Az Androméda-galaxis, Messier-katalógusszáma M 31 vagy más néven NGC 224 volt az alábbi kép témája:

VCSE - Androméda-galaxis - Majoros Attila
VCSE – Androméda-galaxis – Majoros Attila

Távcső : ZWO 153/612 asztrográf
Mechanika: SkyWatcher  EQ6-R mechanika
Vezetés: Lacerta Mgen autoguider
Képrögzítés:  módosított Canon 60D
Szűrő: Baader MPCC (Mark-III) kómakorrektor

A szerk. megjegyzése: Majoros Attila is jelezte, hogy a távcső és a kómakorrektor nem teljesen illenek össze, de a megfelelő kómakorrektor még nem érkezett meg a szállítótól. Emiatt a kép szélein, sarkai felé van némi minőségromlás a csillagok alakjában, amit az észlelő szóban jelzett is felénk. Ettől még a kép élvezhető, szép, és remélhetőleg a kómakorrektor-csere is hamarosan megtörténik.

Expo:
40×5 min ISO 800
2017. szeptember 22. Guernsey

Az APOD mai felvételén a NuSTAR műhold felvétele látható a Messier 31 (Androméda-)galaxisról. A felvételt 2016. január 5-én publikálták a NuSTAR misszió weboldalán

VCSE - Androméda-galaxis ultraibolya és röntgen tartományban - NASA, NuSTAR
VCSE – Androméda-galaxis ultraibolya (ang. ultraviolet) és röntgen (anf. X-ray) tartományban – NASA, NuSTAR

Az Androméda-galaxis vagy más néven Androméda-köd (M31, NGC 224) egy spirálgalaxis az Androméda csillagképben. Távolsága a Naptól megközelítőleg 2,5 millió fényév. Az Androméda-galaxis a Lokális Halmaz legnagyobb tagja és egyben a Tejútrendszerhez legközelebbi spirálgalaxis. Megjelenését tekintve küllős spirálgalaxis, a küllőkre éppen a hossztengelyük irányából láthatunk rá.

A felvételt készítő Nuclear Spectroscopic Telescope Array (angolul Nukleáris spektroszkópiai-távcső rács, rövidítve NuSTAR) csillagászati műhold, a NASA Small Explorer Programjának 11. tagja.  A röntgen-tartomány nagyobb energiájú, a gamma-sugárzáshoz közelebbi részében közvetlen képalkotásra alkalmas műhold. Fő feladata a nagyon nagy tömegű fekete lyukak vizsgálata, az elemi részecskék gyorsulásának tanulmányozása galaxisokban, valamint a Tejútrendszerben lévő fiatal szupernóva-maradványok radioaktív izotóp-arányainak feltérképezése. A NuSTAR megközelítőleg 100-szor élesebb képet ad, mint a korábbi röntgentávcsövek.

NuSTAR röntgen űrtávcső
NuSTAR röntgen űrtávcső

A NuSTAR műszerei:

Röntgenoptika:
Mivel a röntgensugarakat nem lehet hagyományos módon, üvegből készült lencsékkel fókuszálni (mert a röntgensugarak elnyelődnek az üvegben), ezért a fókuszálást az ún. „Wolter Type I” (vagy Wolter-I) típusú, visszaverő optikával oldják meg (nevét Hans Wolter német fizikusról kapta). Az eljárás lényege, hogy az optikai felületek majdnem párhuzamosak a beérkező röntgensugarakkal, így azok visszaverődnek róluk, ahelyett, hogy elnyelődnének. A NuSTAR optikai felületének első része parabola, a második rész hiperbola alakú. Legnagyobb észlelhető energia: 79 keV (viszonyításként, ez  a Chandra műhold esetén “csak” 15 keV).

Kihúzható rács:
A műhold pályára állításkor a hordozó rakétában rendelkezésre álló 2 m-es távolság szükségessé teszi, hogy a röntgentávcső teljes, a működéshez szükséges 10 m-es hossza csak a Föld körüli pályára állás után álljon elő. Ennek érdekében egy speciális rácsot szerkesztettek, amely kinyitása után a precíziós beállítását egy speciális mechanizmus végzi, két lézer és három fényérzékelő detektor segítségével. Ezek mérései nélkül a kapott kép homályosabb (életlen) lenne.

2 db CdZnTe érzékelő:
A kadmium-cink-tellúr érzékelők, amelyek egyenként 4 db 32×32 pixeles detektorelemből állnak. Az érzékelők képeit a földi központban egyesítik.

A NuSTAR segítségével a szomszédos Androméda-galaxisban sikerült 40 darab röntgenkettőst felfedezni. Az intenzív röntgensugárzás forrása egy fekete lyuk vagy neutroncsillag lehet, amelyet egy másik, normál  csillag táplál.

VCSE - NuSTAR felvétele az Androméda-galaxisban található röntgen binárisokról
VCSE – NuSTAR felvétele az Androméda-galaxisban található röntgenkettősökről

Az eredmények tanulmányozásával a kutatók jobban meg tudják érteni a röntgenkettősök fejlődését.  Az elfogadott elméletek szerint ezeknek az objektumoknak jelentős szerepet játszanak a csillagközi térben található gázok felhevítésében, melyekből a legelső galaxisok születtek. Az ilyen kettősökben valaha mindkét csillag normál, fősorozati csillag volt, de az egyik elfejlődött, felrobbant, és neutroncsillaggá vagy fekete lyukká (vagyis csillagászatilag ún. kompakt objektummá) vált. A másik, még normál fősorozati vagy vörös óriáscsillagról anyag áramlik át, amely egy anyagbefogási korongon (akkréciós diszken) keresztül táplálja a kompakt objektumot. A röntgensugárzás jöhet a diszkből, a forró pontról (ahol a kísérőről származó anyagáram eléri a diszket), vagy a diszkre merőleges, esetleg meglévő nyalábokból (jetekből), de a neutroncsillag felszínéről is. A röntgenkettősök egyik tagja tehát minden esetben egy haldokló csillagból kialakul neutroncsillag vagy fekete lyuk.

“Az Andromeda-köd az egyetlen nagy spirálgalaxis, ahol láthatjuk az egyes röntgenkettősöket és tanulmányozni is tudjuk őket egy, a mi Tejútrendszerünkhöz hasonló környezetben.” mondta Daniel Wik (NASA Goddard Űrközpont) , aki ismertette az eredményeket az Amerikai Csillagászati Szövetségnek a floridai Kissimmee-ben tartott  227. ülésén.

A NASA Chandra űrtávcsövével készítettek élesebb felvételeket is az Androméda-galaxisról alacsonyabb energiájú röntgen tartományban. A két műhold felvételeinek kombinációja egy hatékony eszközt ad a csillagászok számára a röntgenkettősök kutatásához.

Fiona Harrison, kutatásvezető a NUSTAR projektben, hozzátette: “A szomszédos Androméda-galaxis elmeséli nekünk a csillagok, galaxisok születésének történetét.”

Mai képnek Efrem Frigeni felvételét választottuk az AAPOD-ról (Amateur Astronomy Picture Of The Day). A felvételen az Androméda-galaxis vagy más néven az Androméda-köd (M31, NGC 224) spirálgalaxisa látható. A galaxis az Androméda csillagképben található.

VCSE - Mai kép - az Androméda galaxis
VCSE – Mai kép – az Androméda galaxis

A kép készítésének technikai adatai: NEQ6 mechanika, Takahashi FSQ106EDXIII, f/5, SBIG STF8300M, vezetőtávcső és -kamera: Orion 400+ SBIG ST-I, Luminance: bin 1 – 15×600 sec + 4×120 sec HDR, Crominance: 1-szeres bin – 13×300 sec minden csatornában (RGB), keskenysávú szűrő: 1-szeres bin, 6×1200’sec expozíciós idő 5nm széles H-alfában.

Az Androméda-galaxisról részletes információkat olvashatunk és kitűnő fényképeket láthatunk Francsics László és Tóth Gábor weboldalán. A galaxisokról, kialakulásukról, és osztályozásukról részletesen a VEGA 20. számában lehet olvasni.

Az Androméda galaxis vizuális észlelése

A Messier 31 sötét égen szabad szemmel is látható. Kis távcsőben vagy egy 7×50-es binokulárral már látszik az elnyújtott alakja, a fényes magja. 120-150 mm átmérőtől megfelelően tiszta égen, gyakorlott észlelő részleteket tud felfedezni a galaxisban. Fényes csomósodások és sötétebb foltok, sávok láthatók. Ezek megpillantásához tiszta égbolt, és észlelési gyakorlat szükséges. A kísérői közül az M110 a könnyebben megpillantható, mint hosszúkás diffúz folt, benne enyhén csillagszerű fénylő mag.

VCSE - Messier 31 - 7x50 binokulár
VCSE – Messier 31 – 7×50 binokulár

Vizuális észlelése és rajzolása izgalmas kihívás, ami nem is olyan egyszerű feladat. Az M31 az egyik tökéletes példája annak, hogy vizuálisan a fénylő galaxis látványa folyamatos egy a látómező sötétjébe. A látvány tiszteletet parancsoló, ám rajzoláskor zavarba tudja hozni az észlelőt, mivel nem olyan egyértelmű, hogy meddig is tart a galaxis széle. Az elfordított látás hatására a galaxis hatalmas, szinte a látómezőt betöltő derengéssé változik, amely kezd részleteket mutatni.   Így a részletek pontos megfigyelés és rajzolása rutinos vizuális észlelőt kíván, és a finom átmenetek megörökítése gyakorlott rajztudást igényel.