A 2017. augusztus 31-i észlelésekből összeállított animáció után Ágoston Zsolt összeállította az összegképet is. Ezt az összegképet itt mutatjuk be:
A 250/1200-as Newton távcsővel, kómakorrektorral, Canon 6D-vel ISO800 ézékenységen készített 120 db 20 másodperces képet a Sequator nevű szoftverrel állította össze Ágoston Zsolt, miután Startoolssal feldolgozta és Photoshoppal eltüntette a hotpixeleket. A Sequator feltehetően nem olyan pontos, mint a DSS vagy a Nebulosity szoftverek, de csak vele tudta összeállítani a képet. Jobban kinagyítva a képet ugyan látható, hogy nem teljesen egyenes vonalba rendeződik a kisbolygó, de szerinte ez inkább a szoftver pontatlansága miatt van így. A Sequator inkább asztrotájképek összeállítására készült, nem mély-ég felvételek feldolgozásához.
A kép többi adatai és a képhez csatolt animáció itt érhető el.
Az arecibo-i rádiótávcsővel radarfelvételeket is készítettek a (3122) Florence kisbolygóról földközelsége idején, 2017. szeptember 1-én. A képekből készített animáció itt érhető el:
A radarképeken két hold is felismerhető, amelyek a 4-5 km átmérőjű Florence-kisbolygó körül keringenek.A kisbolygó felső részén egy világos folt látható: itt világítja meg a Nap a legjobban a kisbolygót (szubszoláris, vagyis Nap alatti pont).
Ezenfelül a holdak jelenléte a kisbolygó tömegének jobb megmérését is lehetővé teszi.
A radarképek alapján a belső hold keringésideje 8 óra körüli lehet, a külsőé 22-27 óra közötti. Átmérőjük 100 és 300 méter közé eshet. A Florence forgásideje 2,4 órának adódott a radarképek alapján. A radarészleléseket szeptember 8-ig folytatják, így a holdak pályáit pontosabban meg lehet majd határozni. (Forrás: CNEOS/NASA közlemény, 2017. szept. 1.)
2017. augusztus 30-án este a Balaton Csillagvizsgáló 100/900 mm-es ED-lencsés távcsövével készítettem felvételsorozatot a (3122) Florence kisbolygóról. A képek 21:18:12 és 22:02:07 UT között készültek kisebb szünetekkel (vagy hosszabb expók miatt van kihagyás) 60 sec záridővel. Jól látható volt vizuálisan is a kisbolygó gyors mozgása, már egy perc alatt is észrevehető volt az elmozdulás. Viszont nem tudom miért “görbe” a kisbolygó nyoma, annak ellenére, hogy a csillagok nyoma pontszerűnek látszik. Előző este is néztem vizuálisan a 304/3048 SC-ACF távcsővel, 190x-el. Nagyon érdekes és izgalmas volt ennek a kődarabnak a megfigyelése. Derült eget kívánok mára is mindenkinek és sikeres észlelést!
A mintegy 4-5 km átmérőjű, 3122-es sorszámú, a Földre potenciálisan veszélyes, Florence névre keresztelt kisbolygó 2017. szeptember 1-én este a Földtől mintegy hét millió km-re (a Hold tőlünk való távolságának kb. 18-szorosára) halad el. Eközben jelentősen kifényesedik, legfényesebb pillanatában kb. 8,5 – 9 mg-s lesz.
Ilyen fényességgel szabad szemmel nem lehet látni, de nagyon-nagyon jó égről elméletben már egy 6 cm-es távcső is elég lenne megpillantásához. De hogy valaki biztosan be tudja azonosítani a környező csillagokat is, jobb, ha a megfigyeléshez vidéki, sötét égről 9-10 cm-es távcsövet vagy nagyobbat használ. Az első negyed utáni Hold nem zavar túl sokat. A kisbolygó délről észak felé, majdnem pontosan a Sarkcsillag irányába fog mozogni. A távcsőben annyit lehet látni, hogy egy, a csillagokhoz hasonló fénypont lassan elmozdul a csillagokhoz képest. Mozgása PA 345° irányba történik (0°: észak, 90°: kelet), mintegy 23 ívmásodperc/perc látszó szögsebességgel. Ez azt jelenti, hogy a telehold látszó szögátmérőjének megfelelő égi utat – fél fokot – mintegy 78 perc alatt tesz meg. Igen lassan fog tehát mozogni a távcsövek látómezejében. Azt lehet majd megfigyelni, hogy a környező csillagokhoz képest egy csillagszerű fénypont lassan mozog. Érdekes összehasonlítás lenne, hogy ki mennyi idő alatt veszi észre az elmozdulását. 10 perc alatt már 230 ívmásodpercet, vagyis 3 ívpercet is halad, ez a telehold látszó átmérőjének tizede, amit már észre kell tudni venni vizuálisan is.
A kisbolygó környezetének felkereséséhez kisebb nagyítást (25-30x-os) adó okulárt érdemes használni, majd ha a csillagkörnyezetet beazonosítottuk, akkor lehet közepes (60-80x-os), esetleg még nagyobb nagyításra váltani. A nagyobb nagyítás miatt a környező csillagokhoz képest könnyebb az elmozdulást észrevenni.
A felkeresést megkönnyítő alábbiakban órás bontásban közöljük a kisbolygó koordinátáit. Időhiány miatt még nem készítettünk a felkereséshez térképet, ezeket péntek reggel töltjük fel (de a fenti linken közölt online keresőtérkép is jó), akkor érdemes visszanézni erre az oldalra. Érdemes a lentebb közzétett koordinátákat letölteni, és ha valaki laptopot vagy mobiltelefont visz magával, amire planetráiumprogram (pl. a Stellarium) rá van töltve, akkor készíthet magának térképet a Florence kisbolygó égi környezetéről. Így könnyebben beazonosíthatja a látómezőt. Egyes planetáriumprogramokkal vigyázni kell, mert nem veszik figyelembe az összes perturbációt, vagy nem a legfrissebb pályaelemekkel dolgoznak, így nem pontos pozíciókat adnak. Az alább közölt pozíciók az IAU Minor Planet centertől származó legjobb elérhető előrejelzések, ezeket kell használni tehát.
A VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójában tervezzük a kisbolygó földközelségének közös megfigyelését. Tagtársaink skype-on keresztül csatlakozhatnak, és élőben, néhány másodperces expozíciós idejű képeken követhetik nyomon a kisbolygó mozgását egész éjjel. A nagy – 103×68 ívperces – látómező miatt néhány mélyégobjektum is a LM-be fog kerülni. A különleges észlelés iránt érdeklődők a csizmadia.szilard skype-címen jelentkezzenek.
Táblázat: a Florence kisbolygó mozgása. Delta: földtávolság CSE-ben. r: naptávolság CSE-ben. El: elongáció (Naptól mért szögtávolság fokokban). Ph: fázisszög (ilyen szög alatt látszik a Nap és a Föld a kisbolygóból nézve). V: V-sávbeli várt fényesség magnitúdóban. Sky motion: a kisbolygó látszó égi mozgásának sebessége “/percben és iránya PA szerint fokokban. A kisbolygó Azi-val jelölt azimutját és Alt-tal jelölt horizont feletti magasságát (mindkettő fokokban) a 17 fok keleti hosszuságra és a 48 fok északi szélességre számítattuk ki. Nagy változás nincs Magyarországon e tekintetben (Kelet-Magyarországon esetleg fél órával korábban éri el ezeket a horizont feletti magasságokat). Végezetül a Nap (Sun) horizont feletti magassága, a Hold fázisa és fokokban mért távolsága a kisbolygótól az égen van megadva.
A 37-ik kisbolygófelfedezés 1855. október 5-én történt Düsseldorfból, amikor Karl Theodor Robert Luther megtalálta ötödik kisbolygóját. Luther összesen 24 kisbolygót fedezett fel, mindegyiket vizuálisan; nevét a Holdon a Luther-kráter és az (1303) Luther kisbolygó őrzi. A (37)-es kisbolygót Fides-ről (ejtsd: fidész), a hűség római istenéről nevezte el. Ezért, és más érdekes felfedezéseiért a 19. században hétszer is megkapta az akkoriban nevesnek számító Lalande-díjat (amit a Francia Tudományos Akadémia 1993-ban más díjakkal összevont, és Nagydíj néven adja ki azóta).
A (37) Fides volt az utolsó kisbolygó, amely bolygójelet kapott, ezután felhagytak ezzel a gyakorlattal. A Fides jele a kereszt volt.
Ennek a kisbolygónak a forgási ideje 1981-82-es mérések szerint 7,3 óra, és egy periódus alatt három maximumot ad; egyes ötletelések szerint azért, mert a Fides kettős kisbolygó lehet.
A Fides főövbeli kisbolygó, 0,18-as excentricitású pályáján 4,29 év alatt járja körbe a Napot; pályahajlása jelentéktelen, mindössze 3°. 108±2 km átmérőjű, pontosabban alakja ekkora krumpliszerű. Átlagsűrűsége a vízének mindössze kétszerese, 2,0 gr/cm3. Albedóját 0,18-ra teszik, abszolút fényessége (H) 7,3 magnitúdó.
A mostani napokban 11,1 magnitúdó körüli fényességű, és a Jupiter közelében látszik. Ez a közelség azonban csak látszólagos, hiszen észleléseink során a Földtől a Jupiter 4,46 CSE-re, a Fides 1,7 CSE-re volt. A kisbolygó a következő hetekben halványodni fog.
Abból a célból, hogy lássuk, mennyire vehető észre egy főövbeli aszteroida elmozdulása a Vega Csillagászati Egyesület távvezérelt csillagdájából, 2,75 perces szüneteket tartva 32 darab 5-5 másodperces felvételt készítettünk, rossz, felhők átvonulásával tarkított ég mellett. Az első kép 2016. március 28-án 18:16:58-18:17:03 UT között, az utolsó ugyanaznap 19:43:07-19:43:12 UT között készült, vagyis az első és az utolsó kép között 1 óra 43 perc 7 másodperc telt el (az első húszas sorozat után nem tartottuk be a 2,75 perces szünetet). A 2 perc 45 másodperces képkészítési időközt úgy választottuk ki, hogy árnyalatnyit több legyen, mint amennyi idő ahhoz kell, hogy a kisbolygó 1 pixelnyit megtegyen a látómezőben. A képskála ugyanis 1,13 ívmásodperc / pixel, és az előrejelzett mozgási sebesség 0,47 ívmásodperc/perc volt.
A használt műszer a csillagda 250/1200-as Newton távcsöve volt, kómakorrektorral, Canon 6D – nem átalakított – fényképezőgéppel, ISO 6400-on.
Az időjárási körülmények rosszak voltak, fátyolfelhők, felhőátvonulások zavartak. Ahhoz, hogy a kisbolygót észlelni lehessen, 5 sec expozíciós idő kellett, ezzel még pontszerűnek is mutatkozott a kisbolygó. Ugyanakkor a közeli Jupiter ennyi expozíciós idővel nagyon beégett, és hatalmas fényudvart áraszt a képen.
A kisbolygó pozícióját a Cartes du Ciel (CdC) – amit a távcső vezérléséhez használunk – a rendszeres frissítések ellenére is csak közelítőleg számolja ki. Azonban a megcélzott aszteroida így is benne volt a látómezőben. Az IAU Minor Planet Ephemeris Center szolgáltatását használva pontosabb pozíciót kaptunk, de csak pár ívperccel tért el attól, amit a CdC adott. Mivel a látómező nagy (103×68 ívperc), ez a pár ívperc eltérés nem jelentett gondot.
A képeket a vezetési hibák kiküszöbölése céljából összetoltuk, hogy a csillagok fedésben legyenek önmagukkal, majd a képeket egyszerűen összeadtuk. Jól látható az alábbi képkivágáson, hogy míg a csillagok pontszerűek, a közel egy és háromnegyed órás megfigyelés alatt a kisbolygó elmozdul: csíkot húz. 11 képet kihagytunk az összegzésből, mert nagyon megnövelte a zajt a rajtuk átvonuló felhőzet. A képkihagyások inkább az észlelési sorozat második felére jellemzők, ezért ott éppen csak kivehető a kisbolygó nyoma. Persze, miután abbahagytuk a Fides észlelését, kiderült…
Felül: a DSS-ből Aladinnal kivágott, megfelelően tükrözött égbolt-kép. Alatta: a mi képünk fele (a keleti részt levágtuk, hogy a Jupiter kevésbé zavarjon be; még így is érezhető, hogy jobbról becsillan). A közölt kép az eredeti kb. fele. Sárga ellipszis jelöli a (37) Fides-t, a többi csillag szépen megfeleltethető DSS-képen szereplőnek (csak amikor az készült, a Fides természetesen nem ott járt).
A mellékelt csillagtérkép az Aladin programból származik, amely egyebek mellett a mély DSS-felmérésből származik. A megtükröztük, hogy a távcső által adott képet mutassa. Szépen lehet látni, hogy a kisbolygó pozíciójában nincsen ismert objektum (sem elnyúlt, sem pontszerű csillag vagy galaxis), vagyis mozgásának sebessége, iránya, és a csík helyzete alapján egyértelműen a (37) Fides-t észleltük. A lenti képre kattintva jobb minőségben lehet a felvételt tanulmányozni.
Egy kinagyított részletkép az előző összegképről (kb. 15×15 ívperc). Míg az összegképen a csillagok pontszerűek maradnak, a kisbolygó elmozdul, és ez csíkhúzást eredményez a felvételen. A kisbolygó csíkja balra fenn látható.
A képen a kisbolygó elmozdulásának szép látványa reményt ad arra nézve, hogy a jövőben akár kisbolygópozíciókat, akár fényváltozásaikat, akár csillagfedéseiket, akár mélyég-objektumokkal alkotott szép együttállásaikat észleljük. Remélhetőleg jobb égen, mint most, amikor is az átlátszóság 2/10-es volt… (Tesztnek persze megfelel.)