Címke archívum: Üstökös
Két darabra esett szét a 2I/Borisov-üstökös – Csizmadia Szilárd
A 2I/Borisov üstökös volt az egyik első, bizonyítottan a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett objektum. (Más üstökösökről, illetve számos meteoroidról is gyanították, hogy egy másik csillag “vesztette el” őket, pontosabban megszöktek tőlük, és a csillagközi téren át vándorolva jutottak be a Naprendszerbe. Megbízhatóan ezt először azonban az 1I/’Oumuamua kisbolygóról bizonyították be, majd a 2019-ben felfedezett 2I/Borisov üstökösről. )
Az üstököst még most is nyomon követik nagy földi és űrtávcsövekkel, noha már messze jár és halvány. (Végeredményben el fogja hagyni a Naprendszerünket, miután egyszer megkerülte a Napot.) A Hubble Űrtávcsővel (HST-vel) készült 2020. március 28-i és március 30-i felvételeken látszik, hogy a Borisov-üstökös magja megnyúlt: ilyen nem volt korábban. Az új képeken úgy tűnik, mintha a mag szétesett volna két kisebb darabra. A HST-vel készült március 23-i képeken a mag még egyben lévőnek látszik.
A két darab közelítőleg egyforma fényességűnek látszik ennek az űrtávcsőnek a képein. Az viszont nem világos, hogy egyforma méretűek is – lehet, hogy az egyik fényvisszaverő-képessége (albedó) nagyobb, mint a másiké.
Elképzelhető, hogy a Nap megközelítése során az üstökös egyik oldala nagy mennyiségű hőt kapott, a másik alig valamit, és ez a besugárzás bontotta meg az üstökösmag egységét. De az is lehet, hogy a Nap hője megolvasztott vagy gőzzé alakított valamit az üstökös belsejében, és ez repesztette ketté a magot. (Az üstökösök belsejében rengeteg könnyen szublimálható, felhevíthető vízjég és szárazjég van.) Valószínűtlen, de nem kizárható, hogy távolabb a Naptól a Borisov-üstökös ütközött egy naprendszerbeli kisbolygóval, és az ütközésben tört ketté az üstökösmag.
A 46P/Wirtanen üstökös fotografikus észlelése
2018. december 8-án 22:53 és 23:29 KöZEI között, Zalaegerszeg kertvárosi részén, az erkélyemről készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a jelenleg a Föld közelében elhaladó, kedvező megfigyelőhelyről szabad szemmel is látható 46P/Wirtanen üstökösről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, 50x30s objektum (light), 10 sötét (dark), 10 mezősimító (flat), 10 flatdark, ISO 3200 kép összegzéséből. A feldolgozás Deepsky Stacker 4, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.
A költözés és lakásfelújítás miatt hosszabb idő után először álltam neki fotografikusan észlelni, ezúttal Zalaegerszeg zöldövezete helyett a sokkal elérhetőbb erkélyemről. Az erkélyes asztrofotózást némileg nehezítette, hogy nincs kilátásom északi irányban, így egy (okostelefonba épített, mindig más irányt mutató) iránytű segítségével megközelítőleg az északi irányba álltam, és a mechanika kézivezérlőjébe épített pólusraálló segéd többszöri használata után. sikerült elfogadhatóra a pólusra állás.
A felvételen jól látható az üstökös magja, melyet a magtól kifele folyamatosan halványuló, zöldes-türkizes kóma övez. A csóva sajnos nem látható, mivel az a Földről nézve az üstökös mögött helyezkedik el.
1948. január 17-én fedezte fel Carl A. Wirtanen, fotografikus módszerrel. Átmérője 1,2 kilométer, öt és fél év alatt kerüli meg a Napot. A Rosetta űrszonda eredeti célpontja lett volna, de az lekéste az indításra alkalmas időszakot, a 67P üstököst látogatta meg végül.
64P/Swift-Gehrels üstökös – Molnár Iván
A 64P/Swift – Gehrels üstököst novemberben három alkalommal észleltem. Ezek közül a 2018. november 16-i észlelést osztanám meg veletek. Ekkor az üstökös az Andromeda Mirach nevű csillaga mellett haladt el.
A 21P/Giacobinni-Zinner üstökös fotografikus észlelése – Ágoston Zsolt
2018. augusztus 10-én hajnalban, a kiválóan sikerült VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort előkészítő “mínusz egyedik” éjszakán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet az akkoriban 8 magnitúdósra fényesedő és látványos csóvát kibocsátó 21P/Giacobinni-Zinner üstökösről készítettem, 36x90s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből.
A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.