Balaton Csillagvizsgáló – A (3122) Florence kisbolygó elmozdulása a Balaton Csillagvizsgáló 10 cm-es műszerével fényképezve. – Kocsis Antal
2017. augusztus 30-án este a Balaton Csillagvizsgáló 100/900 mm-es ED-lencsés távcsövével készítettem felvételsorozatot a (3122) Florence kisbolygóról. A képek 21:18:12 és 22:02:07 UT között készültek kisebb szünetekkel (vagy hosszabb expók miatt van kihagyás) 60 sec záridővel. Jól látható volt vizuálisan is a kisbolygó gyors mozgása, már egy perc alatt is észrevehető volt az elmozdulás. Viszont nem tudom miért “görbe” a kisbolygó nyoma, annak ellenére, hogy a csillagok nyoma pontszerűnek látszik. Előző este is néztem vizuálisan a 304/3048 SC-ACF távcsővel, 190x-el. Nagyon érdekes és izgalmas volt ennek a kődarabnak a megfigyelése. Derült eget kívánok mára is mindenkinek és sikeres észlelést!
Balaton Csillagvizsgáló – A fenti kép negatívba fordítva, így más részletek is előtűnnek, pl. a kisbolygó imbolygó képe is jobban látható – Kocsis Antal
2017. augusztus 31-én 21:35 – 22:25 NYISZ között 120 darab 20 másodperces expozíciót készítettünk a (3122) Florence kisbolygóról, az elmozdulása megörökítése végett. Az észlelők Csizmadia Szilárd és Ágoston Zsolt voltak. A használt műszer a VCSE 250/1200-as, az Egyesület Távvezérelt Csillagvizsgálójában elhelyezett Newton-távcső volt GoTo-s EQ-6 mechanikán, kómakorrektorral és Canon 6D átalakítatlan fényképezőgéppel. A képek ISO 800 érzékenységgel készültek. A Hold és némi átvonuló felhőzet zavart. Próbálkoztunk 30 sec-es képekkel is, de ott a kisbolygó elmozdulása miatt már nagyon hosszú csíkot húzott. Még a 20 másodperces képeken is észrevehető egy kicsi elnyúltság, amit a kisbolygó közel dél-észak irányú mozgása okoz.
CR2 (Canon Raw formátum) és JPG képeket mentettünk le. Az észlelés után azonnal összeállítottunk egy kis animációt az elkészült képekből. Ezeken semmilyen korrekciót nem alkalmaztunk, tehát sem sötétkép (dark), sem mezősimító (flat-field) korrekció nem lett alkalmazva! Az animáció 4 frame/sec sebességű. A kisbolygó a kép tetejéről, a középtől kissé balra indul, észak lefelé van. Jól látszik az 50 perc alatti elmozdulás. Az eredeti 103×68 ívperces képekről egy kisebb darab, a látómező kb. 0,6° x 0,85°.
A képeken időnként látható, mozgó elszíneződés a vonuló felhőzeten megcsillanó holdfénytől és/vagy városi fényektől származik.
Vezetést sem alkalmaztunk, emiatt néha ide-oda elcsúsznak a csillagok.
A mintegy 4-5 km átmérőjű, 3122-es sorszámú, a Földre potenciálisan veszélyes, Florence névre keresztelt kisbolygó 2017. szeptember 1-én este a Földtől mintegy hét millió km-re (a Hold tőlünk való távolságának kb. 18-szorosára) halad el. Eközben jelentősen kifényesedik, legfényesebb pillanatában kb. 8,5 – 9 mg-s lesz.
VCSE – A képre klikkelve az animáció elindul. 2017. augusztus 30. 21:48:46 és 22:53:00 UT között Rigából felvett észlelésekből összeállított animáció, ami mutatja a kisbolygó mozgását. Ilyen észleléseket végezhetünk a napokban. Vizuális észlelés esetén érdemes a látómezőről rajzot, vázlatot készíteni, és abba kereszttel berajzolni, hogy egyes időpontokban (óra-perc szerint megjelölve) hol látszódott a kisbolygó. Szeretettel várjuk az észleléseket a VCSE e-mail címén: vcse @ vcse.hu. (Ingvars Tomsons animációja, 80/600-as távcső, 0.6x-os fókuszreduktor és CCD kamera, HEQ5 mechanika.)
Ilyen fényességgel szabad szemmel nem lehet látni, de nagyon-nagyon jó égről elméletben már egy 6 cm-es távcső is elég lenne megpillantásához. De hogy valaki biztosan be tudja azonosítani a környező csillagokat is, jobb, ha a megfigyeléshez vidéki, sötét égről 9-10 cm-es távcsövet vagy nagyobbat használ. Az első negyed utáni Hold nem zavar túl sokat. A kisbolygó délről észak felé, majdnem pontosan a Sarkcsillag irányába fog mozogni. A távcsőben annyit lehet látni, hogy egy, a csillagokhoz hasonló fénypont lassan elmozdul a csillagokhoz képest. Mozgása PA 345° irányba történik (0°: észak, 90°: kelet), mintegy 23 ívmásodperc/perc látszó szögsebességgel. Ez azt jelenti, hogy a telehold látszó szögátmérőjének megfelelő égi utat – fél fokot – mintegy 78 perc alatt tesz meg. Igen lassan fog tehát mozogni a távcsövek látómezejében. Azt lehet majd megfigyelni, hogy a környező csillagokhoz képest egy csillagszerű fénypont lassan mozog. Érdekes összehasonlítás lenne, hogy ki mennyi idő alatt veszi észre az elmozdulását. 10 perc alatt már 230 ívmásodpercet, vagyis 3 ívpercet is halad, ez a telehold látszó átmérőjének tizede, amit már észre kell tudni venni vizuálisan is.
A kisbolygó környezetének felkereséséhez kisebb nagyítást (25-30x-os) adó okulárt érdemes használni, majd ha a csillagkörnyezetet beazonosítottuk, akkor lehet közepes (60-80x-os), esetleg még nagyobb nagyításra váltani. A nagyobb nagyítás miatt a környező csillagokhoz képest könnyebb az elmozdulást észrevenni.
A felkeresést megkönnyítő alábbiakban órás bontásban közöljük a kisbolygó koordinátáit. Időhiány miatt még nem készítettünk a felkereséshez térképet, ezeket péntek reggel töltjük fel (de a fenti linken közölt online keresőtérkép is jó), akkor érdemes visszanézni erre az oldalra. Érdemes a lentebb közzétett koordinátákat letölteni, és ha valaki laptopot vagy mobiltelefont visz magával, amire planetráiumprogram (pl. a Stellarium) rá van töltve, akkor készíthet magának térképet a Florence kisbolygó égi környezetéről. Így könnyebben beazonosíthatja a látómezőt. Egyes planetáriumprogramokkal vigyázni kell, mert nem veszik figyelembe az összes perturbációt, vagy nem a legfrissebb pályaelemekkel dolgoznak, így nem pontos pozíciókat adnak. Az alább közölt pozíciók az IAU Minor Planet centertől származó legjobb elérhető előrejelzések, ezeket kell használni tehát.
A VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójában tervezzük a kisbolygó földközelségének közös megfigyelését. Tagtársaink skype-on keresztül csatlakozhatnak, és élőben, néhány másodperces expozíciós idejű képeken követhetik nyomon a kisbolygó mozgását egész éjjel. A nagy – 103×68 ívperces – látómező miatt néhány mélyégobjektum is a LM-be fog kerülni. A különleges észlelés iránt érdeklődők a csizmadia.szilard skype-címen jelentkezzenek.
Táblázat: a Florence kisbolygó mozgása. Delta: földtávolság CSE-ben. r: naptávolság CSE-ben. El: elongáció (Naptól mért szögtávolság fokokban). Ph: fázisszög (ilyen szög alatt látszik a Nap és a Föld a kisbolygóból nézve). V: V-sávbeli várt fényesség magnitúdóban. Sky motion: a kisbolygó látszó égi mozgásának sebessége “/percben és iránya PA szerint fokokban. A kisbolygó Azi-val jelölt azimutját és Alt-tal jelölt horizont feletti magasságát (mindkettő fokokban) a 17 fok keleti hosszuságra és a 48 fok északi szélességre számítattuk ki. Nagy változás nincs Magyarországon e tekintetben (Kelet-Magyarországon esetleg fél órával korábban éri el ezeket a horizont feletti magasságokat). Végezetül a Nap (Sun) horizont feletti magassága, a Hold fázisa és fokokban mért távolsága a kisbolygótól az égen van megadva.
2017. augusztus 18-án, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Messier 31 (M31) jelölésű Androméda-galaxisról (más nevén Androméda-köd), mely talán a leggyakrabban fotózott mélyég-objektum. Korábban már próbálkoztam is vele, de nem voltam igazán elégedett a korábbi eredményeimmel. Ideje volt már jó sok expozíciót alkalmaznom rá: 56×180 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 800 képből készült.
VCSE – Az Androméda-köd (M31, NGC 224) felvétele. A képre kattintva a képméret megnő. – Ágoston Zsolt képe
A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült. A felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.
Az M31 magja, és az ahhoz közel eső terület nagyon jó ég mellett akár szabad szemmel is megfigyelhető. A fényképen a beégett mag körül spirális alakban porfelhők rajzolódnak ki, ezt halványabb térség övezi, körkörös sötét porfelhőkkel együtt. Az Androméda-köd spirálgalaxis, ugyanakkor karjai kevésbé vehetők észre, mivel csaknem a peremével fordul felénk. Korongjának fényessége lassan csökken a magtól kifelé, csak a peremen halványul el hirtelen. Megfigyelhető még két nagyobb kísérőgalaxisa: az M32 és az M110 galaxisok.
Első írásos emlékünk egy perzsa csillagásztól, Abd-al-Rahman Al-Sufitól származik, Kr. u. 964-ből. Távcső segítségével Simon Marius figyelte meg elsőként, 1612-ben, majd tőle függetlenül Giovanni Batista Hodierna “fedezte fel” újra 1654-ben. Charles Messier 1764 augusztusában vette fel katalógusába. A legközelebbi önálló galaxis, de még így is két és fél millió fényévre van, átmérője 140 000 fényév.
A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt, illetve Schmall Rafaeltől is kaptam ötleteket a képkidolgozáshoz.
Magyarország felett egyes helyeken több, másutt kevesebb felhőzet nehezítette a 2017. augusztus 7-i részleges hodlfogyatkozás megfigyelését, másoknak egyáltalán nem volt gondjuk az időjárással. Az alábbiakban a VCSE-hez a különböző lehetséges észlelésbeküldési csatornákon (VCSE-levlista, vcse@vcse.hu egyesületi e-mail cím és a VCSE Fórum facebook-csoportunk) érkezett megfigyeléseket ismertetjük.
A jelenség időadatainak és láthatóságának ismertetése itt történt meg.
Kapiller Zoltánnak a jelenségről Pókaszepetkről (Zala megye) készült sorozatfelvételét itt közöltük már.
Az alább közölt képek kattintásra megnőnek.
Mikics Károly, Alexandra és Eszter egy Nagykutas melletti dombtetőről észlelt és fotózott:
VCSE — Mikics Károly felvétele a már fogyatkozásban lévő, vöröses színű, kelőben lévő Holdról — Mikics Károly
VCSE — Mikics Károly felvétele a részleges holdfogyatkozásról – Mikics Károly
VCSE – Zelkó Zoltán felvétele Budapestről készült. A kép hangulata jól visszaadja, hogy a fogyatkozás első lépéseit még világos égen figyelhettük volna meg, ha sok helyen nem takartak volna felhők. – Zelkó Zoltán képe
VCSE – Zelkó Zoltán kicsit későbbi képe bemutatja, hogy az idő előrehaladtával sok helyen kitisztult az ég és láthatóvá vált a részleges fogyatkozásban lévő Hold – Zelkó Zoltán képe
Ágoston Zsolt a Bánfalvi Péter által szervezett távcsöves bemutatón vett részt, erről küldött szöveges beszámolót és fotót:
Én Zalaegerszeg Landorhegy városrészéről, a Bánfalvi Péter által szervezett közösségi megfigyelés során láttam a részleges holdfogyatkozást. Kb. 30-an vettünk részt az eseményen. A TIT 100/1000-es Zeiss-refraktorával végeztük a Hold megfigyelését, 25x-ös, 40x-es, illetve 80x-os nagyítással. 20:30 NYISZ körül vettük észre a kelő Holdat keleti irányban, egy panelház mellett, alacsony magassága miatt vöröses színű fényben, “jobb alsó” negyedét takarta el a Föld árnyéka. 20:30 és 21:00 között látványos volt a földárnyék közelében a vöröses elszíneződés a Hold felszínén, amit a Föld légköre által megszűrt, azon áthaladó napfény “fest” a Holdra. [A szerk. megjegyzése: a holdkelte vöröses fénye is látszódhatott az első jónéhány percben. Igen nehéz lehetett szétválasztani, mely vöröseselszíneződés jön a teljes árnyékból és mely a Föld légkörében, hiszen a Hold, a Naphoz hasonlóan, erősen vörösen kel fel és nyugszik le a légköri fénytörési effektusok hatására.] Ahogy a természetes szatellitünk kiemelkedett a teljes árnyékból, és áthaladt a félárnyékos területen, vizuálisan megfigyelhető volt az enyhe fényességkülönbség a sötétebb “délkeleti” és világosabb “északnyugati” területek között. Távcsővel 40x-es nagyítással tűnt a leglátványosabbnak a jelenség, mert így a teljes Hold belefért a látómezőbe, bár felszínén minimálisan látszódtak csak részletek a teljesen merőlegesen érkező fény miatt.
A megfigyelés későbbi szakaszában 80x-os nagyítással megfigyeltük a Jupitert és a Szaturnuszt, a Jupiter négy legnagyobb holdja (Ió, Európé, Kallisztó és Ganümédesz) megfigyelhető volt, de alacsony magasságának és Zalaegerszeg magas beépítettségű lakóövezete miatt erősen turbulens légkörnek köszönhetően a Jupiteren nem voltak láthatóak a felhősávok, csak egy nagy világos korongként észlelhettük. A Szaturnusz esetén már kedvezőbbek voltak a körülmények, mivel magasabban látszódott a Jupiternél, gyűrűrendszere egyértelműen elvált a bolygótól, túloldali pereme a bolygó fölé is elnyúlt, a Cassini-rés megfigyelhető volt. A gázóriás legnagyobb holdját, a Titánt szintén láthatták az érdeklődők.
A megfigyelést az ISS 21:35-kor történő áthaladása zárta.
VCSE – Ágoston Zsolt felvétele Zalaegerszegről, távcsöves bemutató közepette, a fogyatkozás korai szakaszában. A kép 1/80s záridővel készült ISO 1600 érzékenységgel, Samsung NX300 fényképezőgépre rögzített SMC Takumar 135/2,5 objektívvel. – Ágoston Zsolt képe
Schmall Rafael a Zselicből fotozótt, a képeiből általa összeállított sorozatfelvételen a Magyarországról látható teljes jelenség megfigyelhető, a holdkeltétől a maximális, 25%-os fázison át a teljes árnyékból való kilépésig. A szép sorozatképet alább mutatjuk be:
VCSE – Schmall Rafael képe jól mutatja, hogy a fogyatkozásban lévő Hold elvörösödve kelt fel a földi légköri fénytörés jelensége miatt. Ahogy feljebb jutott, fokozatosan elveszítette vöröses fénylését, eközben a földárnyékból is kilépett a Hold. Tőle nézve nem zavartak felhők. — Schmall Rafael képe
Schmall Rafael az alábbiakban kommentálta a képét: “Nemrég elkészülten a részleges holdfogyatkozás fotómmal, mely egy komplett sorozatot ölel fel, egészen addig, ameddig el nem tűnik égi kísérőnkről a vizuálisan látható umbra. A penumbra még fotografikusan azért jött.
Helyszínnek a Zselici Csillagpark előtt elterülő rétet választottam, ahova előre kiszámoltam, hogy hova is kell állni.
Az időjárásról csak annyit, hogy először 7 oktányi felhő volt az égen, aztán pillanatok alatt szétoszlottak. Engem annyira nem is zavart, de megfeledkeztem az időről és háromnegyed órával a holdkelte előtt tiszta koszban, mocsokban, hegesztés kellős közepette eszméltem fel, hogy menni kéne fotózni. Szerencsére fél óra alatt kint voltam a helyszínen.
Az előtér panoráma elkészítése után már csak várnom kellett a holdkeltére, mely nagyon szépen , tisztán kelt fel, de kicsorbultan. Én időt ilyen kapkodásban nem néztem sajnos. A felvételsorozat egy 200mm-es telejobjektívvel és Canon 6D-vel készültek és a Hold minden 3perc 15másodpercenként meg lett fotózva. Az előtér fényesebb, így a korongnál csak a megfelelő expóidőre kellett figyelni. A nagy sietésben, mivel minden eszközt kint hagytam otthon, a felvételt csak ma este raktam össze.”
Az ország keleti részében, Jandó Attiláék tettek kísérletet a holdfogyatkozás megfigyelésére Tokaj melletről, de a felhők miatt nem jártak sikerrel.
Csizmadia Ákos Gödről vizuálisan, binokulárral észlelte a jelenséget: “A tegnapi részleges holdfogyatkozás látványát este 9 körültől tudtam élvezni, azaz már csak a vége felé. Nem ragozom túl az élményt, csak röviden: meglepő volt a horizont közeli teleholdat csonkítva látni. A kiharapott rész ugyanis nagyon sötét volt, binokulárral is. Érdekesség, hogy szabad szemmel jóval feltűnőbb volt, azaz jelentősebb mértékűnek tűnt a fedés, mint 10×50 B-vel nézve.”
Végezetül pedig Fábián Kálmán képét mutatjuk be a jelenségről, amit Balatonlelle melletti észlelőhelyéről készített Canon EOS 700D-vel, 55 mm-es fókusszal F/6,3-as fényerővel. A záridőt folyamatosan igazította a Hold fényességéhez. Itt az észlelés végét zavarták meg a felhők, amikor már magasra emelkedett a Hold (ld. a legutolsó holdképét):
VCSE – Fábián Kálmán sorozatképe a részleges, Magyarországról részben látható volt holdfogyatkozásról
Gratulálunk minden sikeres észlelőnek, és köszönjük szépen a megfigyeléseket!
