Kategória-archívum: Mai kép

Pukkanós meteor ment el Zalaegerszeg felett – Bánfalvi Péter, Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

Azt a meteort (hullócsillagot) hívjuk tűzgömbnek (ang. fireball), amelyik fényessége meghaladja a -4 magnitúdót. (A fényességhatár választásának az az oka, hogy a Vénusz bolygó általában ilyen fényes (kerekített érték), és ennél fényesebb, pontszerű összehasonlító objektum nincs az égbolton; a Vénusznál már csak a kiterjedést mutató Hold, Nap, néha egy-egy üstökös vagy tűzgömb/bolida fényesebb.) Azokat a tűzgömböket, amelyek útjuk végén robbannak és több darabra válnak szét, bolidáknak nevezzük. (Egyes csillagászok azonban mindent bolidának hívnak, amelyik tűzgömb -14 magnitúdónál fényesebb – ekkora fényt keltő meteor már pici krátert is vághat. Szokás még a -17 magnitúdónál fényesebb bolidákat néha szuperbolidának is nevezni. Ezek kb. nem egészen 53-szor fényesebbek (kb. 4,3 magnitúdóval), mint a telehold.) A robbanás gyakran fényfelvillanással (ang. flash) jár, ezt magyarul pukkanós meteornak vagy pukkanós tűzgömbnek nevezzük: a jelenség a vége felé hirtelen, pukkanásszerűen felvillan (noha hangjelenség a legritkább esetben kíséri csak a robbanást, és az is csak kb. 20-60 másodperc múlva éri el a közelben lévő megfigyelőt). Nem kell ahhoz tűzgömbnek lenni, hogy egy hullócsillag pukkanjon, halványabb meteorok is képesek erre.

2023. január 11-én hajnalban 06:49:03-kor (Közép-Európai Idő szerint), már a világosodó égbolton rögzített egy ilyen pukkanós meteort a zalaegerszegi AMS91 meteorkamera, amelyet a Magyar Meteoritikai Társaság és a VCSE közösen üzemeltet. A meteor fényességét legfényesebb pillanatában -2,5 magnitúdósra becsültük, így nem éri el a tűzgömbök határát, de a fényesebb, látványosabb hullócsillagok közé tartozik. Mind a fotón, mind a videón jól látszik, hogy pukkant pályája végéhez közel.

Ugyanezt a tűzgömböt sok más magyar állomás felhősödés miatt nem észlelte, de Zalaegerszegen derült volt. De pl. az AMS18 jelű, a budapesti Konkoly Obszervatóriumban működő kamera, a becsehelyi AMS71, a bécsi AMS85 és a Szlovákia-beli hurbanovói (ógyallai) AMS95 kamera szintén rögzítette a jelenséget. Mivel Zalaegerszegről nézve a zenitben látszódott, szinte a város felett haladt el sok tíz km magasan a meteor.

Purgathofer-Weinberger 1 planetáris köd a Hiúz csillagképben – Mezei Balázs

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE – PuWe1 planetáris köd – Fotó: Mezei Balázs (Zalaegerszeg). A kép kattintással nagyítható.

A PuWe1 egy meglehetősen nagy, halvány planetáris köd a Hiúz csillagképben, melyet 1980-ban Alois Purgathofer és Ronald Weinberger fedeztek fel a Palomar Sky Survey felvételein (link). A köd az egyik legnagyobb látszó méretű és a hozzánk legközelebbi planetáris az égen.

Olvasd tovább →

Szabadszemes üstökös február elején? – Schmall Rafael, Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

A C/2022 E3 (ZTF) névre hallgató üstököst 2022. március 2-án fedezték fel a Zwicky Transient Facility (ZTF; Zwicky svájci csillagászról elnevezett tranziens (hirtelen megjelenő) objektumok keresésére szolgáló projekt) 1,2 méteres távcsövével. Ez a távcső Kaliforniában, a Palomar Csillagvizsgálóban található. Felfedezésekor a Sas csillagképben járt és 17,3 magnitúdós volt, vagyis a szabad szemmel, nagyon sötét égbolt alól látható 6,5 magnitúdós csillagoknál majdnem 21 000-szer halványabb.

rendesen, melyek rengeteg gradienst hagytak a képen, meg hát nem voltam elhalmozva a képek darabszámával se. Ahogy az üstökös közelít felénk, úgy meglehetősen lassan mozog az égi háttér előtt, így nehéz úgy stackelni, hogy a csillagok kiátlagolódjanak, ezért szimplán csak összestackeltem a sorozatot. Vizuálisan már láttam amúgy az esti égen, de fotografikusan csak most engedte az időjárás megörökíteni.
Schmall Rafael felvétele a még fényesedőben lévő C/2020 E3 (ZTF) üstökösről 2022. december 29-én készült. “Fátyolfelhős égen készült a sorozat, de mindent beleadva akkor is elkészítettem és feldolgoztam a fotót. Lehet, hogy lesz még egy-két nap, amikor derült lesz az ég és nem lesz ott a Hold, de úgy gondoltam, hogy ha van rá lehetőség, akkor miért ne? Persze a feldolgozásnál megszenvedtem a felhők miatt rendesen, melyek rengeteg gradienst hagytak a képen, meg hát nem voltam elhalmozva a képek darabszámával se. Ahogy az üstökös közelít felénk, úgy meglehetősen lassan mozog az égi háttér előtt, így nehéz úgy stackelni, hogy a csillagok kiátlagolódjanak, ezért szimplán csak összestackeltem a sorozatot. Vizuálisan már láttam amúgy az esti égen, de fotografikusan csak most engedte az időjárás megörökíteni.” – írta a képről. (Távcső: Skywatcher Quattro 200/800 (átépített), Zselic, R1 Observatory, átlátszóság: 3, nyugodtság: 3, Canon EOS 6Da, Skywatcher EQ6-Pro GOTO, 20×75 sec RGB, ISO3200, f/4).

Felfedezéskori képein kisbolygóként azonosították a pontszerűnek tűnő égitestet. Későbbi képeken feltűnt egy nagyon pici és sűrű kóma, ami nyilvánvalóvá tette, hogy valójában üstökösről van szó.

Olvasd tovább →

Galaktikus cirruszfelhők és integrált fluxusködök – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

A galaktikus cirruszfelhő (ang.: galactic cirrus cloud) – más nevükön infravörös cirruszfelhők (ang.: infrared cirrus clouds) – a Galaxisunkban előforduló, szálas – filamentáris – szerkezetű, ritka eloszlású por. Legerősebben távoli infravörösben sugároz. (A távoli infravöröst egyes szerzők 25-350 mikrométeres, mások megengedőbben a 15 mikrométer – 1 mm hullámhosszú elektromágneses sugárzásként határozzák meg.) Először 1965-ben figyelte meg őket látható fényben B. T. Lynds a Palomar Observatory Sky Survey (POSS, Palomar Csillagvizsgáló Égboltfelmérés) fotografikus lemezein. Részletes tulajdonságaikat az IRAS (Infrared Astronomical Satellite) holland-amerikai-egyesült királyságbeli műhold észlelte 1983-ban, 60 és 100 mikrométeren, és ekkor sikerült őket első alkalommal alaposabban feltérképezni. Nevüket kinézetükről kapták.

Az Orion csillagkép látható fényben (balra), az Orion öve alatt a fényes Orion-köddel (M42-43). Jobbra szintén az Orion csillagkép, távoli infravörösben, az IRAS műhold képeiből összerakva. A jobb tájékozódás érdekében mindkét képen összekötötték az Orion csillagait. Figyeljük meg, mennyivel másképp néz ki az égboltnak ez a része látható fényben és infravörösben. Forrás: NASA/IRAS, Wikipédia

Olvasd tovább →

A 81P/Wild 2 üstökös kitörése – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

A 81P/Wild 2 üstökös jelenleg az Oroszlán (Leo) csillagképben jár, az éjszaka vége felé-hajnalban észlelhető.

A 81P/Wild 2 üstökös égi útja a www.aerith.net oldal nyomán
A 81P/Wild 2 üstökös égi útja a www.aerith.net oldal nyomán

A The Astronomer’s Telegram 15 694-ik számában (2022. okt. 19.) M. S. P. Kelley amerikai csillagász a Zwicky Transient Facility Consortium (ZTF) kutatócsoport nevében közölte, hogy a 81P/Wild 2 üstökös két kitörését is észlelték. (Az üstökösök kitörése azt jelenti, hogy fényességük, esetleg ezzel párhuzamosan a kómájuk mérete jelentősen megnő. A kitörések okai sokfélék lehetnek: egy új gejzír lép működésbe az üstökös felszínén, vagy egy meteoroid csapódik bele, vagy akár anyagleválás történik az üstökösről, netán szétesik az üstökös magja.) Az október 5-én és 7-én készített észlelések szerint az üstökös az 5-ei 14,05 (+/- 0,02) magnitúdóról 7-ére 13,90 (+/- 0,02) magnitúdóra fényesedett az üstökös; ez az üstökösök esetében két nap alatt jelentős fényességnövekedésnek mondható (15%), bár ez még a kisebb kitörések közé számít. Ezek után október 10-e és 14-e között is volt egy kitörés, amikor 13,96 (+/- 0,02) magnitúdóról 12,98 (+/- 0,02) magnitúdóra nőtt a fényessége, és ez már jelentős kitörésnek minősül. Egy magnitúdónyi fényességnövekedés ugyanis annyit jelent, hogy két és félszeresére nőtt az üstökös fénykibocsátási teljesítménye – vagyis a konkrét esetben a fénykibocsátási teljesítmény 246%-kal nőtt meg!

A jelentősen kifényesedett üstökös nyilván könnyebben észlelhető, mind fotografikusan (akár 5-7 cm-es műszerrel is), mind vizuálisan (azért vizuális észlelésekhez a jó, városoktól-falvaktól távoli égen is minimum 20 cm-es átmérő szükséges, városból pedig akár 35-40 cm-est is igényelhet, ha a kontrasztviszonyok miatt látszik egyáltalán vizuálisan).

Az észleléseket a ZTF Palomar Csillagvizsgálóban lévő 48 hüvelykes (122 cm-es) nyílású Samuel Oschin-távcsővel végezték. Ez egy 1939-1948 között épített Schmidt-távcső, amit modernizáltak és ma is használnak. 1986 óta hívják így; előtte csak a 122 cm-es (48 hüvelykes) Palomar-hegyi Schmidtként emlegették. Ezzel fedezték fel a Sedna, Quaoar és Eris törpebolygókat, és a híres Palomar Observatory Sky Survey (POSS) mintegy 2000 fotólemezét is ezzel a távcsővel vették fel – összesen mintegy 19 000 fotólemez készült a műszerrel.