Észlelés ideje: 2016. november 6. Észlelés helye: Guernsey-sziget.
Fényképezőgép és objektív: Canon 700D + Canon 50mm f/2.8.
Mechanika: Skywatcher Star Adventurer mechanika.
Expozíciós idő: 41 x 3 perc, ISO 800-on.
Képfeldolgozás: Nebulosity.
A felvétel bal oldalán a Bika csillagképben található Hyadok (lat. Hyades) – más néven Melotte 25 – nyílthalmaz látható. A tág, laza nyílthalmazban lévő legfényesebb, narancsos (szemmel enyhén vöröses) árnyalatú csillag az Aldebaran, ami csak véletlenül látszik a Hyadok területén, de nem tagja a halmaznak: jóval a csillagcsoport mögött van. A Hyadok a Naprendszerhez legközelebbi nyílthalmaz, távolsága csak 46 parszek. A halmaz nagyobb része és közepe a képen az Aldebarantól lefelé, a valóságban pedig kissé délkeletre helyezkedik el.
A Hyadok fényesebb csillagai – a térkép alapján beazonosíthatók a képen látható csillagok is
A felvétel jobb oldalán a Messier 45, vagy közismertebb nevén a Plejádok (lat. Pleiades), vagy Fiastyúk látható. Távolsága a Naprendszertől kb. 130 parszek. Mindkét nyílthalmaz a Bika csillagképben látszik, és már az ókor óta ismertek.
Idén is fel lehet ajánlani a személyi jövedelemadó (SZJA) 1%-át a VCSE-nek. A felajánláshoz szükséges tudni az adószámunkat, ami: 189 537 21 – 1 – 20. Kérjük, támogassátok ilyen módon is Egyesületünket! Ha tudtok olyan szülőről, testvérről, rokonról, barátról, munkatársról, aki nem adja máshová az 1%-át, akkor hívjátok fel a figyelmét arra, hogy a VCSE-nek is adhatná.
A 2022. évi VCSE-tagdíjak befizetési határideje 2022. január 31-e, de érdemes minél korábban elintézni. Részletesebb információk ezen a linken találhatók, itt csak a legfontosabbakat írom le. Olvasd tovább →
Megtalálták az eddig ismert legtávolabbi UFD-galaxist. Az UFD az Ultra Faint Dwarf-galaxy, vagyis a nagyon halvány törpegalaxis rövidítése (vagy, ha úgy tetszik, ultrahalvány törpegalaxis). Az UFD-k az Univerzum leghalványabb galaxisai közé tartoznak, és hihetetlenül alacsony felületi fényességűek, ezért nagyon nehéz felfedezni őket. Az UFD-k csak ezer-százezer naptömegűek (egy Tejútrendszer méretű közepes galaxis látható anyagának tömege 100 milliárd naptömeg!), öregek, fémszegények. Némelyik UFD abszolút fényessége halványabb, mint egyik-másik tejútrendszerbeli gömbhalmazé. Sötét anyag tartalmuk magas. A Tejútrendszer körül hat UFD-t ismernek. Az UFD-k talán az első galaxiskezdemények fosszíliái lehetnek, amelyek nem tudtak elfejlődni igazi galaxissá: csillaganyaguk megszökött és a csillaghalmaz felbomlott, csak a magjukból maradt vissza valamicske kevés. Több csillagász lehetségesnek tartja, hogy az összes galaxistípusból szám szerint az UFD-kből van a legtöbb, csak nagyon nehéz felfedezni őket. Mindenesetre a legnagyobb UFD-kből is milliónyit kellene egybehordani, hogy a Tejútrendszer látható anyagának tömegét kitegyék – tehát ezek nagyon kicsi galaxisok. Az első UFD-ket csak 2005-ben fedezték fel a Sloan Digital Sky Survey-jel, tehát ez nagyon új eredménynek számít a csillagászatban. A mi Galaxisunkon túl az M31 körül is ismert pár UFD. 2015-ben 15 UFD-t találtak a Nagy Magellán-felhő és a Tejútrendszer körül. 2014-ben a Virgo galaxishalmazban is találtak egyet (neve Virgo UFD1), amely csak 81 parszek átmérőjű. Látszólag egyik galaxishoz sem tartozik, ezért tekintik aprónyi önálló csillagvárosnak. Annyira új felismerés az UFD-k léte, hogy 2017 januárjában még önálló szócikket sem találtunk erről az új objektumtípusról az angol nyelvű wikipédián.
A Kemence (Fornax) csillagképben lévő Fornax galaxishalmaz egyik óriásgalaxisa, az NGC 1316 körül készítettek a Hubble Űrtávcsővel (HST) mély felvételeket; így találtak az NGC 1316-tól 55 kpc-re egy felbontott csillagcsoportnak tűnő objektumot, ami valójában egy UFD. Az új törpegalaxisbeli felbontott csillagok fémszegény vörös óriáságbeli csillagok, ezért nagyon fényesek és innen a Föld környékéről is láthatók a HST-vel. A törpegalaxisbeli két legfényesebb vörös óriás segítségével kiderült, hogy az új UFD 19 (plusz-mínusz 1,3) Mpc-re van tőlünk, ezzel a legtávolabbi ismert UFD-nek számít. Neve Fornax UFD1 lett. A 12 milliárd éves vörös óriáscsillagai extra fényszegények (a Nap fémtartalmának csak négy ezredét tartalmazzák). Tényleg törpegalaxisról van szó: becsült átmérője 146 parszek. Ezzel mérete hasonló a Virgo UFD1-hez. A kutatók szerint még jobb határmagnitúdójú vizsgálatokkal még több UFD-t lehetne felfedezni.
VCSE – NGC 1316 (ESO)
A mellékelt képen balra a nagy kép az NGC 1316-ot mutatja az Európai Déli Obszervatórium (ESO) archívumából. A bal alsó sarokbeli négyzet mutatja a jobboldali képek elhelyezkedését az NGC 1316 körül. (Észak felfelé, balra kelet.) A nagy NGC 1316-tól északra (a képen felfelé) látszó galaxis az NGC 1317. A jobb felső képen az egyik galaxis melletti piros kör jelöli az UFD1 helyét. A jobb alsó, 15×15 ívmásodperces képkivágáson egy csillagsűrűsödés látszik, ez a HST-vel készült kép. Ez a csillagcsoport a Fornax UFD1 jelű új, extragalaktikus objektum. Csillagai felbontottak a HST képén.
A NASA Nap Csillagászati Képe (APOD) válogatásába ma Fényes Lóránd egyik felvétele került be, ami a Perzeusz csillagképben lévő kékes színű NGC 1333 (a képen balra), a vdB 12 (a képen fenn), és a vdB 13 kékes (a képen lenn) reflexiós ködöket ábrázolja. A trió körülbelül 850 fényévre lehet tőlünk, a kép mintegy 2 fokot fog át. E ködök a Perzeusz Molekuláris Felhő (Perseus Molecular Cloud) részei, melyben ma is folyik csillagkeletkezés. A csillagkeletkezési régió számos részét a porfelhők látható fényben eltakarják előlünk, csak infravörös és rádió tartományban figyelhetők meg.
A kép Piliscséven készült összesen 15 óra expozíciós idővel, 2016 decemberében, 240 db 180 sec-es fehér fénybeli, és 61 db 180 másodperces RGB képpel (utóbbiak 2×2-es binneléssel), SW NEW-6 Pro mechanikára feltett Celestron gyártmányú, 11 hüvelykes (28 cm-es), Rowe-Ackermann-Schmidt rendszerű asztrográffal (ez a Schmidt-távcsövek egy továbbfejlesztett változata, alapvetően Schmidt-rendszer), a detektor QHY9 CCD-kamera volt.
A VCSE Elnöksége 2016. dec. 27.én tartott elnökségi ülésén a 2017. évi szenior tag címet Szente Hajnalkának adta.
Szenior tag az lehet az alapszabály szerint, aki legalább nyolc éve megszakítás óta tag, és kiemelkedően sokat tett a VCSE-ért, vagy a csillagászati ismeretterjesztésért, vagy kiemelkedő amatőrcsillagászati észlelőmunkát végzett vagy kiemelkedő csillagászati kutatómunkát folytatott. Évente legfeljebb egy szenior tag cím adható ki.
Hajni 2002 óta tagja a VCSE-nek. Régebb óta ő végzi a VCSE könyvelését, és elnökségi tag is. A nyári táborokból meteorészleléseiről és egy-egy szöveges mélyég-észleléséről ismerjük (a 2016-os táborban az egyik legszorgalmasabb vizuális távcsöves észlelő volt). Nagyon-nagyon sokan Hajnitól tanulták meg a
csillagképeket, hiszen már talán 2008 óta azzal kezdődik a tábor, hogy Hajni az első este elviszi az újakat (és gyakran a régieket is) csillagképeket tanulni.
A szenior tagok nem kötelesek tagdíjat fizetni. A szeniorság nem az életkorra, hanem az egyesületi tagság hosszára szól és aktív tevékenységgel lehet kiérdemelni.
