Címke archívum: Ágoston Zsolt

Júniusi észlelési ajánló – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

Ajánlani szeretnék néhány objektumot júniusi csillagászati megfigyelésekhez.

A Nap június folyamán 20:34 és 20:46 között nyugszik, az észlelés ezután – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül fél – egy órával már elkezdhető. Újhold június 5-én, első negyed 12-én, telihold 20-án, utolsó negyed 27-én lesz. (forrás: http://vcse.hu/holdfazisok-2016-2030/)

A jelenleg földközelben lévő Mars 22:00 körül válik megfigyelhetővé a Szaturnusszal együtt déli irányban, éjfélkor éri el a 18°-os horizont feletti magasságot, utána magassága csökken. A Jupiter éjfélig megfigyelhető az ég nyugati részén.

06. 03. A Szaturnusz szembenállásban lesz a Nappal, eléri legnagyobb látszó fényességét, földközelbe kerül.
06. 08. Hold-M67-M44 együttállás
06. 11. Jupiter-Hold együttállás
06. 19. Az év legrövidebb éjszakája
06. 20. Az év leghosszabb nappala, nyári napforduló
06. 22. A 9P/Tempel üstökös 16′-cel délre az M61 galaxistól, a Szűz csillagképben
06. 29. A 9P/Tempel üstökös 27′-al délre az NGC 4536 galaxistól, a Szűz csillagképben.

Napnyugtától folyamatosan emelkedve észlelhető lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M3, M13, M92, M5, M10, M12, M14). Olvasd tovább →

Messier 10 fotografikus észlelése – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :
A múlt heti Keménfa melletti Dózsa-hegyi észlelésemet szeretném kiegészíteni a Messier 10 katalógusszámú gömbhalmazról készült asztrofotómmal.
VCSE - Messier 10 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 10 – Ágoston Zsolt

Pólusraállási, vagy egyensúlyozási hiba miatt csak 60 másodperces expozíciókat tudtam készíteni erről az objektumról, amely valamiért kevésbé népszerű célpont a gömbhalmazok között, legalábbis az asztrofoto.hu galériájában alig találtam róla képet.

Az eddigi tapasztalatok szerint a gömbhalmaz-fotók érzékenyebbek a pontos követésre, mint például a galaxisok, vagy nyílthalmazok, a rengeteg apró csillag nagyon kis pontatlanság esetén is “csíkot húz”. A helyzetet az sem könnyítette, hogy a pólussal bezárt szöge csaknem 90°, így a pólusraállás során egy kisebb tökéletlenség is jelentősen csökkenti az alkalmazható záridőt.

A nyers képek készítésének a főtükör teljes lepárásodása vetett véget, emiatt nem tudtam annyi képet készíteni, mint szerettem volna.

ISO 800 érzékenységet és 20×60 másodperces záridőt választottam, a light képek mellett 10 flat képet, 10 dark képet, 10 bias képet dolgoztam fel.

Feldolgozáshoz IRISt, Startoolst, végül Photoshopot használtam.

Az M10-et 1764-ben fedezte fel Charles Messier. William Herschelnek sikerült először csillagokra bontania. A Kígyótartó csillagképben található, látszólag az M 12 közelében, egymástól mért valós távolságuk viszont mintegy 2 000 fényév

12 milliárd éves korával a Tejúttal közel egyidős, a Tejút síkját övező haloban helyezkedik el, a magtól “mindössze” 16 000 fényévre. Átmérője 84 fényév, körülbelül 100 000 csillagot foglal magába, a Földtől pedig 14 300 fényévre található. Magjában számos kettőscsillag található, melyek nagyobb tömegüknek köszönhetően vándoroltak oda. Négy ismert változócsillagot is tartalmaz a halmaz.

M81, M82, NGC 3077 észlelés (2016. 04. 02.) – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

Legutóbbi asztrofotómat szeretném bemutatni. Zalaegerszeg-Andráshida városrészéről észleltem, 2016. április 2-án. Jelentős párásodás volt jellemző, kb. 40-45° felett lehetett csak érdemben fényképezni.

VCSE - M81, M82, NGC 3077 - Ágoston Zsolt
VCSE – M81, M82, NGC 3077 – Ágoston Zsolt

A fotografikus megfigyeléshez HEQ-5 mechanikára rögzített Skywatcher 150/750 tubust, és Canon EOS 550D fényképezőgépet használtam, a távcső betanítására, és vizuális észlelésre 28mm-es APEX okulárt, illetve 4mm-es Planetary okulárt használtam.

Még a teljes sötétség beállta előtt megfigyeltem a Jupitert, és négy legnagyobb holdját. A 28 mm-es okulárral a Jupiter környezetét, holdjait lehetett inkább megfigyelni (27x-es nagyítás), a 4 mm-es okulárral (188x-os nagyítás) már részletesebben megfigyelhetővé vált a Jupiter is, négy narancssárgás, és három fehéres sávot lehetett megfigyelni.

A vizuális megfigyelés után betanítottam a mechanikát, és célba vettem az M81 galaxist, amelynek magja 27x-es nagyítással már látszott. A fényképezőgép T2 adapterrel való csatlakoztatása, és a megfelelő fókusz beállítása után ISO 6400 érzékenységgel több 30 másodperces próbakép készítésével komponáltam meg a képet úgy, hogy az M81 (Bode-galaxis), az M82 (Szivar-galaxis), és az NGC 3077 galaxis is beleférjen a képbe. Mivel az objektumok a zenit közelében voltak, a magas páratartalom kevésbé volt zavaró.

ISO 800 érzékenységet, és 150 másodperces záridőt állítottam be exponáláshoz, 31 db képet tudtam készíteni. A “Light”, vagyis objektumképek mellé 20 flat (mezősimító) képet, 20 dark (sötét) képet és 20 bias (null)képet is készítettem.

Feldolgozáshoz IRIS-t, Startoolst, végül Photoshopot használtam.

Az M81-et Johann Elert Bode fedezte fel, 1774-ben, majd Charles Messier felvette katalógusába. Kb. 12 millió fényévre található a Földtől, több, mint 250 milliárd csillagot tartalmaz, 45 000 fényév a sugara, típusára nézve spirális galaxis.

Az M82-t szintén Johann Elert Bode fedezte fel, egyidőben az M81-el. 19 000 fényév a sugara, több, mint 30 milliárd csillagot tartalmaz, 300 000 fényévre helyezkedik el az M81 galaxistól. Csillagászati értelemben vett közelsége miatt az M81 galaxistól, annak gravitációjának hatására nagy mennyiségű csillagközi gáz jut az M82 magjába, intenzív csillagkeletkezést váltva ki. Főként nagy tömegű,  rövid élettartamú csillagok keletkeznek, melyek “szele” a galaxis síkjára merőleges irányban jelentős mennyiségű gázt söpör ki, és ionizálja azt. 2005 óta ismert csak, hogy spirális galaxis.

Az NGC 3077-et William Herschel fedezte fel 1801-ben, 13 millió fényévre található a Földtől, Az M81-hez nem csak látszólagosan, hanem fizikailag is közel van, “sajátos” alakú galaxis.

Észlelési ajánlat (2016. május hóra) – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

A Nap május hó folyamán 20:00 és 20:30 között nyugszik, az észlelés körülbelül ezután – témaválasztástól, távcső felállításától függően – fél órával már elkezdhető. Újhold május 6-án, első negyed 13-án, telihold 21-én, utolsó negyed 29-én lesz. (forrás: VCSE – holdfázisok)

M3_Finder_Chart

A Merkúr a hónap elején figyelhető meg legkönnyebben, egy órával nyugszik a Nap után, 9-én délután már átvonul a napkorong előtt.

A Mars szembenállásban lesz a Nappal 22-én, és a hónap folyamán közeledik a Földhöz, 22:00 körül kel fel a Szaturnusszal, az este során hajnali kettőig emelkedik a déli égbolton.

05. 06-án az Éta Aquaridák meteorraj maximuma lesz.

05. 07-én a Marstól 1,2°-ra található az  NGC 6093 gömbhalmaz

05. 09-én a Merkúr átvonul a Nap előtt, a délutáni órákban

05. 22-én a Mars oppozícióban a Skorpió csillagképben

05. 23-án a Mars eléri legnagyobb fényességét

05. 22-23-án Hold-Mars-Szaturnusz együttállás

05.30-án földközelben a Mars

Napnyugtától hajnalig folyamatosan emelkedve látható lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M3, M13, M92, M5). Ezek keresőtérképeit alább közöljük.

Észlelési ötletek az észlelőhétvégére – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

Néhány megfigyelhető objektumot szeretnék ajánlani az április 9-ei észlelőhétvégére (amennyiben mégiscsak derült idő lenne).

19:33-kor naplemente, de igazán sötét kb. 20:30 körül lesz. A 7,8%-os Hold 22 órakor nyugszik (nyugati irányban).

A Merkúr 21 óra körül nyugszik nyugati irányban.

Kora estétől már megfigyelhető lesz a Jupiter, holdjainak helyzete: Callisto, Ganymedes, Europa, Io. 20:38-kor a Nagy Vörös Folt megfigyelhető lesz (forrás: http://www.acquerra.com.au/astro/software/jupiter.htm). 22:55 – 23:15-ig az Europa és az Io árnyéka is láthatóak a Jupiteren.(A Meteor csillagászati évkönyv 2016 szerint).

A Plejádok, és az Orion-köd 22:30 körülig nagyon alacsony szögben megfigyelhetőek.

Kora estétől kb. 23:00-24:00-ig  több Messier katalógusba tartozó nyílthalmaz megtalálható lesz nyugaton (M46, M47, M48, M35, M36, M37, M38).

Olvasd tovább →