Szerzők archívuma: Csizmadia Szilárd

Az Andromeda XXV törpegalaxis észletes vizsgálata

Feltöltve : Szerkesztette :

Az Androméda-köd számtalan pici kísérőgalaxisának egyike az Andromeda XXV. Ezt a pici kísérőgalaxist csak 2011-ben fedezték fel! Mindössze 3 ívperc látszó méretű, 732 +/- 60  parszekre van tőlünk, és meglehetősen halvány, kb. 14,8 magnitúdós a SIMBAD adatbázis szerint. Közeledik hozzánk 107 km-s sebességgel, vagyis kékeltolódást mutat. Típusbesorolása: törpe szferoidális galaxis.

Olasz csillagászok a Nagy Binokuláris Távcsövet (LBT) használták e törpegalaxis részletesebb vizsgálatára. Az LBT (Large Binocular Telescope) két darab 8,4 méteres távcső közös platformra szerelve, egy 3300 méteres arizonai hegycsúcson. Olasz-német-amerikai kooperációban épült fel és így is üzemeltetik. Közeli infravörösben, 2,9-13 mikrométeres hullámhosszon észlel interferometrikusan, vagy optikai és közeli infravörösben képalkotó üzemmódban. Az “első fény”-re 2005-ben került sor, legelőször az NGC 891 GX-t észlelték vele. Mindössze 2008 óta üzemel ún. “teljes üzemmódban”. Egyesített fénygyűjtő felülete megfelel egy 11,8 méteres távcsőének, felbontóképessége pedig egy 22,8 méteres műszerének. Adaptív optikával ellátták.

85 db B és 87 db V sávokban készült mély felvételeket gyűjtöttek a törpegalaxisról még 2011-ben, de az eredményeket csak 2016-ban publikálták. Egy egyhetes időszakban készültek a képek. Az And XXV-ben újonnan felfedezett változócsillagok 23 és 25 magnitúdó között változnak!

63 változócsillagot sikerült felfedezniük: 58 RR Lyrae típusú, három anomális cefeida, egy fedési kettőscsillag, és egynek a típusát nem siekrült megállapítani. Az észlelt több tucatnyi RR Lyrae-vel az And XXV távolságát is megállapították. Az And XXV csillagai között szinte csak öreg, 10-12 milliárd éves csillagok vannak, amik a Napnál kb. 100-szor kevesebb fémet tartalmaznak. Egy gömbszerű csillagalakzatot is találtak az And XXV közepén (az irány és a távolság stimmel, tehát az And XXV-ben van), de az nem derült ki, ez egy sűrű csillaghalmaz vagy a törpegalaxisnak a magja. Ha az észlelt csillagsűrűsödés, ha nem az And XXV magja, akkor az egy gömbhalmaz is lehet, ami vagy az And XXV-ben kering, vagy az M31 körül – a pályája nagyon nem világos, lehet, hogy csak közel jutott éppen az M31 körüli keringése során az And XXV-höz…

Akár törpegalaxis centrum, akár gömbhalmaz akármilyen pályán, Gep I-mek nevezték el, a fiatalon elhunyt Geppina Coppola olasz csillagász után.

A mellékelt kép a PandaS Survey képe, amely az And XXIII – And XXVII törpegalaxisok felfedezéséhez vezetett. Ez a felmérés közeli optikaiban és közeli infravörösben (g és i sávokban), a 3,6 méteres Kanadai-Francia-Hawaii Távcsőre szerelt nagy CCD-kamerával keres csillagsűrűsődéseket az M31 körül, és azokat tovább vizsgálva választja ki a törpegalaxisokat. A baloldali képsorozaton a csillagokat és ellipszisekkel megjelölve a csillagsűrűsödéseket lehet látni, amelyeket törpegalaxisokként azonosítottak; jobbra pedig azt, hogyan csökken le a csillagsűrűség a törpegalaxis centrumától mérve.

Források:
Richradson et al. 2ö11, ApJ 732, 76:
http://cdsads.u-strasbg.fr/cgi-bin/nph-bib_query?2011ApJ…732…76R&db_key=AST&nosetcookie=1
Cusano et al, 2016, ApJ, http://arxiv.org/abs/1606.06862

Aktív kisbolygó

Feltöltve : Szerkesztette :

A http://arxiv.org/abs/1605.04802 címen elérhető tanulmány szerzői a Kanári-szigeteki 10,4 méteres távcsövet használták 2015. december – 2016. januárjában a P/2016 X6 üstököselnevezéssel ellátott kisbolygó tanulmányozására. Ez a kisbolygó ugyanis néha csóvát ereszt és akkor üstökösszerű. Azt gyanítják, hogy nem igazi üstökös, hanem vagy túl gyorsan forog és ezért veszít anyagot, vagy valami nekiütközött, és a törmeléket látjuk csóvaként. (Esetleg a jég is elszublimálhat róla, de annyira kevés a jég benne valószínűleg, hogy ez nem igazi üstökös, és a jégre jellemző spektrumvonalak hiányoznak egyébként is.) Mindenesetre nem sokat tudunk az objektumról…

Szupernóva és cefeidák az UGC 9391 extragalaxisban – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :
Az Uppsala General Cataloge of Galaxies (Galaxisok uppsalai általános katalógusa, röv. UGC) 1973-ban jelent meg, és 12 921, az északi féltekén látható extragalaxist sorol fel a -2,5 fok deklinációtól északra. Összeállításakor szempont volt, hogy a belekerülő galaxisok mérete legalább 1 ívperc legyen, és fényesebbek legyenek 14,5 magnitúdónál. A régebbi Palomar Observatory Sky Survey keretében készült nagy, kék szűrővel felvett fotólemezek szolgáltak alapul e galaxiskatalógus elkészítéséhez. Néhány, a fenti kritériumokat nem teljesítő más galaxist is belevettek azonban a katalógusba, ha azok szerepeltek a CGCG-ben (Catalogue of Galaxies and of Clusters of Galaxies, vagyis galaxisok és galaxishalmazok katalógusa). Az UGC különösen a galaxisok morfológiai (vagyis kinézeti) jellemzőire koncentrál, azokat osztályozza és jellemzi.

Természetesen vannak olyan galaxisok, amik az UGC-ben és az NGC-ben is szerepelnek, pl. az Androméda köd Messier 31, NGC 224 és UGC 454, LEDA 2557 és még kb. háromtucat katalógusszámon is ismert, amik egy és ugyanazon galaxist jelölnek meg. (Pl. rádióforrásként 2C 56 néven ismert az Androméda-köd.)

Az UGC 9391 egy közepesen jól tanulmányozott, 15,5 mg-s galaxis a Draco (Sárkány) csillagképben, így most nyáron különösen jól észlelhető, de az év egész szakában látható nagyobb amatőrtávcsövekkel.

A 2003du jelű szupernóva a nevében is szereplő év során B sávban maximális fényességekor 13,5 mg-s volt. A mellékelt képet a Hubble Űrtávcső készítette róla, X-szel a 2003du (hűlt) helye van megjelölve, a körökben lévő csillagok pedig cefeida változócsillagok.

A közelebbi galaxisok (100 Mpc-ig) távolságát cefeidákkal, a távolabbiakét a fényesebb szupernóvákkal mérik. A szupernóvák(SN-ek)  abszolút fényességét azonban olyan SN-ekkel határozzák meg és kalibrálják, amelyek közelebbi galaxisokban robabnak fel, és amelyek esetében így biztosak lehetünk, hogy a cefeidák elég fényesek, hogy velük jól mérjünk távolságot, és az SN távolságát e cefeidák már meghatározzák. Ezért nagy jelentőségű, ha egy cefeidákkal előbb vagy utóbb már kimért galaxisban robban egy szupernóva.

A cefeidák alapján az UGC 9391 tőlünk mért távolsága 130 millió fényévnek adódott.

Egy új, a Nobel-díjas A. Riess által vezetett vizsgálat éppen olyan galaxisokra koncentrált, amelyek távolsága alaposan ismert cefeidák révén, és ezekkel újra meghatározták a szupernóvák abszolút fényességét, majd ezekkel még távolabbi galaxisok távolságát is (amelyek vöröseltolódását is ismerik). Az UGC 9391-en kívül még 19 másik galaxis távolságát is megmérték cefeidákkal (pl. az M106-ét), amely 20 galaxis mindegyikében robbant a múltban szupernóva. Ezek után 300 még távolabbi szupernóva fényességét kalibrálták ezzel a 20-szal újra. Következő lépésben a Hubble-állandó értékét tudták megmérni ezekkel a szupernóva-távolságokkal, és az állandó értékének hibáját – szerintük – a korábbi 3,3 %-ról 2,4 %-kra csökkentették. Eredményeik szerint a Hubble állandó jelenleg ismert értéke tehát 73,00 +/- 1,75 km/s/Mpc.

A mérések ismeretében kiszámítható az Univerzum tágulásának üteme is, és az is, hogy ez a tágulás milyen ütemben gyorsul. A mérések csak akkor egyeztethetők össze a Planck műhold mikrohullámú sugárzásra vonatkozó adataival, ha az Univerzum tágulása 5-9%-kal annál is gyorsabban gyorsul, mint amit pár éve gondoltunk. (A Planck az Univerzum legtávolabbi szegleteit mérte, szupernóvákkal a relatíve közeli tartományt vizsgáljuk.)

Aug. 7-14.: VCSE nyári tábor, már lehet jelentkezni!

A Pluto légköre – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

Továbbra is lassan, de a várakozásoknak megfelelő lassúsággal érkeznek képek a New Horizons űrszondáról, amelyeket a tavalyi, vagyis 2015. július 14-i Pluto-megközelítés során vett fel. Az egyik legújabban megérkezett képeken a Pluto légkörére vonatkozó bizonyítékok láthatók.

www.space.com - a Pluto légköre - Csizmadia Szilárd
www.space.com – a Pluto légköre – Csizmadia Szilárd

A képet már a legszorosabb megközelítés után, hátulról vette fel az űrszonda egyik kamerája, amikor a Nap a Pluto mögött tartózkodott, vagyis az űrszonda a Pluto árnyékában repült. Így a Nap át tudott sütni a Pluto légkörén és ezt a fényképezőgépek rögzítették. A képeken világosan látható a Pluto sokrétegű légkörrendszer a (törpe)bolygó látszó szélein.

A jobb felső inzertképen pedig a Pluto alkonyati (szürkületi) zónája is látszik, amiben mintha egy pár tíz mérföld kiterjedésű felhő úszna.

www.space.com - a Pluto légköre - Csizmadia Szilárd
www.space.com – a Pluto légköre – Csizmadia Szilárd

A Pluto légköre nitrogéndominált (akárcsak a Földé vagy a Titáné), de az egyéb összetevőkben nem hasonlít a földi légkörre, mert a nitrogén mellett nem oxigén, hanem szén-monoxid és metán fordul elő. A légkör színe a Plutón elsősorban kékes. A légkör 160 km magasságig terjed ki, ami az elmélet sikertelenségét mutatja, mert a légkörmodellek szerint ennél ötször kevésbé vastag légkör előfordulására számíthatnánk a Plutón. E modellek finomítása a bolygólégkörök működésének jobb megértéséhez feltétlen szükséges.

Aug. 7-14.: Nyári tábor, már lehet jelentkezni!

Gyenge mágneses terű fehér törpe

Feltöltve : Szerkesztette :

Az ismert több ezer fehér törpe közül jó néhány százon detektáltak már mágneses teret. Ezeknek a mágneses tereknek az erőssége pár tízezer gausstól pár száz millió gaussig terjed. (A Föld mágneses terének erőssége 0,25-0,65 gauss között változik manapság.) Más fehér törpékben nem találtak mágneses tér jelenlétére utaló nyomokat a spektrumukban.

Egy új tanulmány (http://arxiv.org/abs/1605.04458) szerzői a CFHT, WHT és más távcsöveket használva gyenge mágneses tereket kerestek fehér törpékben. Az LTT 16093 jelű fehér törpében találtak is egy 57 000 gaussos erősségű mágneses teret. Amelyik fehér törpében kimutatható volt mágneses tér jelenléte, azok szinte mind egymillió gaussnál erősebbek. A most talált a harmadik leggyengébb terű fehér törpe azok közül, ahol egyáltalán mérhető a mágneses térerősség!