Nemcsak a galaxisok – mint a múltkor bemutatott NGC 1672 – néz ki látható fényben másképp, mint más hullámhosszakon, hanem a planetáris ködök is.

VCSE - A Csiga-köd infravörösben - Mai Kép - Csizmadia Szilárd
VCSE – A Csiga-köd infravörösben – Mai Kép – Csizmadia Szilárd

A Csiga-köd (magyarul Hélix-ködként is emlegetik néha, angolul Helix Nebula, katalógusszáma NGC 7293) a Vízöntő csillagképben található fényes, 7,6 magnitúdós planetáris köd, Magyarországról észlelhető, nyári táborok közepesen alacsonyan kedvelt célpontja – kevesen nézik meg. Kb. 700 fényévre van a Földtől,  ~25 ívperc átmérőjű teljes egészében – majdnem akkora, mint a telehold látszó mérete! Valódi átmérője kétszer 2,9 fényév, minthogy sugara 2,9 fényév, vagyis ha a Nap helyére tennénk a  közepét, akkor a legközelebbi csillagig, a Proxima Centaurig vezető útnak majdnem a háromnegyedénél lenne a ködösség széle (a Proxima 4,1 fényévre van tőlünk).
Olvasd tovább

Teljes holdfogyatkozáskor vagy teljesen eltűnik a telehold az égről pár órára, vagy vörösre színeződik a légkörünk állapotától függően; mindkét esetben óriási fénycsökkenés tapasztalható az éjszaka folyamán. Kezdetben a Hold még árnyékot is vet, a fogyatkozás alatt meg zseblámpát kell használni; aztán visszanyeri fényét a Hold és újra árnyékot vet.

Teljes holdfogyatkozás idején a Hold minden nappali oldalán lévőpontjáról teljes napfogyatkozást lehet látni, amit ott a Föld okoz: a Hold elől eltakarja a napfényt (legfeljebb a nagyon tiszta légkörünk fénytörés révén juttathat be néha oda napfényt, ami vörösre színezi ilyenkor a Holdat).

Félárnyékos fogyatkozás során a Hold kikerüli a Föld teljes árnyékát, csak a félárnyékba lép be, oda, ahonnét a Holdról nézve a Föld nem a teljes napkorongot, hanem annak csak egy részét takarja ki: a Holdról ilyenkor részleges napfogyatkozást lehet látni.

Részleges napfogyatkozás során a telehold megőrzi szép kerek alakját, de jelentősen el tud halványulni. A félárnyék rendkívül nehezen észlelhető és nagyon elmosódott is, csak kevesen tudják vizuálisan vagy akár fotografikusan látni. A Hold fényességének csökkenését azonban észre lehet venni szabad szemmel is. A félárnyékos fogyatkozások ezért nem annyira látványosak, mint a részleges vagy teljes holdfogyatkozások, de érdekes események.

A következő félárnyékos fogyatkozás 2016. szeptemver 16-án lesz, a holdkelte utáni esti órákban, ezért Magyarországról megfigyelhető (és Európából is).

A félárnyékba szeptember 16-én, 18:54:50-kor lép be a Hold. A Hold Budapesten 18:52-kor kel fel (az ország nyugati részén kb. negyedórával később, keleti részén negyedórával korábban). A félárnyékba belépést szinte soha senki nem észleli; első jelei 19:10 után kezdenek megjelenni: a holdkoronggal szemben állva, annak bal felső része kezd elszürkülni, kevésbé fényesebb lesz.

A félárnyékos fogyatkozás 20:54:16-kor lesz a legerősebb, ekkor látszik a Hold a leghalványabbnak. A Hold egytizede azonban bele sem merül a félárnyékba, azt a Nap teljes korongja sütni fogja, így a Holdon megfigyelhető lesz, hogy egyik oldala fényesebb, másik halványabb.

Kb. 21:30-ig észlelhető a homályosabb, halványabb Hold, utána már alig lesz a félárnyékban; a jelenség 22:53:57-kor ér véget, a Hold ekkor hagyja el a félárnyékot. A jelenség teljes időtartama így 3 óra 59 perc és 16 másodperc.

Az időpontok NYISZ-ben vannak megadva fentebb.

Az esetleges szabad szemes, binokuláris, távcsöves, vizuális vagy fotós megfigyelést várjuk a levlistánkra.

Ezen a linken van egy animáció, ami bemutatja, hogy a Föld félárnyéka (penumbra) és árnyéka (umbra) hogyan halad át a Holdon. Az animáción az időadatok UT-ben vannak, ez két órával kevesebb, mint amit fentebb írtam.

Jó megfigyelést és derült eget kívánok!

A mellékelt képen látható NGC 1672 extragalaxis messze a déli égbolton, -59°-os deklináción helyezkedik el a Dorado csillagképben, így Magyarországról nem észlelhető. Pedig nagyméretű, viszonylag fényes (7×6 ívperces, 10,3 mg-s) horgas spirálgalaxis. Távolsága tőlünk 60 millió fényév, átmérője kb. 75 000 fényév, közepén nagyon nagytömegű fekete lyuk lehet.

Hatalmas, 20 kpc méretű horgai a vizuális tartományban nagyon elnyúlttá teszik a galaxis alakját, és ez a Hubble Űrtávcső (HST) mellékelt képén is jól kivehető. A spirálkarokban számos hatalmas, fényes, rózsaszínes területet figyelhetünk meg: ezek forrón izzó hidrogénfelhők, aktív csillagkeletkezési helyek. A kép elképesztően részletgazdag: belenagyítva forró csillagok kékes nyilthalmazait, ködöket, porsávokat tanulmányozhatunk. Olvasd tovább

2014-ben szállt le a Rosetta által szállított leszállóegység, a Philae űrszonda a 67P/Csurjumov-Geraszimenkó üstökösre (angolos átírással és hivatalos nevén Churyumov-Gerasimenko). 60 óra működés után megszakadt vele a kapcsolat; hónapokkal később elemei annyira feltöltődtek, és a Rosetta is megfelelő pozícióba került, hogy ismét továbbíthatott adatokat, de még mindig nem sikerül pontos helyét megállapítani az üstökösön. Később ismét megszakadt vele a kapcsolat.

 A múlt hét hétfőn érkezett a hír, hogy a Rosetta képeinek alapos elemzésével sikerül megtalálni a Philae-t, ami nagy szó, hiszen így a Philae képei, adatai jobban értelmezhetők. Egy sziklamélyedésbe került, elég árnyékos helyre, gyakorlatilag egy kiugró sziklapárkány alá – üstököskutató szemszögből, és a napelemek töltődése szempontjából ez elképzelhető legrosszabb helyek egyikére.
A képeken viszont világosan felismerhető a Philae, a kis felbontás ellenére is.
Megtalálták a Philae-t - VCSE - Mai Kép - Csizmadia Szilárd
Megtalálták a Philae-t – VCSE – Mai Kép – Csizmadia Szilárd

A Rosetta-Philae akció nemcsak technikai és tudományos siker, de egy drámai regény is.

Vajon mikor lesz vége a meglepetés-sztoriknak? (A legnagyobb meglepetés az volt, hogy az üstökös felszíne minden elképzelhetőnél keményebbnek bizonyult, és ezért többszöri pattogás után szállt le a Philae csak, a várt sima landolás helyett. Vagy az volt a legnagyobb meglepetés, hogy szerves anyagokat detektáltak az üstökös anyagéban?)

Ajánlani szeretnék néhány objektumot 2016. szeptemberi csillagászati megfigyelésekhez.

A Nap szeptember folyamán 06:20 körül kel, 18:20 és 19:20 között nyugszik, az észlelés ezután – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkületet a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold szeptember 1-én, első negyed 9-én, telihold 16-án, utolsó negyed 23-án lesz. (forrás: http://vcse.hu/holdfazisok-2016-2030/)

A Mars és a Szaturnusz déli irányban nagyon alacsonyan még megfigyelhető napnyugtától, utána magasságuk csökken.

Látványosabb események:

09. 02. 16:09 A Neptunusz oppozícióba kerül a Földdel, és eléri legnagyobb látszó fényességét: 7,8 magnitúdót.

09. 03. 17:51 A holdsarló, Vénusz, Jupiter látványos együttállása a Szűz csillagképben.
09. 15. 22:54 A Hold mögé belép a Lambda Aquarii, kilépés: 23:30.
09. 16. félárnyékos holdfogytakozás, Magyarországról részben megfigyelhető.
09. 17. 02:39 A 43P/Wolf-Harrington-üstökös 39′-cel délnyugatra az M67-től (6,9 magnitúdós nyílthalmaz), a Rák csillagképben.
09. 19. 03:20 A Vesta kisbolygó (8,3 magnitúdó) 39′-cel délre az NGC 2392 planetáris ködtől (8,6 magnitúdó), az Ikrek csillagképben.
09 .21. 21:41 A Holt 17,2′-cel megközelíti az Aldebarant.

09 .26. 02:53 A Hold együttállása az M44 és M67 nyílthalmazokkal.

09 .29. 04:10 A Merkúr legkedvezőbb hajnali láthatósága az évben.

Napnyugtától még egy rövid ideig észlelhető lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M13, M92, M10, M12, M14).

M13_M92_Finder_Chart
M10_M12_M14_Finder_Chart
Sötétedéstől kezdve megfigyelhető az M57 és M27 planetáris köd, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.
M29_M56_M57_Finder_Chart
NGC7000
M27_M71_Finder_Chart

veilmap
M29_M56_M57_Finder_Chart



Számos nyári mély-ég objektum figyelhető még meg szeptemberben, de már nagyon alacsonyan és csak rövid ideig (pl. M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd, M16 Sas-köd, a Nyilas csillagkép gömbhalmazai, pl. M22 gömbhalmaz)

M8_M20_M21_M22_M28_M54_M69_M70_Finder_Chart
M4_M19_M62_M80_Finder_Chart


Este tíz-tizenegy óra körül
körül alacsony szögben megfigyelhető a Cepheus csillagképen az Elefántormány-köd (IC1396), a Perzeusz csillagképben az Ikerhalmaz, Szív-köd és Lélek-köd, az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.

A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán napnyugtától, mint az NGC 457 Bagoly-halmaz, M103, NGC 654, NGC 663 nyílthalmazok.


Éjfél körül már megfigyelhetőek az M74 és M77 galaxisok is.


Hajnalban már feltűnik a Fiastyúk, az M36, M37, M38 nyílthalmazok is.

A linkeken a további keresőtérképek elérhetők.