Fridrich János – Messier 33 (M33, Triangulum-galaxis) – VCSE
Egy vegyítést csináltam: a 2019-es vezetés nélküli, átalakítatlan fényképezővel készült képeket vegyítettem a 2020-as vezetett és átalakított géppel készült képekkel. Feldolgozás terén főleg a részletekre fektettem a hangsúlyt. Sajnos a mechanikám nem igazán képes a hosszú expozíciós idejű pontos vezetésre, így magasabb ISO értéken kellett a képek majd’ felét felvennem. Az elkészült kép manuális exponálás mellett is több mint 7 órányi össz-expó idővel rendelkezik, ez eddig a legmunkásabb és legtöbb odafigyelést igénylő objektumom.
Kép készítésének dátuma: 2019. október 28.: 71 db, 2020. szeptember 15. – október 15.: 182 db
Kép készítésének helye: Ság-hegy
Expozíciós idő: 71×60 sec, 182×120-150 sec
Érzékenység: átlagosan ISO 3200
Képfeldolgozási lépések: Deep Sky Stacker, Photoshop
Távcső és mechanika: 200/1000 Newton
Mechanika: EQ-5 GoTo
Kamera vagy detektor: Canon EOS 1300D, Canon EOS 4000D
Vezetés: Lacerta MGEN
Kómakorrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/5
Az Orion-köd az Orion övétől délre, az Orion csillagképben található (térképet a képen szereplő objektumokról lásd e cikk végefelé). Ez egy diffúz köd a Tejútrendszerben, amely sok fiatal csillagot tartalmaz. A csillagok gyakran csoportosan születnek, úgynevezett nyílthalmazokat alkotnak. A csillagképződés legideálisabb körülményei hideg, poros helyeken vannak, mélyen elrejtve hatalmas molekuláris felhőkben. Amint a fiatal csillagok hidrogénjüket “elégetik”, egyre melegebbek lesznek és megvilágítják környezetüket. Ez kétféleképpen történhet meg. A por ezekben a felhőkben szétszórhatja a csillagfényt, és egy reflexiós ködöt hozhat létre, mint amit Fiastyúk csillagai körül láthatunk. Vagy pedig a forró sugárzás gerjeszti a hidrogénatomokat, és ragyogásra készteti őket, mint ahogy a Rozetta-ködben is látjuk. A nyílthalmazok legtöbb csillaga több tíz, sőt százmillió évig a szülőhelye közelében maradhat, majd egy-két galaktikus keringés alatt szétszóródnak (Shukirgaliyev és tsai 2018).
De nem az Orion köd csillagai! Ez a galaktikus csillagóvoda nagyon dinamikus hely, a csillagok sebessége a szokásosnál nagyobb, mint amire számíthatunk. Ennek oka lehet a nagyon nagy tömegű központi csillagok kölcsönhatása. Kutatók számítógépes szimulációk segítségével még azt is megjósolták, hogy egyes csillagok a köd közepén összeütközhetnek, ahol végül hatalmas fekete lyukat hoznak létre (Šubr, Kroupa és Baumgardt, 2012). Ha ez igaz lenne, akkor nagy energiákon észlelnünk kellett volna ezt a fekete lyukat, amint a ködben lévő gázzal táplálkozik – de nem látunk ilyet! A csillagászok szerint ez azért van, mert a gázelnyelési ráta nagyon alacsony. No de lényeg a lényeg: a csillagok közötti kölcsönhatások miatt egy ilyen dinamikus csillagbölcsőben egyes csillagok szokatlanul nagy sebességgel kilökődhetnek a születési helyükről. És pontosan ez történt a Lángoló Csillaggal (lásd korábbi képünket), amelynek szülőhelye az Orion-ködben volt, de amely ma az Orion csillagképtől messze található.
A főszerk. (Cs. Sz.) megjegyzése: a háttérlevelezés nyomán úgy tűnik, hogy a nagyon fényes csillagok körül a kékes halót vagy a hollandiai párás ég, vagy az egyik használt szűrő, esetleg a kettő együtt okozza.
Kép készítésének dátuma: 2021. február 15. 21:15 UT-től
Kép készítésének helye: Algyő
Expozíciós idő: 61×300 sec light
Érzékenység: ISO 800
Képfeldolgozás: Photoshop
Távcső: Jupiter objektív, 135 mm f/4 (f/5,6 rekeszállásban)
Mechanika: HEQ-5 Pro GoTo
Kamera vagy detektor: Canon EOS 100D (átalakított)
Vezetés: Lacerta MGEN
Leírás:
Végre volt pár óra derült idő, ezt kihasználva próbáltam nyers képeket gyűjteni az Orion csillagkép “közepéről” egy régi Jupiter 135 mm f/4 objektív segítségével. A feldolgozás nem ment túl jól, nehéz külön kezelni a ködösségeket, a csillagokat és a hátteret is.
A főszerk. (Csizmadia Szilárd) kiegészítése:
A képen észak balra, kelet lefelé van. A képen nagyon sok mélyég-objektum látszik, ezek közül néhányat megjelöltem a könnyebb azonosíthatóság érdekében. Az Orion-ködtől balra (az égen északra) látszik az NGC 1981 nyílthalmaznak az Orion-ködnél kisebb területen összezsúfolódó, mégis teljesen bontott, fényes kék csillagokból álló csillagcsoportja is. A kép bal oldalán (égi tájolás szerint északra) az Orion-övének három fényes csillaga is észrevehető ezen a szokatlan beállítású fotón (ferdén balra fent látszanak, kékesek és fényesek). A képen azonosított objektumok:
M42: Nagy Orion-köd, diffúzköd, vidékről szabadszemes objektum
M43: Kis Orion-köd, diffúzköd, kis távcsővel is látszik
NGC 1973, 1975, 1977: a vizuálisan három ködösség fényképeken egy és ugyanazon diffúzköd három fényesebb csomójának látszik. Sh2 – 279 (Sh: Sharpless) néven is ismert így együtt ez a csoport. Csillagkeletkezés korai fázisait fgyelték meg benne. Az Sh2-279-et “Futó Ember – ködnek” is nevezik néha (Running Man Nebula).
NGC 1980 – nyílthalmaz – “Orion elhagyott drágaköve”, 14×14 ívperces, 2,5 magnitúdós összfényességű, fényes csillagokból álló nyílthalmaz
NGC 1981: egy 28 ívperces, 4,2 mag összfényességű, kevés, de nagyon fényes csillagokból álló csoport (valódi nyílthalmaz) az Orion-köd felett (tőle északra), ami könnyen látszik binokulárokkal és megkapó látványt nyújtott, amikor 14 évesen magam is felfedeztem egy 4 cm-es távcsővel. Kifejezetten keresőtávcsöveknek, kis távcsöveknek való célpont. Alakja miatt Krokodil- vagy Alligátor-halmaznak is nevezik nagyon ritkán.
NGC 2024: csillagkeletkezés folyik ebben a diffúz-ködben, kb. 800 csillagkezdemény van benne, 86%-uk körül még ott van a cirkumsztelláris korong. Láng-köd (Flame Nebula) néven is ismert. Az Orion övének egyik csillaga, az Alnitak mellett helyezkedik el az égbolton.
NGC 2023: az egyik legnagyobb (10×10 ívperces) reflexiós köd az égbolton, amely a HD 37903 csillag fényét veri vissza. W. Herschel fedezte fel a 18. században.
IC 420: egy halovány reflexiós köd, amit W. Fleming fedezett fel 1888-ban.
Ast: az Alnilam nevű csillag az Orion övének egyik csillaga. Ekörül egy ellipszis alakú, közepes fényű csillagokból állú öv figyelhető meg. Nincs tudomásom arról, hogy ennek az aszterizmusnak lenne külön neve, de vizuálisan érdekes lenne megfigyelni.
IC 434: egy vöröses színű emissziós köd, amely előtt látszik a B33 (Lófej-köd) sziluettje.
IC 435: reflexiós köd. Szintén Fleming fedezte fel.
M78, NGC 2071: reflexiós ködök. Az NGC objektumot W. Herschel fedezte fel a 18. században. P. Méchain találta meg az M78-at 1780-ban.
A képen látható ködkomplexum a gyakran fotózott Szív-köd (IC 1805) északnyugati csücske, ami IC 1795 jelöléssel van ellátva, és Halfej-köd néven is ismert.
Távcső 250/960 Newton+TS Maxfield korrektor, F=912 mm
Kamera: QHY163M
Képrögzítés és vezetés:: Kstars-Ekos, Off-axis vezetővel, ASI120 mini kamerával.
Képfeldolgozás: AstroPixelProcessor, (flat-dark-bias korrekciók, az RGB csatornák egyesítése, képelforgatás, kivágás és skálázás). Utómunkák: Images Plus 6.5 (zajszűrés és kontraszt), Topaz Denoise AI – zajszűrés.
Expozíciós adatok:
SII 12 nm: 56 x 5 perc (4,6 óra)
H-alfa 12 nm: 113 x 5 perc (9,4 óra)
OIII 12 nm: 65 x 5 perc (5,4 óra)
Összesen: 19,5 óra expozíció.
A készítés dátumai: 2020. november 6-7-8-20-21-22., 2021. január 11.
A kép Zalaegerszegen, a belváros széléről, a kertünkből készült.
A színek keverése nem pontosan az SII-vörös, H-alfa-zöld, OIII-kék sémát követi. Ha így lenne, lila csillagok és rettenetes zöld – lila ködszínek lenne az eredmény. A színösszeállítás az alábbi arányok szerint történt:
SII: (100% vörös + 54% zöld + 10% kék + 10% fehér) x 1,25
H-alfa: (80% vörös + 100% zöld + 24% kék + 100% fehér) x 1,0
OIII: (10% vörös + 100% zöld + 100% kék + 0% fehér) x 1,731
A legfényesebb és részletesebb H-alfa csatorna (+ egy kicsi SII) lett L (fehér, light) rétegként felhasználva, így sokkal részletesebb a kép. Terveztem még OIII, SII expokat, de a lassan két hónapja tartó felhős idő ennyit tett lehetővé.
A szerk. (Cs. Sz.) megjegyzése: az alábbi kép a Szív-ködről hidrogén-alfa fényben készült. A Halfej-köd ennek a képnek a jobb felső részén található:
A hidrogén-alfa kép adatai: 6 óra expozíció, Orion RD80T CF távcső, 0,8x-os fókuszreduktor. A képet 2017. március 8-án készítette Chuck Ayoub H-alfa szűrővel.
Végre volt pár óra derült pénteken (2021. febr. 5-én), így azonnal ki is pakoltam és elkezdtem a nemrég épített Astroberry-szerver tesztelését. Az Androméda-galaxist vettem célba. Régóta álmom volt egy saját nagy felbontású képet készíteni erről az objektumról. Ezúton is köszönöm Ágoston Zsolt tagtársnak az átalakított Nikon fényképezőgépet, amit nemrég vásároltam Tőle, illetve a rengeteg segítségét.
Végül 25 db 180 másodperces képet sikerült összegyűjtenem, amíg megjöttek a felhők. A kép adatai a következők:
Objektumkép (light): 25 x 180 sec
Sötétkép (dark): 15 db
Mezősimító kép (flat-field): 15 db
A képfeldolgozáshoz használt programok : Seaquator és Photoshop.