2018. augusztus 16-án, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor záróéjszakán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet az NGC 891 galaxisról és az Abell 347 galaxishalmazról készítettem, 70x210s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből, a Zselici Csillagpark területéről.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverekkel történt.

VCSE - NGC 891 és Abell 347 - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 891 és Abell 347 – Ágoston Zsolt

 

VCSE - NGC 891 és Abell 347 - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 891 és Abell 347 – Ágoston Zsolt

 

Az NGC 891 galaxist az éléről láthatjuk, megfigyelhető a sötét porsáv a galaxis síkjában, és a galaktikus mag kidudorodása. William Herschel fedezte fel 1784. október 6-án, távolsága a Földtől 30 millió fényév. 100 000 fényév átmérőjű spirálgalaxis.

Az Abell 347 galaxishalmaz tagjai: NGC 906, NGC 909, NGC 910, NGC 911, NGC 912, NGC 913, NGC 914, NGC 923. Nyolcszor messzebb vannak, mint az NGC 891, közel 240 millió fényévre, tagjai között vannak elliptikus, és spirális galaxisok is.

Számos távolabbi, halvány és apró galaxist is találtam az Aladin segítségével 15-18 magnitúdó fényességgel, de távolságukról nem találtam információt.

A hasonló felvételek számomra jól visszaadják a világegyetem méreteit, és az időbeli távolságokat: a kisebb NGC galaxisokból a fény akkor indult el, amikor a Földön még a Pangeán korai őshüllők éltek. A szerencsésebb fotonok az évmilliókon át tartó utazást pedig a fényképezőgépem érzékelőjén fejezték be 🙂

2018. augusztus 13-án hajnalban, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Perseida-maximum alatt készítettem a Messier 2 jelű, ugyan nem a legnagyobb, de az egyik legfényesebb gömbhalmazról, 37x150s és 31x60s light, 20 dark, 1 flat, 20 flatdark, ISO 800 képből.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült. A felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

VCSE - Messier 2 (M 2) - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 2 (M2) – Ágoston Zsolt

Az éjszaka során egy csoportos meteorszámlálásban vettem részt, és az éjszaka fő objektumaként fotózott M22 gömbhalmaz már egy fa mögé bújt, de az éjszakából hátralévő órákat nem akartam elvesztegetni, gyorsan beállítottam egy egyszerűbben fotózható (“könnyű célpont”) gömbhalmazt, és nyugodtan számolhattam a hullócsillagokat, amíg a fotós rendszer készít néhány képet.

Mivel a halmaz magja nagyon sűrű volt, készítettem néhány egy perces expozíciót is, a két expozíciós idejű felvételeket szerencsére az Astro Pixel Processor demó verziója sikeresen összerakta, elkerültem a gömbhalmaz felvételekre néha jellemző mag környéki beégést.

A halmaz magja nagyon fényes és sűrű, gyors átmenetet követően csatlakozik hozzá egy ritkásabb gyűrű, amit egy egészen ritka, apró csillagokból álló réteg övez. A halmaz határa világosan kirajzolódik, könnyen elkülöníthető a halmaz a háttértől.

A Vízöntő csillagképben található, Jean-Dominique Maraldi fedezte fel üstököskeresés közben 1746. szeptember 11-én, majd tőle függetlenül 1760-ban Charles Messier újra felfedezte, katalogizálta.

Átmérője 175 fényév. 150 000 csillagból áll, 55 000 fényévre található a Földtől. Kifejezetten sok csillagból álló kompakt gömbhalmaz. 13 milliárd éves, 21 ismert változócsillagot tartalmaz.

2018. augusztus 12-én, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborban készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Magyarországról nagyon alacsony horizont feletti magasságban megfigyelhető, viszont az egyik legszebb gömbhalmaznak számító Messier 22 jelű halmazról készítettem, 23X180s light, 20 dark, 1 flat, 20 flatdark, ISO 800 képből.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

VCSE - Messier 22 - M22 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 22 (M22). A látómező mérete kb. 1.1 x0,9 fok, észak a képen jobbra van. – Ágoston Zsolt

A felvételen rögtön látható, hogy az M22 az egyik legnagyobb látszólagos kiterjedésű gömbhalmaz, amit belföldön láthatunk, magja viszont nem olyan sűrű, mint a legtöbb gömbhalmazé, sugárirányban kifelé haladva egyenletesen ritkulnak a csillagok. Környezetéből nem ugrik ki, nincs egyértelmű határ a gömbhalmaz pereme és a környező csillagok között.

Abraham Ihle figyelte meg először 1665-ben, végül Charles Messier 1764. június 5-én vette fel katalógusába. Nagy látszólagos méretét viszonylagos közelségének köszönheti, hiszen csak 10 600 fényévre helyezkedik el a Földtől, átmérője kb. 100 fényév. 80 000 csillag alkotja a 12 milliárd éves halmazt, mely egy apró planetáris ködöt, két fekete lyukat és harminckét változócsillagot is tartalmaz.

A tábor résztvevőinek lehetősége nyílt 46 cm és 50 cm átmérőjű Dobson rendszerű távcsövekkel is vizuálisan megfigyelni a halmazt, a fotóhoz hasonló, lenyűgöző látványban volt részük.

A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverekkel történt.

A következőkben a szeptemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap szeptemberben 6:00 (NYISZ) körül kel, 18:00 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed szeptember 3-án, újhold szeptember 9-én, első negyed szeptember 17-én, telehold szeptember 25-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

A Vénusz napnyugta előtt megfigyelhető alacsonyan nyugati irányban; a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz napnyugtától figyelhető meg, az Uránusz és a Neptunusz éjszaka 11 óra körül látható. A Mars továbbra is nagyon fényes és nagy átmérőjű, érdemes megfigyelni, amíg még földközelben van.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):

09.07. 18:17 A Neptunusz oppozícióban a Vízöntő (Aquarius) csillagképben.
09.09. 03:42 A Merkúr 3,6°-kal az 1%-os fázisú Holdtól.
09.16. 12:53 A Mars napközelben (1,38 CSE).
09.17. 16:37 A Szaturnusz 1°-ra az 57%-os Holdtól.
09.18. 18:33 A Szaturnusz gyűrűjének legjobb láthatósága, a gyűrűk síkjának legnagyobb dőlése (26,63°).
09.21. 05:24 A Merkúr felső együttállásban a Nappal.
09.23. 01:54 Őszi napéjegyenlőség.
09.25. 0:33 A Vénusz eléri legnagyobb fényességét, -4,8 magnitúdót.
09.30. 03:35 A 74%-os Hold a Hyadok nyílthalmazban, a Bika (Taurus) csillagképben.

Szeptemberben a Szekeres, az Ikrek és az Egyszarvú csillagképekben (Auriga, Gemini és Monoceros) megfigyelhető lesz a 21P/Giacobini-Zinner üstökös, megközelítőleg 7 magnitúdós fényességgel.

 

Olvasd tovább

2018. augusztus 10-én hajnalban, a kiválóan sikerült VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort előkészítő “mínusz egyedik” éjszakán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet az akkoriban 8 magnitúdósra fényesedő és látványos csóvát kibocsátó 21P/Giacobinni-Zinner üstökösről készítettem, 36x90s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

VCSE - A 21P/Giacobbini-Zinner üstökös - Ágoston Zsolt felvétele
VCSE – A 21P/Giacobbini-Zinner üstökös – Ágoston Zsolt felvétele
A felvételen jól elkülöníthető az üstökös magja a zöldes színű kómától és a fehéres színű elnyúlt csóvától. A felvételeket  az üstökösmagra illesztettem, ezért a környező csillagok megnyúltnak látszanak.
Az üstököst vizuálisan is megfigyeltük különböző méretű távcsövekkel, a magot övező kóma és csóva könnyen észrevehető volt.
Ezt a kométát először Michel Giacobini figyelte meg 1900. december 20-án, majd Ernst Zinner 1913. október 23-ai megfigyelésével bizonyította, hogy üstökösről van szó. Hat és fél évente tér vissza napközelbe.