Kategória-archívum: Észlelés – Mély-ég

NGC 281 (Pacman-köd) – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :
Kilenc éjszaka gyűjtöttem a fényt az NGC 281 ködről készült asztrofotómhoz. A köd kinézete alapján a Pacman-köd nem hivatalos becenevet kapta, egy videójátékbeli szereplőre történő állítólagos hasonlósága miatt.
VCSE - A Pacman köd - NGC 281 - Schmall Rafael
VCSE –  NGC 281 – Schmall Rafael
A kilenc éjszaka alatt több, mint 25 órányi felvétel jött össze. Volt kalandja bőven az elkészülésnek? volt, amikor nyest akart betörni a csillagdába, máskor egy igen jó ég előtt jött a virgákból a záporeső. Amit viszont teljes mértékben sikerült tesztelni, az az, hogy három perc alatt bevethető a rendszer. Korábban 35-40 perceket pakoltam kifele, majd befele is… Most a kis kaposfői csillagdámban egyszerűen csak eltolom a tetőt, és odafordítom óraszögben a távcsövet, ahova kell, ugyanis deklinációben már fixen rögzítve van a kompozíció. A kihuzatra mérőszalag lett ráragasztva, a pontos célzást pedig lézerceruza segíti. Ezek olyan kis trükkök, amelyekkel nagyban meg lehet könnyíteni a fotózást. A VCSE táborban már találkoztunk a lézeres beállítással, a mérőszalag az viszont csak később lett felfűzve…
A felvétel technikai adatai:
Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton-távcső
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor f/4 távcsövekhez
Expozíciós idő: 194 x 480 sec, érzékenyég: ISO 800
Az internetes adatbázisok, leírások alapján több minden is megtudható erről a ködösségről. Tehát az NGC 281-es katalógusszámot viseli, de amatőrcsillagászok között beceneve Pacman-köd, hiszen úgy is néz ki (ami a kompozíciót is ihlette).
A csillagköd területe különösen izgalmas, ugyanis a megszokott hidrogén-alfa sugárzás mellett nagymértékben tartalmaz hidrogén-bétát is, utóbbi a kékeslilás színárnyalatát adja. Maga a csillagköd tőlünk 9000 fényév távolságban fekszik, tehát nagyon messze, a Cassiopeia csillagkép irányában.
Amilyen távol van, olyan nagy is. Látszólag akkora méretű, mint a telihold, ám természetesen halvány. Közepes méretű távcsővel egy színtelen foltként tűnik elő. Valódi átmérője valójában kb. 45-50 fényév, ezzel a nagyobb ködösségek sorába illeszkedik.
A csillagköd belsejében látszódik egy-egy kis, sötét felhőcske, ezeket Bok-globuláknak hívják. Ezek olyan kis csomósodások, amelyek összeomlanak saját gravitációjuknál fogva és új csillagok születnek majd belőlük. Ezért hasonlítanak a jobban ismert Sas-köd “Teremtés oszlopai”-ra. Itt is megfigyelhetőek azok az oszlopok, amiket a csillagszél alakít. Később ott is csillagok formálódnak majd.
A felvételt úgy terveztem, hogy extrém mélységek is látszódjanak. Tehát nemcsak maga az NGC 281, hanem a környező fátylak és porködök is előtünjenek.

Sharpless 101 – Tulipán-köd – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :

Elkészültem, aztán nem készültem el vele, végül mégis összeraktam ezt a melléktermék-képet, amely a fő projekt elején készült. Ugyanis a célobjektum későn jött fel, így addig sem akartam a fő rendszert szabadon hagyni. Járatva lett, és így összegyűlt pár kép a Tulipán-ködről. Kiváló célpont volt, aztán kiderült a szörnyű igazság:

…. a rendkívül koszos főtükör…

A táborban már nem mertem hozzányúlni, de konkrétan mind a 125 darab 8 perces expó kukába valónak számít, ugyanis jelentős fényveszteség és halósodás lépett fel, ahogy a kosz megfolyt a tükrön egy-egy párásabb este után. A projekt témája sajnos igen halvány, így azt ki kellett hagynom, viszont a töltelék képet érdemes volt megcsinálni. Viszont én csak úgy hívom ezt a képet: a “tükörmosós kép”. Ugyanis ezt a képet a tükörmosás után raktam össze. A távcső főtükre most tisztább mint valaha…. és … most is gyűjti a fényt!

 

A felvétel adatai:

A képek készítésének ideje: 2016. aug. 6-14. közötti estéken.
Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton-távcső
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez
25 x 480 sec, ISO 800, f/4, 800 mm

NGC 457 – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :
NGC 457 - Ágoston Zsolt - VCSE
NGC 457 – Ágoston Zsolt – VCSE

A zselickisfaludi VCSE amatőrcsillagászati megfigyelőtábor utolsó éjszakáján (2016. aug. 14.) készített felvétel az NGC 457, illetve Caldwell 13 katalógusszámú Bagoly halmazról. 22x165s light, 10 dark, 20 flat, ISO 800 képből került összeállításra az asztrofotó, ami Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750mm-es Newton távcsővel és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült.

A kép készítésének megkezdésével meg kellett várnom a holdnyugtát, ezért elég későn tudtam nekiállni, az expók készítésének pedig harmatsapka felrakása ellenére a főtükör lepárásodása vetett véget, utána nem sokkal pedig felkelt a Nap.

E.T. halmaznak is hívják, de Bagoly halmazként ismertebb. A két fényes csillag, mely diffrakciós tüskéket vet, a bagoly szemei. A törzs könnyen kirajzolódik a fényes csillagok alkotta gerinccel. A szárnyak észrevétele már nehezebb, egy kicsit nézegetni kell hozzá a képet. A lábak még kevésbé feltűnőek, ahhoz már egy kis képzelőerő is kell. A köd inkább vizuális, mint fotografikus látványáról kapta nevét.

A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

NGC 7380 – Varázsló-köd – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :
NGC 7380 - Varázsló-köd - Ágoston Zsolt - VCSE
NGC 7380 – Varázsló-köd – Ágoston Zsolt – VCSE

A zselickisfaludi VCSE amatőrcsillagászati megfigyelőtábor második éjszakáján (2016. aug. 7/8.) készítettem felvételt az NGC 7380 katalógusszámú Varázsló-ködről. 35×360 sec objektum (light), 15 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), ISO 800-on felvett képből állt össze a bemutatásra kerülő asztrofotográfia.

A képek Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750 -es Newton tubussal és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készültek.
Nagyon jó nyugodtság, de erős légköri pára volt jellemző a kép készítésének idején, a harmatsapka változó hatékonysággal, de megvédte a tükröket az erős párásodástól, így csaknem a csillagászati szürkület végéig tudtam gyűjteni az expókat. A vezetést ezúttal sikerült elindítanom, és hatperces felvételek túlnyomó többsége használhatónak bizonyult. Sem ilyen hosszú expozíciós időket, sem ilyen időtartamot felölelő expozíciósorozatot nem tudtam eddig elkészíteni egyetlen más objektumról sem, úgyhogy ez a kép számomra “mérföldkő”.

A vöröses hidrogénköd félkör alakban vesz körül egy világosabb, fehéres-kékes színű területet. A vöröses emissziós köd a kép közepe fele a legfényesebb, innen “felfele” gyorsan csökken fényessége, viszont kétoldalt lassabb az átmenet élénkvörösből teljesen feketébe. A hidrogénfelhőt számos nagy kiterjedésű sötétköd tagolja. A vöröses köd egy csuklyás, kámzsát viselő alakot formáz, innen származik elnevezése is. Csúcsos csuklyája a kép jobb oldalán halványan kivehető, mellkasa előtt helyezkedik el az említett világosabb terület.

1787-ben fedezte fel Caroline Herchel, testvére, William Hershel katalogizálta aztán ezt a Cepheus csillagképben található ködösséget, melynek anyagából jelenleg egy nyílthalmaz alakul ki. Az így kialakuló csillagok “szele” néhány millió éven belül szétoszlatja a ködöt, viszont a nyílthalmaz csillagainak egy része túlélheti a Napot is.

M13 egyesületi távcső tesztkép, és Észak-Amerika köd észlelés – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

A múlt hónap során Csizmadia Szilárd megkért, hogy dolgozzam ki az egyesületi távvezérelt távcső által készített első tesztfotókat a Messier 13 gömbhalmazról, melyet nem sokkal ezelőtt el is végeztem: a fotografikus megfigyelés tehát az egyesületi Skywatcher 250/1200 tubussal, EQmod segítségével távvezérelt EQ-6 GoTo mechanikával, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és Canon 6D fényképezőgéppel történt, Zalaegerszegről.

315 kép készült 5 másodperces záridővel, ISO4000 érzékenységgel; flat képek is készültek, amiket a DSS valamiért nem tudott felhasználni. A képek stackelését DeepSky Stacker-el végeztem, az utófeldolgozáshoz StarToolst használtam, némi finombeállítást végeztem Photoshoppal is.

A múlt hét végén ismét sikerült kijutnom a Keménfa melletti Dózsa-hegyre. Először sikerült asztrofotózásra használnom a Takumar 2,5/135 manuális (még analóg, filmes fényképezőgépekhez készült) objektívet, illetve a 656 nm-es hullámhosszú, vagyis a hidrogén Balmer-alfa vonalán fényt kibocsátó mély-ég objektumok megnövelt érzékenységű fényképezésére átalakított Canon 550D fényképezőgépet. Több mély-ég objektum fotózásával is próbálkoztam, az egyedüli sikeresnek tekinthető fényképsorozat az NGC 7000 katalógusszámú Észak-Amerika ködről, illetve a közeli Pelikán-ködről készült: 22 x 120 másodperces záridőt választottam, ISO 800 érzékenység mellett, F/4 rekesszel. 20 dark, 20 bias és 20 flat képet készítettem, a flat képek készítéséhez flatboxot használtam.

Az objektív fókuszálásával viszont akadtak gondjaim: LiveView-ban, mikor a csillagok jól fókuszáltak voltak, erős vöröses mező tűnt fel a csillag körül, a helytelenül fókuszált infravörös miatt, ha módosítottam a fókuszon, a vörös mező összezsugorodott, de a csillagok defókuszálttá váltak.

A képek stackelését IRIS-el végeztem, az utófeldolgozás StarTools-al történt, némi Photoshop-os finomítás is történt. Jelentős mértékű vöröses “halo” került elő a pontatlanul fókuszált, felfúvódott csillagok körül, ezt meglepően hatékonyan tudta a StarTools csökkenteni, a csillagok méretét is sikerült szerintem esztétikus méretűre zsugorítani. A nagyobb, diffrakciós tüskéket is produkáló csillagokat hagytam eredeti állapotban, közöttük, a kép tetején megfigyelhető Denebbel.

Néhány mondat a megfigyelt objektumokról:

Messier 13: Talán a leglátványosabb gömbhalmaz az északi égbolton, nagyon kedvező elhelyezkedése van a nyári hónapokban. Sir Edmond Halley fedezte fel, 1714-ben. A Herkules csillagképben található, 11,7 milliárd éves. 25 000 fényévre található a Földtől. 300 000 csillag alkotja, átmérője 140 fényév. Magjában ötszázszor gyakoribbak a csillagok, mint a Nap környezetében.

1974. november 16-án az arecibo-i rádióteleszkópból rádióadást indítottak a gömbhalmaz felé, ezzel egy esetleges földönkívüli technológiai civilizációnak szerettek volna üzenetet küldeni. Az üzenetet Frank Drake és Carl Sagan írta, 1672 bitből áll, ami két prímszám, 23 és 73 szorzata, 23 oszlopba és 73 sorba rendezve. A digitális formátumban küldött üzenetet grafikusan megjelenítve egy ábra jön ki, mely többek között kettes számrendszerbeli számokat 1-10-ig, a DNS-t felépítő elemek rendszámát, egy emberalakot, a DNS kettős spirál ábráját, a Naprendszert alkotó bolygókat, és az Arecibo-rádióteleszkóp ábráját tartalmazza, leegyszerűsített formában. Az üzenet elküldése mégis inkább technológiai demonstráció volt, mert ugyan a gömbhalmaz peremén létezhetnek olyan csillagok, melyeknek stabil bolygópályái alakulhattak ki, de mire 25 000 év múlva az üzenet megérkezne, a gömbhalmaz már teljesen más helyen lesz. Az üzenetet egyetlen alkalommal küldték el, 1672 másodperces adás keretében.

Az Arecibo rádiótávcső üzenete grafikusan


NGC 7000: William Herschel fedezte fel 1786. október 24-én ezt a Hattyú csillagképben található emissziós ködöt, amely kb. 1800 fényévre található a Földtől. 50 fényév szélesre becsülik. A benne található csillagok által ionizált hidrogénből áll.