Találtam 20 x 8 percnyi képanyagot tavalyról, és nemrég a rossz időjárási periódusban fel is dolgoztam. Az eredményt az alábbi kép mutatja:
A felvételen számos mélyég-objektum látható, melyeket megpróbáltam a Stellariumban azonosítani. A következőket sikerült megtalálnom a képemen:
Úgy döntöttem, hogy nem hagyom kárba veszni ezt a 20 képet, inkább összerakom annak ellenére, hogy nem sikerült a területről több képet gyűjteni. A Zselicből viszont gyakorlatilag problémamentes képet sikerült csinálni így is. Maga a képfeldolgozás időben és ráfordított energiában is több munka volt, mint a fotonok begyűjtése (vagyis maga az észlelés).
A képhez használt eszközök listája:
Canon EOS 1100Dmod / Canon 200mm f2.8 L USM / Skywatcher EQ5 GT / LacertaMGen
VCSE – Messier 53 (az előző képről készült képkivágás) – Majoros Attila
A Messier 53-ról vagy M53-ról vagy NGC 5024-ről készült képemet szeretném bemutatni. Az M53 gömbhalmaz a Bereniké haja csillagképben található a Földtől mintegy 58 000 fényévre. Korát 12,67 milliárd évre becsülik.
Ez a gömbhalmaz az egyik legtávolabbi gömbhalmaz. Látszólagos átmerője 13 szögperc. Térbeli átmérője 220 fényév.
A világos kompakt központi régió körülbelül 2 szögperc átmerőjű.
A halmaz legalább 500 000 csillagból áll, amelyből kb. 67 változócsillag, közülük 47 RR Lyrae típusú.
A felvételt 2017. áprilsi 2-án és 3-án, két éjszaka alatt készítettem. 30db két perces és 60db 5 perces felvételt összegeztem
Távcső: Skywatcher 200/1000 Newton
Mechanika: Skywatcher EQ6 R
Fényképezőgép: Canon 60D fullspektrum
Vezetés: Lacerta Mgen
Feldolgozás Nebulosityvel az utómunka PS6. Készült: Guernsey szigetén.
Az M3 szabad szemmel csak nagyon kedvező feltételek esetén látható, de már a legegyszerűbb távcsövekkel is megtalálható.
Az M3 gömbhalmazt Charles Messier 1764. május harmadikán fedezte fel és katalogizálta. Az objektum hozzávetőleg 90 fényév átmérőjű és legalább 44 500 csillagot tartalmaz. Körülbelül 150 km/s sebességgel közeledik felénk. A halmaz nagyon sok RR Lyrae típusú változócsillagot tartalmaz. Földtől való távolsága 33 900 fényév, látszó magnitúdója +6,2.
A képhez való nyersanyagot két éjszaka folyamán gyűjtöttem össze 2017. március 26-án és 27-én.
33 db 8 perces és 31 db 5 perces expozíció készült.
Ez volt az első tesztje az új EQ 6 mechanikámnak.
A tubus a jól bevált 200/1000 Newton volt, Canon 60D FS kamerával. A vezetést az Mgen biztosította. Feldolgozás Nebulosityben / sorozatonként 30-30 sötétkép (dark) és 10 mezősimító (flat field) került felhasználásra). Az utómunka PS-ben történt. Készült: Guernsey szigetén.
Mivel még nincs megoldva a távcsövem vezetése, ezért 30 másodperces fotókat készítettem a Rák-ködről. Összesen 60 darab felvételből állítottam össze a közölt képet, ezért nem látni rajta nagyobb részleteket. A felvétel érdekessége viszont az, hogy a szobámból vezéreltem a távcsövet, így nem kellett fagyoskodnom, viszont a távcsövet vastagon borította a dér!
VCSE – Rák-köd – Molnár Iván
Celestron 280/2800 SC távcső, Celestron f/6,3 reduktor-korrektor, eredő fókusz 1764 mm, Canon 600D átalakítatlan, szűrők nélkül, ISO 1600, 60 x 30 sec, 10 sötétkép (dark), képfeldolgozás DSS, PS, DPP programokkal. A kép készítésének időpontja és helye: 2017. február 15., Negyed, Szlovákia.
Ismereteim szerint most kerül először publikálásra hazánkban asztrofotó az NGC 2170-ről. Ez egy diffúzköd az Egyszarvú (Monoceros) csillagképben. 1784. október 16-án fedezte fel William Herschel.
Varga György vetette fel nekem, hogy ezt jó lenne lefotózni. Teljes reménységgel fordítottam rá a távcsövet. Természetesen a teljes reménységet alapos tervezés előzte meg, hogy hogyan komponáljam, mennyit fotózzak rá. Utóbbiból alapos meglepődés lett.
A tervem az volt, hogy legalább 200 képet készítek róla és azok összeadásával készül majd az összegkép. 200-ból lett 250 úgy, hogy olyan 15-20 darabot kitöröltem. A feldolgozás nem ment egyszerűen. Két-három hétig szenvedtem vele, ugyanis ez a darabszám nem elég erre az amúgy halvány objektumra.
Halvány, és mivel nekem a fátylak, meg a halvány részek is kellenek a képre, sok munkám volt vele. Az objektumot futószalagszerűen illesztettem be a hosszú éjszakák műszakjaiba. Volt olyan, hogy 3-4 objektumot is fotóztam közben, mint például az IC 405-t, vagy a következő objektum az M81-82 galaxispárt.
VCSE – NGC 2170 – Schmall Rafael
A fotóhoz dupla rendszert használtam, attól függően, hogy épp hol vagyok.
Rendszerösszeállítás
Skywatcher AZEQ6 / EQ6
200/800 T, Skywatcher carbon
Skywatcher kómakorrektor f/4
IDAS LPS D1-es szűrő
Canon EOS1100D FS
Lacerta MGen
9×50-es kereső
250 x 5 perc / ISO800 / f/4 / 800mm
Kevés információ érhető el az objektumról, gyakorlatilag vakon tapogatóztam. Csak annyit tudok róla hogy viszonylag közel van – 2500 fényévre – és reflexiós ködök sokasága alkotja. Ez a képről is jól kitűnik.
A szerkesztő (Cs. Sz.) megjegyzése: Különböző ismeretetrjesztő lapokon, pl. a wikipédián alig egy-két sor található csak az NGC 2170-ről. A SIMBAD csillagászati adatbázis 34 hivatásos csillagászok által írt tanulmányt sorol fel 1850-2017 közöttről, ami így vagy úgy említi az objektumot. Ez a csillagászatban inkább kevésnek mondható, nem túl jól ismert és alig tanulmányozott objektum. A Planck űrszonda eredményei alapján az NGC 2170 ködösségében a hőmérséklet mindössze 20,1 K, ami a kozmikus háttérsugárzás 2,7 K-jénél azért melegebb, de elég hideg helynek számít így is. Hőmérséklete így gyakorlatilag megegyezik az Orion-ködével, amely ugyanazon Planck-eredmények szerint 21 Kelvin-fok.
