felvételen nagyjából 25 fényév átmérőjű terület látható. A képen látható terület egy csillagbölcső, amelyet a csillagközi szél (Csillagközi közeg ,részecskék áramlása) alakított ilyen alakúra.
Az APOD felvételén egy művészi animáció látható, amely bemutatja egy csillag és egy fekete lyuk találkozását a jelenlegi asztrofizikai ismereteinkre alapozva.
Amikor egy csillag túl közel közel kerül egy fekete lyukhoz, az intenzív árapályerők darabjaira szedik szét a csillagot. Ennek során az árapályerők a csillagközi törmelék egy részét kifelé repítik, míg a maradék anyag belezuhan a fekete lyukba. Ez a jelenség okozza a különböző röntgenkitöréseket, amelyek akár több évig is eltarthatnak. A NASA Chandra röntgenűrtávcsővével gyűjtött adatok alapján, egy kirakós játék darabkáinak összerakásához hasonlóan a kis részletekből felépítve rekonstruálták a jelenséget. A művészi animáción az ASASSN-14li, látható, amely PGC 043234 galaxisban található. A PGC 043234 galaxis kb. 290 millió fényévre található Naprendszerünktől. A jelenséget a teljes égboltra kiterjedő automata szupernóva kereső projekt (ASAS-SN) során fedeztek fel 2014. novemberében. A kutatók remélik, hogy a további felfedezések során nyert adatok és a ASASSN-14li megfigyelésével nyert adatok segítségével modellezni tudják a fekete lyukak hatásait a környezetükre.
Az árapályerők miközben szétszakítják a csillagot, a csillagot alkotó anyagot szálak formájában átszippantják. A legvégén ezek a gáznemű anyagból álló szálak beleolvadnak a fekete lyuk körül kialakult anyagkorongba, miközben nagy mennyiségű röntgen sugárzást bocsájtanak ki.
Az APOD felvételénSimon Addis fotója látható a Szív-ködről (IC 1805).
VCSE – Mai kép – Szív-köd
A Szív-köd a Naprendszertől megközelítőleg 7500 fényév távolságban található a Kassziopeia csillagképben. A kép közepén található a Melotte 15 nyílthalmaz. Olvasd tovább →
