A mai képre érdemes ráklikkelni és nagyobb nagyításban is megnézni. A felhősávok felett-között két apró fénypontot lehet látni. A fényesebb a Jupiter, a halványabb a Merkúr. Ezekben a napokban napnyugta után kicsivel lehet látni ezt a két bolygót, amikor a Nap már lement, de még nem sötétedett be teljesen.

VCSE - Mai kép - Merkur, Jupiter és a naplemente
VCSE – Mai kép – Merkúr, Jupiter és a naplemente

Az északi féltekéről idén ezekben a napokban kínálkozik az egyik legjobb alkalom a Merkúr megfigyelésére: koraeste, amikor még kényelmesen ébren vagyunk; márciusban, amikor az ekliptika nagy szögben metszi a horizontot, ezért a Merkúr sokáig a horizont felett (és relatíve magasan) látszódhat; ráadásul a fényes Jupitert könnyedén észreveszi bárki, és akkor már csak felette picivel kell keresni a Merkúrt, tehát van még olyan objektum is az égen, ami a halványabb Merkúrhoz elvezeti a szemünket. Olvasd tovább

Tavaly egy figyelemreméltó, fénylő viharjelenség tűnt fel a Szaturnusz északi félgömbjén. Hamarosan “kígyóviharnak” nevezték el alakja után. Mérete az eltelt egy év alatt egyre nagyobbá vált, és folyamatosan körbejárja a bolygót.

 

VCSE - Mai kép -
VCSE – Mai kép – “Kígyóvihar a Szaturnuszon”

 

Ezen az amatőr felvételen a bolygógömb északi (a képen felső) részén lehet látni az átlagostól elütő színá, fényes és hatalmas kiterjedésű viharjelenséget. (A Szaturnusz gömbjének átmérője kb. a Földének kilenc-tízszerese, tehát ennek a viharnak a mérete nagyobb a Földénél!)

A mai képen az NGC 3628 jelű, éléről látható spirális galaxis látható. (A spirálszerkezet éppen azért nem tűnik fel a képen, mert éléről látjuk ezt a csillagvárost.) Távolsága kb. 35 millió fényév, és az Oroszlán csillagképben lévő M65-M66-NGC3628 galaxisokból álló trió egyik tagja.

VCSE - Mai kép - NGC 3628
VCSE – Mai kép – NGC 3628

Valódi mérete a mi Tejútrendszerünkéhez hasonló. A figyelmes szemlélő a képen a galaxisból balra felfelé egy rendkívül halvány áramlatot vehet észre, amely a trió másik két galaxisával való kölcsönhatás eredménye: a galaxisok amikor szorosan megközelítik egymást, az árapályerők csillagokat, gázt szakít ki belőlük. A galaxison keresztülhúzódó vöröses sávban ma is sok csillag keletkezik.

A mai képen a Hold Mare Orientale (Keleti-tenger) látható . Az űrkorszak kezdetén megcserélték a korábban definiált holdi kelet-nyugati irányokat, így a Keleti-tenger a Hold jelenleg nyugatinak tekintett oldalán látszik… Nagyon nehéz megfigyelni, mert annyira a Hold látszó oldalának szélén található, hogy évente csak néhányszor megfelelő a Hold librációja a megfigyeléséhez.

 

VCSE - Mai kép - Mare Orientale (Keleti-tenger)
VCSE – Mai kép – Mare Orientale (Keleti-tenger)

 

A mellékelt, hihetetlen részletdús képet a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter elnevezésű űrszondája készítette. Ezen a mozaikképen gyönyörűen látszik a szinte teljesen kör alakú medence. (A Hold tengereiben nincs víz, ezek közetekből, főként sötét bazaltból álló “bazalttengerek”.) Jól látszik a medencét létrehozó hatalmas, régi becsapódás keltette, felgyűrődött hegyvonulatok, gyűrű alakú gegyláncok. A becsapódás után valamivel a Holdból kitört, megolvadt bazalt részben feltöltötte a körülbelül 950 km átmérőjű terület jó részét (sötétebb belső részek), amely aztán megszilárdult. Ez a bazaltréteg kb. 3 milliárd éves. A későbbi évmilliárdokban további, kisebb égitestek becsapódási keltette újabb és kisebb kráterek tették a Hold felszínét itt is változatosabbá.

A mai képen középtől jobbra az AE Aurigae látszik, körötte pedig a vöröses régió az IC 405 hidrogénből álló köd.

VCSE - Mai kép - AE Aurigae és az IC 405
VCSE – Mai kép – AE Aurigae és az IC 405

A sötét sávokat csillagközi porfelhők okozzák. Az AE Aur nem ebből a ködösségből jött létre, hanem csak megvilágítja azt. Olvasd tovább