Kategória-archívum: Észlelés – Mély-ég

Az Írisz-köd – NGC 7023 – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :

Elkészült az a fotóm, amelynél nyolc éjszakán keresztül gyűjtöttem a fényt. A nyári éjjelek rövidek, így csak 3-3 óra időablak van egy estén.

Annyira megtetszett ez a csillagköd, hogy úgy döntöttem megpróbálom lefotózni úgy, hogy igen mély felvétel szülessen. A projektet május végén kezdtem el, majd jött egy nagy szünet, és végül tegnap kora hajnalban fejeztem be.

A felvétel adatai:
Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton tubus
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez

22,5 óra / 480sec, ISO800, f4, 800mm

A rendkívül sok fotóra a sötét ködök miatt volt szükség, illetve a fátyolos ködösségekre, amelyek csak derengenek. Ezek rendkívül sok expozíciót igényelnek. Kevés fotó esetén a sötét részek sajnos zajosodnak, ezeket a lehető legtöbb expóval érdemes – és lehet – elkerülni.

A felvétel helyszíneként az otthonom szolgált, ahol azért van fényszennyezés, de a Cefeusz olyan helyen látszik tőlem, ahol ez minimalizálódik.

Ezt az objektumot észleltük a Bátorligeti Csillagászati Programhétvégén is. Ekkor egy 150/1000-es Newtonnal néztem meg egy 35mm-es okulárral azt. Olyan volt a látvány vizuálisan, mintha zsíros lett volna az okulár, és fátyolos a csillag. A csillag körül vaksötét köd volt, amit nem tudtam elkülöníteni a háttértől szabad szemmel.

Ez az első talán komolyabb felvételem, amely kikövezte az utat, és elindított azon.

A szerk (Cs. Sz.) megjegyzése: Az Írisz-köd, hivatalos jelölésén NGC 7023 esetében zavaros, hogy a különböző katalógusok mit jelölnek. 1794. október 18-án William Herschel fedezett fel ebben a pozícióban egy 7 magnitúdós csillagot (ezt ma SAO 19 158 néven ismerjük), amely körül ködösséget tapasztalt. E ködösségnek adta Dreyer az NGC 7023 nevet.  1 fokon belül Herschel több 9-10 magnitúdós csillagot is említ, amelyek kb. 1 fok területen oszlanak el. 1931-ben Per Collinder ennek a laza, a ködösséget körülvevő csillagcsoportnak a Collinder 429 nyílthalmazjelölést adta. Később a ködösség megkapta a vDB (van den Berg) 139 jelölést is egy újabb tanulmányozójáról. A teljes csoport, vagyis a ködösség (NGC 7023 = vDB 139) és a nyíilthalmaz (Collinder 429) együtt alkotja a Caldwell-válogatásban a Caldwell 4-et!

Korrektül így magára a ködösségre a Caldwell 4 megjelölés nem alkalmazható, az a nyílthalmazt is magában foglalja; helyesen az Írisz-köd az NGC 7023-mal és a vDB 139-cel egyenlő. Az észlelő azonban más forrást használt az azonosításhoz, és bizony a különböző katalógusok egy ilyen komplex esetben, ahol nyílthalmazt és ködöt is látunk, szintén konfúzusak!

Az Írisz-köd 1300 fényévre van tőlünk, kb. hat fényév átmérőjű, és a 3,2 mg-s Béta Cephei közelében látszik. A T Cephei fényes Míra-változó sincs messze tőle. Mint minden más reflexiós köd, ő is az őt megvilágító csillag fényét (a SAO 19 158-ét) veri vissza, ezért tündököl kékesen. Az észlelő kitartó, lankadatlan munkája legalább annyira fontos volt e szép kép elkészítésében, mint a megfelelő műszer – talán még fontosabb is!

Messier 8 és Messier 20 nagylátószögű felvételen – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - Messier 8 és Messier 20 widefield - Schmall Rafael
VCSE – Messier 8 és Messier 20 nagylátószögű felvételen – Schmall Rafael

 

Egy ilyen fotóra már régóta vágytam – most sikerült. Ilyen déli objektumokat nehéz fotózni… egyetlen fátyolfelhő miatt kuka lehet az egész munka. De ma kora hajnalban nem így volt. Amolyan ajtótól kilépve fejbekólintós Tejút volt. Bőven megérdemelt egy kint maradást az egész.
A felvételen a Messier 8 és a Messier 20 látható. Sok képen látjuk őket együtt, itt is együtt lettek lefotózva Galaxisunk magjával. A képen láthatók további mélyég-objektumok is.
A felvétel technikai adatai:
Canon EF 200mm f/2.8 L USM
Skywatcher EQ5 GOTO
Astronomik IR/UV eos clip szűrő
Canon EOS1100D fullspectrum
Képadatok:

– 45×120 sec light + / 20 dark / 10 flat / ISO1600 / f3.2 / 200mm

Feldolgozás:
– stackelés Nebulosity-ben

– utómunka PSben

Égbolt tulajdonságai (Zselici Csillagpark):

– 2016. június 11.:
– nyugodtság 8 (Antares állt… Jupiteren az Io árnyéka simán jött)
– átlátszóság 4,5

– hőmérséklet 15 °C

Messier 10 fotografikus észlelése – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :
A múlt heti Keménfa melletti Dózsa-hegyi észlelésemet szeretném kiegészíteni a Messier 10 katalógusszámú gömbhalmazról készült asztrofotómmal.
VCSE - Messier 10 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 10 – Ágoston Zsolt

Pólusraállási, vagy egyensúlyozási hiba miatt csak 60 másodperces expozíciókat tudtam készíteni erről az objektumról, amely valamiért kevésbé népszerű célpont a gömbhalmazok között, legalábbis az asztrofoto.hu galériájában alig találtam róla képet.

Az eddigi tapasztalatok szerint a gömbhalmaz-fotók érzékenyebbek a pontos követésre, mint például a galaxisok, vagy nyílthalmazok, a rengeteg apró csillag nagyon kis pontatlanság esetén is “csíkot húz”. A helyzetet az sem könnyítette, hogy a pólussal bezárt szöge csaknem 90°, így a pólusraállás során egy kisebb tökéletlenség is jelentősen csökkenti az alkalmazható záridőt.

A nyers képek készítésének a főtükör teljes lepárásodása vetett véget, emiatt nem tudtam annyi képet készíteni, mint szerettem volna.

ISO 800 érzékenységet és 20×60 másodperces záridőt választottam, a light képek mellett 10 flat képet, 10 dark képet, 10 bias képet dolgoztam fel.

Feldolgozáshoz IRISt, Startoolst, végül Photoshopot használtam.

Az M10-et 1764-ben fedezte fel Charles Messier. William Herschelnek sikerült először csillagokra bontania. A Kígyótartó csillagképben található, látszólag az M 12 közelében, egymástól mért valós távolságuk viszont mintegy 2 000 fényév

12 milliárd éves korával a Tejúttal közel egyidős, a Tejút síkját övező haloban helyezkedik el, a magtól “mindössze” 16 000 fényévre. Átmérője 84 fényév, körülbelül 100 000 csillagot foglal magába, a Földtől pedig 14 300 fényévre található. Magjában számos kettőscsillag található, melyek nagyobb tömegüknek köszönhetően vándoroltak oda. Négy ismert változócsillagot is tartalmaz a halmaz.

M13 tesztfotó – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - M13 tesztfotó - Schmall Rafael
VCSE – M13 tesztfotó – Schmall Rafael

Vasárnap este végre kipróbáltam az újonnan befogott 200/800-ast Skywatcher Carbon tubust egy Televue Paracorr kómakorrektorral. Az eredmény lenyűgöző. Még az NGC 6207 galaxis is szépen látszik, ami véletlenül kerül egy látómezőbe az M13 gömbhalmazzal (a baloldali, vörös csillagtól balra felfelé lévő elmosódott folt az NGC 6207).

Maga a tubus igen érzékeny a jusztirozási hibákra, és a póklábak meghajlására, illetve a rossz fókuszálásra. Pontos beállítást követel a rendszer, ha az ember összerakja, akkor bizony legalább fél órát igénybe vesz a műszer felállítása.. Mindig jusztirozni kell az elején, és sok tesztfelvétel kell egyebek mellett.

Ám ha egyszer be van állítva a fókusz helyesen… akkor az úgy is marad, a hőtágulás okozta fókuszelállítódások elkerülésére épített szénszálas tubus miatt.

A cél tesztként az M13 gömbhalmaz volt a Herkules csillagképben

Skywatcher Newton 200/800 Carbon
Skywatcher AZEQ6 GT
Televue Paracorr Type I kómakorrektor (1.15x)
Astronomik IR/UV eos clip szűrő
Canon EOS1100D fullspektrum
Lacerta Mgen autoguider
9×50-es kereső

A felvétel adatai: 30×300 sec light + / 20 dark / 15 flat / ISO800 / f4.5 / 920mm

Feldolgozás:

– stackelés Nebulosity-ben
– utómunka PSben

Égbolt tulajdonságai (Kaposfő):

– 2016. május 8.:
– nyugodtság: 7
– átlátszóság: 4
– hőmérséklet: 15°C

M81, M82, NGC 3077 észlelés (2016. 04. 02.) – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

Legutóbbi asztrofotómat szeretném bemutatni. Zalaegerszeg-Andráshida városrészéről észleltem, 2016. április 2-án. Jelentős párásodás volt jellemző, kb. 40-45° felett lehetett csak érdemben fényképezni.

VCSE - M81, M82, NGC 3077 - Ágoston Zsolt
VCSE – M81, M82, NGC 3077 – Ágoston Zsolt

A fotografikus megfigyeléshez HEQ-5 mechanikára rögzített Skywatcher 150/750 tubust, és Canon EOS 550D fényképezőgépet használtam, a távcső betanítására, és vizuális észlelésre 28mm-es APEX okulárt, illetve 4mm-es Planetary okulárt használtam.

Még a teljes sötétség beállta előtt megfigyeltem a Jupitert, és négy legnagyobb holdját. A 28 mm-es okulárral a Jupiter környezetét, holdjait lehetett inkább megfigyelni (27x-es nagyítás), a 4 mm-es okulárral (188x-os nagyítás) már részletesebben megfigyelhetővé vált a Jupiter is, négy narancssárgás, és három fehéres sávot lehetett megfigyelni.

A vizuális megfigyelés után betanítottam a mechanikát, és célba vettem az M81 galaxist, amelynek magja 27x-es nagyítással már látszott. A fényképezőgép T2 adapterrel való csatlakoztatása, és a megfelelő fókusz beállítása után ISO 6400 érzékenységgel több 30 másodperces próbakép készítésével komponáltam meg a képet úgy, hogy az M81 (Bode-galaxis), az M82 (Szivar-galaxis), és az NGC 3077 galaxis is beleférjen a képbe. Mivel az objektumok a zenit közelében voltak, a magas páratartalom kevésbé volt zavaró.

ISO 800 érzékenységet, és 150 másodperces záridőt állítottam be exponáláshoz, 31 db képet tudtam készíteni. A “Light”, vagyis objektumképek mellé 20 flat (mezősimító) képet, 20 dark (sötét) képet és 20 bias (null)képet is készítettem.

Feldolgozáshoz IRIS-t, Startoolst, végül Photoshopot használtam.

Az M81-et Johann Elert Bode fedezte fel, 1774-ben, majd Charles Messier felvette katalógusába. Kb. 12 millió fényévre található a Földtől, több, mint 250 milliárd csillagot tartalmaz, 45 000 fényév a sugara, típusára nézve spirális galaxis.

Az M82-t szintén Johann Elert Bode fedezte fel, egyidőben az M81-el. 19 000 fényév a sugara, több, mint 30 milliárd csillagot tartalmaz, 300 000 fényévre helyezkedik el az M81 galaxistól. Csillagászati értelemben vett közelsége miatt az M81 galaxistól, annak gravitációjának hatására nagy mennyiségű csillagközi gáz jut az M82 magjába, intenzív csillagkeletkezést váltva ki. Főként nagy tömegű,  rövid élettartamú csillagok keletkeznek, melyek “szele” a galaxis síkjára merőleges irányban jelentős mennyiségű gázt söpör ki, és ionizálja azt. 2005 óta ismert csak, hogy spirális galaxis.

Az NGC 3077-et William Herschel fedezte fel 1801-ben, 13 millió fényévre található a Földtől, Az M81-hez nem csak látszólagosan, hanem fizikailag is közel van, “sajátos” alakú galaxis.