A Nap Budapesten júniusban 04:45 (NYISZ) körül kel, 20:45 (NYISZ) körül nyugszik. Az ország keleti részeiben akár negyedórával korábban, a nyugati részen akár negyedórával később is történhet a napkelte/napnyugta. (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telihold június 5-én, utolsó negyed június 13-án, újhold június 21-én, első negyed június 28-án lesz.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2020. június 21-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
A Nap májusban 05:00 (NYISZ) körül kel, 20:00 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telihold május 7-én, utolsó negyed május 14-én, újhold május 22-én, első negyed május 30-án lesz.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2020. május 21-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.
Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (NYISZ-2 óra):
05.04. 22:00 A Merkúr felső együttállásban a Nappal.
05.07. 21:20 A Hold mögül kilép a 32 Librae (5,6 magnitúdó, 100%-os fázis).
05.12. 02:32 A Jupiter és a Szaturnusz a 74,2%-os Hold közelében.
05.15. 02:28 A Mars 3,5°-ra a 45%-os fázisú Holdtól a Vízöntő csillagképben.
05.18. 02:23 A Jupiter és Szaturnusz 5°-os közelsége a Nyilas csillagképben.
05.23. 18:47 25 órás holdsarló 3° magasan a Merkúr és a Vénusz közelében.
05.30. 19:14 A Merkúr kedvező esti láthatósága, 10° magasság és 48%-os fázis.
05.31. 22:51 Az Io fogyatkozásának kezdete.
05.31. 23:58 A Ganymedes fogyatkozásának vége.
A Merkúr láthatósága gyorsan javul a hónap közepétől, a hónap végén két órával nyugszik a Nap után.
A Vénusz napnyugta utáni megfigyelhetősége kiváló, de láthatósága gyorsan romlik a hónap utolsó harmadában, 31-ére eltűnik az alkonyati fényben. Fényessége -4,1 magnitúdó, fázisa 0,5%-ra csökken.
A Mars éjfélkor kel, délkeleten-délen kereshető, gyorsan fényesedik 0 magnitúdóra, átmérője 9,2″-re nő.
A Jupiter éjfél körül kel, déli irányban kereshető, -2,5 magnitúdós.
A Szaturnusz éjfél körül kel, alacsonyan a délkeleti ég alján található, fényessége 0,5 magnitúdó.
Az Uránusz a hónap végétől megfigyelhető a délkeleti ég alján, hajnalban kel. A Kos csillagképben található.
A Neptunusz hajnalban kel, szürkületben kereshető a Vízöntő csillagképben, a délkeleti látóhatáron.
2020. április 17-én, egy Zalaegerszeg-közeli megfigyelőhelyről készült felvételeimet szeretném megosztani veletek, mely a Messier 51 és a Messier 101 katalógusszámú galaxisokról készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 35×240 s objektum (light, M101), 40×240 s objektum (light, M51), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 800 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.
Ágoston Zsolt – Messier 101 – VCSEÁgoston Zsolt – Messier 51 – VCSE
A Messier 101, népszerű megnevezésén “Szélkerék-galaxis”, egy spirálgalaxis, jellegzetes spirális karszerkezettel, melyet kísérőgalaxisai, azon belül főként az NGC 5474 kísérőgalaxis tömegvonzása aszimmetrikusan eltorzított: a felvételen a jobboldali, alsó kar látványosan kinyúlik és megtörik. Magja és karjai kifejezetten fényesek, csak a kihajló karja halványodik el látványosan.
Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 27-én, Charles Messier megerősítette a felfedezést és katalógusába vette az objektumot. Átmérője 170 000 fényév, közel ezermilliárd csillag alkotja, így közel kétszer akkora, mint a Tejútrendszer. Mintegy huszonegymillió fényévre található tőlünk. Számos emissziós ködöt figyeltek meg benne, ezek intenzív csillagkeletkezést jeleznek, amit valószínűleg a kísérőgalaxisok tömegvonzása indított el. (Egy 1990-es tanulmány 1264 db HII-régiót azonosított benne.)
Az M101-ben négy szupernóvát figyeltek meg. Közülük az egyiket, az SN 1970G-t Lovas Miklós fedezte fel a piszkéstetői 60 cm-es Schmidt távcsővel (elnevezésében a felfedezés évszáma szerepel). A 11,5 magnitúdós szupernóva volt az első, amelyet rádiótávcsövekkel is megfigyeltek. A szupernóvamaradványt 2004-ben pl. a Chandra röntgenűrtávcsővel figyelték meg, 35 évvel a robbanása után.
Az M101-et sokszor fotózzák az amatőrcsillagászok (pl. itt, itt és itt láthatók róla további képek).
A Messier 51, melynek gyakori megnevezése az “Örvény-galaxis”, szintén spirálgalaxis, két spirálkarral. Az egyik spirálkar az NGC 5194 galaxisban végződik, melynek külső rétegeit szétszórja, feloszlatja a vele összeolvadó M51. A külső rétegek halványan körülveszik az NGC 5194 magját, míg az M51 egyelőre megőrizte szerkezeti jellegét. Látványos, fényes, kék színű spirálkarjai körbeveszik a magot.
Charles Messier fedezte fel 1773. október 13-án, majd felvette katalógusába. Kísérőgalaxisát, az NGC 5194-et Pierre Méchain fedezte fel 1781 során. Mintegy huszonhárommillió fényévre található tőlünk, becsült átmérője 76 000 fényév, tömege százhatvanmilliárd naptömeget tesz ki. Átmérője fele, becsült tömege tizede a Tejúténak. Kísérőgalaxisával a becslések szerint félmilliárd évvel ezelőtt került kapcsolatba, összeolvadásuk azóta is tart.
Az M51 centrumában egy közepes tömegű fekete lyuk rejtőzhet. Ezt is fotózták már tagtársaink (pl. itt), és külön érdekes összehasonlítani a mostani képet a szerző néhány évvel ezelőtti tesztelésével.
2020. március 27-én, Zalaegerszeg belvárosának széléről készült fotómat szeretném megosztani veletek, mely az NGC 2403 galaxisról készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 52×240 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 kép összegzéséből. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt. Még az IDAS D2 szűrővel is nehéz volt a fényszennyezés nyomait eltüntetnem.
VCSE – NGC2403 – Ágoston Zsolt
A Caldwell 7 néven is ismert spirális galaxison megfigyelhetőek a spirálkarok, melyeknek alakja hasonlít az M33 galaxis spirálkarjainak alakjához. Magját, illetve középső fényes régióját egészen halványan veszik körül a külső, halvány spirálkarok. Több helyen fényes vöröses foltok kiterjedt emissziós ködöket jeleznek.
A Camelopardalis (Zsiráf) csillagképben található galaxist 1788-ban fedezte fel William Herschel. Az M82-M81 csoport egy távolabbi tagja. 10 millió fényévre helyezkedik el a Földtől, 65 000 fényév az átmérője, mintegy 50 milliárd csillag alkotja. Több mint száz emissziós ködöt azonosítottak benne, ezek némelyikének átmérőjét 800 fényévre becsülik.
2019. december 29-én a Zselici Csillagparkban tartottuk az év, egyben a tízes évek utolsó asztrofotózását, Schmall Rafael és Vámosi Flórián társaságában. Az itt bemutatott felvétel egy Skywatcher HEQ-5-ös mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x-ös reduktor-korrektorral, Optolong L-enhance szűrővel és átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel készült 27×360 s objektum (light) ISO 1600 kép összegzéséből. A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.
VCSE – NGC 2264 Kúp-köd és Karácsonyfa-halmaz – Ágoston Zsolt
Az NGC 2264 katalógusszám két objektumot is jelöl, az egyik a kép baloldalán lévő csúcsos, sötét, kúpos formájú Kúp-köd, ami egy csillagkeletkezési régió, hidrogénből és porból álló sötét abszorpciós köd. A másik objektum a felvétel közepe felé található Karácsonyfa-halmaz, mely Kúp-köd anyagából 3-4 millió évvel ezelőtt keletkezett csillagokból álló nyílthalmaz. Nevét egyenlő szárú háromszöghöz hasonló formájáról kapta, ami jellegzetes fenyőfa formájúra torzult. Csúcsa a Kúp-köd, alja az S Monocerotis változócsillag, ami a felvétel legfényesebb csillaga a kép közepén.
Az S Monocerotis csillag ultraibolya sugárzásával gerjeszti a környezetében lévő hidrogént, emiatt vöröses (az alsó felvételen a Hubble-paletta miatt inkább sárgás) színben fényt bocsát ki.
Az NGC 2264-et 1785. december 26-án, karácsony másnapján fedezte fel William Herschel. 2600 fényévre található tőlünk.
VCSE – NGC 2264 és NGC 2261 Hubble-féle változó köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel – Ágoston Zsolt
Az L-enhance szűrő és a feldolgozáshoz használt AstroPixel Processor segítségével lehetőségem volt különválasztani a gerjesztett hidrogén alfa fényét a gerjesztett oxigén és hidrogén-béta fényétől, így két külön monokróm képet kaptam (Hα és OIII). A két képet újraegyesítettem színes képként a vörös-zöld-kék színcsatornák arányának elosztásával, így kaptam a Hubble-palettával kidolgozott monokróm keskenysávú asztrofotókhoz hasonló színeket.
A kép bal szélén egy világos, csóvaszerű objektum figyelhető meg, az NGC 2261 Hubble-féle változó köd. Nem szándékosan komponáltam a felvételbe, csak a feldolgozáskor került elő. Az üstökös alakú reflexiós ködöt az R Monocerotis nevű változócsillag világítja meg, amely az „üstökös” központi sűrűsödését mintázza. Az NGC 2261 régóta ismert objektum, William Herschel fedezte fel 1783-ban. A ködösségbe ágyazott R Mon fényváltozását először Julius Schmidt észlelte 1861-ben, arra pedig, hogy maga a köd is változik, Hubble jött rá 1916-ban. Az objektum 2500 fényév távolságban található, átmérője 1 fényév. A köd fényessége azért változik a hipotézisek szerint, mert az R Mon megvilágító csillag (maga is változócsillag) fényessége ingadozik azáltal, hogy sűrűbb-ritkább porcsomók keringenek körötte periodikus pályán. Amikor egy sűrűbb porcsomó eltakarja a csillag fényének egy részét a köd elől, a köd kevesebbet tud visszatükrözni.
Oldal-főszerkesztői megjegyzés, nem a szerzőtől: sokszor a Kúp-ködöt Tölcsér-köd név alatt lehet megtalálni. A mélyég-objektumok becenevei (pl. Karácsonyfa-köd) nem hivatalos megnevezések, katalógusokban így nem lehet őket megtalálni. Szinte “becenév”-ként adják őket, főleg amatőrcsillagászok. Használatuk gyakran előnyös, mert nevekre jobban szoktunk emlékezni, mint katalógusszámokra. A legtöbb elnevezés angol nyelven született. Az angol elnevezések magyarítása többnyire sikeres, de nem mindig. Többen is magyarítanak, néha egymás mellett dolgozva. Az egyes ködöket Ágoston Zsolt fenti cikke jól értelmezi át az elnevezésekben a VEGA 111-ik számában közölteket, amit itt idézünk: “Le Gentil 3 (Cyg). Nevezik angolul Funnel-ködnek is, de mert a Tölcsér-ködöt a magyar amatőr asztrofotós szakirodalom már lefoglalta az NGC 2264 számára, nevezzük ezért a Le Gentil 3-at Kürtő-ködnek. (Az NGC 2264 angol beceneve Cone Nebula. A cone szó valóban jelent tölcsért is, de az a köd inkább kapta nevét a kúp alakjáról – angolul ez szintén cone. (Akárcsak az útjelző bója, ami szintén cone az alakja után.) […])” (Ismeretes, hogy sok angol szónak egyidejűleg több jelentése is van.) Összefoglalva, a funnel tölcsért jelent, a cone az NGC 2264 összefüggésében kúpot. Ha valaki más néven találná meg, akkor az a különböző szálakon folyó magyarítások miatt van…
