A keddre eső 2018. október 23-a generálta azt a hosszú hétvégét, aminek egyik napjára egy kis kirándulást szerveztünk. Mint ahogy azt a VCSE-levlista figyelmes olvasói már tudják, egy VCSE-kirándulás keretében személyautós országjárással egybekötött kiállítás, de legfőképp csillagda-vizitálással töltötte kicsi, ámde jól szervezett csapatunk. Az expedíció résztvevőiként (Ágoston Zsolt, Jandó Attila és jómagam) a reggeli órákban indultunk Zalaegerszegről, hogy aztán a délelőtti órákban a Magyar Asztrofotósok Egyesülete kiállításának megtekintését már megkezdhessük. Szándékosan nem utalok rá pillanatszerű eseményként, tekintve, hogy egy-egy képre a megfelelő időt szánva ez a napirendi pont igencsak hosszúra nyúlt.

A kiránduláson készült képekből egy válogatás itt tekinthető meg (vidd az egeret a kép fölé és lapozhatsz):  

IMG_6098-MOD

Ágoston Zsolt képei a fotókiállításon és a Balaton Csillagvizsgálóban készültek, ahol Kocsis Antal társaságában láthatók a kirándulók.

Személyes tapasztalatomat említve, a kiállítás valósággal magába szippantott, hiszen a magyar asztrofotós közösség elitjének kiállításra legérdemesebb munkáinak elemzése során egy-egy köd, galaxis, vagy éppen bolygó finom műszerekkel megalkotott, esztétikailag is művészien kidolgozott kép látványa katartikus élményt okoz.

A kiállítótér egyébként nagyjából üres volt, csendjét minket leszámítva csak elvétve törte meg egy kisgyerekes család, vagy néhány érdeklődő idős házaspár.

A kiállítás után egy rövid ebéd következett, majd Budapestet magunk mögött hagyva Balatonfűzfő felé indultunk, ahol Kocsis Antal már várt bennünket, hogy bemutassa nekünk a balatonfűzfői csillagdát.  Ezúton is köszönetet mondunk neki!

Számomra ez a látogatás nagyobb élmény volt, mint az eredetileg fő programnak tervezett kiállítás. Igen jót beszélgettünk Antallal a csillagda történetéről, a helyi erők észleléseiről és úgy általában véve a közös észlelésünkről, a csillagászatról.

Amikor pedig a Hold a horizont fölé emelkedett, észlelni kezdtünk a csillagda fő távcsövével és az ezt kiegészítő kisebb lencsés műszerrel.

A terminátor környékén több érdekes krátert és dómot tudtunk azonosítani, ám ahogy besötétedett, a Hold erős fénye kezdett egyre vakítóbb lenni. Ekkor a Mars megtekintésével folytattuk a programot. A vörös bolygó a kis látszó átmérőjénél és a légkör nyugtalan állapotánál fogva nem mutatott sok részletet. Ezután mélyég- és kettőscsillag-megfigyelés következett, magába foglalva a mindenki által ismert, még a majd’ telihold erős, az égről szinte mindent leradírozó fényénél is látszó objektumokat, ideértve például az Epszilon Lyrae rendszerét, vagy az egyik legnagyobb klasszikust, az M57 jelű Gyűrűsködöt.

Végül az előre tervezettnél jóval később indultunk haza, de én úgy gondolom, megérte, hisz egy tartalmas, az egyesületi életet színesítő kiránduláson vehettünk részt.

VCSE - Az M3-1 planetáris köd a Hubble Űrtávcső (HST) felvételén. Ez a planetáris köd kb. 14 ezer fényévre van tőlünk, a Nagykutya (Canis Maior) csillagképben látszik. ESO 427-30 vagy PK 242-11 1 neveken is ismert. Az M-jelölés a nevében Rudolph Minkowski német-amerikai (1895-1976) 1948-ban publikált harmadik ködkatalógusára utal, az M3-1 ebben az első objektum. Minkowski abban a cikkében még 1900-as epochára adta meg a koordinátákat - e 12-13 mg-s ködösség felkereséséhez a koordinátákat 2000-re vagy a megfigyelés dátumára kell precesszálni. - HST
VCSE – Az M3-1 planetáris köd a Hubble Űrtávcső (HST) felvételén. Ez a planetáris köd kb. 14 ezer fényévre van tőlünk, a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagképben látszik. ESO 427-30 vagy PK 242-11 1 neveken is ismert. Az M-jelölés a nevében Rudolph Minkowski német-amerikai (1895-1976) csillagász 1948-ban publikált harmadik ködkatalógusára utal, az M3-1 ebben az első objektum. Minkowski abban a cikkében még 1900-as epochára adta meg a koordinátákat – e 12-13 mg-s ködösség felkereséséhez a koordinátákat 2000-re vagy a megfigyelés dátumára kell precesszálni. – HST

A David Jones (Instituto de Astrofísica de Canarias – Tenerife, Spanyolország) által vezetett nemzetközi kutatócsoport egy olyan rövid periódusú fedési kettőscsillagot fedezett fel egy planetáris köd belsejében, ami a jelenlegi elméletek szerint nem is létezhetne. Az M3-1 jelű planetáris ködben talált rendszer csillagai mindössze 160 000 km-re keringenek egymástól, ami kevesebb, mint a Föld-Hold távolság fele, a keringési idejük pedig nagyjából 3 óra. A részletes vizsgálatok során kiderült, hogy a csillagok meglehetősen nagyok, és mivel nagyon közel vannak egymáshoz – jelenleg már majdnem összeérnek -, így várhatóan néhány ezer éven belül kölcsönhatásba lépnek egymással. Ekkor az egyik csillagról anyag fog átáramlani a másikra, ami várhatóan nóvakitörést fog eredményezni.

VCSE - A cikkben szereplő fedési kettőscsillag fénygörbéje (balra) és radiális sebességgörbéje (jobbra). A piros vonalak a modellillesztések, az alsó panelokon az észlelések és az illesztések eltérése, az ún. maradványértékek (reziduálgörbe) látható. - MNRAS
VCSE – A cikkben szereplő fedési kettőscsillag fénygörbéje (balra) és radiális sebességgörbéje (jobbra). A piros vonalak a modellillesztések, az alsó panelokon az észlelések és az illesztések eltérése, az ún. maradványértékek (reziduálgörbe) látható. – MNRAS, David Jones és mtsai

Mindez azért is érdekes, mert a jelenlegi kettőscsillag-fejlődési elméletek azt mutatják, hogy ahhoz, hogy idáig fejlődjenek a dolgok, viszonylag hosszú időre van szükség. Ez alatt pedig a rövid életű planetáris köd szétoszlik. A most felfedezett kettőscsillag viszont nem illik bele ebbe a képbe. 2007-ben találtak már hasonló objektumot. A Nova Vul 2007 néven ismert nóva is egy planetáris ködben robbant. Ezek alapján kijelenthető, hogy a kettőscsillagok fejlődését leíró elméletek finomításra szorulnak.

Forrás: IAC Press Release (2018. október 23.)
Eredeti cikk: Monthly Notices of the Royal Astronomical Society: Letters, 482, L75
vagy https://arxiv.org/abs/1807.11388

A következőkben novemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap novemberben 6:30 (KöZEI) körül kel, 16:10 (KöZEI) körül nyugszik. (A KöZEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KöZEI=UT+1 h) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold november 7-én, első negyed november 15-én, telehold november 23-án, utolsó negyed november 30-án lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

A Merkúr napkelte előtt megfigyelhető alacsonyan keleti irányban; a Jupiter és a Vénusz napnyugta előtt, a Mars és a Szaturnusz napnyugtától figyelhető meg, az Uránusz és a Neptunusz kora este látható. A Mars továbbra is nagyon fényes és nagy átmérőjű, érdemes megfigyelni, amíg még földközelben van.

Látványosabb események UT időzóna szerint (KöZEI –1 óra):

11. 02. 05:00 A Hold és Regulus 1°-ra egymástól
11. 06. 15:32 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja 63% fázis, Skorpió (Scorpius) csillagkép.
11. 08. 15:37 A holdsarló 13°-ra a Merkúrtól, 4°-ra a Jupitertől.
11. 11. 16:16 A Szaturnusz 37′-re a 16% fázisú Holdtól
11. 15. 04:38 A Vénusztól 1°-ra látható a Spica.
11. 23. 20:16 A 99%-os fázisú holdkorong peremétől 46′-cel látható az Aldebaran.
11. 27. 08:00 A Merkúr alsó együttállásban a Nappal.
11. 29. 10:25 A Vénusz eléri legnagyobb fényességét, -4,9 magnitúdót.

Novemberben a Kemence csillagképben (Fornax) megfigyelhető lesz a 46P/Wirtanen üstökös, megközelítőleg 8-9 magnitúdós fényességgel, nagyon alacsonyan. December során fényessége és horizont feletti magassága rohamosan növekedni fog, 3 magnitúdóig.

A hónap elején a Cet (Cetus) csillagképben megfigyelhető lesz a 2015 TB145, vagy populárisabb nevén “Halloween-kisbolyó”, mely valószínűleg inkább egy vízjegét elvesztett, ezért kómát vagy csóvát nem húzó üstökösmag lehet. 19 magnitúdójával nagyon halvány, inkább fotografikusan van esély a megfigyelésére a következő linkeken megtalálható koordinátákon:

https://theskylive.com/2015tb145-info
https://theskylive.com/2015tb145-tracker

VCSE-honlap: egy ijesztő kinézetű kisbolygó.

Olvasd tovább

Margit-híd, csíkhúzó - Soponyai György díjnyertes felvétele
Margit híd, csíkhúzó – Soponyai György díjnyertes felvétele – Kattintásra megnő

Idén első alkalommal hirdette meg a világítástechnikai hulladékgazdálkodással foglalkozó Electro-Coord Magyarország „A fény természete” című fotópályázatát, amellyel a természetes és mesterséges fények életünkre gyakorolt hatására és egyben a környezetvédelemre hívja fel a figyelmünket. A fotópályázatot két, a mesterséges, illetve a természetes fény kategóriában hirdették ki. A mesterséges fény kategóriát Soponyai György asztrofotós nyerte el a „Margit híd, csíkhúzó” c. képével, egy izgalmas perspektívájú urbánus asztrotájképpel. Az izgalmasan szerkesztett nagylátómezejű fotót György a Margit híd középső pillére előtt készítette a kora hajnali órákban. A felvételen feltűnnek a város Duna-parti nevezetességei, többek között az Országház is.

2018. augusztus 9-én a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor “nulladik éjszakán” készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Messier 16 emissziós ködről és csillaghalmazról, vagy más néven Sas-ködről készítettem, 40x150s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverekkel történt.

VCSE - Messier 16 - M16 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 16 – M16 – Ágoston Zsolt

Az emissziós köd világos, központi területén könnyen észrevehető a “Teremtés oszlopaiként” ismert hosszúkás, sötét ködfelhő, ami jelenleg is aktív csillagkeletkezési régió. Még egy hozzá hasonló “felhő” nyúlik a Sas-köd széléről befelé. A középső világos térséget halvány, vöröses régió vesz körül, ez alkotja a sas szárnyait, a világos terület a törzs, a látómező közepe felé eső vöröses köd a fej lehet. A bal oldalon felül szembetűnő csillagsűrűsödés figyelhető meg. A Kígyó csillagképben található, Philippe Loys de Chéseaux (ejstd: sézó) fedezte fel 1745 során, Messier (ejtsd: meszié) 1764-ben katalogizálta. J.H. Mallas és E. Kreimer: A Messier-album c. könyvükben azt írják, hogy Chésaux a csillaghalmazt fedezte fel, és a ködösséget csak Messier látta meg. (Gondolat, 1985, magyar fordítás: Kun Mária). Hétezer fényévre található a Földtől, a Chéseaux által felfedezett nyílthalmaz ionizálja a 70 fényév sugarú, 1-2 millió éves ködöt.

A főszerk. (Cs. Sz.) kiegészítése: az 1787-ik évre vonatkozó francia csillagászati évkönyvben, a Connaissance des Temps-ben Messier aaz M16-ra azt írja, hogy “kicsiny csillagok csoportja … amely csoportot ködösség vesz körül”. Vagyis az M16 megjelölés magára a ködre és a benne lévő nyílthalmazra együtt vonatkozik. Asztrofzikailag ez indokolható, mert a halmaz ebből a ködből születik még ma is, a csillagok folyamatosan jönnek létre benne. Az NGC katalógusban a nyílthalmaz az NGC 6611 jelölést kapta, Dryer az 1888-as kiadásban mintegy 10 halvány és fényes csillagot említ. A ködösség legeslegbelső része, amely a “Teremtés Oszlopai”-t is tartalmazza, az IC 4703 jelölést viseli, ez tehát csak ködösségre vonatkozik. Vagyis az egy Messier-számhoz egy NGC- (a csillagcsoport) és egy IC-szám (a ködösség) tartozik. Érdekesség, hogy John Herschel nem látott ködösséget – talán ez indokolta, hogy Dreyer nem említette, és az NGC-számot csak a nyílthalmaznak adta. J. C. Duncan egy 30,5 cm-es távcsővel, majd 1895-ben E. E. Barnard egy másik műszerrel látta a ködöt, így Dreyer a második IC-katalógusban adott neki IC-számot.