Az idei Quadrantidák-észlelésről olvashattok az alábbi cikkben. Biró Zsófi készítette a fotókat, a fotografikus észlelés helyszínei Bükk és Érd. Jandó Attila vizuális észlelési beszámolóját az Egerváron végzett megfigyelésről készítette.
Címke archívum: Quadrantidák
Quadrantidák
A csillagképek száma, nevei és határai modern formában csak 1930-ra alakultak ki. Azelőtt néhány más csillagképet is javasoltak-használtak, így az 1930-ban a mai csillagképek közé be nem került Quadrans Muralis-t, vagyis falikvadránst is. Az év legerősebb meteorrajának a radiánsa (kisugárzási pontja) ebbe a csillagképbe esik, ezért lett a neve Quadrantidák. Ez akkor sem változott meg, amikor a Quadrans Muralis-t beolvasztották a mai Ökörhajcsár (Bootes) csillagképbe.
A Quadrantidák (QUA) rövid ideig, január 1-6. között jelentkeznek csak, és legtöbbször alig lehet ez idő alatt óránként 1-2 QUA-t látni. Január 3/4-e (néha 4/5-e) éjszakáján azonban 3-5 órán keresztül, rövid időszakon át záporoznak a QUA-meteorok, óránként akár 110 darab is.
A kanári-szigeteki El Teide vulkán közelében készült ez a kép, amelyre mintegy 30, aznap éjjel megfogott meteort montírozott rá a kép szerzője. Aki kinagyítja a képet, a kép tetején, a vulkán csúcsa felett a 46P/Wirtanen-üstökös pici, zöldes fényfoltját is megtalálhatja a felvételen.
Nagyon ritka, hogy a QUA-meteorok tűzgömböket produkáljanak, és a raj is inkább halvány, többnyire 3 mg-nál halványabb meteorokból áll. Ez összefüggésben van azzal, hogy fiatal a raj, még sok apró porszem van benne, amik halványabb meteorjelenséget okoznak. Ezeket a kicsi meteoroidokat a Nap fénynyomása csak később nyomja külsőbb pályákra, ahol már nem keresztezik majd a földpályát. Pár évezred múlva a QUA-meteorraj átlagfényessége megnő – és kevesebb meteort is adnak majd.
A Quadrantidák szülőégitestjét P. Jenniskens holland-amerikai csillagász azonosította 2003-ban az abban az évben felfedezett 2003 EH1 jelű kisbolygóval. Ez valószínűleg a Mátyás király halála évében, 1490-ben feltűnt C/1490 Y1 jelű üstökösnek a maradványa. Igaz, Európából ezt az üstököst nem észlelték – legalábbis európai írott feljegyzés nem maradt róla -, de a több, mint 500 évvel ezelőtti koreai, japán és kínai csillagászok látták és le is írták.
A Quadrantidákat először valószínűleg 1825-ben említette A. Brucalassi olasz csillagász. 1839-ben A. Quetelet is észlelte Brüsszelből és E. C. Herrick az USA-ból. Ekkor derült ki, hogy a QUA-raj évente visszatér.
A raj visszatérése stabil, aktivitása mindig nagy, mégis nagyon hektikusan változik a csúcs-ZHR:
2008: 82 meteor/óra
2009: 146 meteor/óra
2010: majdnem telehold miatt nincs megbízható adat
2011: 90 meteor/óra
2012: 83 meteor/óra
2013: 137 meteor/óra
2014: 315 meteor/óra
Quadrantidák 2016′ a fagyos Mátrából! – Jónás Károly
Már a Geminida meteorraj maximumakor felmerült az ötlet, hogy ha lesz rá lehetőség a Quadrantida maximumot is meg kellene figyelni! Karácsony után elkezdtük folyamatosan figyelni az időjárási előrejelzéseket.
Az elején még biztató volt, hogy az enyhe időben valamelyik magasabb észlelőhelyről, esetleg az Adria mellöl lessük meg az eseményt. Szilveszterre óriásit változott a helyzet, északkelet felől sarkvidéki levegő árasztotta el az országot. De legalább száraz volt, így szinte mindenhol megszűnt a köd, kiderült az ég! Persze minden csoda 3 napig tart, hát ez még addig sem, mert délnyugat felől mediterrán ciklon támadta be az országot. Már kezdtünk lemondani a quadrantidákról, de mivel az időjárási helyzet percről percre változott, egyre inkább úgy nézett ki, hogy talán némi esélyünk lesz a keleti területeken, Hajdúság Nyírség környéke. Szinte az utolsó pillanatig bizonytalan volt az észlelőhely, szinte óránként tartottunk helyzetelemzést, hogy mi legyen, hova menjünk, egyáltalán lesz-e értelme elindulni valahova. Olvasd tovább