Cikkek - Észlelés Archives - Page 46 of 50 - Vega Csillagászati Egyesület

A 41P/Tuttle-Giacobini-Kresák üstökös történetéről itt írtunk bővebben.

Az üstököst a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójából is észleltük 2017. március 25/26-án és 26/27-én (észlelők: Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd, Fábián Kálmán). A képfeldolgozást Zsolt és Kálmán végezte el, alább először Zsolt verzióját mutatjuk be, ami az üstökös márc. 26/27-i éjszakai állapotát mutatja.

A kép 250/1200-as Newton-távcsőre szerelt Canon 6D fényképezőgéppel készült Zalaegerszegről. Kómakorrektort használtunk, a látómező kb. 103×68 ívperces. Az itt bemutatott képet 60 objektum (light) képből, 10 sötétképből (darkból) és 6 mezősimító (flat) felvételből állítottuk össze, forró és rossz pixelekre korrekció nem történt. Az egyes képek 1 perc expozícióval, ISO 1600 érzékenységgel kerültek felvételre, összesen tehát egy órányi nyers anyagból lett összeállítva a kép. A feldolgozásokat DeepSkyStacker szoftverrel végeztük, és az üstökösmagra illesztettük össze a képeket. Az utófeldolgozás Startools 1.3.5 és Photoshop CS 6 szoftverekkel történt. Az üstökös mozgása jelentős, így ha az üstökösre történik a képek összeállítása, akkor a csillagok csíkokat fognak húzni.

Az üstökösmag és a kóma könnyen észrevehető, utóbbi zöldeskék színű, mérete kb. 10 ívperc. A kóma nagyon diffúz, DC=1-et adunk meg a kóma kondenzációjára. Csóva nem látszik.

A következő képen a Kálmán által összerakott kép látható, ezen a márc. 25/26-i kinézet látható:

Az üstökösök észleléséhez szükséges efemeriszek itt érhetők el: http://www.minorplanetcenter.net/iau/MPEph/MPEph.html

A következőkben a 2017. március 3-i és 6-i estéken a Vega Csillagászati Egyesület távvezérelt csillagvizsgálójával végzett észlelést ismertetjük. Az észlelést mindkét alkalommal derültben kezdtük, de hamar megjelentek a felhők. Először csak a vezetést tették tönkre azáltal, hogy a vezetőcsillag nagyon gyorsan hol elhalványodott, hol felfényesedett, néha pedig teljesen eltűnt, ami megbolondította a Lacertát. Végül mindkét alkalommal teljesen beborult, így hiába állt rá a távcső elsőre a megfelelő pozícióra – figyelem, ez azért nagy szó, mert egyik észlelő sem volt jelen, mindenki legalább pár tucat méterre egy másik épületben, vagy km-re, vagy éppenséggel mintegy 1000 km-re volt a műszertől az észlelők közül! Mivel az első néhány kép után mindkét alkalommal felhőátvonulásban észleltünk a teljes borultság bekövetkeztéig, ez nem a távcső vagy az észlelők igazi próbája, inkább csak előrejelzi, mire is lenne képes a csillagda akkor, ha végre sikerülne kifognunk derült egeket. A tervezett 4-5 órányi exponálásból alig lett 49 perc végül, az is az említett, észlelésre majdhogynem alkalmatlan ég mellett. Mégis bemutatjuk a képet, mert még kérdés, mire is számíthatunk ettől a megyeszékhelyen, fényszennyezett helyen lévő városból, és e kép alapján tagtársaink biztatást kapnak, hogy érdemes lenne nekik is észlelést kezdeményezniük a műszerrel, illetve mások is meggyőződhetnek arról, hogy a csillagda működik, és egyszer a derült is eléri majd!

A fotografikus észlelés 250/1200-as Newton-távcsővel (a SkyWatcher cégtől), EQmod segítségével távvezérelt EQ-6 GoTo mechanikával, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és Canon 6D fényképezőgéppel történt, Zalaegerszeg Landorhegy nevű városrészéből, Bánfalvi Péter hátsó kertjéből. A vezetést az 50/190-es keresőtávcsőre feltett Lacerta MGEN biztosította – volna, ha a felhők nem zavarták volna munkáját. Az észlelés ismételten teljes távvezérlés mellett zajlott, senki sem volt a távcső mellett, mindenki otthon ült a saját számítógépe előtt.

Az észlelésen Bánfalvi Péter, Csizmadia Szilárd, Fábián Kálmán és Ágoston Zsolt vett részt, Skype, illetve TeamViewer szoftverek használatával. A Messier 51 katalógusszámú galaxist vettük célba, és összesen 56×60 sec objektum (light), 6 sötét (dark), 8 mezősimító (flat), ISO 1600-on felvett kép készült a két éjszaka során.

A képfeldolgozást Ágoston Zsolt végezte el. Az összesen elkészült 56 db képből végül 49-et adott össze az Iris nevű szoftverrel, az így összesített képet Startools 1.3.5 segítségével feldolgozta, végül a további igazítások Photoshop CS6 felhasználásával történtek.

A feldolgozott képen már szépen kirajzolódik az “Örvény-galaxis” jellegzetes alakja a két spirálkarral, és az egyik spirálkarhoz csatlakozó NGC 5195 elliptikus galaxissal. A karok szabályos spirális alakban hagyják el a fényes galaxismagot, majd az NGC 5195 erős gravitációjának hatására torzulnak: csaknem egyenesen haladnak kifelé, ahol el is halványodnak. A spirálkarok mentén helyenként hosszú sötét ködök futnak végig. Az NGC 5195 szintén torzul az M 51 tömegvonzásának hatására: elliptikus formája megnyúlik az M 51 spirálkarjának irányában, a vele ellentétes irányban pedig halványan látszanak a távolabbi, “kiszóródó” csillagok.

A Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben található galaxist 1773. október 13-án fedezte fel Charles Messier, majd 1781-ben felvette katalógusába. A közeli NGC 5195 galaxist Pierre Méchain 1781. március 20-án fedezte fel. Az M 51 23 millió fényévre található a Földtől, átmérője 60 ezer fényév, mintegy 100 milliárd csillagot tartalmaz.

1994-ben, 2005-ben és 2011-ben észleltek szupernóvát a galaxisban.

Zalaegerszeg Andráshida városrészéről észleltem, 2017. február 25/26-án, vizuálisan és fotografikusan is. Ekkor készült a most bemutatott asztrofotó.

Abell 426 – Ágoston Zsolt. Az azonosított galaxisok katalógusjelükkel vannak megjelölve. NGC: New General Catalogue, IC: Index Catalogue, UGC: Uppsala Galaxy Catalogue. A hosszabb nevű 2MAXS nevek nem férnének el kényelmesen a képen, ezért a képen rövidítéseket alkalmaztunk, feloldásuk a kép alatti táblázatban érhetők el. A kép feliratmentes változata lejjebb látható.

A megfigyeléshez a Skywatcher cég HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750-es Newton-távcsövét, Baader MPCC Mk III kómakorrektort és Canon EOS 6D fényképezőgépet használtam. A vizuális észleléshez 28 mm-es APEX okulárt, illetve 4 mm-es Planetary okulárt tettem be a távcsőbe.

Nagyon tiszta volt az ég Zalaegerszeg-Andráshida fölött, a fényszennyezés is visszafogott, a hőmérséklet elviselhető volt. A fényképezőgép csatlakoztatása előtt a Vénuszt sikerült vizuálisan megfigyelnem a 4 mm-es “Planetary” okulárral, 188x-os nagyítással. Vékony éles sarlóként jelent meg a felénk eső megvilágított terület. 28x-os nagyítás mellett az APEX okulárral diffrakciós tüskék voltak megfigyelhetők.

A fotografikus megfigyelés során a Perzeusz-galaxishalmazról (Abell 426) készítettem 44×240 sec objektum (light), 10 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), ISO 1600-on felvett képet.

Az időjárás miatti hosszabb – hetek – kihagyás után, nagyon tiszta égbolt alatt készítettem a felvételt, de ahogy a halmaz egyre közelebb süllyedt a horizonthoz, egyre erősebbé vált a nyers képeken megfigyelhető háttérgradiens, elsősorban emiatt nem tudtam jobban előhozni a halmaz tagjait. A múltkori alkalomhoz képest egészen simán sikerült a felszerelés beindítása, az MGen gyorsan talált vezetőcsillagot (némi fókuszálás után), és tartotta is azt, nagyon könnyen használható, és pontos az egész rendszer.

Abell 426 – Ágoston Zsolt

Az Abell 426 az egyik legnagyobb ismert galaxishalmaz, ezer feletti taggal. Perzeusz-halmaznak is nevezik. A halmazt alkotó galaxisok kb. 200-250 millió fényévre találhatóak a Földtől, legfényesebb tagja az NGC 1275 elliptikus galaxis 12,6 magnitúdóval, mely egyben az egyik legerősebb ismert röntgen- és rádióforrás. A kb. 230 millió fényévre található extragalaxis erős sugárzását a magjában elhelyezkedő nagyon nagy tömegű fekete lyuknak köszönheti: ez a fekete lyuk 340 millió naptömegű.

A fenti kép a teljes képmező kb. 1/6-a, ez tartalmazza a halmaz legsűrűbb részét, nagyobb kép esetén teljesen elvesznek a galaxisok. A halmaz kb. 40 tagját sikerült azonosítanom, néhány halvány galaxisnak nem találtam katalógusszámát, de a képet kinagyítva egyértelműen látszanak.

A leghalványabb galaxis, amit azonosítani tudtam, az UGC 2626 galaxis, 15,7 magnitúdóval.

A Perzeusz-halmaz teljes kiterjedése az égen 863 ívperc, azaz 14 fok. A képen csak a legsűrűbb belső része látható, a kép mérete átlósan kb. 43′.

A galaxisokról és galaxishalmazokról a VEGA korábbi számaiban is lehet olvasni:

Csizmadia Szilárd: Galaxisok, VEGA (1995) 20. szám, 4-14. oldalak http://www.vcse.hu/vega/vega20/page4.html

Eicher, J. David: A galaxisok arcai, VEGA (1996) 27. szám 7-9. oldalak, Astronomy 1995 dec. Fordította: Csizmadia Ákos. http://www.vcse.hu/vega/vega27/page7.html

Csizmadia Ákos: M87 extragalaxis, VEGA (1997) 32. szám 4. oldal http://www.vcse.hu/vega/vega32/page4.html

Csizmadia Szilárd: Galaxis szuperhalmazok, VEGA (2004), 69. szám 12-19. oldalak
http://www.vcse.hu/vega/vega69/vega69.pdf

Nagy Zsófia: Az elliptikus galaxisok kozmológiai jelentősége az M86 tükrében, VEGA (2005), 70. szám, 5-12. oldalak http://www.vcse.hu/vega/vega70/VEGA70.doc

Csizmadia Szilárd: Közeli galaxisok, VEGA (2014), 102. szám, 3-5. oldalak, https://drive.google.com/open?id=0B5vbbBRLdg3sSUZWc1pMdi1sdk0

A következőkben ajánlani szeretnék néhány objektumot márciusi csillagászati megfigyelésekhez.

A Nap március folyamán 06:00 körül kel, 18:00 körül nyugszik, az észlelés ezután – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkületet a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold március 28-án, első negyed 5-én, telihold 12-én, utolsó negyed 20-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

A Merkúr kedvező koraesti láthatóságba kerül, 03.18-án -1,3 magnitúdófényesség, 5,5″-es átmérő, és 0,90 fázis mellett megtalálható nyugati irányban, alacsony szögben.

A Vénusz, Uránusz és Mars napnyugtakor még megfigyelhető nyugati irányban, de korán eltűnnek a horizonton.

A Jupiter este tíz óra körül, a Szaturnusz hajnali négy óra körül kel keleten.

Látványosabb események:

03.01. 18:11 Vénusz-Mars-Uránusz-holdsarló együttállás a Halak csillagképben
03.04. 22:08 A Callisto 8″-el halad el a Jupiter északi pólusa mellett.
03.14. 20:28 A Jupiter 1,8°-kal délnyugatra látható a Holdtól a Szűz csillagképben
03.20. 10:29 tavaszi nap-éj egyenlőség
03.20. 20:41 Ganymedes fogyatkozásának kezdete
03.20. 20:52 Io fogyatkozásának kezdete
03.27. 22:46 Io fogyatkozásának kezdete
03.28. 00:39 Ganymedes fogyatkozásának kezdete

Kora estétől látható a Fiastyúk, az M36, M37, M38 nyílthalmazok is.

Olvasd tovább →

A következőkben ajánlani szeretnék néhány objektumot februári csillagászati megfigyelésekhez.

A Nap február folyamán 06:30 – 07:00 körül kel, 17:00 körül nyugszik, az észlelés ezután – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkületet a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold február 26-án, első negyed 4-én, telihold 11-én, utolsó negyed 18-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/holdfazisok-2016-2030/).

A Vénusz és Mars napnyugta után nem sokkal még megfigyelhető délnyugati irányban, a Vénusz -4,5 magnitúdójával nagyon látványos szabadszemmel is.

Az Uránusz kora este megfigyelhetőek nyugati irányban, a Halak csillagképben.

A Jupiter este tizenegy óra körül kel keleten.

Február során egyre kedvezőbb pozícióba kerül a 45P/Honda-Mrkos-Pajdusakova üstökös, a hónap közepén este tíz óra körül keleten már jól megfigyelhető (Bereniké haja csillagkép), a jelenlegi előrejelzések szerint fényessége 6-7 magnitúdó körül marad március elejéig.

Forrás: http://www.aerith.net/comet/catalog/0045P/2016.html

Már kora estétől megfigyelhető a Perzeusz csillagképben az Ikerhalmaz, Szív-köd és Lélek-köd, az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.

Szintén kora estétől látható a Fiastyúk, az M36, M37, M38 nyílthalmazok is.

Sötétedéstől kezdve megfigyelhető északi irányban az NGC 2403 (Caldwell 7) galaxis.

Sötétdéstől megfigyelhetőek az Orion csillagkép és környékének látványos mély-ég objektumai: az Orion-köd (M42), Rozetta-köd (NGC 2237), Tölcsér-köd (NGC 2264), Lófej-köd (Barnard 33, IC 434), Rák-köd (M1) és Praesepe halmaz (M44)

Kora estétől láthatóak a Hajófara és Egyszarvú csillagképek nyílthalmazai, az M46, M47, M48 és M50 halmazok, melyek vizuálisan és fotografikusan megfigyelve is nagyon látványosak, az M46 egy kisebb planetáris köddel (NGC 2438) együtt látható.