A januári észlelési ajánlót azzal egészítjük ki, hogy az IC 410 jelű ködöt hívják Ebihal-ködnek (Tadpole Nebula), ez a fenti rajzon az NGC 1893 nyílthalmazt körbevevő nagyobb ködösség. A képen látható két kis csomósodást nevezik Ebihalaknak (The Tadpoles), amelyek jelölése Simeis 129 és 130. Az észlelő megjegyezte, hogy UHC szűrővel jobban látszanak.
Az észlelő a rajzot 30,5 cm-es Dobson-távcsővel, 130x-os nagyítással készítette.
2022. szeptember 2-án elhunyt Frank Donald Drake (1930-2022) amerikai asztrofizikus, csillagász, az idegen civilizációk számának becslésére vonatkozó Drake-egyenlet megalkotója. Részt vett a SETI program megalapításában (SETI: Search for Extraterrestrial Intelligence, vagyis Földönkívüli Értelem Keresése). Az Arecibói Üzenet megalkotója is volt. Ez volt az 1970-es években az M13 gömbhalmaz felé küldött rádióüzenet, amiben a földi civilizációról adtunk volna hírt. Csak később derült ki, hogy a gömbhalmaz sajátmozgása miatt az üzenetet az M13-ban nem fogják megkapni, és bár a gömbhalmazok alacsony fémtartalma miatt valószínűtlen, hogy pont egy ilyenben legyen fejlett, rádiózni képes civilizáció, az üzenet minden további hasonló üzenetterv mintája lett.
VCSE – SkyWatcher BD 120/900 ED APO távcsővel, a Zselici Csillagparkban 2023. január 7-én (jobbra), illetve szeptember 29-én (balra) készült felvétel a Holdról, ugyanolyan összeállítással. Kamera: Canon EOS 6D. Mechanika: Skywatcher EQ5 GoTo. Expozíciós adatok: 2×1/500sec, ISO100, f/7,5. – Fotó: Schmall Rafael
A 2011. feb. 8-án indult Mai kép sorozat a nap magyar csillagászati képe. Hazai és külföldi, amatőr és hivatásos, földi és űrtávcsövekkel készült felvételekkel népszerűsíti a csillagászatot és mutat be tudományos ismereteket. Bemutatásra váró felvételeiteket a www.eszleles.hu oldalra várjuk, javaslataitokat és észrevételeiteket pedig a vcse@vcse.hu e-mail címre.
November 7-én érkezett a szomorú hír,hogy 80 éves korában elhunyt Gibárti Csaba tagtársunk, ismert amatőrcsillagász, ásványgyűjtő.
Csaba az 1970-es évek második felében kezdett el a csillagászattal foglalkozni szülővárosában, Hajdúböszörményben. Több Newton-rendszerű távcsövet is épített, amivel észleléseit végezte. Tagja volt az MCSE-nek és a VCSE-nek is. 1986-tól pedig az ásványgyűjtés felé is fordult. Bejárta az egész Kárpát-medencét gyűjtései során. Több kiállítása is volt. Nagyon szép,több száz darabból álló ásványgyűjteménye volt. Halálával egy lelkes közösségi embert, barátot veszített el a VCSE Hajdúsági Területi Klubja. Nagyon fog hiányozni ! Isten veled Csaba !
Az alábbi két vizuális észlelés a VEGA ’23 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborból és a TUTY-projekttalálkozón készült.
Az NGC 404 galaxis (a LM közepe táján) a Mirach nevű fényes csillag alatt. Rajz: Román Dávid
A remek ispánki ég alatt lehetőségem volt igazán halvány mélyegeket is megpillantani és ezeket meg is örökíteni. Ezek egyike volt az NGC 404 extragalaxis, vagy más néven a Mirach szelleme, ami igen közel található a Mirach csillaghoz (2 magnitúdós, β Andromedae, mindössze 7 ívpercre van a 11,2 magnitúdós galaxis ettől a csillagtól), ezért nem is könnyű megpillantani. Pici, halvány, elnyúlt ködösségként volt megfigyelhető.
Az NGC 404 egy ún. lentikuláris mezőgalaxis, kb. 10 millió fényévre tőlünk. W. Herschel fedezte fel 1784-ben. Mérete picit kisebb, abszolút fényessége picit nagyobb a Kis Magellán Felhőénél. Más, hasonló típusú galaxisokhoz képest nagyon gazdag semleges hidrogénben, amelynek többsége a galaxis körüli nagy gyűrűkben van. Közepén és a külső részeiben ma is folyik benne kis ütemben a csillagkeletkezés. Az NGC 404 valaha spirálgalaxis lehetett, de a vizsgálatok szerint kb. 1 milliárd évvel ezelőtt egy vagy több másik galaxissal egyesült, és lentikulárissá (lencse alakúvá) vált. Talán van a közepén egy nagyon nagy tömegű fekete lyuk néhány tízezer naptömeggel. Az NGC 404 egyben a LINER-galaxisok közé is tartozik. Bouchard, A.; Prugniel, P.; Koleva, M.; Sharina, M. (2010). “Stellar population and kinematics of NGC 404”. Astronomy & Astrophysics. 513: A54. arXiv:1001.4087 (Cs. Sz.)
Az NGC 6781 planetáris köd a Sasban. Rajz: Román Dávid
Leírás
Az NGC 6781 a 13 cm-es tubusomban egy halvány kis planetáris köd a Sas csillagképben, a megpillantásában sokat segített a OIII szűrő.
Az NGC 6781 1788 óta ismert; távolsága a Naptól kb. 1500 fényév. A 11,4 magnitúdós, 1,9 ívperces, tehát nagy látszó méretű planetáris közepesen nehéz egy 13 cm-es távcsőnek. A 0,44 fénysugarú, vagyis a Neptunusz Nap körüli pályaméretét jó kilencszázszor felülmúló, hordó alakú ködre feltehetően felülről, a hordó elülső fenekéről nézünk rá. A planetáris ködöt létrehozó vörös óriás (pontosabban egy aszimptotikus óriásági csillag) eredetileg 2,5 naptömegű lehetett, és élete végén 0,41 naptömegnyi gázt és 1,53 naptömegnyi port lökött ki: ez alkotja ma ezt a ködösséget. A 17 magnitúdós központi csillagot vizuálisan nem lehet látni (legalább 65 cm-es távcső kellene hozzá), de fotografikusan kisebb műszerrel is megörökíthető. Érdekesség, hogy a fehér törpe központi csillagtól 5000 Csillagászati Egységre egy M típusú, fősorozati törpecsillag kering. E planetáris köd korát 9400 évre becsülik. A rajz jól visszaadja, milyen halvány objektumra számítsunk 13 cm-es távcsőben. (Cs. Sz.)
