Szerintem minden amatőrcsillagásznak az egyik legelső – vagy a legelső – felejthetetlen élményét a Jupiter és holdjainak megtekintése jelenti. Én is így voltam ezzel, de ezt a látványt szerettem volna megörökíteni.

Az egész kezdődött a felkészüléssel: a téma irodalmának áttekintése, tanulás, a szükséges mérőrendszer és a kamera meghatározásával.

Kézenfekvő volt az akkor már meglévő rendszeremet használni. Ez a következőkből állt:
– a Skywatcher cég 200/1000-es Newton-tubusa,
– Skywatcher HEQ5 mechanika synscan vezérléssel.

A továbbiakban a kamera kérdéséről szólok. Először beszereztem egy Orion “eyepiece” kamerát, ami nagyon jó volt holdazni és a Napot “fotózni”, de mint kiderült, az érzékenysége kevés a bolygózáshoz. De mégis megfelelő volt ahhoz, hogy elsajátítsam a képrögzítés és feldolgozás technikáját. A következő lépés az volt, hogy beszereztem egy ASI 120 MC színes bolygózásra alkalmas kamerát.

Utólag végiggondolva, a monokróm kamerát kellett volna választanom szűrőváltókkal.

Sajnos a színes kamerák igen érzékenyek a légkör nyugodtságára. Most már lehet ugyan kapni ADC-t, de ez jelentősen megnöveli a költségeket. (Szerkesztői megjegyzés: az ADC az Atmospheric Dispersion Corrector rövidítése.)

A kamera beszerzését követően a rendszer összeállt. Kezdődhetett a kaland.

VCSE - Jupiter - 2016 május - Majoros Attila
VCSE – Jupiter – 2016 május – Majoros Attila

Mint később kiderült, nem is olyan egyszerű a Jupitert fotózni. Amit addig tanultam a Hold és a Nap fotózásakor, az most semmit nem ért… Mivel a Jupiternek gyors a tengely körüli forgása, a részletek a felvételeken könnyen össze tudnak mosódni. Nekem a legjobb eredményeket a két perces videók adták. Ezeknek a videóknak a mérete megközelítette a 10GB-ot. (Szerkesztői megjegyzés: a képrögzítéshez használt ASI 120MC  kamera a maximális 1280×960 felbontás esetén 35 képkockát tud másodpercenként rögzíteni, ami két perces videó esetén 4200 képkockát jelent. Mivel 12 bites a kamera, ezért egy képkocka 14 745 600 bitnyi információt jelent. B. T.)

Az így kapott videófelvételeket dolgozzuk fel különböző szoftverekkel, hogy a végeredmény a legvégső kép legyen, ami tartalmaz minden olyan információt, amit ez alatt a két perc alatt sikerült rögzíteni, és a képfeldolgozás során sikerült előhozni.

Mivel a Jupiter mérete a kamera szenzorához képest kicsi, ezért Barlow-lencsét kell használni, hogy a távcső által a Jupiterről alkotott kép a kamera szenzorát a lehető legjobban kitöltse. A Barlow-lencse megnyújtja a távcső fókuszát, így a kép mérete megnő. Ezzel nemcsak kitölti a kamera érzékelőfelületét,  de több pixelre (képelempontra) esik a Jupiter képe, így a felbontás is megnő: kisebb részletek is észlelhetők a Jupiteren. Minden optikai elemnek, de legfőképpen a Barlow-nak a minősége igen lényeges szempont. NAGYON FONTOS: CSAK JÓ MINŐSÉGŰ BARLOW-T használj!!! A Barlow-lencse legkisebb optikai hibája is tönkreteszi a képet.

VCSE - Jupiter átlagos Barlow lencse használatával
VCSE – Jupiter átlagos Barlow-lencse használatával – Majoros Attila
VCSE - Jupiter minőségi Barlow lencse használatával
VCSE – Jupiter minőségi Barlow-lencse használatával – Majoros Attila

Szerintem a fenti két kép közti különbség azonnal láthatóvá teszi az egyik és a másik Barlow-lencse közti különbséget…

Magáról a Jupiterről:

Fizikai tulajdonságai:
Egyenlítői sugara: 71 492 km (a Földének 11,209-szerese)
Pólusoknál a sugara : 66 854,5 km (a Földének 10,517-szerese)
Sziderikus forgási ideje: 0,413 538 nap ( 9 óra 55 perc 29,685 másodperc)
Forgási sebessége: 45 300 km/h az egyenlítőnél
Felszíni átlaghőmérséklete: -121 °C

A Jupiter az ötödik bolygó a Naptól, egyben Naprendszerünk legnagyobb bolygója. A tömege két és félszerese a Naprendszer összes többi bolygója együttes tömegének. Maximális fényessége a Földről nézve -2,94 mag, ezzel átlagosan a harmadik legfényesebb égitest az égbolton a Hold és a Vénusz után (a Napot nem számítva, ami éjszaka úgysem látható).

Gyors forgása miatt alakja forgási ellipszoid (lapított gömb). A külső atmoszférája láthatóan számos sávra oszlik a különböző szélességi körökön. Kiemelkedő látványossága a Nagy Vörös Folt, egy óriási vihar, amit már a 17. században is megfigyeltek. A Nagy Vörös Folt első tudományos igényű megfigyelését 1831-ben Heinrich Schwabe végezte el. A Jupiternek több mint 60 holdja van. A leglátványosabb négy a Galilei-holdak.

Minden kedves amatőrcsillagász barátomnak ajánlom ezt a bolygót megfigyelésre.

A képek Sharpcap programmal lettek rögzítve. A feldolgozáshoz AS2 és Registax programot használtam.

A következőkben ajánlani szeretnék néhány objektumot februári csillagászati megfigyelésekhez.

A Nap február folyamán 06:30 – 07:00 körül kel, 17:00 körül nyugszik, az észlelés ezután – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkületet a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold február 26-án, első negyed 4-én, telihold 11-én, utolsó negyed 18-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/holdfazisok-2016-2030/).

A Vénusz és Mars napnyugta után nem sokkal még megfigyelhető délnyugati irányban, a Vénusz -4,5 magnitúdójával nagyon látványos szabadszemmel is.

Az Uránusz kora este megfigyelhetőek nyugati irányban, a Halak csillagképben.

A Jupiter este tizenegy óra körül kel keleten.

Február során egyre kedvezőbb pozícióba kerül a 45P/Honda-Mrkos-Pajdusakova üstökös, a hónap közepén este tíz óra körül keleten már jól megfigyelhető (Bereniké haja csillagkép), a jelenlegi előrejelzések szerint fényessége 6-7 magnitúdó körül marad március elejéig.

Forrás: http://www.aerith.net/comet/catalog/0045P/2016.html

Már kora estétől megfigyelhető a Perzeusz csillagképben az Ikerhalmaz, Szív-köd és Lélek-köd, az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.


 

Szintén kora estétől látható a Fiastyúk, az M36, M37, M38 nyílthalmazok is.


Sötétedéstől kezdve megfigyelhető északi irányban az NGC 2403 (Caldwell 7) galaxis.


Sötétdéstől megfigyelhetőek az Orion csillagkép és környékének látványos mély-ég objektumai: az Orion-köd (M42), Rozetta-köd (NGC 2237), Tölcsér-köd (NGC 2264), Lófej-köd (Barnard 33, IC 434), Rák-köd (M1) és Praesepe halmaz (M44)



Kora estétől láthatóak a Hajófara és Egyszarvú csillagképek nyílthalmazai, az M46, M47, M48 és M50 halmazok, melyek vizuálisan és fotografikusan megfigyelve is nagyon látványosak, az M46 egy kisebb planetáris köddel (NGC 2438) együtt látható.

Este tíz órától megfigyelhetőek a Leo-tripletként is ismert galaxisok (Messier 65, Messier 66, NGC 3628)

 

Este tíz – tizenegy óra körül a Virgo-halmaz is kedvező pozícióba kerül, számos galaxist figyelhetünk meg egymás közelében:

(A Szűz csillagkép felett, és az Oroszlán csillagképtől balra)

Az észlelési időpontokat a Stellarium szoftver segítségével, február 17-ére adtam meg.

VCSE - “Pósteleki csíkhúzós” – Ágoston Zsolt
VCSE – “Pósteleki csíkhúzós” – Kelemen Tamás – 2017. január 22/23.

A kép készítésének helyszíne Póstelek, egy kisebb erdő közepe a Viharsarokban. Van ott egy jobb korokat megélt kastélyrom, ami még a világháborús pusztítást túlélve maradt ott.

Éjfélkor indulás otthonról, 45 perc séta a kastélyig. Teljesen derült az ég, nagyon jó nyugodtsággal. Az erdő körül nagy volt a köd/szmog, de a fák közé már jóval kevesebb jutott, alig lehetett észrevenni. Még egy félóra elmegy a beállítással, tesztképekkel, aztán kezdődhet az expozíció-sorozat.

30 másodperces képeket, összesen egy órát terveztem. Utólag nézve sötétre sikerült a kép, az előtérnek jót tett volna egy kis megvilágítás. Lett is volna fény, de az egyetlen fényforrásom a mobilom LED-je. A telefon akkumulátora pedig a -6°-os hidegnek megadta magát, és 0%-os töltöttséget jelezve kikapcsolt még az erdő szélén. Emiatt az érzékenységet vettem egy picit feljebb, a tervezett ISO 1600 helyett ISO 3200 lett, így azért kivehető a sötétben is pár részlet a romokból.

Végeredményként 120 db 30 sec-es kép, ISO 3200-as érzékenység került  akép technikai adatainak rovatába. A felszerelés gyakorlatilag a kezdő szett, Canon 1300D, 18mm-es fókusztávú kit objektív f/3,5-es rekesszel.

VCSE - Andromeda es Triangulum galaxisok - Majoros Attila
VCSE – Andromeda- es Triangulum-galaxisok – Majoros Attila

Az Androméda-köd (vagy Androméda-galaxis) és a Triangulum-galaxis az úgynevezett Lokális Galaxiscsoport legnagyobb tagjai közá tartoznak. A Lokális Galaxiscsoportról (röviden Lokális Csoport vagy Lokális Halmaz) “Közeli galaxisok” címmel Csizmadia Szilárd írt bővebben a VEGA 102-ik számában, ami ide kattintva elolvasható.

Az Androméda-galaxis – a kép jobb oldalán látható, nagyobb látszó méretű, elnyúlt ködösség – más néven Messier 31 (röv. M31) vagy NGC 224 egy Sb típusú spirálgalaxis. Távolsága a Naptól kb. 2,5 millió fényév. Az M31 a hozzánk legközelebbi extragalaxisok egyike, egyben a Lokális Csoport legnagyobb tömegű tagja. Átmérője 110 ezer fényév, a kevés anyagot tartalmazó külső tartományokkal együtt 180 ezer fényév. 270 km/s-os sebességgel közeledik a Tejút felé, és ha a kozmológiai állandó nulla, akkor mintegy három milliárd év múlva összeütközik a mi Galaxisunkkal.

A Háromszög-galaxis, vagy más nevén Triangulum-galaxis (Messier 33, M33) a kép bal oldalán látható kisebb folt.

Az M33 mintegy hárommillió fényévre lévő spirálgalaxis a Triangulum csillagképben, így nevét is erről kapta. Mérete kicsinek számít a szomszédaihoz, vagyis a Tejútrendszerhez és az Androméda-galaxishoz képest, de átlagosnak mondható a legtöbb spirálgalaxissal összehasonlítva.

A Triangulum-galaxis a Lokális Csoport tagjaként szoros gravitációs kapcsolatban áll az Androméda-galaxissal. A két galaxis között a múltban lezajlott szoros megközelítésről és az általa kiváltott csillagkeletkezésről itt írtunk bővebben.

Az itt bemutatott felvételt 2016. november 28-án készítettem a Guernsey-szigeten Skywatcher gyártmányú, Staradventurer típusú mechanikát használva. A képeket Canon 700D fényképezőgéppel és annak gyári objektívjével rögzítettem. Összesen 41 db három perces expozíció készült, 20 sötétkép (dark) es 10 mezősimító (flat-field) frame került feldolgozásra a Nebulosity nevű programmal. Utólagos képkorrekciók Photoshops 6 -ban lettek elvégezve.

Sajnos csak a második nekifutásra sikerült a sorozatot rögzíteni az első alkalommal a hatalmas szél akadályozott meg. A seeing (nyugodtság) így sem volt a legjobb. Én 3/5-re saccolnám.

Hatalmas élmény volt a kép készítése számomra.