A 37-ik kisbolygófelfedezés 1855. október 5-én történt Düsseldorfból, amikor Karl Theodor Robert Luther megtalálta ötödik kisbolygóját. Luther összesen 24 kisbolygót fedezett fel, mindegyiket vizuálisan; nevét a Holdon a Luther-kráter és az (1303) Luther kisbolygó őrzi. A (37)-es kisbolygót Fides-ről (ejtsd: fidész), a hűség római istenéről nevezte el. Ezért, és más érdekes felfedezéseiért a 19. században hétszer is megkapta az akkoriban nevesnek számító Lalande-díjat (amit a Francia Tudományos Akadémia 1993-ban más díjakkal összevont, és Nagydíj néven adja ki azóta).

A (37) Fides volt az utolsó kisbolygó, amely bolygójelet kapott, ezután felhagytak ezzel a gyakorlattal. A Fides jele a kereszt volt.

Ennek a kisbolygónak a forgási ideje 1981-82-es mérések szerint 7,3 óra, és egy periódus alatt három maximumot ad; egyes ötletelések szerint azért, mert a Fides kettős kisbolygó lehet.

A Fides főövbeli kisbolygó, 0,18-as excentricitású pályáján 4,29 év alatt járja körbe a Napot; pályahajlása jelentéktelen, mindössze 3°. 108±2 km átmérőjű, pontosabban alakja ekkora krumpliszerű. Átlagsűrűsége a vízének mindössze kétszerese, 2,0 gr/cm3. Albedóját 0,18-ra teszik, abszolút fényessége (H) 7,3 magnitúdó.

A mostani napokban 11,1 magnitúdó körüli fényességű, és a Jupiter közelében látszik. Ez a közelség azonban csak látszólagos, hiszen észleléseink során a Földtől a Jupiter 4,46 CSE-re, a Fides 1,7 CSE-re volt. A kisbolygó a következő hetekben halványodni fog.

Abból a célból, hogy lássuk, mennyire vehető észre egy főövbeli aszteroida elmozdulása a Vega Csillagászati Egyesület távvezérelt csillagdájából, 2,75 perces szüneteket tartva 32 darab 5-5 másodperces felvételt készítettünk, rossz, felhők átvonulásával tarkított ég mellett. Az első kép 2016. március 28-án 18:16:58-18:17:03 UT között, az utolsó ugyanaznap 19:43:07-19:43:12 UT között készült, vagyis az első és az utolsó kép között 1 óra 43 perc 7 másodperc telt el (az első húszas sorozat után nem tartottuk be a 2,75 perces szünetet). A 2 perc 45 másodperces képkészítési időközt úgy választottuk ki, hogy árnyalatnyit több legyen, mint amennyi idő ahhoz kell, hogy a kisbolygó 1 pixelnyit megtegyen a látómezőben. A képskála ugyanis 1,13 ívmásodperc / pixel, és az előrejelzett mozgási sebesség 0,47 ívmásodperc/perc volt.

A használt műszer a csillagda 250/1200-as Newton távcsöve volt, kómakorrektorral, Canon 6D – nem átalakított – fényképezőgéppel, ISO 6400-on.

Az időjárási körülmények rosszak voltak, fátyolfelhők, felhőátvonulások zavartak. Ahhoz, hogy a kisbolygót észlelni lehessen, 5 sec expozíciós idő kellett, ezzel még pontszerűnek is mutatkozott a kisbolygó. Ugyanakkor a közeli Jupiter ennyi expozíciós idővel nagyon beégett, és hatalmas fényudvart áraszt a képen.

A kisbolygó pozícióját a Cartes du Ciel (CdC) – amit a távcső vezérléséhez használunk – a rendszeres frissítések ellenére is csak közelítőleg számolja ki. Azonban a megcélzott aszteroida így is benne volt a látómezőben. Az IAU Minor Planet Ephemeris Center szolgáltatását használva pontosabb pozíciót kaptunk, de csak pár ívperccel tért el attól, amit a CdC adott. Mivel a látómező nagy (103×68 ívperc), ez a pár ívperc eltérés nem jelentett gondot.

A képeket a vezetési hibák kiküszöbölése céljából összetoltuk, hogy a csillagok fedésben legyenek önmagukkal, majd a képeket egyszerűen összeadtuk. Jól látható az alábbi képkivágáson, hogy míg a csillagok pontszerűek, a közel egy és háromnegyed órás megfigyelés alatt a kisbolygó elmozdul: csíkot húz. 11 képet kihagytunk az összegzésből, mert nagyon megnövelte a zajt a rajtuk átvonuló felhőzet. A képkihagyások inkább az észlelési sorozat második felére jellemzők, ezért ott éppen csak kivehető a kisbolygó nyoma. Persze, miután abbahagytuk a Fides észlelését, kiderült…

a DSS-ből Aladinnal kivágott, megfelelően tükrözött égbolt-kép
a DSS-ből Aladinnal kivágott, megfelelően tükrözött égbolt-kép

 37_fides_20160328_ver1aa

Felül: a DSS-ből Aladinnal kivágott, megfelelően tükrözött égbolt-kép. Alatta: a mi képünk fele (a keleti részt levágtuk, hogy a Jupiter kevésbé zavarjon be; még így is érezhető, hogy jobbról becsillan). A közölt kép az eredeti kb. fele. Sárga ellipszis jelöli a (37) Fides-t, a többi csillag szépen megfeleltethető DSS-képen szereplőnek (csak amikor az készült, a Fides természetesen nem ott járt).

A mellékelt csillagtérkép az Aladin programból származik, amely egyebek mellett a mély DSS-felmérésből származik. A megtükröztük, hogy a távcső által adott képet mutassa. Szépen lehet látni, hogy a kisbolygó pozíciójában nincsen ismert objektum (sem elnyúlt, sem pontszerű csillag vagy galaxis), vagyis mozgásának sebessége, iránya, és a csík helyzete alapján egyértelműen a (37) Fides-t észleltük. A lenti képre kattintva jobb minőségben lehet a felvételt tanulmányozni.

37_fides_20160328_ver2

Egy kinagyított részletkép az előző összegképről (kb. 15×15 ívperc). Míg az összegképen a csillagok pontszerűek maradnak, a kisbolygó elmozdul, és ez csíkhúzást eredményez a felvételen. A kisbolygó csíkja balra fenn látható.

A képen a kisbolygó elmozdulásának szép látványa reményt ad arra nézve, hogy a jövőben akár kisbolygópozíciókat, akár fényváltozásaikat, akár csillagfedéseiket, akár mélyég-objektumokkal alkotott szép együttállásaikat észleljük. Remélhetőleg jobb égen, mint most, amikor is az átlátszóság 2/10-es volt… (Tesztnek persze megfelel.)

Ma jelentették be a hírt. Én érdekesnek találom: a Földnek egy újabb lópatkó-alakú pályán haladó kísérőjét találták meg. A korábban ismert négy ilyen kisbolygó a 3753 Cruithne, az 54509 YORP, a 2001 GO2 és a 2002 AA29 volt. Ez a négy kb. 2000-5000 évig marad ilyen pályán, utána elszökik, és egy másik, napkörüli ellipszispályán folytatja életét. A mostani felfedezés a 2010 SO16 ideiglenes jelölésre “hallgat”, és akár 120 ezer évig vagy még tovább ilyen pályán maradhat! A pálya hosszú élettartama váratlan új felfedezés.

 

A lópatkó-alakú pályákról a mellékelt ábra ad felvilágosítást: a Föld közelébe is jut az égitest, de aztán megfordul, visszamegy a Föld pályája mentén, megközelíti a Földet megint, aztán pár százezer km távolságban megfordul, megint előrehalad, mígnem hátulról utolér minket, megint visszafordul stb. A Jupiternek több tucat ilyen lópatkó-alakú pályán mozgó kisbolygó-társa van. A mellékelt képen a sárga kör a Nap, a kékes egy bolygó, a kék kör a bolygó pályája, a fekete vonal pedig a lópatkó-alakú pályán mozgó objektum pályája. Látható, a kisbolygó és a bolygó nem ütköznek. (Természetesen az egész rendszer forog a Nap körül, mert a bolygó körbejárja a Napot. Nem egyszerú pálya ez…) Szóval a Földnek jelenleg négy ilyen ismert kisbolygó-társa van.