A következőkben a júniusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.
A Nap júniusban 04:45 (NYISZ) körül kel, 20:45 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ=KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold június 3-án, első negyed június 10-én, telihold június 17-én, utolsó negyed június 25-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).
Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.
Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):
06.10. 15:29 A Jupiter oppozícióban(-2,6 magnitúdó, 46″ látszólagos átmérő). A Jupiter éjféltájban delel.
06.15. 19:28 A Merkúr kedvező esti láthatósága (0 magnitúdó, fázisa 55%).
06.18. 19:25 A Merkúr és Mars közelsége az Ikrek (Gemini) csillagképben.
06.21. 15:54 Nyári napforduló.
06.23. 23:16 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja.
06.25. 01:12 A Hold mögül kilép a 33 Piscium (4,6 magnitúdós, 53%-os holdfázis).
A Merkúr 2019. évi láthatóságát lásd itt. A hónap során jól megfigyelhető napnyugta után a nyugati ég alján. 23-án lesz a legnagyobb keleti kitérésben.
A Vénusz napkelte előtt kereshető a keleti látóhatáron, de megfigyelhetősége kedvezőtlen.
A Mars előretartó mozgást végez, az esti órákban látható a nyugati égen, másfél órával a Nap után nyugszik.
A Jupiter az egész éjszaka megfigyelhető a déli égen, 10-én szembenállásba kerül a Nappal.
A Szaturnusz késő este kel, a déli égen alacsonyan megfigyelhető.
Az Uránusz a Kos csillagképben jár, hajnalban látható déli irányban.
A Neptunusz a Vízöntőben jár, éjfél körül kel, utána már kereshető a délkeleti látóhatár közelében.
VCSE – A Leo-hármas. Balra az NGC 3628, az M66 (jobbra lenn) és az M65 (fenn). – (C) Markus Bauer felvétele
Hogyan írjuk e háromtagú galaxiscsoport nevét? Magyarul lehetne akár Leo-hármas is, és akkor egyszerűbb lenne. Nem magyarul a kérdés nehezebb. Az APOD Leo Triplet-ként említi, ezt a nevet ismétli meg Francsics László oldala is magyarul. Csakhogy más oldalakon két t-vel, Leo Triplett-ként találjuk. A híres SEDS oldal is két t-vel írja. Némely asztrofotós honlapján egy oldalon belül van egy t-s és két t-s változat is, csak hogy még jobban keveredjen a helyesírás. Nekem úgy tűnik, hogy angol nyelvterületen egy t-vel, német nyelvterületen két t-vel írják. Magyarul a szót két t-vel kell írni az idegen szavak szótára szerint. Eredete szerint a triplett (vagy angolul triplet) francia szó és két t-vel írandó. A szó “háromból álló csoportot” jelent. Talán a legjobb, ha tudjuk, hogy ha az angol nevét ismételjük meg a galaxiscsoportnak akár magyar nyelvű szövegben, akkor Leo Tripletet írunk (kötőjel nélkül!), de magyarul nyugodtan írhatunk Leo-triplettet is (kötőjellel).
E három galaxis kb. 31 millió (M66), illetve 35 millió (M66 és NGC 3628) fényévre van tőlünk. W. H. Smyth a 19. században tévesen P. Méchainnek tulajdonította az M65 és az M66 felfedezését, aki szerinte közölte volna a galaxisok helyét Messier-vel. Valójában Charles Messier fedezte fel őket. Sajnos a tévedést igen sokszor megismétlik különböző könyvekben és honlapokon. Messier 1780. március 1-én vette fel őket a katalógusába, de lehetséges, hogy már korábban is látta őket. 1773. nov. 1-2-án egy üstökös elhaladt az M65 és az M66 között, de akkor Messier még nem látta ezt a két galaxist az üstökös erős fénye miatt.
Az M65 normális Sa típusú spirálgalaxis. Kevés benne a gáz és a por, emiatt a csillagkeletkezés üteme nagyon kicsi benne. A spirálkarjaiban azért fel lehet fedezni a kevéske újonnan születő csillagot. Szinte minden hullámhosszon teljesen átlagos, érdektelen objektumnak néz ki. Ugyanakkor az M65 korongja kissé meg van hajlítva. 1978-ban arra jutottak, hogy mintegy 800 millió évvel ezelőtt az M66 és az NGC 3628 nagyon közel haladt el egymáshoz, és kölcsön is hatottak. Egy Z. Duan nevű csillagász felvetette, hogy talán ekkor kissé távolabbról az M65 is csatlakozott hozzájuk, és ez hajlította meg kissé a korongját. Ugyanő felvetette, hogy talán ez egy horgas spirálgalaxis, csak a kedvezőtlen rálátási szög miatt nem látjuk a belső részeit.
Az M66 egy SABb típusú spirálgalaxis, vagyis a horgas és a nem horgas spirálgalaxisok között helyezkedik el osztálybesorolása szerint. 95 ezer fényév átmérőjűre becsülik. Porsávok és fényes csillaghalmazok látszódnak benne. Már öt szupernóvát megfigyeltek benne (SN 1973R, SN 1989B, SN 1997bs, SN 2009hd, SN 2016cok).
Az M66 az NGC 3628 melletti, előbb említett elhaladásakor erős, árapály-eredetű perturbációkat szenvedett el. Emiatt a központi tömege megnőtt a szélsőbb részek rovására, és nagyon nagy lett benne a molekuláris gáz aránya az atomoshoz képest. Érdekes módon a semleges hidrogént ez a megközelítés teljesen kitúrta az egyik spirálkarjából. Emiatt került bele az M66 a Pekuliáris (különleges, eltérő) Galaxisok Atlaszába: spirálkarja megjelenése furcsa, és porsávok vannak benne.
A Leo-hármast alkotó galaxisok egyikében, az M66-ban detektáltak már cianopolién nevű anyagot is.
Az NGC 3628 is érdekes galaxis. Néha Hamburger-galaxisként is említik. Ez egy éléről látszó spirálgalaxis, valószínűleg szintén horgas spirális.
Az M66 kb. 9,0 mag-s, az M65 kb. 9,3. Az NGC 3628 halványabb, 9,5 – fura, hogy Messier nem katalogizálta. A Leo Triplet néven ismert galaxiscsoporthoz tartozik fizikailag még a 11 mg-s NGC 3593 is, így valójában négyes rendszert alkotnak. Nagyon valószínű, hogy ez a galaxiscsoport és az M96-galaxiscsoport egymáshoz is kötődik, egy aprócska galaxis-szuperhalmazt alkotva.
A Leo-triplett jól fotózható. Vizuálisan a két Messier-galaxis nehezen, és csak extrém sötét égről látható binokulárokkal. Elméletben 5 cm-es távcsővel is észlelhető, de könnyen látható 7 cm-es nyílástól felfelé. 20 cm-es vagy nagyobb távcsövekkel. Tavasszal az esti égbolton könnyen elkaphatók. A fenti képen kb. két fokos égterület van bemutatva. Készítője, Markus Bauer 2019. február-márciusban négy éjszakán vette fel a képeket. 110 db hatperces képet (összesen jó 11 óra expozíciós idő) kombinált össze ISO 800 érzékenység mellett. A detektor Canon EOS 1000D volt, a távcső pedig egy 150/750-es Newton-reflektor HEQ-5 mechanikán. A vezetés ASI120MC kamerával történt. További részletek ezen a linken találhatók.
2019. április 27-e 23:00 és április 28-a 01:30 KöZEI között, a VCSE tavaszi észlelőhétvégéjén, Dobronhegyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek a Markarjan-láncról. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, 42x210s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 kép összegzéséből. A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.
VCSE – Markarjan-lánc – Ágoston Zsolt
VCSE – Markarjan-lánc – Ágoston Zsolt
Már régóta szerettem volna megörökíteni a tavaszi égbolt egyik legszebb galaxiscsoportját, a dobronhegyi észlelőhétvégén végre lehetőségem is adódott rá. A felvételek megkezdése után két és fél órával felhők érkeztek, ezért csak 42 expozíciót tudtam készíteni.
A felvételen 13 nagyobb galaxis figyelhető meg láncot formálva, legnagyobbak közöttük az elliptikus, sárgás színű M86 és M84. Az NGC 4435 galaxis a láncolat közepén gravitációja miatt megbolygatta az NGC 4438 csillagvárost, melynek jellegzetes “fülei” figyelhetők meg.
A Markarjan-lánc a Virgo szuperhalmaz része. Az 1960-as években Benjamin Markarjan (akinek a vezetéknevét ebben a formában írjuk át magyarra, angolul pedig Markarian formában) figyelte meg, hogy a galaxisláncolatnak egyirányú a sajátmozgása, a Virgo-halmazon belül is külön csoport. Távolsága a Földtől: 52 millió fényév. A felvételen bejelöltem a fényesebb galaxisokat, a legtávolabbi, melynek távolságáról találtam információt, a 19 magnitúdós IC 3382. Távolsága a Földtől 107 megaparszek, ami 349 millió fényévnek felel meg.
VCSE – Benjamin Markarjan egy, az Egyesült Államokban kiadott bélyegen. Figyeljük meg a latin betűk mellett az örménybetűs írásmódot is. Forrás: wikipedia
Benjamin Markarjan (1913-1985) örmény származású szovjet csillagász volt. Nevét részben az általa összeállított galaxiskatalógus tette ismertté (1963-tól gyakorlatilag haláláig folytatta a munkát, 1500 galaxis szerepel munkáiban, a katalógus utolsó része 1981-ben jelent meg), és e katalógus nyomán nevezték el a csillagvárosok egyik csoportját Markarjan-galaxisoknak. Ezek erősen kékes színű galaxisok, színképükben emissziós vonalakkal, és nem-termális eredetű sugárzással. Többnyire aktív galaxismagokat tartalmazó objektumok kerültek be válogatásába.
A Markarjan-láncot az 1960-as években tanulmányozta, és felfedezte, hogy a láncban előforduló számos galaxis egy irányba mozog, közel azonos sebességgel a térben. Így fizikailag ténylegesen összetartozó galaxisokról van szó, amelyek között a csoportot a gravitációs vonzóerő teremti meg. Hét galaxis tartozik fizikailag össze, a többi csak véletlenül látszik abban az irányban.
VCSE – Az esti szürkületben Csizmadia Míra figyeli a Holdat egy 70/750-es, Celestron-gyártmányú Makszutov-Cassegrain távcsővel a Csillagászat Napján, az ágasvári turistaház vendégeinek tartott bemutatón. – Csizmadia Ákos felvétele
A Csillagászat napja évente kétszer: egy tavaszi és egy őszi első negyed-beli holdfázishoz közeli rendezvény, amit világszerte megtartanak. A Vega Csillagászati Egyesület és a TIT Öveges József Egyesület szervezésében a „Csillagászat napja” zalaegerszegi programjai:
19.00: Rakétatechnika az űrkutatás és a csillagászat szolgálatában
Előadó: Jandó Attila
20.00: Távcsöves bemutató (derült égbolt esetén) és ismerkedés a csillagképekkel
Előadók: Bánfalvi Péter, Jandó Attila
Május 11. szombat: Zalaegerszeg, Landorhegy, Landorhegyi u. 32. előtti park
20.00: Távcsöves bemutató és ismerkedés a csillagképekkel
Előadók: Bánfalvi Péter, Jandó Attila
Csak derült égbolt esetén megtartásra kerülő program!
Május 13. hétfő: Zalaegerszeg, Dísz tér 7. II. emelet
19.00: Emberek a Holdon (Az Apollo-program)
Előadó Bánfalvi Péter
20.00: Dísz tér: Távcsöves bemutató (derült égbolt esetén) és ismerkedés a csillagképekkel
Előadók: Bánfalvi Péter, Jandó Attila
A Vega Csillagászati Egyesület (VCSE) és a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület (GAE) közösen tart csillagászati ismertetőket Szombathelyen a Fő téren. Időpont: 2019. május 11. 18:00-tól. Utána, derült időjárás esetén, sötétedéstől ugyanott járdacsillagászati bemutatóra kerül sor. Frissítés 2019. május 11. 19:38-kor: a szombathelyi program a rossz idő miatt elmarad!
A programok ingyenesek, a részvételnek csak a terem kapacitása szab határt.
Más helyszíneken sorra kerülő, más szervezetek programjairól listát az MCSE oldala közöl.
A következőkben májusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.
A Nap májusban 05:00 (NYISZ) körül kel, 20:15 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold május 5-én, első negyed május 12-én, telihold május 18-án, utolsó negyed május 26-án lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).
Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.
Az M100 galaxisban szupernóva-robbanás észlelhető. Információk pl. ezen a linken. Jelölése: SN 2019ehk.
Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):
05.06. 14:00 A májusi Aquaridák meteorraj maximuma (ZHR=40).
05.06. 18:59 A 4%-os fázisú Hold súrolva fedi a 4 magnitúdós 68 Taurit, a Hyadokon történő áthaladás során.
05.07. 18:41 A Mars 5°-ra a 9%-os Holdtól.
05.10. 21:49 A Ganymedes fogyatkozásának kezdete (vége: 00:07 UT).
05.13. 21:53 A 71%-os fázisú Hold földközelben.
05.16. 22:47 A Mars eléri legnagyobb deklinációját: +24°.
05.21. 02:21 A Jupiter 5°-ra a 95%-os Holdtól.
05.21. 12:13 A Merkúr felső együttállásban a Nappal.
05.23. 02:18 A Szaturnusz 2,4°-ra a 82%-os fázisú Holdtól.
A Merkúr 2019. évi láthatóságát lásd itt. A hónap nagy részében kedvezőtlen a megfigyelhetősége, a hónap végére viszont megjelenik a nyugati ég alján.
A Vénusz napkelte előtt kereshető a keleti látóhatáron, de megfigyelhetősége kedvezőtlen.
A Mars előretartó mozgást végez, az esti órákban látható a nyugati égen, késő éjszaka nyugszik.
A Jupiter késő este kel, az éjszaka nagyobb részében a déli égen megfigyelhető.
A Szaturnusz éjfél körül kel, a déli égen alacsonyan megfigyelhető.
Az Uránusz a Kos csillagképben jár, a hónap végétől újra kereshető hajnaltól déli irányban.
A Neptunusz a Vízöntőben jár, hajnalban kel. A hajnali szürkületben már kereshető a délkeleti látóhatár közelében.
