Május 30-ról 31-re virradó éjszaka a Föld keresztezi a 73P/Schwassmann-Wachmann, más nevén Schwassmann-Wachmann 3 (SW3) üstökös pályáját. Az üstökös nem lesz a Föld közelében, de egy 1995-ös hatalmas feldarabolódási esemény törmelékeivel találkozhat Földünk, és ha ez bekövetkezik, akkor akár csodás tűzijátékban is lehet része a szerencséseknek. Egyesek úgy gondolják, hogy ez lehet majd a leglátványosabb meteoresemény, a jó 20 évvel ezelőtti Leonida kitörés óta.
Az SW3 idén augusztusban éri el azt a pontot, ahol szétesett 1995-ben, de a meteormegfigyelők abban reménykednek, hogy a feldarabolódás törmeléket juttatott az üstökös elé is, amellyel májusban találkozhat a Föld. A legtöbb törmelék az üstökös mögött köt ki, de ha az üstököst elhagyó törmelék sebessége elég nagy, akkor ennek az anyagnak egy része az üstökös elé is kerülhetett. A Föld két további törmelékmezőt is keresztezni fog, de ezek jóval kisebb sűrűségűek az előrejelzések szerint és a hazánk fölötti légkörbe csak fényes nappal lépnek be.
A legtöbb meteoroid, amit látunk, apró kő-, jég- vagy fémdarabkák, amelyek nem nagyobbak egy homokszemnél, de hatalmas sebességük, amellyel belépnek az atmoszférába teszi láthatóvá őket. Sajnos az SW3 törmeléke ugyanabban az irányban mozog, mint a Föld, ezért relatív lassú lesz. Emiatt csak a légkörbe belépő nagyobb darabokat láthatjuk majd. De a remény hal meg utoljára, korábban is voltak olyan meteorkitörések, amelyeket a normálnál lassabb meteoroidok okoztak.
A legfontosabb kérdés: a mikor?
Az előrejelzések szerint a Föld május 31-én, kedden világidő szerint 4:45 és 5:17 (NYISZ 6:45-7:17) között találkozik majd az 1995-ös esemény törmelékével. Mivel ez nálunk már bőven napkelte utáni időpont, így az előrejelzett maximumot biztosan nem láthatjuk Magyarországról. Legkedvezőbb helyzetben az Észak-Amerikai földrész keleti partján lakók lesznek majd. De a hajnalodó égbolton azért kereshetjük az égi szépséget.
Merre keressük?
A széttöredezett üstökösök, például az SW3 belépési pontja (radiáns pontja) évről évre az égbolt különböző részein helyezkedhet el, a törmeléknyom helyétől függően. Az SW3 törmeléke idén a 13:56 (209) +28 pozícióban lesz megtalálható. Ez az égi pozíció az Ökörhajcsár csillagkép nyugati részén található, körülbelül 8 fokkal északnyugatra az Arcturus (alpha Bootis) narancssárga csillagtól.
Nem azt fogjuk látni, hogy egy pontból érkeznek a meteorok, hanem az égbolt nagy területén. Tehát jó eséllyel minden lassú meteor az égbolton az SW3-ból származik majd május 30-31 hajnalán. Május 30-án lesz új Hold, így ez egyáltalán nem fogja zavarni az észlelést.
A 73P üstökösből származó meteorokat már észleltek sok évtizeddel ezelőtt, amelyek akkor a Herkules csillagkép felől érkeztek, így látszólagos kisugárzási pontjuk nyomán Tau Herculidáknak nevezték el őket. Mára a meteorraj kisugárzási pontja a Naprendszer gravitációs perturbációi hatására eltolódott, és már a Bootes (Ökörhajcsár) csillagképbe esik.
Meg kell jegyzeni, a meteorrajok kitöréseinek előrejelzése bizonytalan terület a csillagászatban, ebben a konkrét esetben pedig további nehézségek lépnek fel. Így aztán a meteorraj május végi kitörését, a hatalmas hullócsillag-záport ne biztos jóslatnak, hanem lehetőségnek vegyük, ami vagy bekövetkezik, vagy nem. Az is lehetséges, hogy egynéhány órával korábban vagy később lesz a jelenség.
Néhány szó magáról a 73P/Schwassmann-Wachmann 3-ról
Az SW3 lenyűgöző története 92 évvel ezelőtt, 1930. május 2-án kezdődött, amikor is két német csillagász, Friedrich Carl Arnold Schwassmann és Arno Arthur Wachmann fotólemezeket vizsgált át, hogy új aszteroidákat találjanak a Hamburgi Obszervatóriumban. Ekkor fedezték fel az addig még ismeretlen üstököst az egyik képén. Ez volt a harmadik üstökös, amit felfedeztek együtt (az első kettőt 1927-en és 1929-ben találták). A felfedezés után a 73P/Schwassmann-Wachmann 3 (SW3) üstökös pályaadatai alapján az év májusában mindössze 9,2 millió km-re haladt el a Földtől. A csillagászati léptékkel nézve nagyon közeli megközelítés ellenére azonban az SW3 üstökös soha nem lett elég fényes ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen; csak távcsővel lehetett megpillantani.
Ezután sokáig nem figyelték meg. Csak 1979 márciusában látták újra, a következő visszatérését sem rögzítették – 1985 januárjában, de 1990 elején ismét előkerült. De a fő attrakciót 1995 őszén produkálta. Október elején számos jelentés érkezett világszerte a megfigyelőktől, akik 1 fokos „poros” farokkal, szabadszemes üstökösként írták le, alacsonyan a nyugati esti szürkületben. Ez volt az SW3! Ez azért volt elképesztő, mert az üstökös 1995 folyamán soha nem került közelebb a Földhöz, mint 196 millió km és mégis 6,5 magnitúdónál is fényesebben ragyogott, fényereje a korábbi 400-szorosára növekedett! De mi okozhatta ezt a hatalmas kitörést? Ezt a decemberben a chilei La Sillában található Európai Déli Obszervatóriumban végzett észlelések, felfedték, hogy apró magja négy részre tört. 2000 őszén még meglehetősen fényes volt, az 1995-ben észlelt töredékek közül kettő visszatért, valamint egy újabb darabot is észleltek. 2006 tavaszán a következő közelítésnél már nyolc nagyobb részt, és több apróbb töredéket detektáltak. 2006. április 18-án a Hubble Űrteleszkóp több tucat töredéket fényképezett le, majd május 4. és 6. között a Spitzer Űrteleszkóp volt a soron az üstökös észlelésében: infravörös kamerájával (IRAC) 45 üstökösdarabot képes volt megfigyelni. Összességében az SW3 végül több mint 68 darabra tört szét, és legutóbbi, 2017 márciusi megjelenésekor azt mutatta, hogy továbbra is szétesik, és minden egyes visszatéréssel új darabokat dob le magáról a belső naprendszerben.
Hogy meteoros szakértőnket, Tepliczky Istvánt idézzem: „50-50%. Persze ki kell menni (ha lehet), és egy jót szunyálni a langymeleg tücsökcsicseris, madárciripelős éjszakában. Közben néha belehallgatni a rádiómeteoros rendszerbe és majd megállapítani, hogy ej-ej megint lemaradtunk róla vizuálisan” 😊
Reméljük nem így lesz! A végső szót, hogy volt-e meteorzápor vagy sem, a megfigyelések mondják ki, amiben bárki részt vehet.
