Az NGC 2264 jelölés két csillagászati objektumot jelöl egyszerre: a Kúp-ködöt (ang. Cone-nebula, lehetne Tölcsér-ködnek is fordítani) és a Karácsonyfa-halmazt (ang. Christmas Tree Cluster). A Kúp-köd egy csillagkeletkezési terület, amelyből ma is folyamatosan születnek új csillagok. A ködből már létrejött “legöregebb” csillagok mintegy 3-4 millió évesek, és ifjabb kistestvéreik folyamatosan követik őket a következő pár millió évben még. A ködből már megformálódott csillagok alkotják a nem hivatalosan Karácsonyfa-halmaznak nevezett, az előzőek értelmében tehát rendkívül fiatal nyilthalmazt, Az NGC 2264 jelölés egyszerre vonatkozik a ködösségre és a nyilthalmazra (“csillaghalmaz köddel”).

Az NGC 2264-et 1785. december 26-án, karácsony másnapján fedezte fel William Herschel. Egy kiváló megfigyelő-csillagász sohasem pihen, még ekkor sem, ha derült az ég.

Az NGC 2264 3,9 mg összfényességű, így akár szabad szemmel is látható rendkívül jó égen, zavaró városi és falusi fényektől távol, jó szemű megfigyelő által. Az objektum távolsága a Naprendszertől kb. 2600 fényév és a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben látszik.

Az alábbi képen látszik a Karácsonyfa-halmaz a ködösségével együtt (az Európai Déli Obszervatórium felvétele).

 

VCSE - Az NGC 2264. A Karácsonyfa-halmaz főbb csillagait zöld vonallal összekötöttük a fa jobb láthatósága érdekében. - ESO
VCSE – Az NGC 2264. A Karácsonyfa-halmaz főbb csillagait zöld vonallal összekötöttük a fa jobb láthatósága érdekében. – ESO

A Kúp-köd a karácsonyfa csúcsánál látszik, olyan, mintha a csúcsdíszt fordítva tették volna fel a fára. Egy közel kúp alakú sötét területet lehet itt látni.

Ez a kúp alakzat egy sötét abszorpciós (elnyelési) köd, amely hideg molekuláris hidrogénből és ugyancsak hideg porból áll. A kúp fényesebb, vékony falai ionizált hidrogént tartalmaznak, ennek rekombinációs sugárzását látjuk fényleni. Az ionizációt az NGC 2264 legfényesebb csillaga, az S Monocerotis okozza. A Kúp-köd maga mintegy hét fényév hosszú, látszólag pedig 10 ívperc kiterjedésű hosszában.

A Kúp-köd kialakulása összes részletében még nem megmagyarázott, de sok csillagász arra gondol, hogy ez egy Bok-globula (ezek hideg molekuláris hidrogént és port tartalmazó magok, amikből egyszer majd csillagok lehetnek), és egyszerűen egy ilyen Bok-globulát kerülnek meg a Karácsonyfa-halmaz fényes csillagainak csillagszele.

A nyilthalmaz legfényesebb csillagai körül kékes reflexiós ködök veszik körül.

A 21. században a Spitzer Űrtávcső, egy infravörösben dolgozó teleszkóp vizsgálta meg a halmazt. A 2005-re datált vizsgálatban mindössze százezer éves, protocsillagokat és fiatal, szinte újszülött, halvány, csak infravörösben világító csillagokat fedeztek fel a halmazban. Hasonlattal élve ezek még mindig csak “ki szeretnének kúszni” a szülőmagjukból. Ezek az objektumok szinte teljesen egyenlő távolságra vannak egymástól(az észlelés megfelel az elméleti várakozásnak). A Spitzernek a halmazról készült képét az alábbiakban mutatjuk be. A szóban forgó protocsillagok és újszülött csillagok a kép közepén, a fényes csillaghoz közel egy halmazt formálnak, amit – stílszerűen – Hópehely-halmaznak (ang. Snowflake-cluster) neveztek el és csak infravörösben látható.

VCSE - A Hópehely-halmaz az NGC 2264-ben. A halmaz a ködösség előtt látszik, a kép közepén lévő fényes csillag alatt és körül, a halvány rózsaszínes pontokkal feltűnő protocsillagok és fiatal csillagok alkotják. A Hópehely-halmaz a kép keresztirányú méretének kb. hetedét-nyolcadát teszi ki csak. - A Spitzer Űrtávcső felvétele
VCSE – A Hópehely-halmaz az NGC 2264-ben. A halmaz a ködösség előtt látszik, a kép közepén lévő fényes csillag alatt és körül, a halvány rózsaszínes pontokkal feltűnő protocsillagok és fiatal csillagok alkotják. A Hópehely-halmaz a kép keresztirányú méretének kb. hetedét-nyolcadát teszi ki csak. – A Spitzer Űrtávcső felvétele

 

VCSE - A Rókaprém-ködösség -- Adam Block képe, Mount Lemmon SkyCenter Schulman Telescope
VCSE – A Rókaprém-ködösség — Adam Block képe, Mount Lemmon SkyCenter Schulman Telescope

 

Érdemes szót ejteni a Rókaprém-ködösségről is, ami a Sharpless 273 nevet is viseli (röv. S 273). Nem messze a Kúp-ködtől látszik egy kékes-vöröses derengés, ami egy reflexiós köd (a kékes) és egy emissziós köd (a vöröses rész) együttese. Stewart Sharpless 1953-ban (I. rész) és 1959-ben (II. rész) publikálta fényes emissziós ködöket tartalmazó katalógusát.

Minden kedves tagtársunknak, barátunknak, ismeretlen és ismerős támogatóinknak, a csillagászat és a természettudományok összes barátjának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet, derült éjszakákban gazdag 2018-at kívánunk!

Benjamin Markarjan (1913-1985) örmény csillagász volt, a Szovjetunióban alkotott. (Markarjan nevét így kell átírni magyarra, angolul láthatjuk Markarian formában.) Legismertebb munkája a pekuliáris galaxisok egyik katalógusa, az ún. Markarjan-katalógus. Ebbe a katalógusba azokat a galaxisokat vette bele, amelyek magja erős ultraibolya többlettel bír.
Egy másik felfedezése az ún. Markarjan-lánc (ang. Markarian’s chain), amit a Szűz csillagképben egy láncszerű alakzatként megmutatkozó galaxiscsoport alkot, szám szerint nyolc csillagváros: M84 és 86, NGC 4477, 4473, 4461, 4458, 4438 és 4435. Mindegyik a Virgo-halmaz része. Az 1960-as években vette észre Markarjan, hogy e galaxisoknak egyirányú a sajátmozgása, tehát még a Virgo-halmazon belül is alcsoportot képeznek.
VCSE - Mai kép - Markarjan-lánctól az Messier 64-ig - Csizmadia Szilárd
VCSE – Mai kép – Markarjan-lánctól a Messier 64-ig – Csizmadia Szilárd
A fenti képen a Markarjan-lánc a kép tetején látszik, alján pedig a lánchoz nem tartozó, már a Coma Berenices-ben lévő M64 galaxisig és M53 gömbhalmazig láthatunk le a kb. 20 teleholdnyi területet átfogó képen (R. B. Andreo felvétele). A képen egyes csillagokat és több galaxis nevét is bejelölte. Képe a Nap Csillagászati Képe (APOD) volt 2017. június 24-én.

A Nap Csillagászati Képe (Astronomy Picture of the Day, APOD) 2017. június 20-án a Hubble Űrtávcsőnek a Westerlund 1 csillaghalmazról készített csodálatos felvétele volt.

VCSE - Mai kép - Westerlund 1 csillaghalmaz - Csizmadia Szilárd
VCSE – Mai kép – Westerlund 1 csillaghalmaz – Csizmadia Szilárd

 

Bengt Westerlund (1921-2008) svéd csillagász, 1969-1975 között az ESO igazgatója, három csillaghalmazt fedezett fel. A Westerlund 1-et 1961-ben találta, ami egy ún. szuper csillaghalmaz a Tejútrendszerben. Az Ara (Oltár) csillagképben látszik. Becsült távolsága a Földtől 3500-5000 parszek. Pontos távolságát csak 2018-ra méri meg a jelenleg is adatokat gyűjtő Gaia asztrometriai műhold. A halmaz irányában mutatkozó nagyon erős csillagközi fényelnyelés miatt sokáig alig tanulmányozták. Hat sárga szuperóriás, négy vörös szuperóriás, 24 Wolf-Rayet csillag, egy fényes kék változócsillag és sok fényes OB szuperóriás csillag található benne. Legalább egy pulzárt is tartalmaz. Olvasd tovább

A mai képen csodálatos, és tudományosan is nagyon érdekes halvány halorészletek láthatók a Messier 89 extragalaxis körül.
A Messier 89 (M89, NGC 4552) elliptikus galaxist 1781. március 18-án fedezte fel Charles Messier. A Virgo-galaxishalmaz tagja. A Szűz (Virgo) csillagképben látszik, és míg a legtöbb elliptikus galaxis kisebb vagy nagyobb mértékben elnyúlt, addig az M89-et jobb lenne gömbgalaxisnak hívni, mert szinte tökéletesen gömb alakú. Némely csillagász felvetette azt a lehetőséget, hogy esetleg csak azért látjuk tökéletes kör alakúnak az égi vetületét, mert pont a nagytengelye felől nézünk rá: az ilyen orientáció valószínűsége elég kicsi, úgyhogy ha erről van szó, akkor is igen szerencsések vagyunk.
A fényes galaxismagot halvány halo veszi körbe (HST-felvétel), de hosszú expozíciós idejű felvételeken kagylószerű héjakat formázó, kis sűrűségű csillaghéjak is előkerülnek. (Ez arra utal, hogy az M89 több galaxis egyesüléséből jöhetett létre.)
A Chandra műhold két gyűrűszerű röntgensugárzó alakzatot is látott az M89 magja körül, ami arra utal, hogy 1-2 millió éve a magbeli fekete lyuk kitörésen esett át.
A kép készítője M. Hanson (USA), 25 éve amatőrcsillagász. Akvárium-készítő cége van. A fentebb bemutatott M89 képét 17 hüvelykes (43,1 cm-es) nyílású távcsővel vette fel, SBIG 16803 CCD-kamerával Új-Mexikóból, RGB szűrőkkel, összesen színenként 1000 perc (kb. 17 óra) expozíciós idővel. Érdemes a képen a galaxis belső részét körbevevő nagyon alacsony felületi fényességű, kisszámú csillag lepelszerű fátylat keltő fényeit tanulmányozni. Mindkét képen látszik egy nagyobb, távoli, élét mutató spirálgalaxis is.
Hansonnak nincsen semmilyen csillagász végzettsége, mégis, Dr. D. Martínez-Delgadó hivatásos csillagász csoportjának dolgozik be, utóbbi a német Max-Planck-Institut für Astronomie kutatója. Nagyon mélyre hatoló, hosszú expozíciós idejű képeket vesznek fel közösen, amiken kisebb törpegalaxisok nagyobb galaxisok általi elnyelését tanulmányozzák. Az amatőr-profi együttműködés szép példája ez.
Egy 2006-os tanulmány szerint az M89 magja körüli 25 ívperces látszó területen mintegy 1300-2700 gömbhalmaz lehetséges. Ez felülmúlja az M87 körül ismert mintegy 1000 gömbhalmazt is. Összehasonlításul: a Tejútrendszerben kb. 200 gömbhalmazt ismerünk.

2017. június 2.

https://apod.nasa.gov/apod/ap170602.html
http://www.vcse.hu
Korábban csak kettőscsillagrendszerekben ismertünk fekete lyukakat: a kísérőcsillag mozgásából lehetett látni, hogy egy nagytömegű, ámde láthatatlan objektum körül kering. Az ilyen csak fekete lyuk lehet (a neutroncsillagok felső tömeghatára 3,2 naptömeg körül van, a gyanított fekete lyukaké ennél több volt). Ezeket főként röntgensugárzó-kettősökben fedezték fel, a röntgensugárzás forrása a normál csillag kísérőről a fekete lyukra átáramló anyag, ami a fekete lyuk körüli anyagbefogási korongban (akkréciós diszkben) felhevül. Ezek a fekete lyukak kb. 4-17 naptömegűek. Jópár ismert belőlük. A mellékelt ábrán a függőleges tengelyen a fekete lyuk tömege van feltüntetve, ezek a fekete lyukak az ábra bal oldalán foglalnak helyet.
Más fekete lyukakat a galaxisok középpontjában fedeztek fel, a köröttük lévő csillagok gyors mozgásából. A gyors mozgás elárulja a vonzócentrum tömegét, de azt nem látjuk. Csak fekete lyuk lehet. A Tejútrendszer közepén pl. 3 milliárd naptömegű fekete lyuk van.
Egy újabb keletű lehetőség fekete lyukak felfedezésére, ha két fekete lyuk ütközik és az ütközés következtében gravitációs hullámok keletkeznek. A gravitációs hullámok megváltoztatják a téridő tulajdonságait: ilyen ütközéseket követően csillapodó, kváziperiódikus hullámok jelennek meg, amelyek két közeli tárgy távolságát oda-vissza változtatják pár percig-óráig. Pl. ha egy lézersugarat küldünk egy több km-re lévő tükörre és mérjük a visszaérkezése idejét, akkor ezek a távolságváltozások megfoghatók. Ilyet csinál pl. a LIGO gravitációs hullámdetektor az USA-ban. Az általa észlelt némely fekete lyuk-egyesülést az ábra jobb oldali része mutatja be: milyen tömegű fekete lyukak egyesültek egy adott tömegűvé. A GW a gravitational wave (gravitációs hullám) jele, az utána következő számok pedig az esemény időpontját kódolják 2000 után: év utolsó két jegye, hónap, nap. Eddig három ilyet észlelt a LIGO. Az LVT-esemény a “LIGO-Virgo trigger” rövidítése. Ez az esemény szintén lehetett fekete lyukak egyesülése, de ebben az esetben a jel értelmezésében nem biztosak az asztrofizikusok, ezért amíg nem jutnak dűlőre vele, csak “gravitációs hullámforrás-jelöltként” kezelik, nem biztos eseményként.
Ilyen detektálási módszer csak 2016 óta működik, teljesen új elveken működő észlelési ágról van szó tehát, mintha távcsövekkel vizsgálnánk csak az eget – de nem a fény tulajdonsághait vagy irányát mérjük, hanem a téridő hllámzásait.
Az ilyen feketelyuk-egyesülések kettős feketelyuk-rendszerekben jönnek létre. Vannak 50-60 vagy még több naptömegű csillagokból álló kettőscsillagok. Ha egy kettőscsillagrendszerben két nagytömegű normál csillag van, akkor a nagyobb tömegű II-es típusú szupernóvarobbanásban nány naptömegű fekete lyukká válhat,. Ha kísérőjétől anyagot nyel el, akkor meg is hízhat 20-30 naptömegűvé. A probléma ott van, hogy a kísérőcsillag maradéka elegendő-e fekete lyuk létrehozására? ha igen, az meghízhat-e ekkorára? Lehet, hogy a fekete lyuk-egyesülésekben résztvevő fekete lyukak tömegét becsüljük túl – nem lenne meglepő, ha egy éppen kezdődő tudományág első éveiben még nem lennének elég pontosak a becslések.
Természetesen az is lehet, hogy a kettős fekete lyukak nem az utóbbi időkben született nagytömegű kettősökből alakultak ki, hanem ősi, III. populációs, akár 1000 naptömegű csillagokból. Manapság ekkora csillagok már nem keletkeznek, csak legfeljebb 120-160 naptömegűek. Ennek oka, hogy az Univerzum már feldúsult fémekben, az újabban keletkezett csillagok ezért gazdagabbak fémekben: köpenyükben több elektront tartalmazó atomok is vannak, amelyek több fényt elnyelnek, ezért a csillag energiafelszabadulásából származó fénynyomás csak kisebb tömegű csillagköpennyel tud egyensúlyt tartani.