A marsi lejtőkön megjelenő víz nem teljesen új dolog, a Mars Reconaissance Orbiter nevű űrszonda a 2006-os pályára állását követően több alkalommal találtak olyan jeleket, melyekből erre következtettek. Olvasd tovább →
A APOD mai képe A New Horizons űrszonda július 14-én, a Pluto legnagyobb megközelítése után 15 perccel készült. A felvétel szeptember 13-án lett letöltve a New Horizonsról.
Az M104 valójában egy spirálgalaxis. Oldalról látjuk, és innen nézve úgy néz ki, mint egy mexikói szombreró-kalap: ezért is nevezik Sombrero-galaxisnak időnként. Egy hosszában keresztülhúzódó porsáv rajzolja ki a galaxis fősíkját, amelyet fényes és halvány csillagokból, valamint gömbhalmazokból álló haló vesz körül.
A porsávban sok fiatal, nemrég született csillag rejtőzik. A galaxis centruma körüli dudort sok milliárdnyi öreg csillag összemosódó fénye alkotja. A dudor minden hullámhosszon nagyon fényes, és közepén valószínűleg van egy nagy fekete lyuk. A fenti linkeken az eredeti méretében megnézve a képet (klikk a képekre!) kitűnik, hogy sok fénypötty valójában kiterjedtebb gömbhalmaz. A galaxis kis távcsövekkel is látható a Szűz csillagképben.
A mai kép a Hubble Űrtávcsővel készült és a hozzávetőleg tőlünk 80 millió fényévre, a Kígyótartó csillagképben lévő NGC 6384 jelű spirálgalaxist ábrázolja.
A mag sárgás, mutatva, hogy ott idősebb csillagok láthatók, a spirálkarok azonban kékesek a bennük lévő fiatal, nagy tömegű, forró csillagoktól. A galaxis csillagai az óriási távolság miatt összeolvadni látszanak, míg a képen látható, különálló csillagok a mi Tejútrendszerünk néhányszor 10-100-1000 fényévre elhelyezkedő csillagai. A Tejútrendszer legfényesebb csillagai tüskéket mutatnak maguk körül, ami nem valós: a távcsőben létrejövő fényelhajlási jelenség hozza létre őket mesterségesen. Olvasd tovább →
A mai képen a Hold Mare Orientale (Keleti-tenger) látható . Az űrkorszak kezdetén megcserélték a korábban definiált holdi kelet-nyugati irányokat, így a Keleti-tenger a Hold jelenleg nyugatinak tekintett oldalán látszik… Nagyon nehéz megfigyelni, mert annyira a Hold látszó oldalának szélén található, hogy évente csak néhányszor megfelelő a Hold librációja a megfigyeléséhez.
A mellékelt, hihetetlen részletdús képet a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter elnevezésű űrszondája készítette. Ezen a mozaikképen gyönyörűen látszik a szinte teljesen kör alakú medence. (A Hold tengereiben nincs víz, ezek közetekből, főként sötét bazaltból álló “bazalttengerek”.) Jól látszik a medencét létrehozó hatalmas, régi becsapódás keltette, felgyűrődött hegyvonulatok, gyűrű alakú gegyláncok. A becsapódás után valamivel a Holdból kitört, megolvadt bazalt részben feltöltötte a körülbelül 950 km átmérőjű terület jó részét (sötétebb belső részek), amely aztán megszilárdult. Ez a bazaltréteg kb. 3 milliárd éves. A későbbi évmilliárdokban további, kisebb égitestek becsapódási keltette újabb és kisebb kráterek tették a Hold felszínét itt is változatosabbá.