2018. december 27-én, Zalaegerszeg, kertvárosi erkélyemről készült felvételeimet szeretném megosztani veletek, melyet az Uránuszról és a Neptunuszról készítettem. A képek Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal és ASI 224 színes bolygókamerával készültek, kiegészítve egy Televue 3x Barlow-lencsével. A rögzítés Firecapture és SharpCap, a feldolgozás PIPP, Autostakkert 3, és Photoshop szoftverekkel történt.
VCSE – Neptunusz – Ágoston Zsolt
Először a Neptunusz megfigyelését kezdtem el, még a bolygókamera elindítása előtt vizuálisan is megfigyeltem az óriásbolygót, a 10 mm-es Plössl okulárral, ami 80-szoros nagyítást tett lehetővé, még így is egy nagyon halvány pontszerű testnek tűnt, mint bolygónak. A Barlow-lencsével alig kivehetően halvány folt lett csupán. 270 db képkockát rögzítettem, 600 ms záridővel, Gain 400 érzékenységgel, ebből 30-at stackeltem PIPP és Autostackert 3 szoftver segítségével.
VCSE – Uránusz – Ágoston Zsolt
Ezután az Uránusz következett, 80-szoros nagyítással szintén inkább pontszerű, mint korong jellegű, enyhén kékes színnel. A Barlow-lencse és bolygókamera csatlakoztatása után 800 db képkockát rögzítettem, Gain 300 érzékenységgel és 200 ms záridővel, ebből 150-et stackeltem Autostackert 3 segítségével. A felvételen halványan látható az Uránusz zöldes színe.
A következőkben januári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.
A Nap januárban 07:20 (KözEI) körül kel, 16:20 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. KöZEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold január 7-én, első negyed január 15-én, telihold január 22-én, utolsó negyed január 29-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).
Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.
Január 21-én teljes holdfogyatkozás lesz, melyet Magyarországról a hajnali órákban figyelhetünk meg. A félárnyék 02:36 UT-kor éri el a holdfelszínt, de csak 03:00 után vehető észre. Az árnyék megjelenésére 03:34 UT-kor kerül sor, 04:41 UT-kor merül el teljesen a Hold a földárnyékban. A teljes fázis 05:43 UT-kor ér véget, az umbra elhagyja a Hold felszínét 06:50 UT-kor. A félárnyékos szakasz végét a napkelte miatt már nem észlelhetjük. (Forrás: Meteor Csillagászati Évkönyv 2019.)
A Jupiter, a Szaturnusz és a Vénusz napkeltekor keleten, a Mars, Uránusz kora estétől déli irányban, a Neptunusz nyugaton napnyugtakor figyelhető meg.
Januárban még megfigyelhető lesz a 46P/Wirtanen üstökös, megközelítőleg 4-6 magnitúdós fényességgel. A Nagy Medve (Ursa Major) csillagképen halad keresztül a hónap során.
A 46P/Wirtanen-üstökös ég útja 2018-2019-ben.
Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = KözEI – 1 óra):
01.02. 05:54 A Vénusz 4°-ra a 14%-os Holdtól.
01.03. 05:20 A Föld napközelben.
01.03. 05:54 A Jupiter 2,5°-ra a 8%-os Holdtól.
01.04. 02:20 A Quadrantidák meteorraj maximuma (ZHR=110).
01.04. 06:10 A holdsarló a Merkúrtól 5°-ra, a Jupitertől 12°-ra.
01.06. 04:54 A Vénusz legnagyobb nyugati elongációja.
01.17. 17:39 A 84%-os Hold peremétől 46′-ra látható az Aldebaran.
01.21. 05:12 Teljes holdfogyatkozás.
01.22. 05:48 A Vénusz és a Jupiter 2,4°-os közelsége a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagképben.
01.31. 05:37 A Vénusz 5°-ra, a Jupiter 3°-ra a 18%-os Holdtól a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagképben.
2018. december 8-án 22:53 és 23:29 KöZEI között, Zalaegerszeg kertvárosi részén, az erkélyemről készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a jelenleg a Föld közelében elhaladó, kedvező megfigyelőhelyről szabad szemmel is látható 46P/Wirtanen üstökösről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, 50x30s objektum (light), 10 sötét (dark), 10 mezősimító (flat), 10 flatdark, ISO 3200 kép összegzéséből. A feldolgozás Deepsky Stacker 4, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.
A költözés és lakásfelújítás miatt hosszabb idő után először álltam neki fotografikusan észlelni, ezúttal Zalaegerszeg zöldövezete helyett a sokkal elérhetőbb erkélyemről. Az erkélyes asztrofotózást némileg nehezítette, hogy nincs kilátásom északi irányban, így egy (okostelefonba épített, mindig más irányt mutató) iránytű segítségével megközelítőleg az északi irányba álltam, és a mechanika kézivezérlőjébe épített pólusraálló segéd többszöri használata után. sikerült elfogadhatóra a pólusra állás.
A felvételen jól látható az üstökös magja, melyet a magtól kifele folyamatosan halványuló, zöldes-türkizes kóma övez. A csóva sajnos nem látható, mivel az a Földről nézve az üstökös mögött helyezkedik el.
1948. január 17-én fedezte fel Carl A. Wirtanen, fotografikus módszerrel. Átmérője 1,2 kilométer, öt és fél év alatt kerüli meg a Napot. A Rosetta űrszonda eredeti célpontja lett volna, de az lekéste az indításra alkalmas időszakot, a 67P üstököst látogatta meg végül.
A következőkben decemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.
A Nap decemberben 07:30 (KözEI) körül kel, 16:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal). Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold december 7-én, első negyed december 15-én, telihold december 22-én, utolsó negyed december 29-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).
Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.
A Merkúr napkeltekor megfigyelhető alacsonyan a keleti irányban; a Jupiter és a Vénusz napnyugta előtt, a Mars és a Szaturnusz napnyugtától figyelhető meg, az Uránusz és a Neptunusz kora estétől látható.
Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = KözEI – 1 óra):
12.11. 12:44 A Merkúr dichotómiája: 20°-os elongáció, 7″látszó átmérő, kedvező hajnali láthatóság.
12.14. 12:30 A Geminidák meteorraj maximuma.
12.21. 22:23 téli napforduló
12.22. 05:53 Merkúr és Jupiter 56′-es közelsége
Decemberben földközelben lesz a 46P/Wirtanen üstökös, megközelítőleg 3-4 magnitúdós fényességgel. Fényessége és horizont feletti magassága rohamosan növekszik. A Bika (Taurus) és Szekeres (Auriga) csilagképeken halad keresztül a hónap során.
A Hold Földtől mért távolságát Hipparkhosz görög csillagász is meghatározta Kr. e. 129-ben egy napfogyatkozás segítségével. A Nap-Föld távolságot már ismerte Arisztarkhosz eljárása nyomán. A nagy előd a Hellészpontosznál az akkor bekövetkezett napfogyatkozást teljesnek ismerte, beszámolók szerint viszont Alexandriában csak a Nap 4/5-öd részét takarta ki a Hold.
VCSE – Hipparkhosz holdtávolság-mérésének elve.
Hipparkhosz Hellészpontosz (H) és Alexandria (A) távolságát közelítően ismerhette, és az ókori földrajztudományból tudhatta, hogy az Alexandria-Hellészpontosz AH-távolság a földgömbön kb. hány földrajzi foknak felel meg. A fenti ábrát megszerkesztve lemérte a Föld-Hold távolságot, amire azt kapta, hogy az a Föld sugarának kb. 60-szorosa.
A későbbiekben nagyon sokan más módokon is megmérték a Hold távolságát. Manapság a legpontosabb eredményt a lézeres mérés adja. Az Apollo-expedíciók számos macskaszem-tükröt hagytak a holdfelszínen, amiket a Földről lézerrel megcéloznak, és felfogják a visszavert sugár érkezési idejét. A kibocsátás és a visszaverődés különbségének idejét a fénysebességgel szorozva kapjuk a Hold távolságát (amit még át kell számítani a Föld és a Hold centrumainak távolságára), és ezt manapság már 2-3 cm-es pontossággal tudjuk kivitelezni.
A Hold távolságát Newton gravitációelméletéből számítjuk, amely az árapályerők és a relativisztikus korrekciók figyelembevétele után a megfigyelésekkel összhangban van.
A Hold mozgása első közelítésben egy ellipszis, amelynek fókuszpontjában áll a Föld, és ami körül a Hold változó sebességgel, átlagosan e=0,00549006 excentricitású pályán 27,322 nap alatt megy körbe (a csillagokhoz képest mérve a keringésidőt).
Elsősorban a Nap, a Föld nem szimmetrikus tömegeloszlása, és a nagybolygók okozta perturbációk miatt azonban ennek az ellipszisnek a helyzete, a nagytengely iránya és a mérete is folyamatosan változik, ami miatt a Hold távolsága a Földtől viszonylag komplikált módon váltakozik. Az alábbi ábra bemutatja, hogyan alakul a Hold földtávolsága egy három éves időszak alatt:
VCSE – A Hold Földtől mért távolságának változása napról-napra 2019. január 1-e után három éven keresztül. Vízszintes tengelyen a napok száma a fenti dátum után, függőlegesen a Hold középpontjának távolsága a Föld centrumától 1000 km-ben mérve (vagyis pl. 380 az ábrán 380 ezer km-t jelent.) – Csizmadia Szilárd
Az ábrán a Hold egy keringési ciklusa nagyon szépen látszik: a holdpálya excentricitása miatt földközeltől (perigeum) földtávolig (apogeum) változik a Hold távolsága, mégpedig a megszokott 27,3 napos periódusidővel. Ami nagyon feltűnik ezen az ábrán még, az az, hogy a perigeumok és apogeumok (legkisebb és legnagyobb holdtávolságok egy keringési ciklus alatt) szinte periodikusan váltakoznak. A perigeumok távolsága sokkal inkább váltakozik, mint az apogeumoké. Az apogeumok hozzávetőleg 404 ezer és 406,5 ezer km közötti földtávolságban következnek be, vagyis értékük 0,6%-ot ingadozik kb. fél éves periódussal.
A perigeumok kb. 354 ezer és 380 ezer km távolságokban következnek be, vagyis a földközelség értékében sokkal nagyobb a változás: kb. 7%. Ez már szemmel is észrevehető, mert a telehold méretében is kb. ugyanekkora változást okoz és az emberi szem ezt már képes érzékelni. (Ha valaki emlékszik, mekkora volt a Hold látszó mérete egy hónappal azelőtt… És közben a holdfázis is változik, mert az nem 27,3, hanem 29,5 napos periódusidővel bír.) A perigeumtávolságok ingadozásának periódusideje az apogeumokéval megegyező az ábrára tekintve.
Ha valaki alaposabban is megnézi az ábrát, azt is láthatja, hogy a perigeumok és az apogeumok egymással azonos ütemben váltakoznak, azaz mintha a holdpálya ellipszise pulzálna. Amikor az ellipszis ellaposodik, akkor a perigeum közelebb, az apogeum távolabb következik be, vagyis a holdpálya nagytengelye nagyobb; amikor az ellipszis kikerekedik, akkor az apogeum közelebb, a perigeum távolabb kerül, és a holdpálya mérete kisebb… Mindezt szép periodikussággal cselekszi a Hold, úgy, ahogy elszenvedi a Naptól, a többi bolygótól és az árapályerőktől származó perturbációkat.
A holdpálya excentricitásának fenti értéke csak az átlagexcentricitás, a számítások szerint az excentricitás 0,044 és 0,067 szélső határok között ingadozik. A Hold pályahajlása is ingadozik mintegy 21 ívpercet. A Hold perigeuma és vele az egész pályaellipszise 8,85 év alatt körbefordul a Föld körül, elsősorban a Nap hatására (kis omega-pályelem), miközben a felszálló csomó (nagy omega-pályaelem), vagyis ahol a Hold délről észak felé áthalad az ekliptikán, 18,6 év alatt jár körbe (ennyi idő alatt tesz meg 360 fokot) – az utóbbi az oka egyébként annak, hogy a hold- és napfogyatkozások 18 év és pár nap alatt ismétlődnek.
A Hold mozgásában több egyenlőtlenség is mutatkozik:
Elliptikus tagok. Végtelen számú elliptikus jellegű perturbáció van, amelyek periódusa 27,3 nap, illetve ennek fele, harmada, negyede, ötöde stb. Ezek közül a fő tagokat még Hipparkhosz vette észre, és ennek nyomán egymáson gördülő körök segítségével próbálta magyarázni a Hold mozgását. Vagyis, ilyen módon közelítette az ellipszispályát.
Evekció. Ptolemaiosz fedezte fel. Az ellipszispályán való mozgás módján előrejelzetthez képest a Hold 1° 20′-cel is előre- vagy hátrasiethet első negyedkor és utolsó negyedkor az újholdhoz és a teleholdbeli sebességéhez képest. Ennek oka, hogy amikor a Hold a Földnek Nap felőli oldalán van, a Nap erősebben vonzza, mint amikor a Hold a Napból nézve a Földdel átellenes oldalon van – hiszen akkor távolabb van a Naptól, és a gravitáció a távolság négyzetével fordítottan arányosan gyengül. Periódusa 31,8 nap. (Ezt a tagot nem lehet elliptikus tag módjára körön gördülő körökkel magyarázni, mert nemcsak a Hold Földhöz képesti, de Naphoz képesti helyzetétől is függ.)
Aequatio. A Föld januárban napközelben, júliusban naptávolban van, a különbség kb. 5%-ot tesz ki távolságában. Emiatt januárban a Nap erősebben, júliusban gyengébben vonzza a Földet is, a Holdat is, így perturbációs ereje az év folyamán változik. Emiatt télen a Hold 27 nap és 12-13 óra alatt járja körbe a Földet, nyáron viszont csak 27 nap 1 óra alatt. Egymástól függetlenül fedezték fel ezt a jelenséget Tycho de Brahe dán és Abulfeda arab csillagászok a 16. században. Ez éppen az a kb. féléves változás, amit fentebb a diagramokról leolvastunk. Évi egyenetlenségnek és “évi egyenletnek” is nevezik, periódusa egy év.
Variatio. Szintén Tycho de Brahe fedezte fel a 16. században, a Hold pozíciójában a sima ellipszispályához képest fél foknyi változást tud okozni. Abból származik, hogy amikor a Hold nem a Napot és a Földet összekötő egyenesen áll, hanem ahhoz képest szögben, a Napból származó gravitációs erő szöget zár be a Földre kifejtett gravitációjával. Érdekes, hogy a görögök ezt nem fedezték fel – Érdi Bálint azzal magyarázza ezt, hogy a variatio értéke újholdkor és teleholdkor nulla, márpedig a görögök éppen a fogyatkozásokból szerezték ismereteiket leginkább a Hold mozgását illetően – márpedig napfogyatkozáskor újhold, holdfogyatkozáskor telehold van.
A Hold járásában mutatkozó minden kis periodikus változást nagyon nehéz összegezni. Érdi Bálint Égimechanika c., a Nemzeti Tankönyvkiadónál 1996-ban kiadott egyetemi tankönyve idézi Delaunay francia csillagász 19. századi számításait. Eszerint a Hold ekliptikai hosszúsága kiszámításához ő 479 tagot, az ekliptikai szélesség kiszámításához 436 tagot vett figyelembe; a Hold parallaxisának (ami a távolságával egyenértékű) előrejelzéséhez elég volt 100, különféle periódusidejű tag is.
Az amatőrcsillagásznak is rendkívül fontos a holdtávolság ismerete. Amikor a Hold közelebb van, távcsövével picit kisebb felszíni részleteket is meg tud pillantani, mint amikor távol van. De egyben a gravitáció működésére is szép példát mutatnak a holdtávolságok és a Hold pályaalakjának szép, ismétlődő változásai.
