2017. augusztus 18-án, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Messier 31 (M31) jelölésű Androméda-galaxisról (más nevén Androméda-köd), mely talán a leggyakrabban fotózott mélyég-objektum. Korábban már próbálkoztam is vele, de nem voltam igazán elégedett a korábbi eredményeimmel. Ideje volt már jó sok expozíciót alkalmaznom rá: 56×180 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 800 képből készült.
VCSE – Az Androméda-köd (M31, NGC 224) felvétele. A képre kattintva a képméret megnő. – Ágoston Zsolt képe
A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült. A felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.
Az M31 magja, és az ahhoz közel eső terület nagyon jó ég mellett akár szabad szemmel is megfigyelhető. A fényképen a beégett mag körül spirális alakban porfelhők rajzolódnak ki, ezt halványabb térség övezi, körkörös sötét porfelhőkkel együtt. Az Androméda-köd spirálgalaxis, ugyanakkor karjai kevésbé vehetők észre, mivel csaknem a peremével fordul felénk. Korongjának fényessége lassan csökken a magtól kifelé, csak a peremen halványul el hirtelen. Megfigyelhető még két nagyobb kísérőgalaxisa: az M32 és az M110 galaxisok.
Első írásos emlékünk egy perzsa csillagásztól, Abd-al-Rahman Al-Sufitól származik, Kr. u. 964-ből. Távcső segítségével Simon Marius figyelte meg elsőként, 1612-ben, majd tőle függetlenül Giovanni Batista Hodierna “fedezte fel” újra 1654-ben. Charles Messier 1764 augusztusában vette fel katalógusába. A legközelebbi önálló galaxis, de még így is két és fél millió fényévre van, átmérője 140 000 fényév.
A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt, illetve Schmall Rafaeltől is kaptam ötleteket a képkidolgozáshoz.
Vasárnap este (2017. aug. 13.) végre derült volt, így összeraktuk az egyesületi 458/1900-as Dobsont. Az észlelési beszámoló majd később, de ami legnagyobb látványosság volt, azt itt olvashatjátok:
Amíg én még csak a keresőtérképet lapozgattam, Dani beállította az M15 gömbhalmazt.
Időpont: 20:19 UT.
Távcső: 458/1900 Dobson
Nagyítás: 68x
Átlátszóság: 20:00 UT-kor még 6-7, majd sajnos romlott 4-5-re fokozatosan 2 óra alatt. Nyugodtság: 7.
Az M15 szerkezete nagyon jól kirajzolódik, egészen magig csillagokra bontható. A benne lévő planetáris köd nem látszik.
És akkor megtörtént…
Amíg az M15-öt néztem (ami a látómezőnek kb. 1/4-ét foglalja el a 28-as Apex okulárban, egy Perseida-meteor átszáguldott az M15 mellett éppen a látómező “szabad” 3/4-ét átszelve.
Dani nulla és -1 magnitúdóra becsülte szabad szemmel. Az okulárban nézve egy gyorsan felfényesedő fénycsíkot láttam, ami lassan elhalványuló nyomot hagyott maga után.
VCSE – NGC 281 fotografikus észlelés – Ágoston Zsolt
2017. július 22-én, a VEGA ’17 Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az NGC 281 emissziós ködről. 60x240s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 800 képből készült.
A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.
A kiváló hangulatú, bár a legtöbb éjszaka során kedvezőtlen időjárású Ispánki táborozás során fordítottam a tubusom a “Pacman-ködként” is ismert emissziós köd irányába. Az észlelőrétre nagyon alacsony fényszennyezettség volt jellemző, viszont a horizonton túli villámcsapások bevilágították a megfigyelőhelyet.
A szabálytalan kör alakú, hidrogénből álló ködösségben egy sötétköd figyelhető meg, ez alkotoja a Pacman-köd száját. Az IC 1591 katalógusszámú fiatal, néhány millió éves nyílthalmaz is látható benne, ami a köd anyagából született és ionizálja azt, emiatt láthatjuk.
A nebula peremén láthatóak a Bok-globulák, melyek valójában a hidrogénfelhő sűrűbb részei, ezért ellenállnak a nyílthalmaz csillagszelének, leárnyékolva a mögöttük lévő térséget. Kedvező esetben a globulákból újabb naprendszerek keletkezhetnek.
Edward Barnard fedezte fel 1881. november 16-án a 9500 fényév távolságra lévő, 96 fényév átmérőjű ködösséget.
Magyarország felett egyes helyeken több, másutt kevesebb felhőzet nehezítette a 2017. augusztus 7-i részleges hodlfogyatkozás megfigyelését, másoknak egyáltalán nem volt gondjuk az időjárással. Az alábbiakban a VCSE-hez a különböző lehetséges észlelésbeküldési csatornákon (VCSE-levlista, vcse@vcse.hu egyesületi e-mail cím és a VCSE Fórum facebook-csoportunk) érkezett megfigyeléseket ismertetjük.
A jelenség időadatainak és láthatóságának ismertetése itt történt meg.
Kapiller Zoltánnak a jelenségről Pókaszepetkről (Zala megye) készült sorozatfelvételét itt közöltük már.
Az alább közölt képek kattintásra megnőnek.
Mikics Károly, Alexandra és Eszter egy Nagykutas melletti dombtetőről észlelt és fotózott:
VCSE — Mikics Károly felvétele a már fogyatkozásban lévő, vöröses színű, kelőben lévő Holdról — Mikics Károly
VCSE — Mikics Károly felvétele a részleges holdfogyatkozásról – Mikics Károly
VCSE – Zelkó Zoltán felvétele Budapestről készült. A kép hangulata jól visszaadja, hogy a fogyatkozás első lépéseit még világos égen figyelhettük volna meg, ha sok helyen nem takartak volna felhők. – Zelkó Zoltán képe
VCSE – Zelkó Zoltán kicsit későbbi képe bemutatja, hogy az idő előrehaladtával sok helyen kitisztult az ég és láthatóvá vált a részleges fogyatkozásban lévő Hold – Zelkó Zoltán képe
Ágoston Zsolt a Bánfalvi Péter által szervezett távcsöves bemutatón vett részt, erről küldött szöveges beszámolót és fotót:
Én Zalaegerszeg Landorhegy városrészéről, a Bánfalvi Péter által szervezett közösségi megfigyelés során láttam a részleges holdfogyatkozást. Kb. 30-an vettünk részt az eseményen. A TIT 100/1000-es Zeiss-refraktorával végeztük a Hold megfigyelését, 25x-ös, 40x-es, illetve 80x-os nagyítással. 20:30 NYISZ körül vettük észre a kelő Holdat keleti irányban, egy panelház mellett, alacsony magassága miatt vöröses színű fényben, “jobb alsó” negyedét takarta el a Föld árnyéka. 20:30 és 21:00 között látványos volt a földárnyék közelében a vöröses elszíneződés a Hold felszínén, amit a Föld légköre által megszűrt, azon áthaladó napfény “fest” a Holdra. [A szerk. megjegyzése: a holdkelte vöröses fénye is látszódhatott az első jónéhány percben. Igen nehéz lehetett szétválasztani, mely vöröseselszíneződés jön a teljes árnyékból és mely a Föld légkörében, hiszen a Hold, a Naphoz hasonlóan, erősen vörösen kel fel és nyugszik le a légköri fénytörési effektusok hatására.] Ahogy a természetes szatellitünk kiemelkedett a teljes árnyékból, és áthaladt a félárnyékos területen, vizuálisan megfigyelhető volt az enyhe fényességkülönbség a sötétebb “délkeleti” és világosabb “északnyugati” területek között. Távcsővel 40x-es nagyítással tűnt a leglátványosabbnak a jelenség, mert így a teljes Hold belefért a látómezőbe, bár felszínén minimálisan látszódtak csak részletek a teljesen merőlegesen érkező fény miatt.
A megfigyelés későbbi szakaszában 80x-os nagyítással megfigyeltük a Jupitert és a Szaturnuszt, a Jupiter négy legnagyobb holdja (Ió, Európé, Kallisztó és Ganümédesz) megfigyelhető volt, de alacsony magasságának és Zalaegerszeg magas beépítettségű lakóövezete miatt erősen turbulens légkörnek köszönhetően a Jupiteren nem voltak láthatóak a felhősávok, csak egy nagy világos korongként észlelhettük. A Szaturnusz esetén már kedvezőbbek voltak a körülmények, mivel magasabban látszódott a Jupiternél, gyűrűrendszere egyértelműen elvált a bolygótól, túloldali pereme a bolygó fölé is elnyúlt, a Cassini-rés megfigyelhető volt. A gázóriás legnagyobb holdját, a Titánt szintén láthatták az érdeklődők.
A megfigyelést az ISS 21:35-kor történő áthaladása zárta.
VCSE – Ágoston Zsolt felvétele Zalaegerszegről, távcsöves bemutató közepette, a fogyatkozás korai szakaszában. A kép 1/80s záridővel készült ISO 1600 érzékenységgel, Samsung NX300 fényképezőgépre rögzített SMC Takumar 135/2,5 objektívvel. – Ágoston Zsolt képe
Schmall Rafael a Zselicből fotozótt, a képeiből általa összeállított sorozatfelvételen a Magyarországról látható teljes jelenség megfigyelhető, a holdkeltétől a maximális, 25%-os fázison át a teljes árnyékból való kilépésig. A szép sorozatképet alább mutatjuk be:
VCSE – Schmall Rafael képe jól mutatja, hogy a fogyatkozásban lévő Hold elvörösödve kelt fel a földi légköri fénytörés jelensége miatt. Ahogy feljebb jutott, fokozatosan elveszítette vöröses fénylését, eközben a földárnyékból is kilépett a Hold. Tőle nézve nem zavartak felhők. — Schmall Rafael képe
Schmall Rafael az alábbiakban kommentálta a képét: “Nemrég elkészülten a részleges holdfogyatkozás fotómmal, mely egy komplett sorozatot ölel fel, egészen addig, ameddig el nem tűnik égi kísérőnkről a vizuálisan látható umbra. A penumbra még fotografikusan azért jött.
Helyszínnek a Zselici Csillagpark előtt elterülő rétet választottam, ahova előre kiszámoltam, hogy hova is kell állni.
Az időjárásról csak annyit, hogy először 7 oktányi felhő volt az égen, aztán pillanatok alatt szétoszlottak. Engem annyira nem is zavart, de megfeledkeztem az időről és háromnegyed órával a holdkelte előtt tiszta koszban, mocsokban, hegesztés kellős közepette eszméltem fel, hogy menni kéne fotózni. Szerencsére fél óra alatt kint voltam a helyszínen.
Az előtér panoráma elkészítése után már csak várnom kellett a holdkeltére, mely nagyon szépen , tisztán kelt fel, de kicsorbultan. Én időt ilyen kapkodásban nem néztem sajnos. A felvételsorozat egy 200mm-es telejobjektívvel és Canon 6D-vel készültek és a Hold minden 3perc 15másodpercenként meg lett fotózva. Az előtér fényesebb, így a korongnál csak a megfelelő expóidőre kellett figyelni. A nagy sietésben, mivel minden eszközt kint hagytam otthon, a felvételt csak ma este raktam össze.”
Az ország keleti részében, Jandó Attiláék tettek kísérletet a holdfogyatkozás megfigyelésére Tokaj melletről, de a felhők miatt nem jártak sikerrel.
Csizmadia Ákos Gödről vizuálisan, binokulárral észlelte a jelenséget: “A tegnapi részleges holdfogyatkozás látványát este 9 körültől tudtam élvezni, azaz már csak a vége felé. Nem ragozom túl az élményt, csak röviden: meglepő volt a horizont közeli teleholdat csonkítva látni. A kiharapott rész ugyanis nagyon sötét volt, binokulárral is. Érdekesség, hogy szabad szemmel jóval feltűnőbb volt, azaz jelentősebb mértékűnek tűnt a fedés, mint 10×50 B-vel nézve.”
Végezetül pedig Fábián Kálmán képét mutatjuk be a jelenségről, amit Balatonlelle melletti észlelőhelyéről készített Canon EOS 700D-vel, 55 mm-es fókusszal F/6,3-as fényerővel. A záridőt folyamatosan igazította a Hold fényességéhez. Itt az észlelés végét zavarták meg a felhők, amikor már magasra emelkedett a Hold (ld. a legutolsó holdképét):
VCSE – Fábián Kálmán sorozatképe a részleges, Magyarországról részben látható volt holdfogyatkozásról
Gratulálunk minden sikeres észlelőnek, és köszönjük szépen a megfigyeléseket!
