Szeptember első hajnalát a csillagok alatt töltöm. Pár napja még 30 fok felett volt a nappali maximum, de most már mérséklődött a meleg. Nagy valószínűséggel az idei nyárnak vége. Érezni ezt a hűvösebb levegőn és a korai sötétedésen is. Lassan nyúlnak az éjszakák, de a Tejút még a fejünk felett szeli ketté az éggömböt. Számos halvány köd várja, hogy a sziporkázó csillagmezők között felkeressük őket.

A nagy látómező varázsa mindig is rabul ejtett. Nem kell magyaráznom, hogy a Tejút pásztázása egy binokulárral micsoda élmény. Manapság már kaphatóak olyan okulárok, amik a korábbi gyakorlathoz képest egész más dimenziókat nyitnak meg. A mostani 150-es, f/3-mas Newtonommal ugyanakkora látómezőt tudok elérni, mint egykor a 12×56-os binokulárommal. Egy ekkora látómező és a viszonylag nagy fénygyűjtő képesség egy jó mély-ég szűrővel kombinálva meglepő dolgokra képes. Megkönnyíti az olyan gázködök megpillantását, amiket korábban inkább csak fotókról ismerhettünk. A most kiszemelt célponthoz azonban nincs feltétlenül szükségünk ilyen szélsőséges felszerelésre. Korábban már sikerült meglátnom 100/500-as lencsés távcsővel, és könnyen észrevehető 300/1200-as Newtonommal is. De mégis, a látvány most ragadott magával leginkább, a párás ég ellenére is.

VCSE – 150/450-es Newton RFT – Varga György

A vadászok kérésének eleget téve ezúttal a szokásos mezőtől 1-2 kilométerrel délebbre kerestem egy megfigyelőhelyet. Ami az égboltot illeti, a körülmények megegyeznek, de az oda vezető földesút úgymond nem zökkenőmentes. A légkör állapota az 5,5 magnitúdó körüli csillagok szabad szemes láthatóságát engedte meg, de ez nem törte le abbéli lelkesedésem, hogy végre élesben is használjam új felszerelésemet.

Az Sh2-157 diffúz köd és környékének megfigyelése

Cefeusz király és Kassziopeia királyné trónusai között egy mély-ég objektumokban igen gazdag, figyelemreméltó területet találunk, Galaxisunk Perszeusz-karjának irányában. A két csillagkép határán fekszik az Sh2-157 ködösség, amit a külföldi amatőrcsillagászok legtöbbször a Homár ollójának neveznek. Engem inkább egy kézfejre emlékeztet, egy barátom szerint pedig úgy néz ki, mint egy zápfog. A több, mint egy fokos méretű rákolló szomszédságában látható még néhány önmagában is érdekes objektum.

Közülük a legfényesebbtől, az M52 nyílthalmaztól indultam el, ami véleményem szerint az egyik legszebb a maga nemében. Meglehetősen sűrű és sok fényes csillagot tartalmaz. A alkalmazott csekély, 24x-es nagyítással is feltűnt, hogy a déli oldalán lazább és egyenesebb határvonalú, még az északi fele élesebben és ívesen határolt. A halmaz kora 20 millió év körül lehet, átmérője 24 fényév, és kb. 200 darab, 15 magnitúdónál fényesebb csillagot tartalmaz. A Messier katalógusban csak az M11 és az M67 nyílthalmazok sűrűbbek nála.

Az M52-től fél fokkal délnyugati irányban kis nagyítással két hasonló fényességű csillag tűnik fel, melyek közül a nyílthalmazhoz közelebbi egy ködbe burkolózik. Ez a Buborék-köd (NGC 7635), melynek a fotókról ismert jellegzetes formáját esélyem sem volt érzékelni. A ködösség alakját enyhén ívesnek láttam, inkább talán egy lapos egyenlő szárú háromszögre emlékeztetett, de ez nem maga a “buborék” volt, hanem az azt körülvevő, nagyobb kiterjedésű ködösség.

Figyelmemet innen északnyugati irányba fordítottam. Egy ovális, fényes ködpamacsot vettem észre, az NGC 7538 diffúz ködöt. Ezzel a nagyítással nem kerestem benne részleteket, mentem tovább tekintetemmel egy fokkal, délnyugati irányba.

Itt egy megnyúlt foltot láttam, benne néhány csillaggal. Egy szokatlan megjelenésű, hosszúkás alakú nyílthalmaz ez, az NGC 7510. Nagyobb nagyítással bizonyára sok csillagra bomlott volna.

A fenti négy objektumtól délre, de még mindig ugyanabban a látómezőben kell keresni az Sh2-157 diffúz ködöt. Felületi fényessége jóval alacsonyabb, mint szomszédainak, ezért itt már mindenképpen trükközni kell az elfordított látás különböző technikáival, hogy előcsalogassuk a részleteket. Két órán át figyeltem és rajzoltam, hogy minél jobban összeálljon a látvány. A fotókról is ismert, három ujjszerű ködsávból áll az objektum. Ezek közül kettő egymáshoz kapcsolódik, míg a harmadik egy különálló foltot alkot. A ködkomplexum délnyugati oldala szögletes határvonalú. A köd általánosságban nagyon halvány és gyenge kontrasztú. Legfényesebb része a középső “ujj” és a különálló folt. A ködnyúlványokat csillagláncok kísérik. A látómezőben az UHC szűrés ellenére nyüzsögtek a csillagok, meg sem próbáltam berajzolni mindet, hanem csak azokat, amik a tájékozódás és a részletek rögzítése miatt szükségesek voltak.

VCSE – Az Sh2-157 diffúz köd és környékének rajza. A látómező mérete kb. 4,4° – Varga György
VCSE – Az Sh2-157 környékének fényképe az Aladin Sky Atlasból kivágva. A látómező mérete kb. 4,5°.

Néhány nappal később, egy hidegfront utáni tisztább égen kíváncsiságból újra vetettem egy pillantást a területre. Az Sh2-157 részletei ezúttal sokkal könnyebben látszódtak. Sőt, a látómező északi részén az Sh2-161 sejtelemes derengése is érzékelhető volt.

Felhasznált irodalom:

O’Meara S. J. (1998): Deep-Sky Companions – The Messier Objects

A sorozat korábbi részei itt érhetők el:

  1. rész: Mielőtt a Hattyú elszáll…
  2. rész: Bújócska az Orionban
  3. rész: Kabátpróba
  4. rész: Örvények a fejünk felett.

Stewart Sharplessről és az ő Sh-katalógusáról itt lehet olvasni többet. Az NGC- és IC-katalógusokról pedig itt.

A VCSE 2019. szeptember 20-22. között Dobronhegy-Balázsfán megrendezett őszi észlelőhétvégéje során készült fotómat szeretném megosztani veletek, mely az IC 1396 ködről és az annak a részét képező “Elefántormány-ködről” készült.

A felvétel egy Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x reduktor-korrektorral, Schmall Rafaeltől kölcsönkapott UHC klipszűrővel és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült 51×360 s objektum (light) ISO 3200 kép összegzéséből. A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - IC 1396 - Ágoston Zsolt
VCSE – IC 1396 – Ágoston Zsolt

A Dobronhegyen (Zala megye) megrendezett őszi észlelőhétvégén a kiváló társasággal való időtöltés mellett jutott idő némi asztrofotózásra is, a kedvezőtlen – utolsó negyed környéki – holdfázis ellenére is. A ködkomplexum még ezt a nagylátószögű felvételt is csaknem kitölti, vöröses felszínét fodrozódások és sötétködök teszik változatossá. A ködösség talán leglátványosabb része a jobb oldalon megfigyelhető “Elefántormány-köd”, ami húsz fényév mélyen benyúlik a ködképződmény belsejébe. Ez egy ionizált gázból álló, hosszú, elnyúlt kis fényes ködösség a ködösségen belül, ami a végén úgy tekeredik meg, ahogy az elefántok meghajlítják ormányukat. Erről kapta a nevét ez a ködrészlet.

A Cepheus csillagképben található objektum kb. 2400 fényévre helyezkedik el a Földtől, a hidrogénanyagából születő csillagok ionizálják. A ködösség közepén lévő “buborékot” szupernóvák okozták, melyek lökéshullámai miatt összesűrűsödött a gáz a köd külső régiójában, és ez csillagkeletkezési hullámot indított meg. Megfigyelhető néhány Bok-globula is, melyek valójában a hidrogénfelhő sűrűbb részei, ezért ellenállnak a nyílthalmaz csillagszelének, leárnyékolva a mögöttük lévő térséget. Kedvező esetben a globulákból újabb naprendszerek keletkezhetnek.

VCSE - Jónás Károly napfogyatkozásfotója - Kép: Jónás Károly
VCSE – Jónás Károly napfogyatkozás-fotója – Kép: Jónás Károly

A VCSE Virtuális Csillagászati Klub soron következő összejövetelét 2019. október 14-én 20:05 órai kezdettel tartjuk. Ezúttal kérdezz-felelek formájában (kérdező: Tepliczky István, válaszoló: Jónás Károly). Az előadást a www.gaileowebcast.hu oldalon lehet nyomon követni, és skype-on vagy az esemény facebook-oldalán lehet kommentálni, illetve kérdéseket feltenni. (Információ: vcse @ vcse.hu).

Kivonat: Közel két évvel ezelőtt, amikor társaimmal sikeresen megfigyeltük az Egyesült Államokból az akkori teljes napfogyatkozást, elhatároztuk, hogy ha lesz rá még lehetőségünk, meg kellene ismételni akár többször is ennek a pazar jelenségnek a megfigyelését. Nos, több mint egy évnyi előkészítés, és tervezgetés után megszületett a nagy elhatározás. Punta Colorada Chilében pont a fogyatkozási sáv közepén helyezkedik el, onnan terveztük a jelenséget megfigyelni. (Biztonságképpen több más helyet is kijelöltünk, ha az időjárás úgy alakult volna, de szerencsére minden a lehető legjobban alakult.) Az előadásban sok-sok képet bemutatva beszámolunk róla, hogyan láttuk a napfogyatkozást 2019. július 2-án, mit tapasztaltunk Dél-Amerikában stb. (Jónás Károly)

Csoportkép a találkozó résztvevőivel - Vámosi Flórián felvétele
VCSE – Csoportkép a találkozó résztvevőivel – Vámosi Flórián felvétele

Idén ötödik alkalommal rendeztük meg a Vas és Zala megyei amatőrcsillagász találkozót. Hegyhátsálon 2019. szeptember 28-án délután jött össze a négy szervezet 27 tagja, képviselője, ismét felvéve a 21 évvel ezelőtt kezdődött rendezvénysorozat 2002-ben letett fonalát.

Az első ilyen összejövetelre még 1998. március 21-én került sor, szintén Hegyhátsálon. (A találkozók ötletgazdája egyébként Csizmadia Szilárd volt.) Erről a találkozóról a VEGA 37. számának 31. oldalán (ld. még a VEGA 38. számának 10. oldalán és a Csillagfény-évek 25. oldalán) olvashatunk. A további találkozók 1998 és 2002 között voltak Zalaegerszegen és Hegyhátsálon. Az idei amatőrcsillagász találkozó részvevői: Gothard Jenő Csillagászati Egyesület (Vas m.), Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány (Vas m.), Nagykanizsai Amatőrcsillagászat Egyesület (Zala m.), MCSE Zalaegerszegi Csoportja (Zala m.) és a Vega Csillagászati Egyesület (Zala m.).

Ismerkedés egymással és a távcsövekkel - Jandó Dániel felvétele
Ismerkedés egymással és a távcsövekkel – Jandó Dániel felvétele

Péter Attilával és Danival elsőként érkeztünk, de két perc múlva már ott volt Horváth Tibor és Károly Lajos. Lajos megkezdte a vacsorakészítést, addig mi berendeztük a termet. Időközben folyamatosan érkeztek a vendégek, regisztráltak, ismerkedtek, vagy éppen a régen találkozott ismerősök üdvözölték egymást. A regisztrációs lista szerint 27 fő vett részt a találkozón, többen köztük több egyesület tagjai is voltak egyszerre. A bejegyzések alapján a résztvevők egyesületi hovatartozása: 5 fő – Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány (HCSA), 5 fő – Gothard Jenő Csillagászati Egyesület (GCSE), 4 fő – Nagykanizsai Amatőrcsillagász Egyesület (NAE), 11 fő – Vega Csillagászati Egyesület, 1 fő – Galileowebcast, 1 fő – Magyar Csillagászati Egyesület. (Van, aki több egyesületnek is tagja.)

Horváth Tibor megnyitója - Jandó Dániel Felvétele
VCSE – Horváth Tibor megnyitója – Jandó Dániel felvétele

Horváth Tibor (HCSA) üdvözölte a megjelenteket. Megnyitó beszédében kérte, hogy a barátkozás legyen a nap célja. Sok kérdése volt hozzánk, amellyel elindította a különböző témákat, melyet később az előadók tovább részleteztek. A házigazda elsőként egykori tanárát és csillagászati szakkörvezetőjét (1977-1980 között), Bánfalvi Pétert kérte fel, hogy mondjon néhány lelkesítő gondolatot. Hozzászólásában kiemelte a Vega Csillagászati Egyesület sikereit, az amatőrcsillagászok szerepét az ismeretterjesztésben. Hangsúlyozta, hogy miért érdemes egy ilyen szakmai egyesület tagjának lenni. Adunk és kapunk is egyben. Kiemelte Dr. Csizmadia Szilárd elnök szakmai és szervező, irányító szerepét, akitől a mai napig sokat tanulhatunk. Röviden szólt a VCSE távirányítású csillagdájának lehetőségeiről és a használatának bővítéséről. Hiánypótló a szerepe az ismeretterjesztő tevékenységünknek, hiszen a közoktatásban csekély mértékben jelennek meg a csillagászati ismeretek.

Hallgatóság - Jandó Attila felvétele
VCSE – A hallgatóság – Jandó Attila felvétele

A kis csúszás és a spontán hozzászólások, valamint a kávészünet miatt kissé felborult a tervezett napirend, de ez nem zavart különösebben senkit, rugalmasan átalakítottuk az előadások sorrendjét. Így Dr. Csizmadia Szilárd (VCSE) Berlinből skype-on tartott előadásában hallhattunk az egyesületek tagságának megújulásáról, azok változásáról. Sokakat meglepett a tény, hogy gyakran egy szervezet tagsága öt évente akár 50%-ban is megújul (nemcsak Magyarországon, külföldön is), de ugyanúgy nagy érdeklődés követte az SZJA 1% felajánlások összehasonlítását. Szilárd előadásában kitért az amatőrcsillagász egyesületek céljaira, az ismeretterjesztésre, a 2019. évi diákolimpia tapasztalataira, a 2020-as olimpiai felkészülés előttünk álló feladataira, és az utánpótlás-nevelés fontosságára. Az előadást kiegészítette a VCSE ’19 tábor filmje.

Szilárd felhívta a figyelmet, hogy a film többek között rámutatott arra is, hogy az oktatási rendszerünknek milyen szerepe van a diákolimpiai felkészülésben, illetve hogyan tud egy egyesület sikeresen működni. Azt is megemlítette, nekünk oda kell menni, ahol a fiatalok vannak: ha a facebookon, akkor nem az a kérdés, ez jó vagy rossz, hanem nekünk is meg kell jelenni ott és így tovább. A témafelvető előadást követően még nem volt hozzászólás és vita. Bizonyára a sok információ megdöbbentette a hallgatóságot, és idő kellett, hogy rendezzék gondolataikat.

Rövid szünet után Hegyi Norbert (HCSA) mutatta be részletesen a Hegyháti Csillagvizsgáló történetét és működését.

Mitre Zoltán (GAE) előadása zárta a meghirdetett előadási programot. Témafelvetése az egyesületekre váró kihívásokról, a változó környezetről és azok veszélyiről, és az egyesületek lehetőségeiről szólt. Ő is kiemelte az utánpótlás-nevelés fontosságát, és azok lehetőségeit. Zoli előadását követően többen is hozzászóltak a témákhoz, felidézve a Szilárd előadásában elhangzottakat, Péter hozzászólását, valamint a Zoli által felvázolt kihívásokat. Gazdag Attila (NAE) felhívta a figyelmet arra, hogy a generációs szakadék és a társadalmi változások miatt lehet, hogy az egyesületek vezetése nem is érti a mai fiatal generáció motivációját, és rossz helyen is keresi az utánpótlás lehetőségeit.

Csillagda látogatás az előadás szünetében - Vámosi Flórián felvétele
VCSE – Csillagda-látogatás az előadás szünetében – Vámosi Flórián felvétele

A hozzászólások idő hiányában nem tudtak vitába fordulni, és közben a vacsora is elkészült. Sajnos Schmall Rafael (VCSE, Zselici Csillagpark) betegsége miatt elmaradt az asztrofotós előadás. Végezetül Tibor körbevezette még a társaságot a csillagdában, majd elfoglaltuk helyünket a bogrács körül. Károly Lajos (HCSA) kiváló vacsorát készített. A vacsora mellett tovább beszélgettünk kisebb csoportokban a felvetett témákról.

Végül felmentünk a kupolába - Jandó Attila felvétele
VCSE – Végül felmentünk a kupolába – Jandó Attila felvétele

Végül a kötetlen baráti hangulatnak köszönhetően egy nagyon jó, emlékezetes estét zártunk. A komolyabb témák kissé háttérbe szorultak, a kapcsolatok építése került előtérbe.

Sajnos az időjárás a reményekkel ellentétben rosszabbra fordult, nem volt esélyünk közös észlelésre. Vacsora után szép lassan elköszöntek a hazautazók, végül éjszakába nyúlóan kilenc fő folytatta az eszmecserét, melyben kitértünk a közösségi oldalak kihívásaira és lehetőségeire, a sajtóval való kapcsolattartásra, a vizuális észlelés és az asztrofotózás összehasonlítására. Gazdag Attila még élménybeszámolót tartott a 2006-os törökországi napfogyatkozás-expedícióról, végül hajnali három felé nyugovóra tértünk.

Reggel Tibor reggelivel és kávéval várt bennünket. Időközben kiderült az ég és lehetőséget kaptunk, hogy közös napészleléssel zárjuk a találkozót a Coronado PST H-alfa naptávcsővel. Zárásként Tibor felvetette a folytatás “hol és mikor”-kérdését, amit egyelőre nyitva hagytunk.

Napészlelés másnap reggel - Jandó Attila felvétele
VCSE – Napészlelés másnap reggel – Jandó Attila felvétele

Élményekkel, tapasztalatokkal gazdagabban tértünk haza. A találkozó legfőbb hozadéka talán az volt, hogy a fiatalabb generáció, valamint az új tagok megismerkedhettek egymással, elindult egy tapasztalatcsere, egy együttműködés. Tibor többször bátorította a részvevőket, hogy jöjjenek észlelni a Hegyháti Csillagvizsgálóba. Összességében úgy véljük, hogy mindenki elégedetten térhetett haza még akkor is, ha nem sikerült minden tervezett programot kellő mélységben körüljárni. Tanulság lehet a jövőre nézve, hogy kisebb körben hatékonyabb lehet a komoly témák feldolgozása, míg a nagy társaság inkább a kapcsolatok ápolását szolgálja.

Köszönjük a Hegyháti Csillagvizsgálónak a vendéglátást, a szervezőknek, hogy a találkozó létrejött, Tepinek pedig az egész esemény dokumentálását.

Bánfalvi Péter, Jandó Attila

Lehetséges, hogy megnövekedett Drakonida-aktivitás lesz 2019. október 8-án.

Az Októberi Drakonida – régebben népszerű nevén Giacobinida – raj a 21P/Giacobini-Zinner üstökösből származik. 1933-ban és 1946-ban több ezer meteor/óra nagyságú aktivitással jelentkeztek. Más években vagy semennyit sem lehetett látni belőlük, vagy egyszer-egyszer pár darabot. Néha az említetteknél jóval kisebb kitöréseket produkáltak. (Pl. 1998-ban, 2005-ben, 2011-ben.) 2012-ben szintén több ezer meteor/óra nagyságú meteoraktivitást produkáltak radaron, mert a legkisebb meteorok csak radarral láthatók. 2018-ban kb. 160 meteor/óra aktivitással mutatkoztak, de a meteorok ekkor is halványak: 4-5 magnitúdósak voltak.

Mihail Maszlov számításai szerint az 1959-ben kidobott anyag idén éri el a Földet, és az aktivitás részben hasonló lesz az 1999-eshez. Akkor 20-30 meteor/óra volt az aktivitás, most ennek a fele várható. A Drakonida-meteorok a RA=261,4°, D=+53,9 pozícióból jönnek. Nagyon halványnak várja őket Maszlov – ami egy fiatal rajra jellemző is. A várt megnövekedett aktivitás közepének időpontja: 14:44 UT, magyar idő szerint 16:44 óra:perc. Ebből tehát vizuálisan semmit nem lehet látni – hiszen a mi nappalunkra esik -, rádiós módszerrel viszont érdemes lenne észlelni és megerősíteni, hogy az előrejelzés jó volt! (A negatív eredmény ugyanilyen fontos lenne.)

Előtte-utána éjszaka érdemes lenne ezekre a meteorokra rádiósan-vizuálisan-fotografikusan figyelni, mert az előrejelzésben is lehet árnyalatnyi pontatlanság, és lehet, hogy tovább tart majd pár óránál a jelenség. Igaz, az első negyed utáni Hold kissé zavaró lesz a halvány meteorok megfigyelésében.