Egy amerikai-német-magyar-török-horvát csillagászcsoport (a magyarok benne: Borkovits Tamás és Sódor Ádám) egy ritka ötös csillagrendszert talált.
A rendszer egy vizuális kettőscsillagból áll alapvetően, amelyek EPIC 2126 51 213 és EPIC 2126 51 234 jelölést kapták. Egymástól 11 ívmásodpercre látszanak az égbolton, 11,0, illetve 11,3 magnitúdósak, ezért nagyobb amatőr távcsövekkel is bontható vizuálisan (a komponenseik halványsága miatt azért legalább 10 cm-es távcső javallott!) A mellékelt kép a Sloan Digital Sky Survey nyomán mutatja be a vizuális kettőscsillagot.
A kettőscsillag keleti tagja (EPIC 2126 51 213) a nagyobb felbontást biztosító adaptív optikás technikával még egyszer kettősnek bizonyult, a benne lévő két komponenst ((EPIC 2126 51 213A és EPIC 2126 51 213B) mindössze 0,09 ívmásodperc választja el az égbolton. A K2 űrtávcső több hónapot átfogó fotometriai idősoraiból (vagyis rendszeresen, minden fél órában megmérték a fényességét) pedig kiderült, hogy e rendkívül szoros, amatőr eszközökkel már nem, de profi távcsövekkel bontható AB-kettős mindkét tagja szintén külön-külön kettőscsillag (Aa-Ab illetve Ba-Bb csillagok), és mindkét szoros kettőscsillag fedési kettőscsillag is egyben, vagyis egyik tagjuk rendszeresen elfedi a másikat a Földről nézve. Az egyik fedési kettős 5,1 nap periódusú és körpályát mutatnak a tagjai, a másik pedig excentrikus és 13,1 nap a periódusidő. A két fedési kettőscsillag kb. 65 év alatt járja körbe egymást. Az ötödik csillag pedig, vagyis a vizuális pár nyugati tagja (EPIC 2126 51 234) keringésideje a két kettős körül ma még ismeretlen.
Az ilyen rendszerek rendkívül ritkák. Nagyon sok kettőscsillagot ismerünk (százezernél többet a WDS szerint), és nem kevés hármas rendszert. Négyes rendszerek elvétve előfordulnak (egy ilyenről korábban már beszámoltunk). A kötött ötös rendszerek már ritkák: ezek olyanok, hogy egyik csillag sem szökik el a rendszerből, de nem is ütközik össze egy másikkal. Ötös rendszerek a most ismertetett újon kívül pl. a V994 Her, GG Tau, Szigma-2 Coronae Borealis, 14 Aurigae, és hat másik, SWASP, HIP vagy HD-számmal ellátott rendszer. Két kezünk mellé alig kell pár lábujj, hogy megszámolhassuk, hány ötös rendszert ismerünk a Galaxisban.
Az ilyen rendszerek nagyon érdekesek. Egyfelől izgalmas kérdés, hogyan alakulnak ki és milyen gyakorisággal a többes, kötött csilalgrendszerek, és miért nem esnek szét kisebb rendszerekre, amelyek külön pályákon mozognak a Galaxisban? Másfelől a rendszer további folyamatos mérésével a csillagok között ható erők, dinamikai effektusok, belső szerkezeti állandók is pontosabban mérhetők.
A rendszerek jövője is érdekes: hogyan fejlődnek? Szétesnek vagy még szorosabbak lesznek? Ha egyikük vörös óriássá válik, a kiszórt csillaganyagon hogyan fékeződnek le a komponensek? (Az öt komponens mindegyike Nap-szerű csillag.) Ilyen dinamikával az évmilliárdok múlva kialakuló planetáris köd alakja is érdekes lesz…
