Pólusraállási, vagy egyensúlyozási hiba miatt csak 60 másodperces expozíciókat tudtam készíteni erről az objektumról, amely valamiért kevésbé népszerű célpont a gömbhalmazok között, legalábbis az asztrofoto.hu galériájában alig találtam róla képet.
Az eddigi tapasztalatok szerint a gömbhalmaz-fotók érzékenyebbek a pontos követésre, mint például a galaxisok, vagy nyílthalmazok, a rengeteg apró csillag nagyon kis pontatlanság esetén is “csíkot húz”. A helyzetet az sem könnyítette, hogy a pólussal bezárt szöge csaknem 90°, így a pólusraállás során egy kisebb tökéletlenség is jelentősen csökkenti az alkalmazható záridőt.
A nyers képek készítésének a főtükör teljes lepárásodása vetett véget, emiatt nem tudtam annyi képet készíteni, mint szerettem volna.
ISO 800 érzékenységet és 20×60 másodperces záridőt választottam, a light képek mellett 10 flat képet, 10 dark képet, 10 bias képet dolgoztam fel.
Feldolgozáshoz IRISt, Startoolst, végül Photoshopot használtam.
Az M10-et 1764-ben fedezte fel Charles Messier. William Herschelnek sikerült először csillagokra bontania. A Kígyótartó csillagképben található, látszólag az M 12 közelében, egymástól mért valós távolságuk viszont mintegy 2 000 fényév
12 milliárd éves korával a Tejúttal közel egyidős, a Tejút síkját övező haloban helyezkedik el, a magtól “mindössze” 16 000 fényévre. Átmérője 84 fényév, körülbelül 100 000 csillagot foglal magába, a Földtől pedig 14 300 fényévre található. Magjában számos kettőscsillag található, melyek nagyobb tömegüknek köszönhetően vándoroltak oda. Négy ismert változócsillagot is tartalmaz a halmaz.
