VCSE - A montázson szereplő Perseida-meteorok kirajzolják a radiánspontot, ahonnét a meteorok kisugárzódni látszódnak - Kapiller Zoltán felvétele
VCSE – A montázson szereplő Perseida-meteorok kirajzolják a radiánspontot, ahonnét a meteorok kisugárzódni látszódnak – Kapiller Zoltán felvétele
A képen látható Perseida-meteorokat 2018. augusztus 12-én 21:48, 22:04 és 22:38-kor ((NYISZ mindegyik) fotóztam Zala megyében, Pókaszepetk település közelében. Előre kinéztem a helyszínt, a radiánst terveztem nagyjából a kép közepére komponálni. A terepre a fotózás napján (éjszakáján) még az úgynevezett navigációs szürkület közepén, 21 h NYISZ-kor kivonultam, előkészületek végett. A vizuális megfigyelésemet nem nagyon kötötte le a fotózás, mivel a gépet sorozatmódba állítottam, a többi a szerencse dolga volt… A halszemobjektív párásodása miatt, illetve mivel 13-án már dolgoztam, a fotózást még 12-e éjszakáján befejeztem.
Természetesen a közeli éjszakákon is végeztem vizuális megfigyelést az udvaromból. Régebben is néztem már meteorokat, de csak most tűntek fel a tűzgömbök vöröses, zöldes színei! A táborozás lehetősége is felvetődött bennem, talán majd jövőre ott leszek én is.
A kép természetesen montázs, egy tájkép és a meteorok fotóinak összekombinálása. A végeredmény jól mutatja, hogy ha a meteorok pályáit hátrafelé meghosszabbítjuk, akkor azok egy pontból, a raj radiánspontjából jönnek.
Eszközök: Canon 700D, Samyang 8 mm F/3.5, állvány, távkioldó.
Expozíciós adatok tájképre: 8 mm F5.6 8×38 s, ISO3200
Expozíciós adatok meteorokra: 8 mm F/5.6 5 s-sorozat módban, ISO6400 – 3 kép kiválasztva, amelyeken tűzgömb vagy meteor van
Szoftverek: Siril, RawTherapee, Gimp (Linux alatt).
VCSE - A Deimos vizuális észlelése - Kocsis Antal és társai
VCSE – A Deimos vizuális észlelése – Kocsis Antal és társai

Örömmel számolhatok be róla, hogy 2018. augusztus 4/5-én sikeresen észleltük a Deimos holdacskát a Mars fényes korongja mellett, a bolygótól nyugatra. A megfigyelést az MCSE Balatonfűzfői Csoport (Fücsop) tagjai Farkasréti György amatőrcsillagász társunk új, 508 mm átmérőjű Newton-rendszerű távcsövével végezték (SkyWatcher). Részletek az alábbiakban:

Észlelő neve: Kocsis Antal
Észlelés helye: Szentgál mellett DNy-ra, erdei úton
Észlelés időpontja: 2018-08-04 21:10:00 UT
Észlelés vége: 21:17 UT
Objektum neve: Mars Deimos holdja
Műszer típusa: Newton
Műszer átmérő (mm): 508
Műszer fókusz (mm): 2000
Eredő fókusz (mm): 2000
Okulár típusa: Plössl, Meade, kitakaró szállemez a fókuszsíkban
Okulár fókusza (mm): 9,7
Nagyítás: 206x
Leírás: Mars – (M2) Deimos
Látómező: kb. 8-9 ívperc
S: 6-7/10, T: 4-3,5/5, hmg: 6,5
Mars – Deimos távolság: 70-71 ívmásodperc (a bolygóperemtől)
Észlelő: Kocsis Antal
Látták még:
Farkasréti György
Dominek Anna
Schné Attila
Novák András
Németh Csaba
Presits Péter
Póta László

508/2000 T/206x: A Deimos viszonylag könnyen észlelhető, észrevehető a kitakaró szállemeznek köszönhetően. A segédtükör tartólábak diffrakciós tüskéje közelében, a bolygótól nyugatra (balra) található a Deimos (M2), fényessége 11,6 magnitúdó a Guide9 szerint, de csak alig 16 fok magasan látszik, így a légkör erősen befolyásolja, rontja a látványt. A kitakaró szállemezen egy kicsit világosabb körrel jelöltem a Mars korongját. Keletre, a látómező szélén a TYC 6910 27 katalógusszámú, 9,245 magnitúdós csillag látható, délre, de már a látómezőn kívül két csillag, a TYC 6914 40 és 42 jelűek (9,992 és 11,113 magnitúdósak). Sajnos a Phobos (M1) nem volt látható, mire kiértem és emberibb magasságba emelkedett a bolygó, addigra már túlságosan közel került a bolygóhoz. Nagy élmény és öröm 15 év után újra látni ezt a kis holdacskát, ugyanazokkal az észlelőtársakkal, akikkel akkor elsőnek sikerült megpillantani a bolygó két holdacskáját a 342 mm-es közös távcsövünkkel.

A következőkben az augusztusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez és a megfigyelőtáborhoz szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap augusztusban 05:30 (NYISZ) körül kel, 20:00 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ=KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed augusztus 4-én, újhold augusztus 11-én, első negyed augusztus 18-án, telehold augusztus 26-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

A Vénusz napnyugta előtt megfigyelhető alacsonyan nyugati irányban, a Jupiter és a Szaturnusz napnyugtától figyelhető meg, a Mars tizenegy óra körül, az Uránusz és Neptunusz éjféltől keleti irányban látható. A Mars egész augusztusban továbbra is nagyon fényes és nagy átmérőjű, érdemes vetni rá egy pillantást.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):

08.02. 20:18 A Jupiteren látható az Io és Europa holdak árnyéka.
08.09. 05:28 A Merkúr alsó együttállásban a Nappal.
08.12. 20:00 A Perseidák raj maximuma reggelig.
08.14. 18:32 A Vénusz 5°-al a 15%-os Holdtól.
08.17. 18:26 A Jupiter 4°-kal a 45%-os Holdtól.
08.18. A Kappa Cygnidák meteorraj maximuma.
08.21. 18:19 A Szaturnusz 5°-kal a 81%-os Holdtól.
08.28. 03:28 A Merkúr kedvező hajnali láthatósága, 49%-os fázis.

Augusztusban a Cassiopeia és a Zsiráf csillagképekben (Cassiopeia és Camelopardalis) megfigyelhető lesz a 21P/Giacobini-Zinner üstökös, megközelítőleg 8 magnitúdós fényességgel.

Napnyugtától látható lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M3, M13, M92, M5).

Kora estétől megfigyelhetők az M57 és az M27 planetáris ködök, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.

Napnyugta után a Tejút közepe kel fel – számos mély-ég objektum kerül elő ilyenkor (pl. az M8 Lagúna-köd, az M20 Trifid-köd, az Antares-környéki ködök, az M16 Sas-köd, az M17 Omega-köd, a Nyilas csillagkép nyílthalmazai).

Éjfél körül megfigyelhető a Perzeusz csillagképben az NGC 884 – NGC 869 (Ikerhalmaz), az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.

A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán, mint az NGC 457 Bagoly-halmaz.

Hajnalban előkerülnek az Auriga nyílthalmazai, a hajnali szürkületben az M1 és az M45, de ezekhez már jó horizont kell ilyentájt még. Az Androméda-galaxis, az NGC 891, a Stephan-ötös az éjszaka nagyobb részében jól látszik.

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2018-at és a Stellariumot használtam, augusztus 10-i dátummal (az időpontok körülbelüli időpontok).

Messier 17 - M17 - Ágoston Zsolt - VCSE
Messier 17 (M17) – Ágoston Zsolt – VCSE

2018. július 7-én, Keménfa Dózsa-hegy nevű részén készült felvételemet szeretném megosztani veletek. A kép a Messier 17 emissziós ködöt ábrázolja. 48x180s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből készült.

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

Az időjárás miatt hosszú kényszerpihenőre kényszerültem, végül július elején sikerült újra derült ég alá kerülnöm kedvező holdfázis mellett. Célpontnak a most kedvező elhelyezkedésű Messier 17 , népszerű nevén Omega-ködöt, vagy más néven Patkó-ködöt vettem célba, márcsak azért is, mert két évvel ezelőtt ugyan fényképeztem ezt az emissziós ködöt, de nem sikerült igazán jóra az eredmény. Ezenkívül ideje volt már fél év után kipróbálnom az átalakított fényképezőgépemet is. Helyszínnek a kedvező panorámájú, Keménfa község melletti hegyi pincénket választottam. Sajnos teljesen még itt sem tudtam elmenekülni a fényszennyezés elől, de a szokásos városperemi hátsókerthez képest sokkal jobb volt a helyzet.

A ködösség legszembetűnőbb része a központi “pálcika”, melyet patkó alakban egy fényesebb, fodrozott ív vesz körül, a kettő között sötétebb térség figyelhető meg. Az íven túl halvány vöröses terület kapcsolódik az objektumhoz.

A Nyilas csillagképben, a Földtől 5500 fényévre található köd egy kisebb nyílthalmazt foglal magába, ennek sugárzása ionizálja a 16 fényév sugarú hidrogénfelhőt. 1745-46-ban fedezte fel Philippe Loys de Chéseaux. Charles Messier 1764-ben újrafelfedezte és katalogizálta.

A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - Az ALMA rádiótávcső rendszer
VCSE – Az ALMA rádiótávcső rendszer – © ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)

Francia csillagászok az ALMA rádiótávcső-hálózattal kéksavat (HCN, hidrogén-cianid) fedeztek fel  Szaturnusz légkörében. A molekula 354.5 GHz frekvencián történt sugárzását figyelték meg  2018. május 25-én. Ez az első alkalom, hogy a Szaturnuszban a kéksav jelenlétét kimutatták.

A felfedezést a Nemzetközi Csillagászati Unió CBET rövidítésú elektronikus táviratának 4535. számában jelentették be 2018. július 19-én.

A kéksavhoz hasonló vegyületek viszonylag gyakran előfordulnak az Univerzumban. Itt lehet kémiai tulajdonságairól többet olvasni.