Elkészült a következő asztrofotóm. Van némi hibája, de az már a templomi reflektor számlájára köthető.
VCSE – Messier 101 – Schmall Rafael
A felvétel technikai adatai:
Skywatcher Newton 150/750
Skywatcher EQ5 GOTO
Baader MPCC Mark III kómakorrektor
Astronomik IR/UV eos clip szűrő
Canon EOS1100D teljes spektrum
Lacerta MGEN autoguider
9×50-es kereső
A Messier katalógusban 101-ikként szerepel ez az objektum. Egy szabad szemmel láthatatlan galaxis a Nagy Medve csillagképben, konkrétan a Göncölszekér rúdjának a két utolsó csillagával: a Mizarral és az Alkaiddal alkot majdnem egyenlő szárú háromszöget. A galaxis tőlünk 21 millió fényévre van, átmérője közelítőleg 170 ezer fényév és kb. ezer milliárd csillagot tartalmaz.
Asztrofotó egy rendkívül jó égbolt alól és a tesztelés után…
VCSE – Rozetta-köd (NGC 2237) – Schmall Rafael
A múlt héten, csütörtök este (2016. feb. 18.) nagyon jó lehetőség kínálkozott egy kis asztrofotózásra és tesztelésre. Napközben a nagyon mélykék ég után egy jó kis pollenkoszorús naplemente következett, majd végül besötétedett, és a berendezés kiszállításakor megdöbbentően jó égbolt fogadott. 12%-os holdsarló hiába 12% csak, de vakított, rendesen fényes volt, de fényessége ide-oda: mögötte ott látszódott az állatövi fény és a Tejút szokásos ragyogása. 2000 csillag(os hotel) alatt kezdtem meg az összeszerelést, kipakolást, tesztelést. A teszt egy gyengébb teherbírású mechanika fotózási képessége volt. Azaz, hogy egy EQ5 – GOTO (VCSE 15′-ös táborában biztosan emlékeztek Kálmi 120/1000-es tubusa alatt nyugvó mechanikára). Egy ugyanolyanra raktam fel a 150/750-es tubust, és a vezetőrendszert: Lacerta MGEN-t. Komponáltam, majd kíváncsiságból rögtön 10 perces fotókkal indítottam, tehát egy fotó 10 percig készült ISO 800-on, f/5-ön és 750mm-en. Olvasd tovább →
Eleinte nagy reményeket fűztem hozzá, de végül a kb. 26. utómunka után úgy döntöttem, jegelem a projektet, mert nagyon nehéz téma, és még kevés vagyok hozzá. Ám a mélységét tekintve minden eddigi fotómat felülmúlja ezt a nagylátószögű (ang. widefield) asztrofotó. 2016. január 29-én gyűjtöttem az alapképeket hozzá, illetve február 5-én további, de rövidebb képeket a dinamika javítása miatt.
VCSE – Orion – Schmall Rafael
A felvétel technikai adatai:
Canon EF 200mm/2.8L USM II (Zselici Csillagpark jóvoltából)
Skywatcher EQ5 GOTO
Canon EOS1100D fullspektrum
Lacerta MGEN autoguider
9×50-es kereső
(Véleményem szerint az MGEN gyakorlatilag a táborok összes GOTO-s mechanikáját, még az EQ3-asat is megtáltosítaná.* Más természetű megjegyzés: A felszerelés ára ismét félmillió forint felett van, de szerintem egy EQ-3 GOTO mechanika és egy laptopos, kiskamerás vezetés e határ alatt tartaná a pénztárcát)
– 40×600 sec + 40x30sec a Trapézium kiemelésére + 40x60sec az Orion belső régiója megörökítésére / 10 dark / 20 flat / ISO800 / f3,2 / 200mm
Tanulságok:
– rengeteg a rózsaszín (pink) szín a képen – ezt először a hibás képfeldolgozásnak tudtam be, de utólag megnézve úgy találtam, hogy az objektív színez. Kromatikus aberráció lépett fel, vagyis színi hiba magyarul…
– teleobjektíves fotózásnál elég egy EQ-5 GOTO, de aki távcsővel akar mélyeget fotózni, oda mindenképp szükségesnek látszik a HEQ5-Pro Goto;
– vezetés mindenképp kell, még az 5 perces felvételen is meglátszanak a vezetési pontatlanságok, ezt csak egy vezetőtávcső és vezetőkamera tudja korrigálni;
– fókuszt minden félórában állítani kell, de ha nagyobb a hőmérsékletváltozás akkor negyedben akár!
– nem mindegy, hogy f/5-ös, vagy f/3.2-es fényerejű objektívet alkalmazunk, és az sem, hogy milyen égbolt alatt készítjük. A február 5-i alkalommal már fele annyi halovány objektum sem látszódott.
– feldolgozás becsapós lehet a színek miatt. Az átskálázást én úgy oldottam meg, hogy az egyik pontot kapta az égi háttér, utána a másik pont egy porköd, és azt emeltem, tehát ott lett legnagyobb a kontraszt. A görbe tetejét meg szépen elhúztam, hogy ne legyen se törés benne, se beégés.
– ami talán a legfontosabb: ha több éjszaka alatt fotóz az ember, akkor jobb ha le sem veszi a gépet az objektívről, de az állványgyűrűről sem, ami tartja az objektívet. Másik nap könnyebb lesz bekomponálni a témát.
A projektet lejegeltem az utómunka nehézségei miatt. A pinkesedést nem sikerült teljesen eltüntetnem sajnos, sőt, huszonhatodik próbálkozásra sem sikerült. A színek azok, amik igazán nehézzé teszik egy asztrofotó feldolgozását. Az információ megvan, de ki kell hozni a képből Majd a borult, rossz idős estéken újra előveszem és folytatom a feldolgozást.
A szerk. megjegyzése: ez nem csak feltevés, hanem igazolt tény. Egy Lacerta MGEN 9×50-es keresőre szerelve, gyakorlatilag néhány pixelen belül tartotta a kívánt objektumot több, mint négy órán keresztül, miközben egy Meade DSI Pro II CCD-kamerával ellátott 127/1500-as MC-távcsővel fotózott a szerkesztő egy EQ-3-as mechanikával. Ez bőven megfelelő vezetés asztrofotós munkához, de akár komolyabb amatőrcsillagászati, tudományos igényű fotometriához is. (Cs. Sz.)
Hosszabb – rövidebb tanakodás után elkészült az Alnitak környéki asztrofotóm ahol a Láng köd és a Lófej köd látszódik. A felvételeket 5 napig gyűjtöttem (Január 12.-13.-14.-28.-30.) – ugye amikor volt derült ég, illetve arra is oda kellett figyelnem, hogy az Orion délnyugaton már fényárban úszik a díszkivilágítás miatt. A felvétel sajátos satnyasága az IR/UV block szűrő hiánya azaz a “téglaság” – egy narancsos szín látszata a képen. Ezt ahogy tudtam, úgy csökkentettem.
VCSE – Láng köd és Lófej köd – Schmall Rafael
A felvétel technikai adatai:
Skywatcher 150/750 Newton
Skywatcher AZ-EQ6 – oszlopon
Canon EOS1100D fullspektrum
Baader MPCC Mark III-as kómakorrektor
Lacerta Mgen autoguider
9×50-es kereső
(ha azt vesszük, a mechanika lehet egy fokkal kisebb ,de bizony kb így áll össze egy mélyég asztrofotózás)
Feldolgozás:
– stackelés Nebulosity-ben (akinek kiakar folyni a szeme – végezheti Registarban is, azzal szerintem gyorsan megy de én nem ismerem)
– utómunka PSben
Égbolt tulajdonságai (faluból készült felvétel):
– nyugodtság 3-6 (változó – főleg ha kéményhőn keresztül vonult az objektum illetve volt front is bőven)
– átlátszóság 3-4,5 (szintén – köd – pára – felhő)
– hőmérséklet 3°C-tól egészen 10°C-ig mindenféle tényező volt
Tanulságaim amiket megosztanék:
– első a flat… nagyon vigyázni kell vele, hogy hogyan készítsük el – szívem szerint írnék egy regényt róla, de aki VCSE táborba jön, kap egy kiadós segítséget asztrofotózás terén tőlem. (mert a tavalyi az csak az alapokba ment bele, de hogy mit hogyan készítünk, abba nem úgyhogy azt ki fogjuk vesézni) – nálam iszonyat küszködés volt vele – de végül sikerült úrrá lenni rajta. Érzékeny dolog sajnos.
– minél több az expódarabszám, annál jobban kisimul a kép – tehát a 100 képes sorozat “simább lesz”, mint a 20 képes sorozat aminél marad egy kevéske zaj
– nem mindegy, hogy valami f4-en készül, vagy f5-ön. Bizony sokat számít. Egy Orion ködnél elég az f5, de haloványabb objektumoknál a nagyobb fényerő az előny
– nem mindegy, hogy hány perces expóval készül – nálam egy 10°C alatti éjszakánál már lehetett akár 10 percet is exponálni – főleg ha halvány a téma – akkor nagyon sok infót összeszed. Hogy mennyit azt a következő – hónapban elkészülő fotóm elvileg bebizonyítja
– lehet több éjszakát is fotózni, de hogyan? Én lefotóztam a fényképezőgép orientációját a tubuson. Az Alnitak pedig az egyik képharmad alá került, így könnyű dolgom volt. Illetve annnyi, hogy levédtem egy képet a fényképezőgépemen, amit kártyatörlés után is benttart magában, tehát ahhoz az egy referenciaképhez viszonyítottam a többit is.
– hiba sajnos bármikor lehet, és sajnos igen bosszantó is lehet a dolog. egy törött kábel akár napokra is tönkreteheti a fotózást, vagy akár hetekre is, főleg ha várni kell rá. Én három alkatrésszel is így jártam. Sok türelem és kudarc árán sikerült ezt a képet megcsinálni ami valójában 3-as kategória, ha jegyet érdemel, de nagy örömöt és lendületet adott a továbbiakban.
– az asztrofotózás nyeli a pénzt az elején, igen sokat aztán utána már nemnagyon kell költeni rá – egyszer kell megvenni mindent – inkább a kábelek a fogyóeszközök
– a távcső jobban érzi magát kint a hidegben, mint a benti párás melegben 🙂
– mivel nem karbon hanem csak sima nyúton… rettenetesen érzékeny a hőmérsékleti változásokra. Ami azt jelenti, hogy félóránként állítottam fókuszt egy olyan éjszakán ahol a délutáni 10°C-ból lett 3°C… Tubus merevedik, zsugorodik, mozog, stb – utána kell állítani
– feldolgozásnál nagyon óvatosan kell kezelni a görbéket és a színeket (ez egy eléggé bonyolult téma – nehéz, küszködős, nem egyszerű, remélem tudok segíteni nektek)
Nagyjából ennyi volt ez az igazi klasszis Láng – Lófej köd – lesz még alkalom akkor luminanciarétegként felhasználom ezt és fotózok hozzá a sötét Zselicből színréteget. 🙂
Köszönet PeterF-nek, Tarczi Patriknak, Fényes Lórándnak és nemutolsósorban HOZÉnak a technikai és utómunkás segítségért. 🙂 Nélkülük nem jött volna össze ez a kép.
Végre, egy új feldolgozási metódusnak hála, kész a Szekeres csillagképről készített mély-ég asztrofotóm. A Lángoló csillag-ködöt szerintem ismeritek. Épp itt van a fejünk felett, igaz lassan rám szakad némi havazás, de lehetnek még derült területek az országban.
A sors fintora, hog az ördög sem fog kivinni autóval a csillagdához egy AZ-EQ6ost… de minek is, hiszen kintvan a lehetőség, így előkaptam egy EQ5-GOTO-t – Olyan mint Kálmié – vele táborban találkoztatok és a mechanikával is ami kattogással jelezte, hogy nem fog elindulni a 6V-tól. ;-))))
VCSE – IC 405 a Lángoló csillag-köd – Schmall Rafael
Tehát a mechanikára felraktam egy 200mm f2.8-as objektívet az 1100D-vel és felkerült mellé a 9×50-es vezetőtávcső is az Mgennel, így akár 10 perceket is lőhettem volna a képhez, de nem mertem, mivel féltem, hogy a fényképezőgép akksija nem bírja, így az a következő hét zenéje lesz, hogy pótoljam. A többi már ment magától amúgy. ISO800, f3.2, 300sec-es záridők. És még párásodás sem volt, hogy is lett volna, hiszen mérsékelt északi szél fújt -3°C-ban, csontszáraz levegőben -7°C-os harmatponttal. 😛
Holdkelte után kicsivel beszedtem a berendezést. De ez volt a dolog könnyebbik oldala. A feldolgozás már nem ment ilyen jól. A ködök halványak, a Szekeresben meg nagyon sok a csillag. A felvételen az mind csillag…. nem zaj… Egész jól szuperál a rendszer a mínuszokban, csak a becipelés az aggasztó.
Végül úgy döntöttem, hogy sutba vágom a korábbi feldolgozási technikáimat és inkább tanulmányozom, hogy a görbéket hogy lehet jól húzni, illetve hogyan kell elindulni a feldolgozás során. Persze még sok minden van hátra, a kép pedig kemény, de ez már egy jó út arra hogy a következő VCSE táborban ismét górcső alá kerüljön a Fátyol-köd és hasonlók…
