2018. augusztus 10-én hajnalban, a kiválóan sikerült VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábort előkészítő “mínusz egyedik” éjszakán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet az akkoriban 8 magnitúdósra fényesedő és látványos csóvát kibocsátó 21P/Giacobinni-Zinner üstökösről készítettem, 36x90s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

VCSE - A 21P/Giacobbini-Zinner üstökös - Ágoston Zsolt felvétele
VCSE – A 21P/Giacobbini-Zinner üstökös – Ágoston Zsolt felvétele
A felvételen jól elkülöníthető az üstökös magja a zöldes színű kómától és a fehéres színű elnyúlt csóvától. A felvételeket  az üstökösmagra illesztettem, ezért a környező csillagok megnyúltnak látszanak.
Az üstököst vizuálisan is megfigyeltük különböző méretű távcsövekkel, a magot övező kóma és csóva könnyen észrevehető volt.
Ezt a kométát először Michel Giacobini figyelte meg 1900. december 20-án, majd Ernst Zinner 1913. október 23-ai megfigyelésével bizonyította, hogy üstökösről van szó. Hat és fél évente tér vissza napközelbe.
Messier 17 - M17 - Ágoston Zsolt - VCSE
Messier 17 (M17) – Ágoston Zsolt – VCSE

2018. július 7-én, Keménfa Dózsa-hegy nevű részén készült felvételemet szeretném megosztani veletek. A kép a Messier 17 emissziós ködöt ábrázolja. 48x180s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből készült.

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.

Az időjárás miatt hosszú kényszerpihenőre kényszerültem, végül július elején sikerült újra derült ég alá kerülnöm kedvező holdfázis mellett. Célpontnak a most kedvező elhelyezkedésű Messier 17 , népszerű nevén Omega-ködöt, vagy más néven Patkó-ködöt vettem célba, márcsak azért is, mert két évvel ezelőtt ugyan fényképeztem ezt az emissziós ködöt, de nem sikerült igazán jóra az eredmény. Ezenkívül ideje volt már fél év után kipróbálnom az átalakított fényképezőgépemet is. Helyszínnek a kedvező panorámájú, Keménfa község melletti hegyi pincénket választottam. Sajnos teljesen még itt sem tudtam elmenekülni a fényszennyezés elől, de a szokásos városperemi hátsókerthez képest sokkal jobb volt a helyzet.

A ködösség legszembetűnőbb része a központi “pálcika”, melyet patkó alakban egy fényesebb, fodrozott ív vesz körül, a kettő között sötétebb térség figyelhető meg. Az íven túl halvány vöröses terület kapcsolódik az objektumhoz.

A Nyilas csillagképben, a Földtől 5500 fényévre található köd egy kisebb nyílthalmazt foglal magába, ennek sugárzása ionizálja a 16 fényév sugarú hidrogénfelhőt. 1745-46-ban fedezte fel Philippe Loys de Chéseaux. Charles Messier 1764-ben újrafelfedezte és katalogizálta.

A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

A bevezető után az “Észlelési útmutató…” c. füzet szkennelt oldalait lehet megtekinteni, olvasni (kattintásra megnőnek a képek).

Elöljáróban idézzük Keszthelyi Sándor könyvismertetései közül az 58. leírását:

58. Csizmadia Szilárd: Észlelési útmutató kettőscsillagok, meteorok és mély-ég objektumok megfigyeléséhez

Megvásárolható a Vega Csillagászati Egyesület (8900 Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 8.) címén, piros postai utalványon 200,- Ft elküldésével, mely összeg a postaköltséget is tartalmazza. [ELFOGYOTT!]

Az A4-es méretű füzeten látszik, hogy egy évtizedek óta gyakorlott amatőrcsillagász (csillagászati egyesület-, helyi csoport-, szakkör-vezető, aki sok-sok éjszakát töltött a friss levegőn már) írta, az észleléseket kezdő amatőrtársainak. Sokan vagyunk az eget nézők, de kevesen a megfigyelők! Ez a füzet ad információkat: mire kell figyelni, mit kell feljegyezni — de nem viszi túlzásba: nem ijeszti el az észlelésektől az embereket.

Bemutatja a csillagképeket, az égi távolságokat, a pozíciószögek fogalmát, az irányokat, az égi koordinátarendszereket, a csillagtérképek használatát, a csillagok jelölésrendszerét, a fényességskálát, a szem éjszakai viselkedését, a zseblámpa elé tett mikuláspapír szerepét, a távcsövek típusait, határmagnitúdójukat, felbontásukat, optimális nagyításukat, a LM mérését, a távcsövek karbantartását, a légköri állapotokat.

Majd sorra veszi a mély-ég objektumok típusait, alosztályait, katalógusait, megfigyelési és észlelési módszereit. Azután a kettőscsillagoknál ismerteti ugyanezeket: típusai, katalógusai, megfigyelése, adminisztrálása.

Műsoron kívül az üstökösök megfigyelése fejezet következik: talán mert ezek olyan “mélyég-szerűek”: szakszerű és részletes leírást kapunk ezek leészleléséről.

Magas szintű meteorészlelési útmutató jön: mik a meteorok, a takartság, holtidő, határmagnitúdó, radiánspont, ZHR, meteorrajok, megfigyelésük (vizuális, teleszkopikus, fotografikus módszerrel). Ez a fejezet elárulja, hogy a szerző sok hullócsillagot látott és sokszor hárult reá as meteorozás leghálátlanabb (de legszükségesebb) írnoki feladata.

A gyakorlatias, lényegre törő kiadványt észlelési űrlapminták zárják. Én arra biztatom a hazai szakkörvezetőket, helyi csoportokat: vegyenek egyet ebből a hasznos kötetből és azután fénymásolják le bátran le a saját csapatuknak.”

“Észlelési útmutató kettőscsillagok, meteorok és mélyég-objektumok megfigyeléséhez” (1998).  Szentmártoni Béla levelei és cikkei alapján Juhász Tibor állított össze egy észlelési útmutatót az 1980-as években az AAK keretei között (Amatőrcsillagász ABC címmel, ebből nagyon sokat átvettünk, szöveget és ábrákat is – persze, sok ottani ábra még korábbi könyvekben stb. jelent meg. Így ez a mű mára az amatőrcsillagászok közti közkinccsé válik, a legelső lépések megtételét segítő legfontosabb segédletté, jegyzetté…). Ebből szerkesztett Csizmadia Szilárd a VCSE-tagok számára egy észlelési útmutatót (tehát ő szerkesztő, nem szerző!). Egyes fejezeteket máshonnét (pl. az Amatőrcsillagász kézikönyvből, Változócsillag Atlaszból stb.) ollózott be. Nem önálló mű, hanem innen-onnan összeszedett, az alapokat elemi szinten, inkább utasítás jelleggel közlő segédlet, ami segíthet az amatőrcsillagászat útján elindulni. A cél az volt, hogy füzetnél nem nagyobb terjedelemben a legalapvetőbb dolgokról szó essen. Az amatőrcsillagászat, hát még a csillagászat, akárcsak gyakorlati oldalát szemlélve is, ennél sokkal több.

Akkor is igaz ez, ha az 1998-ban összeállított mű megírása idején még elfogadható volt. A csillagászat alapjai nem változtak, de azóta jelentős fejlődésen mentek át az amatőrcsillagász távcsövek (ha az alapfogások és alapvetések nem is változtak). A mű bizonyos részei ezért elavultak, mások ma is használhatók. A kiadvány felújítását folyamatosan tervezzük…

Először a tartalomjegyzéket közöljük. Az alatta lévő képekre klikkelve nagyobb méretben kerülnek elő a szkennelt oldalak, a kiadványt teljes terjedelmében Bálint Ferenc szkennelte be. (Az eredeti füzet sokszorosítását Kiss László Attila volt tagtársunk intézte.) Ismeretterjesztő, oktató jelleggel átvéve egyes régi könyvekből is bekerültek ábrák. Néha ezek jobbak, mint a mai könyvek elnagyolt, odavetett magyarázó ábrái…

A könyvben olvasható egy-két, mai szemmel nézve meglepő állítás, pl. hogy a távcsövet legjobb nem is tisztítani. Írásuk idején sem útmutató szövegek, gyakran eszközök sem voltak elérhetők, pláne vidéki városokban, amikor még nem volt netről történő rendelési lehetőség sem. A helyes értékítélethez ezeknek figyelembevételével kell véleményt alkotni. Megjegyzendő, hogy felkészületlen, tapasztalatlan amatőrnek jobb még ma is, ha nem áll neki maga megkarcolni műszere optikáját “tisztítás” címszó alatt, jobb ezt szakemberre bízni és beruházni néhány évente pár ezer forintot ebbe (hiszen akkor a felelősség sem a mienk, visszakaphatjuk a sérült eszköz árát!).

Tartalomjegyzék:

Címlap

Bevezetés – 1. oldal

I. TÁJÉKOZÓDÁS

1. Csillagképek – 2. oldal

2. Távolságok az égbolton – 3. oldal

3. Irányok az égbolton – 3. oldal

4. Koordinátarendszerek – 6. oldal

5. Csillagtérképek, csillagatlaszok – 7. oldal

6. Csillagnevek – 8. oldal

7. A csillagok fényessége – 9. oldal

II. A MEGFIGYELÉS ESZKÖZEI ÉS KÖRÜLMÉNYEI

8. A szem – 9. oldal

9. Távcsövek – 10. oldal

10. Csillagászati távcsövek jellemző paraméterei – 11. oldal

11. Okulárok – 12. oldal

12. A látómező [mérete] és tájolása – 12. oldal

13. A távcső szerelése – 13. oldal

14. Binokulárok (látcsövek) – 13. oldal

15. Távcsövek karbantartása – 14. oldal

16. A légkör állapota – 14. oldal

17. Objektumok beállítása a látómezőbe – 14. oldal

III. A MEGFIGYELÉSEK MÓDSZERTANA

18. Mélyég-objektumok

[18.1] Mélyég-objektumok katalógusa – 17. oldal

[18.2] Mély-ég objektumok megfigyelése – 17. oldal

19. Kettőscsillagok – 18. oldal

[19.1] Kettőscsillag katalógusok – 19. oldal

[19.2] Kettőscsillagok megfigyelése – 19. oldal

20. Üstökösök megfigyelése – 20. oldal

21. Meteorok megfigyelése – 23. oldal

22. Észlelőlap-minták – 26. oldal

Címlap
Címlap
1. oldal
1. oldal
2. oldal - TÁJÉKOZÓDÁS
2. oldal
3. oldal
3. oldal
4. oldal
4. oldal
5.oldal
5. oldal
6. oldal
6. oldal
7. oldal
7. oldal
8. oldal
8. oldal
9. oldal
9. oldal
10. oldal
10. oldal
11. oldal
11. oldal
12. oldal
12. oldal
13. oldal
13. oldal
14. oldal
14. oldal
15. oldal
15. oldal
16. oldal
16. oldal
17. oldal
17. oldal
18. oldal
18. oldal
19. oldal
19. oldal
20. oldal
20. oldal
21. oldal
21. oldal
22. oldal
22. oldal
22. oldal
23. oldal
24. oldal
24. oldal
25. oldal
25. oldal
26. oldal
26. oldal
27. oldal
27. oldal
28. oldal
28. oldal
29. oldal
29. oldal

A következőkben a júliusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez  szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap júliusban 05:00 (NYISZ) körül kel, 20:40 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ=KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed július 6-án, újhold július 13-án, első negyed július 19-én, telehold július 27-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

A Vénusz napnyugta előtt megfigyelhető alacsonyan nyugati irányban, a Jupiter és a Szaturnusz napnyugtától figyelhető meg, a Mars éjfél körül, a Neptunusz kora hajnalban keleti irányban látható. Az Uránusz napkelte előtt figyelhető meg.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):

07.03. 23:40 A Neptunusz 3,4°-kal a 73%-os fázisú Holdtól.
07.06. 16:47 A Föld Naptávolban, 1,0167 CSE-re.
07.07. 15:12 A Merkúr dichotómiája, 7,3″ látszó átmérő.
07.09. 20:06 A Vénusztól 1,1°-ra a Regulus.
07.10. 21:28 A (4) Vesta kisbolygó 56′-re a Barnard 268 sötétködtől a Nyilas csillagképben.
07.12. 05:29 Merkúr legnagyobb keleti elongációja.
07.14. 19:17 A Merkúr 2,9°-ra a Holdtól.
07.20. 21:20 A Jupiter 4,5°-ra a Holdtól.
07.24. 23:39 A Szaturnusz 3,8° a Holdtól.
07.27. 02:29 A Mars oppozícióban a Bak (Capricornus) csillagképben, -2,8 magnitúdó, 24,2″ látszó átmérő.
07.27. 18:24 Teljes holdfogyatkozás a Bak (Capricornus) csillagképben, legnagyobb fázis 20:22 UT-kor, a fogyatkozás vége: 22:19 UT.

Napnyugtától látható lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M3, M13, M92, M5).

Kora estétől megfigyelhetők az M57 és az M27 planetáris ködök, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.

Napnyugta után a Tejút közepe kel fel – számos mély-ég objektum kerül elő ilyenkor (pl. M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd, az Antares-környéki ködök, M16 Sas-köd, M17 Omega-köd, a Nyilas csillagkép nyílthalmazai).

Éjfél körül alacsony szögben megfigyelhető a Perzeusz csillagképben az NGC 884 – NGC 869 (Ikerhalmaz), az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.

A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán, mint az NGC 457 Bagoly-halmaz.

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2018-at és a Stellariumot használtam, július 15-ei dátummal (az időpontok körülbelüli időpontok).

VCSE - Ütközés az NGC 3256-ban - APOD, NASA, ESA, HST
VCSE – Ütközés az NGC 3256-ban – APOD, NASA, ESA, HST

Az NGC 3256-ot John Herschel fedezte fel 1835. február 3-án déli útja során. 1833-ban ment hajóval Angliából Dél-Afrikába, a következő év elején érkezett meg Fokvárosba, és 1838-ig ott is maradt. Déli féltekei észleléseit 1847-ben egy könyvben publikálta. (Ugyanebben a könyvében adott neveket a Szaturnusz akkor ismert holdjai közül a Mimas-nak, az Enceladus-nak, a Tethys-nek, a Dione-nek, a Rhea-nak, a Titan-nak és a Iapetus-nak. E déli utazás során megfigyelte a Halley-üstökös 1835. évi visszatérését, ami arról a féltekéről jobban látszódott, az Éta Carinae 1837. évi kitörését, fogadta a világ körüli úton lévő Charles Darwint, akit részben John Herschellel Fokvárosban folytatott beszélgetései is inspiráltak később az evolúcióval kapcsolatos kutatómunkára (főleg az időről és a geológiáról értekezett ekkor Herschel), feleségével együtt virágmintákat gyűjtöttek. Tartalmas egy út lehetett!

A Dél-Afrikai Csillagvizsgálótól csak pár utcára van a fokvárosi Herschel-utca, nevének egyik megörökítése a sok közül.

Az NGC 3256 vizuálisan 11,5 magnitúdós, Sb típusú spirálgalaxis, és messze délen, a Vela (Vitorla) csillagképben látszik -43°54′-es deklináción. Magyarország legdélebbi települése mostanság Beremend, onnét nézve 0°19′-re emelkedik a horizont fölé nagy néha. Gyakorlatilag tehát Közép-Európából megfigyelhetetlen objektum, és Dél-Európában sem jön sokkal 5-10° horizont feletti magasság fölé. Látszó mérete kb. 3×2 ívperc. Távolsága kb. 100 millió fényév, a Hydra-Centaurus – szuperhalmaz tagja.

Az NGC 3256 valójában két, éppen ütköző galaxisból áll. Az árapályerők által létrehozott, leszakadó csóvákban fiatal nyílthalmazok látszanak. magja kettős, hiszen a két ütköző galaxis magját látjuk benne. Éppen ezért érdemes kinagyítani a képet és a magjában nézelődni kicsit. Infravörösben nézve az NGC 3256 a legfényesebb közeli galaxis.

A két mag 5″-re van egymástól, valós távolságuk egymástól mindössze 850 parszek. Mindkét galaxismag jól látszik infravörösben és rádiótartományban, de a déli magot a porfelhők elrejtik az optikai tartománybeli szemek elől. Egyes tanulmányok szerint akár egy harmadik mag is lehet, ami csak közepes infravörösben látszik – talán egy harmadik volt galaxis magja, ami szintén részt vesz a magok egyesülésében. Az északi magból ionizált gáz fúvódik ki.

Az NGC 3256 az ütközött, majd az összeolvadó galaxisok egyesülésének utolsó fázisaiba enged részletes bepillantást, mert közel van hozzánk. Éppen ezért a Spitzer infravörös és a Chandra röntgentávcsővel is megfigyelték.  Ez alapján a déli, optikaiban nem látszódó mag Seyfert 2-es típusú galaxismag lehet, a másik mag normálisnak tűnik.

A galaxisban rengeteg rózsaszínes, vöröses HII-régió látszik, köztük szuper-csillaghalmazok és a Tarantula-ködnél a valóságban 75-ször fényesebb ködös csillaghalmazok is. Sok HII-régióban figyeltek meg szupernóva-maradványoktól és talán fekete lyukat tartalmazó kettősöktől származó röntgensugárzást. Nem egy HII-régióból a későbbiekben valószínűleg gömbhalmazok is fognak keletkezni.

A galaxis hidrogénhez kapcsolható sugárzásának jó 75%-a a leszakadó csóvákból érkezik. Két ilyen csóvája van a galaxisnak. A két csóva színe különböző, mert koruk is különböző: 841 és 288 millió éve alakultak ki a bennük látható csillagok.

Az NGC 3256-nak sok apró kísérőgalaxisa is van, némelyiket az árapályerők éppen szétszakítják (pl. NGC 3263).

A fenti felvételt a Hubble Űrtávcső (HST) készítette erről a csillagvárosról.