Néha furcsa alakzatokat produkál a Természet: hol teljesen szabályszerűt és szimmetrikusat, hol éppen kaotikussága miatt tetszik nekünk. A Természet nyelve a matematika, titkosírásának megfejtői a természettudományok, de ecsetjét a legjobb festők kezelhették. Oly’ sok szép természet- és asztrofotó mellett erre jó példa a kissé torz gyűrű alakú Sharpless 2-308 is (Sh 2-308).
Havi archívum: december 2016
Képes riport a VCSE csillagdájáról
Ismereteink szerint 2016-ban úgy tudjuk, hogy az Univerzum tőlünk való legtávolabbi ismert objektuma (önálló galaxis, nem a még messzebbről érkező, de szétkent kozmikus háttérsugárzás) z=8,68-as vöröseltolódásnál van, neve pedig EGSY-2008532660. 2015-ben fedezték fel, a róla szóló felfedező cikk elérhető ingyenesen a https://arxiv.org/abs/1507.02679 weboldalon.
Az ún. együtt mozgó távolságát 6300 megaparszekre becsülhetjük, ez pedig fényévekben 21 milliárd fényév. A Prémium magazin címében 30 milliárd fényév szerepel. A címadás egy jó 50%-os túlzás tehát. Persze, ha az Univerzum egyik szélétől a másikig mértük volna a távolságot, akkor a befogható gömb átmérője 42 milliárd fényév – de az átmérő feléig, a sugárig tudunk csak ellátni. A címadásra nem volt ráhatásunk, de a címbeli túlzástól eltekintve (azért mégse egy nagyságrendi tévedés! – és még az is lehet, hogy a kozmológusok se tudják 50-60%-nál pontosabban a távolságokat ilyen nagy méretekben, tehát ki tudja, mekkora eltérés ez a valóságtól?) örültünk, hogy írtak rólunk és bemutatták a munkánk.
Zselici panoráma – Schmall Rafael
Az AAPOD mai képe Schmall Rafael zselici panoráma felvétele lett.
A felvételen pont felettem látszódik egy halvány derengés, amelynél pont emelkedett az Állatövi Ellenfény (Gegenschein). A fotó egyfajta panorámakép, amely 20 felvételből áll össze, egyenként 24mm-en ISO10000-el és 10 másodperccel, f1.8-on. A képnek a Méretek címet adtam, ugyanis akárhogy nézzük, de pokolian nagy a Tejút. Egyszerűen a néző fölé magasodik, érzékeltetve azt, hogy mennyire apróak vagyunk a világegyetemben.
IC 348 – A Sötétség Birodalma – Schmall Rafael
Eme fotót tegnap este sikerült befejeznem. Október eleje óta gyűjtöttem a képeket hozzá, míg össze nem jött 210 darab 8 perces ISO800-as fotó.
Sikerült nagy fába vágni a fejszémet, mert a sötét ködök talán a legnehezebben fotózható objektumok közé tartoznak. És még csak nem is a Zselicből készült a kép… Igaz, Kovács Róbert kolléga készített egy tesztsorozatot a Csillagparkból, de ott sem látszik a nyerseken elsőre a sötét köd, így sok expó kellett hozzá, hogy mélyen ki lehessen görbézni a felvételt.
Kilenc átfotózott és álmatlan éjszaka után a felvételeket végül fel kellett dolgozni, darkoltatni, flatelni… majd jött a stackelés és a feladat második része még inkább nehezebb volt, de sikerült. (Darkoltatás: sötétkép-levonás; flatelés: mezősimítás; stackelés: összeillesztés – a szerk. megjegyzése.)
Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő
Korrektor: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez
Exp. idő: 210x480sec, ISO800, f4
Helyszín: Kaposfő
Átfotózott éjszakák:
2016.10.09, 2016.10.24, 2016.10.25, 2016.10.26, 2016.10.31, 2016.11.01, 2016.11.20, 2016.11.23, 2016.11.28
Noha keveset fotózott objektum, sőt alig láttam róla fotót… meg nem is ismert igazán, nem olyan mint például az Orion köd, de valami miatt engem mégis ehhez az objektumhoz hajtott a kíváncsiság. Lehet az, hogy most is a fejünk felett van. Ugyanis a fényes csillag az omikron Per – saját nevén az ATIK csillag a Perzeusz csillagképből. A csillaghalmazt, ami alatta van, és annak a ködösségét már egy 10 cm-es távcsővel is lehet észlelni.
A Messier 40 nem valódi kettőscsillag – Csizmadia Szilárd
A 17. században Johannes Hevelius szabad szemmel egy halovány ködösséget látott a Nagygöncöl csillagképben.
1764-ben Charles Messier megvizsgálta a Hevelius által adott helyet, és egy kettőscsillagot talált ott, amelyet majdnem két egyforma fényességű csillag alkot. Talán a szoros, 1′ szeparációjú kettőst nézte el Hevelius ködösségnek. Messier azért felvette a katalógusába 40-es sorszám alatt (jele ezért M40), így ez lett az egyetlen kettőscsillag a Messier-katalógusban: a többi objektuma nyílt- és gömbhalmaz, köd, galaxis…
1863-ban Friedrich A. T. Winnecke beírta kettőscsillagkatalógusába 4-es sorszám alatt, így Winnecke 4 név alatt is ismert. A legnagyobbak is követnek el hibát: Robert Burnham azt írta a “Burnham Égi Kézikönyvében”, hogy az M40 “a Messier-katalógus ritka hibáinak egyike” és hibáztatta Messier-t, hogy belefoglalt egy kettőscsillagot a katalógusába. De miért lenne ez hiba? Messier célja az volt, hogy az égi állandó ködösségeket ne tekintse senki üstökösnek üstököskeresés közben, és Hevelius nézte ezt el ködösségnek…
2016. december 5-én egy friss tanulmány (https://arxiv.org/abs/1612.00834) a Gaia asztrometriai műhold trigonometrikus parallaxis-méréseit felhasználva megmutatta, hogy a két csillag nincs fizikai kapcsolatban egymással, csak egy szimpla optikai kettőst láttunk. Az egyik 350 parszekre (hibahatár: 30 parszek), a másik 140 parszekre (hibahatár: 5 parszek) van tőlünk. így nem valódi kettősről van szó. Ezt már 2002-ben gyanították a HIPPARCOS műhold Tycho-katalógusa alapján, de akkoriban még elég pontatlanul ismerték e csillagok távolságát.
A két csillag szeparációja manapság kissé nagyobb, mint Messier idejében volt: távolodni látszanak az égen egymástól. 1991-ben már 51,7″-re voltak egymástól.