A következőkben áprilisi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.
A Nap áprilisban 6:00 (NYISZ) körül kel, 19:30 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed április 2-án, újhold április 8-án, első negyed április 15-én, telehold április 24-én lesz.
Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2024. április 15-én este 23 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
A régi kínaiak vendégcsillagnak nevezték azokat a hirtelen, váratlanul és előrejelezhetetlenül megjelenő új csillagokat az égbolton, amelyek korábban nem látszódtak, hirtelen felfényesedtek az égen, majd lassan elhalványodtak, és végül eltűntek az égboltról. Helyzetüket a csillagokhoz képest nem változtatták, és némelyik pár napig-hétig volt látható, mások akár 1-2 évig is, folyamatosan, lassan halványodva a szabadszemes határ alá. Némelyek szupernóvának bizonyultak később, mások nóvának.
Az újonnan üzembe állt Condor-távcsőrendszerrel egy távoli, régi vendégcsillagot sikerült (majdnem) igazolni. A Condor-távcsövek hat lencsés távcsövet takarnak, amelyek közös állványon vannak, és a hat távcső ugyanazt az égterületet nézi. A képek egyesíthetők, és így jobb határmagnitúdó érhető el, azaz halványabb objektumok is tanulmányozhatók, mintha csak egyetlen távcsővel vizsgálnák az égboltot.
A Condor egyik első célpontja a Z Camelopardalis (Z Cam) nevű törpenóva volt. Az Amerikai Természettudományi Múzeum kutatója, Michael M. Shara azt szerette volna kideríteni a műszeregyüttessel, hogy az ókori Kínai Birodalom asztrológusai által Kr. e. 77-ben feljegyzett vendégcsillagnak volt-e köze a Z Cam nevű változócsillaghoz.
A 2023. június 12-én éjszaka Namíbiában, az Isabis völgyében, a Decca Station megfigyelőhelyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Hajógerinc (Carina) csillagképben található IC 2602 katalógusszámú “Déli Plejádok” néven is ismert nyílthalmazról. Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiából viszont kiválóan látszik. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420mm-es Skywatcher ED apokromáttal, 0,85x-ös reduktorral, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel készült, 62×60 sec objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Pixinsight és Photoshop szoftverek segítségével történt.
IC 2602 Déli Plejádok nyílthalmaz – VCSE – Ágoston Zsolt
Meglehetősen fényes és nagy kiterjedésű objektum, szabad szemmel is látható, binokulárral pedig kifejezetten látványos! A legfényesebb mély-ég objektumok közé tartozik, bár nem olyan látványos, mint az M45 Fiastyúk (avagy “Plejádok”) nyílthalmaz. A húsz legfényesebb tagja egy görbült “V” alakot formáz, ritkás és ragyogó, kékes fényével élesen elkülönül a sűrű vöröses csillagmezőtől a háttérben.
Nicolas-Louis de Lacaille abbé fedezte fel 1752. március 3-án egy dél-afrikai utazása alkalmával. 60-80 csillagból áll, távolsága a Földtől 500 fényév, így az egyik legközelebbi mély-ég objektum. Korát 50 millió évre becsülik, átmérője 7 fényév. A Hajógerinc (Carina) csillagképben található, a Karina-köd közelében.
Egyike annak a kevés nyílthalmaznak, amiben exobolygót találtak. A halmazban lévő TOI-837 csillag körül kering egy fedési exobolygó.
A halmaz körül kisebb sötétködök figyelhetők meg, ahol a köd okozta fényelnyelés miatt a távolabbi csillagok fénye elgyengül, ezért a sötétködök terültén látszólag kevesebb csillag fordul elő. Ezek a sötétködök nem tartoznak a halmazhoz. Nem meglepő, hogy errefelé sok sötétköd látszik, mert a halmaz közel van a galaktikus egyenlítőhöz, ahol sok a csillagközi por- és gázfelhő.
VCSE – A Csikóhal-köd (Barnard 150, B150, LDN 1082). Távcső: SkyWatcher Quattro 200P (200/800 Newton), mechanika: SkyWatcher EQ-6R Pro GoTo, szűrő: Astronomik L2 UV/IR 2″, kamera: ASI 294MC Pro. Átlátszóság: 4. Nyugodtság: 7. Expozíciós adatok: 148×180 s (7h 24′), gain121, f/4, 40/20-20/60 db dark/flat/flat-dark. Helyszín: Makói úti kilátó, Tótkomlós környékén. – Kép: Galambos Gábor
A Barnard 150 (B 150) sötétköd a Cepheus csillagkép irányában, a Földtől mintegy 1200 fényév távolságban helyezkedik el. A csillagkép felé tekintve látható porfelhők tulajdonképpen a Tejútrendszer molekulafelhőinek részét képezik. Az B 150 egy sűrű, poros ködösség, mely jellegzetes formája miatt Csikóhal-köd néven is ismert.
A XX. század elején Edward Emerson Barnard, amerikai csillagász rendszerezte és katalogizálta a sötétködöket. Munkájának eredménye Barnard-katalógusként, a benne eredetileg felsorolt 182 db sötétködök pedig Barnard-objektumokként váltak ismertté. A csillagász halálát követően, 1927-ben kiadott, kibővített katalógusban a Barnard-objektumok száma már 300 db fölé emelkedett.
A Csikóhal-köd 1962-ben az LDN (Lynd’s Dark Nebulae) katalógusba is bekerült, ahol az LDN 1082 azonosítót kapta.
Az LDN 1082 sötét köd 1° hosszúságúnak látszik az égbolton. Maga a köd három fő részből áll, melyek az LDN 1082 A, B és C jelöléseket kapták. E sűrű ködösségekben kis tömegű csillagok születnek, melyek csak infravörös tartományban érzékelhetőek.
A poros háttérből kiemelkedő sűrű köd és a látómezőben ragyogó színes csillagok igazán szép látványt tárnak elénk.
Az objektumot 2023 nyarán két éjszakán keresztül, július 17-én és 23-án fotóztam.
Egy óriási kiterjedésű és hatalmas tömegű galaxis-szuperhalmazt találtak. Ezek a szuperhalmazok galaxis-halmazokból állnak, és az Univerzum legnagyobb méretű szerkezeti elemeit jelentik.
Galaxis-szuperhalmazok a Világegyetemben – Forrás: wikipedia
A Jaan Einasto észt csillagászról elnevezett Einasto-szuperhalmaz olyan hatalmas méretű lehet, hogy egyik végétől a másikig 360 millió évig halad a fény. A 2024-ben 95 éves Jaan Einasto a galaxishalmazok és szuperhalmazok neves kutatója. Ennek az óriási szuperhalmaznak a felfedezésében a fia, Maret Einasto vett részt, és édesapja tiszteletére nevezték el a talált legnagyobb szuperhalmazt kutatótársaival.
Az Einasto-szuperhalmaz 3 milliárd fényévre van tőlünk és a becslések szerint össztömege 26 billiárd naptömeg lehet. (A billiárd azt jelenti, hogy az 1 után még 15 nullát kell írni. Az amerikai angolban e számnak a neve: quadrillion).
