Magyarország felett egyes helyeken több, másutt kevesebb felhőzet nehezítette a 2017. augusztus 7-i részleges hodlfogyatkozás megfigyelését, másoknak egyáltalán nem volt gondjuk az időjárással. Az alábbiakban a VCSE-hez a különböző lehetséges észlelésbeküldési csatornákon (VCSE-levlista, vcse@vcse.hu egyesületi e-mail cím és a VCSE Fórum facebook-csoportunk) érkezett megfigyeléseket ismertetjük.

A jelenség időadatainak és láthatóságának ismertetése itt történt meg.

Kapiller Zoltánnak a jelenségről Pókaszepetkről (Zala megye) készült sorozatfelvételét itt közöltük már.

Az alább közölt képek kattintásra megnőnek.

Mikics Károly, Alexandra és Eszter egy Nagykutas melletti dombtetőről észlelt és fotózott:

VCSE -- Mikics Károly felvétele a már fogyatkozásban lévő, vöröses színű, kelőben lévő Holdról -- Mikics Károly
VCSE — Mikics Károly felvétele a már fogyatkozásban lévő, vöröses színű, kelőben lévő Holdról — Mikics Károly

 

VCSE -- Mikics Károly felvétele a részleges holdfogyatkozásról - Mikics Károly
VCSE — Mikics Károly felvétele a részleges holdfogyatkozásról – Mikics Károly

 

VCSE - Zelkó Zoltán felvétele Budapestről készült. A kép hangulata jól visszaadja, hogy a fogyatkozás első lépéseit még világos égen figyelhettük volna meg, ha sok helyen nem takartak volna felhők. - Zelkó Zoltán képe
VCSE – Zelkó Zoltán felvétele Budapestről készült. A kép hangulata jól visszaadja, hogy a fogyatkozás első lépéseit még világos égen figyelhettük volna meg, ha sok helyen nem takartak volna felhők. – Zelkó Zoltán képe

 

VCSE - Zelkó Zoltán kicsit későbbi képe bemutatja, hogy az idő előrehaladtával sok helyen kitisztult az ég és láthatóvá vált a részleges fogyatkozásban lévő Hold - Zelkó Zoltán képe
VCSE – Zelkó Zoltán kicsit későbbi képe bemutatja, hogy az idő előrehaladtával sok helyen kitisztult az ég és láthatóvá vált a részleges fogyatkozásban lévő Hold – Zelkó Zoltán képe

 

Ágoston Zsolt a Bánfalvi Péter által szervezett távcsöves bemutatón vett részt, erről küldött szöveges beszámolót és fotót:

Én Zalaegerszeg Landorhegy városrészéről, a Bánfalvi Péter által szervezett közösségi megfigyelés során láttam a részleges holdfogyatkozást. Kb. 30-an vettünk részt az eseményen. A TIT 100/1000-es Zeiss-refraktorával végeztük a Hold megfigyelését, 25x-ös, 40x-es, illetve 80x-os nagyítással. 20:30 NYISZ körül vettük észre a kelő Holdat keleti irányban, egy panelház mellett, alacsony magassága miatt vöröses színű fényben, “jobb alsó” negyedét takarta el a Föld árnyéka. 20:30 és 21:00 között látványos volt a földárnyék közelében a vöröses elszíneződés a Hold felszínén, amit a Föld légköre által megszűrt, azon áthaladó napfény “fest” a Holdra. [A szerk. megjegyzése: a holdkelte vöröses fénye is látszódhatott az első jónéhány percben. Igen nehéz lehetett szétválasztani, mely vöröseselszíneződés jön a teljes árnyékból és mely a Föld légkörében, hiszen a Hold, a Naphoz hasonlóan, erősen vörösen kel fel és nyugszik le a légköri fénytörési effektusok hatására.] Ahogy a természetes szatellitünk kiemelkedett a teljes árnyékból, és áthaladt a félárnyékos területen, vizuálisan megfigyelhető volt az enyhe fényességkülönbség a sötétebb “délkeleti” és világosabb “északnyugati” területek között. Távcsővel 40x-es nagyítással tűnt a leglátványosabbnak a jelenség, mert így a teljes Hold belefért a látómezőbe, bár felszínén minimálisan látszódtak csak részletek a teljesen merőlegesen érkező fény miatt.

A megfigyelés későbbi szakaszában 80x-os nagyítással megfigyeltük a Jupitert és a Szaturnuszt, a Jupiter négy legnagyobb holdja (Ió, Európé, Kallisztó és Ganümédesz) megfigyelhető volt, de alacsony magasságának és Zalaegerszeg magas beépítettségű lakóövezete miatt erősen turbulens légkörnek köszönhetően a Jupiteren nem voltak láthatóak a felhősávok, csak egy nagy világos korongként észlelhettük. A Szaturnusz esetén már kedvezőbbek voltak a körülmények, mivel magasabban látszódott a Jupiternél, gyűrűrendszere egyértelműen elvált a bolygótól, túloldali pereme a bolygó fölé is elnyúlt, a Cassini-rés megfigyelhető volt. A gázóriás legnagyobb holdját, a Titánt szintén láthatták az érdeklődők. 

A megfigyelést az ISS 21:35-kor történő áthaladása zárta.

VCSE - Ágoston Zsolt felvétele Zalaegerszegről, távcsöves bemutató közepette, a fogyatkozás korai szakaszában. A kép 1/80s záridővel készült ISO1600 érzékenységgel, Samsung NX300 fényképezőgépre rögzített SMC Takumar 135/2,5 objektívvel. - Ágoston Zsolt képe
VCSE – Ágoston Zsolt felvétele Zalaegerszegről, távcsöves bemutató közepette, a fogyatkozás korai szakaszában. A kép 1/80s záridővel készült ISO 1600 érzékenységgel, Samsung NX300 fényképezőgépre rögzített SMC Takumar 135/2,5 objektívvel. – Ágoston Zsolt képe

Erről a távcsöves bemutatóról a Zalai Hírlap is beszámolt: http://zaol.hu/hirek/hangulatos-nyaresti-holdfogyatkozas-banfalvi-peterrel-1849916?utm_source=hirlevel&utm_medium=email&utm_campaign=zaol_napi_hirlevel.

Schmall Rafael a Zselicből fotozótt, a képeiből általa összeállított sorozatfelvételen a Magyarországról látható teljes jelenség megfigyelhető, a holdkeltétől a maximális, 25%-os fázison át a teljes árnyékból való kilépésig. A szép sorozatképet alább mutatjuk be:

VCSE - Schmall Rafael képe jól mutatja, hogy a fogyatkozásban lévő Hold elvörösödve kelt fel a földi légköri fénytörés jelensége miatt. Ahogy feljebb jutott, fokozatosan elveszítette vöröses fénylését, eközben a földárnyékból is kilépett a Hold. Tőle nem zavartak felhők. -- Schmall Rafael képe
VCSE – Schmall Rafael képe jól mutatja, hogy a fogyatkozásban lévő Hold elvörösödve kelt fel a földi légköri fénytörés jelensége miatt. Ahogy feljebb jutott, fokozatosan elveszítette vöröses fénylését, eközben a földárnyékból is kilépett a Hold. Tőle nézve nem zavartak felhők. — Schmall Rafael képe
Schmall Rafael az alábbiakban kommentálta a képét: “Nemrég elkészülten a részleges holdfogyatkozás fotómmal, mely egy komplett sorozatot ölel fel, egészen addig, ameddig el nem tűnik égi kísérőnkről a vizuálisan látható umbra. A penumbra még fotografikusan azért jött.
Helyszínnek a Zselici Csillagpark előtt elterülő rétet választottam, ahova előre kiszámoltam, hogy hova is kell állni.
Az időjárásról csak annyit, hogy először 7 oktányi felhő volt az égen, aztán pillanatok alatt szétoszlottak. Engem annyira nem is zavart, de megfeledkeztem az időről és háromnegyed órával a holdkelte előtt tiszta koszban, mocsokban, hegesztés kellős közepette eszméltem fel, hogy menni kéne fotózni. Szerencsére fél óra alatt kint voltam a helyszínen.
Az előtér panoráma elkészítése után már csak várnom kellett a holdkeltére, mely nagyon szépen , tisztán kelt fel, de kicsorbultan. Én időt ilyen kapkodásban nem néztem sajnos.  A felvételsorozat egy 200mm-es telejobjektívvel és Canon 6D-vel készültek és a Hold minden 3perc 15másodpercenként meg lett fotózva. Az előtér fényesebb, így a korongnál csak a megfelelő expóidőre kellett figyelni. A nagy sietésben, mivel minden eszközt kint hagytam otthon, a felvételt csak ma este raktam össze.”
Az ország keleti részében, Jandó Attiláék tettek kísérletet a holdfogyatkozás megfigyelésére Tokaj melletről, de a felhők miatt nem jártak sikerrel.
Csizmadia Ákos Gödről vizuálisan, binokulárral észlelte a jelenséget: “A tegnapi részleges holdfogyatkozás látványát este 9 körültől tudtam élvezni, azaz már csak a vége felé. Nem ragozom túl az élményt, csak röviden: meglepő volt a horizont közeli teleholdat csonkítva látni. A kiharapott rész ugyanis nagyon sötét volt, binokulárral is. Érdekesség, hogy szabad szemmel jóval feltűnőbb volt, azaz jelentősebb mértékűnek tűnt a fedés, mint 10×50 B-vel nézve.”
Végezetül pedig Fábián Kálmán képét mutatjuk be a jelenségről, amit Balatonlelle melletti észlelőhelyéről készített Canon EOS 700D-vel, 55 mm-es fókusszal F/6,3-as fényerővel. A záridőt folyamatosan igazította a Hold fényességéhez. Itt az észlelés végét zavarták meg a felhők, amikor már magasra emelkedett a Hold (ld. a legutolsó holdképét):
VCSE - Fábián Kálmán sorozatképe a részleges, Magyarországról részben látható volt holdfogyatkozásról
VCSE – Fábián Kálmán sorozatképe a részleges, Magyarországról részben látható volt holdfogyatkozásról
Gratulálunk minden sikeres észlelőnek, és köszönjük szépen a megfigyeléseket!

Bár vannak sűrűbb meteorrajok nála, az év leglátványosabb meteorhullását mégis az ún. Perseida-meteorraj okozza. Ennek oka, hogy a Quadrantidák (QUA) raj ZHR-je1 ugyan 110 db/óra, de a QUA-raj csak pár órán keresztül igazán aktív, egyébként csak 1-2 meteor érkezik belőle január elején pár napig. Ez a pár órás maximum is eshet nappalunkra, amikor nem látjuk a meteorjait, vagy eshet borult, téli, esetleg havazós-borongós időszakra, ráadásul hideg is van, ami csökkenti a hideg éjszakai ég alá vágyók számát. A Geminidák (GEM) ZHR-je ugyan ennél is magasabb, 120 db/óra, és akár az egész dec. 14-i éjszakán élvezhetjük látványukat, sokkal stabilabb jelentkezésűek, mint a QUA-k, de a decemberi hideg, és esetleges rossz időjárás ugyancsak elriasztja az észlelőket. A Perseidák (PER) raj, bár ugyancsak 110 meteor/óra ZHR-t produkálnak maximumban, azonban augusztus 12/13-a éjszakáján mutatják a legnagyobb aktivitást, amikor gyakran van jó idő, többnyire meleg van, és igen sokan veszik ki ekkortájt szabadságukat, ezért könnyen megfigyelhetjük őket. Ezért váltak a legnépszerűbb és legjobban megfigyelt meteorrajjá.

VCSE - Szlovéniai amatőrcsillagász táborozók felett feltűnt Perseida-meteorok. A Nap Csillagászati Képe (APOD) 2017. a
VCSE – Szlovákiai amatőrcsillagász táborozók felett feltűnt Perseida-meteorok. A Nap Csillagászati Képe (APOD) 2017. aug. 10-én (Petr Horálek képe 2016-ból)

A meteorokat (magyarul hullócsillagokat) kevésbbé ismerőknek Csizmadia Szilárd cikkét ajánljuk elolvasásra (in: Meteor Csillagászati Évkönyv 2004, kiadja: MCSE). Az itt nem részletezett meteorcsillagászati fogalmak magyarázatát vagy abban a cikkben, vagy a Meteorcsillagászati fogalomtárban találhatja meg az érdeklődő olvasó (VEGA 99., 15-19. oldal, 2014).

A raj főbb adatai

A PER-raj főbb adatai a következők:

_______________________________

Jelentkezési időszak: minden év július 17-től augusztus 24-ig.

Maximum időpontja: a tradicionális maximum SL=140°-kor van, ami általában aug. 12/13-a éjszakájára esik.

Radiáns pozíciója: maximumkor RA=49°, DEC=+58°, ami az Ikerhalmaztól az égen keletre (augusztusi kora estéken lefelé, hajnaltájban keletre) esik tőle.

A raj szülőégitestje: 109P/Swift-Tuttle üstökös

A rajtagok átlagos pályaelemei (zárójelben a Swift-Tuttle üstökösé):

Fél nagytengely: a = 81 CSE (27 CSE)

Periódusidő: 730 év (133 év)

Napközelpont: q = 0,948 CSE (0,958 CSE)

Excentricitás: e = 0,996 (0,964)

Felszálló csomó hossza:  = 139,61° (139,44°)

Perihélium hosszúsága:  = 150,53° (153,0°)

Pályahajlás (inklináció): i = 113,27° (113,43°)

_______________________________

A szülőüstökös

A PER-raj szülőüstököse a 109P/Swift-Tuttle üstökös. Egymástól függetlenül 1862. július 16-án fedezte fel Lewis Swift és az év július 19-ém Horace P. Tuttle. Az üstökös átmérőjét 26 km-esre teszi a JPL adatbázisa.

Felfedezésekor a Sarkcsillaggal egyező, +2 magnitúdós volt. A 19. századi, felfedezéskori pozíciómérésekből visszatérését 1979 és 1983 közöttre várták, de az üstökös nem mutatkozott az égen. Sokáig figyelmen kívülhagytak egy 1902-ből származó megjegyzést, miszerint az 1862-ben észlelt Swift-Tuttle üstökös azonos lehetett a Keller által 1737-ben látott üstökössel. Brian Marsden komolyan vette később ezt a megjegyzést, és az 1737-es – 1862-es üstököst azonosnak feltételezve új pályát számított, ebből pedig a következő visszatérést 1992-re tette. Ez a jóslat már igazolódott, az üstökös 1992-ben valóban visszatért. (Az üstökösök pályáját a felszínükön lévő gejzírekből kiáramló gázok és por rakétahatása is befolyásolja, amit nagyon nehéz figyelembe venni, mert nem ismerjük e gejzírek elhelyezkedését, működésének idejét, az üstökös forgásidejét és tengelyét, és annak változásait.)

Az üstököspélya 1:11 arányú rezonanciában van a Jupiterrel, ami segít megőrznia  pálya helyzetét. Ez a rezonancia azt jelenti, hogy amíg a Jupiter 11-szer járja körbe a Napot, az üstökös csak egyszer. Ezt a rezonanciát talán csak kb. 1000 évvel ezelőtt érte el a kométa, azelőtt más pályán keringhetett a Naprendszerben.

Míg 1862-ben bőven szabadszemes volt, 1992-ben binokuláris objektumnak mutatkozott az üstökös. 2126-os földközelsége idjeén 0,7 mg-snek várják. A ma már ismert pálya alapján kimutatható, hogy ókori kínai csillagászok 188-ban 0,1 mg-s objektumként észlelték. Kr. e. 69-ben és 322-ben is látták.

Történeti áttekintés

A rajról az első információ a Távol-Keletről származik. A Perseidákat így legalább 2000 éve folyamatosan észlelik. Angolszász nyelvterületen Szt. Lőrinc könnyeinek nevezik őket, a mártírhalált szenvedett szent ünnepe ugyanis augusztus 10-én volt/van. A Perseidák pályájának a magas pályahajlás és a retrográd (a bolygókéval ellentétes irányú) mozgása igen nagy stabilitást ad. Míg pl. a nagybolygók perturbációs hatására a Leonidák maximuma az utóbbi 1500 évben több hetet elvándorolt későbbi időpontra, hogy elérje mai november 17-i maximumát, a Perseidák maximuma többé-kevésbbé igen stabilan megmaradt a mostani dátum idején.

1871-ben Schiaparelli olasz csillagász mutatta meg szimultán meteorészlelésekből, hogy a PER-meteorok és a Swift-Tuttle üstökös pályája megegyezik. Ez volt az első bizonyíték a meteorok és az üstökösök kapcsolatára (a másodikat két évvel később adta meg Konkoly Thege Miklós, amikor a Királyi Csillagászati Társaság ma is megjelenő lapjában megmutatta, hogy a meteorok és az üstökösök színképe megegyezik, vagyis egy anyagból vannak.)  1871 óta minden évben, megszakítás nélkül észlelték a Perseidák jelentkezését.

Az 1970-es évek végétől az észlelők a PER-aktivitás folyamatos emelkedését vették észre, ami évről évre nőtt. Az 1980-as évek elején a mainál sokkal nagyobb volt az aktivitás, a mostanság megfigyelt és idénre is várható 110 meteor/óra ZHR helyett 180-at észleltek! 1980. augusztus 12-én hajnali 3 és 4 UT között voltak olyan percek, amikor percenként (!) 14 darab (!!) PER-meteort láttak a svájci Alpokból. Akkoriban azt gondolták, hogy a szülőégitest akkortájt tért vissza, csak maga az üstökös észrevétlen maradt. Ma már tudjuk, hogy a Swift-Tuttle üstökös csak 1992-ben járt újra napközelben, amit akkor hivatásos és amatőrcsillagászok meg is figyeltek. 1862-ben a Swift-Tuttle ugyan 2 magnitúdós volt, de pályáját mégis gyengén határozták meg; 1992-ben sikerült tehát csk újra észlelni. 1992-ben sikerült csak pontosítani az 1862-ben felfedezett és több, mint egy évszázadra szem elől vesztett üstököst. (1992, a pontosabb pályamérések után az is kiderült, hogy a Swift-Tuttle üstökös olyan közel jár a Földhöz néha, hogy a Földre legveszélyesebb objektumként kell nyilvántartani: pályája legközelebbi pontja csak 130 ezer km-re jár a Földtől, ami a Hold átlagos 384 ezer km-es távolságának töredéke. Az üstökös és a Föld azonban többnyire elkerüli egymást, a következő legszorosabb megközelítés 3044-ben lesz, akkor mintegy 1 millió km-re halad el majd a Földtől. Mivel az üstökösről kiáramló gázok rakétaszerű erőkként hatnak, viszont ezeket a kitöréseket nem tudjuk előrejelezni, a pálya jövőbeni sorsa nem teljesen ismert. 3044-ben egy a millióhoz eséllyel csapódik a  Földbe ez a kométa, 4479 után viszont a becslések szerint a becsapódás esélye 50-szer kisebbre csökken. Ha nekünk ütközne ez az égi vándor, akkor az bizony 27-szer nagyobb energiájú becsapódást jelentene, mint annak a kisbolygónak az impaktja, ami a krétakor végén a dinoszauruszok kihalását okozta. Ugyanakkor ennek a jelentős földközelségnek és veszélyességének köszönhetjük, hogy minden augusztus közepén olyan sok meteorral áraszt el minket ennek az üstökösnek az elhullajtott pora, amit Perseida-meteorrajként ismerünk.)

1988-ban és 1989-ben a hagyományos maximum előtt 12 órával egy kisebb mellékmaximumot is észleltek. 1991-ben ez a korábbi mellékmaximum 350 meteor/óra nagyságú kitörést okozott. 1992-ben a kitörés megismétlődött.

Az üstökös akkor már jobban ismert pályája miatt előrejelezték, hogy 1993-ban Perseida-szupermaximum lesz. Az előrejelzések beváltak. A Vega Csillagászati Egyesület (pontosabban akkor még csak Vega Klub) három észlelője és egy írnoka megszakítás nélküli kerek hét óra alatt 842 db meteort látott, köztük 13, a tájat fényesen bevilágító tűzgömböt. Számos horizont alatti tűzgömb fényének villanását is észlelték, Két további észlelő pedig meteorokat rajzolt vizuális észlelésük alapján térképre, amiből szépen kiadódott a radiánspont. Az első negyedbeli Hold által visszavert napfény rájutott a Föld és a Hold között elhaladó PER-meteorfelhőre is, ami ismét visszaverte a fényt, így a meteorfelhő mint két teleholdnyi méretű diffúz, elmosódott, elnyúlt, halovány, alacsony kontrasztú felhőcskeként láthatóvá vált. Ezt a különleges megfigyelést a következő észlelők tették Dióskálból (Zala megye): Csizmadia Ákos, Paksa Sebestyén (meteorpálya-rajozolók), Smodics Mónika, Konkoly Péter, Simonkay Piroska (vizuális észlelők) és Csizmadia Szilárd (írnok).

Nemcsak sok fényes meteor volt ekkor, nemzetközi adatok szerint 1993-ban a ZHR meghaladta a 300 meteor/órát.

2009-ben Bázakerettyéről észleltünk ismét egy nagyobb PER-maximumot, akkor 150 meteor/óra érkezett, a 2010-es maximumot pedig – a derült és a borult váltakozásának köszönhetően – csak a bázakerettyei tábor résztvevői látták, igaz, akkor csak 88 meteor/óra volt a maximum mértéke. De azt az észlelést egy, a hajnali szürkületben érkezett -10 mg-s tűzgömb tette feledhetetlenné.

2013-ban egy átlagos, 112 meteor/óra nagyságú maximumot észleltünk Őrimagyarósdról, amit számos hajnali tűzgömb tett emlékezetessé (a legfényesebb -7 mg-s volt).

2016-ban Zselickisfaludról láttunk egy újabb PER-kitörést, ami a normális maximum előtti éjszakán következett be. Ekkor 5 másodperc alatt egy -5, -4 és -6 mg-s tűzgömb is érkezett!

Az 1988-2008 közötti évek nyomán az alábbi diagram tudja szemléltetni a PER-aktivitás menetét SL=115° és 155° között (közelítőleg július 17 és aug. 26 között). Az aktivitás éjszakáról éjszakára lassan emelkedik július közepétől, aug. 12/13-a éjszakáján éri el a maximumot, és utána gyorsan csökken. Aug. 24-e után már nem lehet PER-meteorokat látni.

VCSE - A Per-meteorok aktivitási görbéje kb. júl. közepe - augusztus vége között. A 100 db=óra ZHR-ű maximumot a két függőleges vonal között ki kellett hagyni az ábráról, hogy az aktivitási görbe jobban látszódjék a kis aktivitású szakaszokon is. Az ábra az amatőrcsillagászok 1988-2008 közötti megfigyeléseiből készült. -- Forrás: Rendtel: Meteor Shower Workbook 2014
VCSE – A Per-meteorok aktivitási görbéje kb. júl. közepe – augusztus vége között. A 100 db=óra ZHR-jű maximumot a két függőleges vonal között ki kellett hagyni az ábráról, hogy az aktivitási görbe jobban látszódjék a kis aktivitású szakaszokon is. Az ábra az amatőrcsillagászok 1988-2008 közötti megfigyeléseiből készült. — Forrás: Rendtel: Meteor Shower Workbook 2014

2017. és 2018. évi kilátások

Lényeges, hogy egy meteorraj keltette hullócsillag-aktivitás akkor figyelhető meg a legjobban, ha a radiáns felé fordul a Föld: ekkor ugyanis a meteorokból a lehető legtöbbet láthatjuk. Ez azt jelenti, hogy ha a radiáns a zenitben van, akkor jön a legtöbb meteor.

“A fénykép [2016. aug.] 12-e éjféltől egészen hajnali 4-ig készült sorozatfelvétellel (ISO 5000, f/2, 24mm) és sajnos leállt követőmechanikával. A markáns párát  sajnos nem heverte ki aznap, de a fő rendszer maradéktalanul teljesítette a küldetést. Szinte minden meteort megfogott ami abba a látómezőbe esett.” – írta Schmall Rafael a zselickisfaludi táborban készült fenti képéről. A kép felső részében jól kivehető az Androméda-köd, valamint a rajtagok pályáit visszafelé meghosszabbítva jól látszik, hogy a radiáns az Ikerhalmaz alatt van. Érdemes megkeresni a Per és Cas csillagképeket a képen. A kép jobb alsó sarkában a Fiastyúk látszik.

A Perseidák radiánsa augusztusi estéken kora este még alacsonyan van, éjfél felé emelkedik észrevehetőbb magasságokba, és hajnalban delel. Tehát éjfél után több Perseidát láthatunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyon fényes (-9-nél fényesebb) tűzgömbök vagy kora este, 10 óra előtt, vagy a hajnali szürkületben jönnek a Per-ektől; az éjszaka folyamán azonban bármikor láthatunk -4, -5, -6, vagy akár -7-es tűzgömböt is. Ez azonban nem zárja ki, hogy egy nagyobb fényességű bármikor érkezzen az éjszaka folymaán. Legjobb tehát egész éjjel fenn lenni és figyelni, de ha valaki nehezebben bírja az éjszakát, akkor az javasolható neki, hogy koraeste aludjon egyet, állítsa be az ébresztőórát, és éjfél után kezdje el a megfigyelést.

A legtöbb rajtag a radiánstól 40°-kra tűnik fel (referencia ehhez az állításhoz itt, VEGA 101. 11-12. oldal, 2014). Emiatt a legtöbb Per hajnali kettő előtt a zenitben, az And-Peg csillagképek határán, a Göncölszekér “jobb” oldalán, hajnalban pedig az Auriga-Taurus határon tűnik fel.

2017-ben a telehold utáni erős holdfázis fog zavarni, de 2018-ban tökéletes megfigyelési körülmények várnak majd minket a PER-ek észlelésére, ha az időjáás is úgy akarja.

2017-ben a 73%-os, nagyon nagy Hold 22:36 NYISZ (nyári időszámítás)-kor kel fel, és hajnali 04:19-kor delel. Mivel az észlelés 21:30 körültől kezdhető, gyakorlatilag egész éjszaka zavarni fog a Hold. Ekkor halvány meteorok észlelésére nincs esély, de akár vizuálisan, akár fotografikusan a fényes tűzgömböket fel lehet jegyezni/megörökíteni. Mivel a halvány meteorok hiányozni fognak, jó, ha 10 percenként lehet majd egy meteort látni átlagos észlelőhelyről – a Hold miatt. Azért is kellemetlen a nagy holdfázis, mert 2017-re 150-es ZHR-t várnak, nagyobbat a szokottnál, de a halvány meteorok hiánya miatt ebből nem sokat érzékelünk (a rádiós módszer vagy radarok segíthetnek ebben, lásd lentebb).

Az az egyik facebookos amatőrcsillagász csoportban adott tanács, hogy egy esernyővel takarjuk ki a Holdat, fordítsunk hátat neki, vajmi keveset ér. Talán inkább árt – nem tudom. Ugyan ezzel a megoldással a Hold közvetlen zavaró fényét kizárjuk a szemünkből, és ezzel kissé jobb lesz a szemünk érzékenysége, de a halovány meteorokat nem azért nem látjuk, mert a Hold belesüt a szemünkbe, hanem mert a Hold fénye szóródva a légkörön – amit esernyővel sem lehet kizárni, hiszen mindenütt ott van, ahová nézünk – lecsökkenti a meteorok és a csillagok, valamint az ég közötti kontrasztot, és ezért látunk kevesebb meteort és csillagot. Látott már valaki több csillagot esernyővel eltakarva a Holdat az égen? Ugye, hogy nem. Ugyanakkor az esernyő jól eltakarja akár az ég felét, jobb esetben harmadát, ahol így nem fogjuk észrevenni a tűzgömböket. Pedig sok észlelő még akkor is odafordul a nagyon fényes tűzgömbökért, ha a háta mögött vagy oldalt tűnik fel, mert látja őket a szeme sarkából vagy a talaj/ég világosodását érzékeli. Ha azonban a szemed sarkát kitakarod egy esernyővel, annyi a tűzgömb megpillantásának, sőt, akadályoz az esernyő a megfordulásban, a fejed hirtelen – tizedmásodpec alatti – odakapásában…

2018-ban viszont a maximum éjszakáján csak 3%-os Hold lesz, ami 21:02 NYISZ-kor már le is nyugszik, tehát praktikusan nem is fogjuk látni a Holdat akkor. 2018-ban, az időjárástól függően, nagyon szép PER-maximumot láthatunk. Ezért is szervezzük a 2018. évi VCSE-tábort aug. 10-18. közöttre. 2018-ra azonban csak normális, 110-es ZHR-t várnak.

2017-ben aug. 12/13-a éjszakájára várjuk a legtöbb meteort, de aug. 13/14-én is még szép hullás (és kisebb Hold) lesz. 2018-ban aug. 12-én 22 óra NYISZ-től 13-a délelőtt 10 óra NYISZ-ig fog érkezni a legtöbb meteor.

A Holdra megadott időadatok Zalaegerszegre vonatkoznak, Magyarország más részein ennél fél órával korábbi időpontok is előfordulhatnak.

Meteorokat borult, felhős időjárásban szabad szemmel, videósan és fotografikusan nem lehet megörökíteni, ekkor nem láthatunk hullócsillagokat (pláne nem, ha esik és havazik is hozzá, akkor a rendkívül fényes tűzgömbök fénye sem hatol átt a felhőkön). Ilyen felhős, borult égen, sőt nappal is működik a rádiós módszer, amivel ekkor is lehet detektálni a meteorokat. A rádiós módszerről és eredményeiről itt lehet olvasni Tepliczky Istvántól.

A meteorok ioncsatornái – amit mi hullócsillagként látunk – visszaverik a radarhullámokat, ezért a meteorok radarral is észlelhetők, éjjel-nappal és akár borús, felhős, esős időben is. A kanadai CMOR meteorradar oldalán is nyomon lehet követni az aktivitást, ha valaki nem saját szemével akarja látni (de valójában a saját észlelés több, jobb, nagyobb élményt és mélyebb ismereteket ad, tehát mindenkit biztatunk, hogy derült idő esetén, a Hold ellenére is menjen ki az ég alá – én fogok!). A CMOR oldala itt érhető el.

Jó megfigyelést és derült eget kívánunk! Megfigyelési beszámolóitokat a vcse@vcse.hu címre, vagy a Tűzgömbök Világa blogra várjuk.

A cikkben külön nem jelölt, felhasznált források:

https://en.wikipedia.org/wiki/Comet_Swift%E2%80%93Tuttle

J. Rendtel: Meteor Shower Workbook 2014, kiadja: IMO

https://en.wikipedia.org/wiki/Perseids

Gary Kronk: Meteor Showers Online

IMO Meteor Shower Calendar 2017, 2018 (az IMO oldalán online elérhető, én a nyomtatott verzióból dolgoztam)

Jegyzetek:

1 A ZHR az angol Zenithal Hourly Rate kifejezés, magyarul Zenitre redukált Óránkénti darabszám rövidítése. A ZHR-t meteor (darab)/órában mérjük. A ZHR egy idealizált mérőszám, ami megadja, hogy egy tökéletes észlelő, aki az egész horizont feletti égboltot belátja (tehát a háta mögé is lát), az egész égen hány darab meteort látna egy óra alatt 6,5-es határmagnitúdójú égen, ha a radiáns a zenitben lenne és nem lenne kitakarás fák, épületek, domborzat által. A valóságban ilyen ideális megfigyelési körülmények nincsenek, ezért az észlelt meteorszám kisebb.

2017. augusztus 7/8-án este egy részleges holdfogyatkozás következik be. A fogyatkozás Európából, Afrikából, Ázsiából és Ausztráliából látható – Ésak-Amerikából nem, Dél-Amerikából csak Brazília keleti partvidékéről, és onnét is rosszul.

Zalaegerszegről nézve a Hold 7-én este 20:06-kor kel (nyári időszámítás szerint), 01:18 órakor delel és 8-án 05:12 órakor nyugszik le. A kelés azimutja onnét nézve 112° északról kelet felé mérve, vagyis a kelés enyhén délkelet-keleten lesz.

A félárnyékos fogyatkozás 17:50 NYISZ (nyári időszámítás) kezdődik, ekkor a Hold nálunk még a horizont alatt van. A részleges fogyatkozás 19:23 NYISZ-kor indul, vagyis a 20:06-os keléskor már egy fogyatkozásban lévő telehold kel fel: egyik oldalán be lesz harapva! Hálás téma ez asztrotájképkészítőknek, valamint izgalmas vizuális látvány szabad szemmel vagy bármilyen távcsővel.

A fogyatkozás legnagyobb fázisa 20:20:28 óra:perc:másodperc NYISZ-kor lesz, vagyis 14 perccel a Zalaegerszegről történt holdkelte után. Az ország keleti részében akár fél órával is hamarább kel fel a Hold, ott a maximális fázis is nagyobb horizont feletti magasságnál lesz. Bármely magyar területről is nézzük a jelenséget, érdemes olyan helyről megnézni a holdfogyatkozást, ahonnét nagyon jó a kilátás délkelet-keletre, mert minden nagyon közel zajlik most a horizonthoz.

A részleges fogyatkozás 21:18 NYISZ-kor ér véget, ekkor lép ki az árnyékból a Hold. A félárnyékot 22:51-kor hagyja el, de a félárnyékos fogyatkozás szabad szemmel gyakorlatilag észrevehetetlen.

A mostani részleges fogyatkozás elég pici lesz, nagysága mindössze 0,25. Ez azt jelenti, hogy a Föld teljes árnyéka csak a Hold átmérőjének 25%-áig takarja ki a Holdat.

Az alábbi, a NASA Lunar Eclipse oldaláról származó információk minden lényeges adatot megadnak (az ottani adatok nem NYISZ-ben, hanem UT = NYISZ-2 órában vagy TD időskálán vannak). A nagy piros kör a Föld teljes árnyéka, aki abban van, a Holdról nézve teljes napfogyatkozást lát. A szürke gyűrű körötte a Föld félárnyéka, aki ott áll a Holdon, részleges napfogyatkozást lát: vagyis kap napfényt, az a holdrész visszaver valamennyi napfényt, de nem a teljes napkorong világítja meg. Az U1 és U4 fázisok a teljes árnyákba történő belépéstó, illetve kilépést, a P1 és P4 a a félárnyékba történő be- és kilépést jelentik (U: umbra, P: penumbra). Az alábbi kép kattintásra megnő.

Ez a részleges holdfogyatkozás a Bak csillagképben történik.

VCSE -- A 2017. aug. 7-i esti részleges holdfogyatkozás főbb adatai a NASA Lunar Eclipse oldaláról
VCSE — A 2017. aug. 7-i esti részleges holdfogyatkozás főbb adatai a NASA Lunar Eclipse oldaláról

Holdfogyatkozásról írtuk korábban: http://vcse.hu/page/2/?s=holdfogyatkoz%C3%A1s&submit

2017. július 29/30-áján már a VEGA ’17 Nyári Amatőrcsillagász Megfigyelőtábor +1. napját ünnepelhettük.

Nem minden tábor után van plussz egyedik nap, de a múltban sokszor, ha nagyon jól éreztük magunkat és derült következett, akkor Zalaegerszegen vagy környékén, a táborból vala hazacipekedés után szoktunk még egy búcsútávcsövezést vagy meteorészlelést rendezni. Az utóbbi években ilyen nem volt, de idén felújult a hagyomány.

VCSE -- A VCSE 457/1900-as Dobsonja. -- Ágoston Zsolt felvétele.
VCSE — A VCSE 457/1900-as Dobsonja. — Ágoston Zsolt felvétele.
VCSE -- A VCSE 457/1900-as Dobsonja a sötétedő egervári ég alatt -- Ágoston Zsolt felvétele
VCSE — A VCSE 457/1900-as Dobsonja a sötétedő egervári ég alatt — Ágoston Zsolt felvétele
VCSE -- Jandó Attila észleli az M51-et az egervári, Hold és közvilágítás okozta fényszennyezésből -- Ágoston Zsolt felvétele
VCSE — Jandó Attila észleli az M51-et az egervári, Hold és közvilágítás okozta fényszennyezésből — Ágoston Zsolt felvétele
VCSE --
VCSE — “Inkább oda, az M13-ra állj át a műszerrel, ott kevesebb a felhő!” Jandó Attila használja a “Dobi”-t. — Ágoston Zsolt felvétele.

Alig hoztuk el Ispánkról a “Dobi”-t, újabb feladatot kapott Egerváron. Ezen a szombat estén újra összeszereltük Danival (Jandó Dániel), mert vártuk a derült estét a napos délutánt követően. Meg is érkezett hamarosan Csizmadia Szilárd, Zelkó Zoltán, Csizmadia Ákos és Ágoston Zsolt, valamint két régi barátom. Ahogy Dani ígérte  facebookon közzétett meghívóban, volt zsíros kenyér, rozéfröccs, paprika, hagyma, paradicsom, na és a főszereplő: a 457/1900-as Dobson-távcső, táborban kapott becenevén: a Dobi. Az észlelést a Holddal kezdtük még kék ég alatt, a Jupitert sajnos kitakarták a fák, de a Szaturnusz nagyszerű volt.

A Holdon több krátert, a Szaturnusz körül az egervári fényszennyezett égen 5 holdat azonosítottunk. Majd kis szünet rozéval, közben megérkezett Bánfalvi Péter is. Na meg ha észlelésről van szó, az időjárás se hagyta magát, jöttek a felhők hívatlanul is, mintha ők is csak bele szeretnének nézni a Dobiba. Ennek ellenére sikerült elkapni az M51-et: először nem látszottak a spirálkarok, de később felsejlett, amikor a pára kitisztult, illetve a Hold lejjebb ment. Láttuk a Lyra-gyűrűsködöt (M57), a M13 gömbhalmazt, és az M27-et. Ezeket 28 mm-es és 9 mm-es okulárral is megnéztük (68x-os, illetve 211x-es nagyítást adnak). A planetárisokat még a 9 mm-esbe tekert UHC-val is megvizsgáltuk. Az ISS egyik átvonulását többé-kevésbé sikerült lekövetni Dobival. Ákos javaslatára a Cas-ban lévő M103, NGC 654 és NGC 663-as nyilthalmazokat is meglátogattuk a műszerrel. Sajnos a felhőkkel sokat küzdöttünk, így a Stephans-ötös nem látszott a távcsőben. Majd hajnali kettő felé Neptunusz-vadászatra indultunk. Ennek a felhők tettek keresztbe, mire sikerült azonosítani a környező csillagokat, a felhők nyertek. Így is egy jó +1 napi estét zártunk a kenyér és a bor elfogyott, jól éreztük magunkat. Legközelebb is várlak benneteket ha a Hold és a felhők engedik. “Felhőtlen szórakozást kívánok”!

A cikkhez mellékelt felvételeket Ágoston Zsolt készítette.

Sokan lefényképezték, és a HUBEC, valamint a HUSOR2 meteorészlelő kamerák videón is rögzítették a 2017. július 29-én 23:35:25 UT világidőkor feltűnt többször villanó, fényes tűzgömböt. Jónás Károly (HUSOR2) és Perkó Zsolt (HUBEC) észlelők osztották meg velünk a Soroksáron, illetve Becsehelyen elhelyezett videokamerák képeit. Az alábbiakban a HUBEC összegképét és ugyanazon kamera által készített videóját mutatjuk be a jelenségről:

A HUBEC videometeoros kamera felvétele a jelenségről. Nagyon jól megfigyelhető, hogy a tűzgömb többször is felfényesedett (villant). Ezt valószínűleg belső szerkezetbeli inhomogenitása okozta.
A HUBEC videometeoros kamera felvétele a jelenségről. Nagyon jól megfigyelhető, hogy a tűzgömb többször is felfényesedett (villant). Ezt valószínűleg belső szerkezetbeli inhomogenitása okozta.

233525

 

Szokás szerint a halvány meteorok statisztikai vizsgálatára kifejlesztett MetRec alulmérte a fényességet, csak -3,7 mg-t adott meg rá. Ennek oka, hogy a metRec csak egy kb. 30×30 pixeles tartományban vizsgálja a fényességet, ha a meteor képe ennél többön terül el, a többletet figyelmen k jvül hagyja. A képekre tekintve ez a tűzgömb lehetett akár -8 mg fényességű is.

A két kamera méréseiből a SimMet programmal az alábbi meteorpályát lehetett kiszámolni a jelenségre:

Feltűnés földfelszín feletti magassága: 94,0  1,8 km

Eltűnés földfelszín feletti magassága: 71,7   0,2 km

Észlelt radiánspont: RA = 339,43°  0,03°, DEC = -14,89  0,05°

Észlelt sebesség: 45,572  0,006 km/s

Heliocentrikus (Naphoz képesti) sebesség: 39,49  0,03 km/s

Pályaelemek:

Fél nagytengely: a = 4,72  0,06 CSE
Inklináció: i = 31,88  0,05°
Excentricitás: e = 0,987  0,001

Felszálló csomó hossza:  306,08816  1,6480171e-006 fok
Napközelség helyzete (perihélium argumentuma):  153,95  0,14°
Napközelpont: q = 0,0575  0,0005 CSE

Megjegyezzük, hogy a pályaelemek hibái egy 3-5-ös faktorral alábecsültek lehetnek, ha csak két kamera adata áll rendelkezésre.

A meteor pályája (folytonos vonallal rajzolt ellipszis) a Naprendszerben, mielőtt a Föld légkörében elégett volna. A számok Csillagászati Egységet (CSE) jelentenek. A szagatott ellipszisek a Föld, a Mars és a Jupiter pályáját szimbolizálják.
A meteor pályája (folytonos vonallal rajzolt ellipszis) a Naprendszerben, mielőtt a Föld légkörében elégett volna. A számok Csillagászati Egységet (CSE) jelentenek. A szaggatott ellipszisek a Föld, a Mars és a Jupiter pályáját szimbolizálják.

Az IAU MDC (International Astronomical Union Meteor Data Center, Nemzetközi Csillagászati Unió Meteor-adatbázis) táblázata több pályameghatározást is közöl a Déli Delta Aquarida meteorrajra (Southern Delta Aquarids, SDA). Számos különböző tanulmányok alapján az MDC a pálya fél nagytengelyére 2,33-3,10 CSE-t, az inklinációra 25-33° -t, az excentricitásra 0,966-0,975-t, a felszálló csomó hosszára 306-312°-t (z MDC-ben idézett, egy régi, 1973-as publikációban szereplő 152°-os adat nyilvánvalóan tipográfiai hiba), a napközelség helyzetére 149-154°-t adnak meg. A napközelség ott 0,06-0,09 CSE között változik. Mivel ezek a raj sok ezer tagjának átlagos pályaelemei, amelytől az egyes rajtagok többé-kevésbbé eltérnek, az észlelt tűzgömb egy SDA meteor volt, mivel a pályaelemek feltűnően jó egyezést mutatnak. A radiáns is egzaktul az SDA meteoroké.

A kialvás olyan nagy magasságban történt, hogy hullás e tűzgömbből nem várható. A tűzgömb  fényessége is éppen csak elérte azt a határt, amiből hullhatna meteorit – amennyiben a kialvás jelentősebben alacsonyabban történt volna.

Érdemes megjegyezni, hogy az SDA meteorok napközelben a Merkúr közepes naptávolságának ötödére-hatodára járnak a Naptül, tehát igen sok hőt kapnak tőle. A hő általában a meteorok széteséséhez is vezethet. Ugyanakkor ilyenkor a Nap fénynyomása is nagyobb,tehát erősebb perturbációt szenvednek el, mint a messzebbre járó meteorok.

Az SDA meteorokat 65 meteor pályáinak hátrametszéséből G. L. Tupman fedezte fel 1870-ben. Maximumuk általában július 29-én van, tehát éppen a maximum éjszakáján tűnt fel ez a szép tűzgömb. 1952-ben Almond fedezte fel a kettős radiánst, azóta beszélünk Északi és Déli Delta Aquaridákról, noha ennek a kettősségnek a létezését Hoffmeister és német észlelők az 1930-as években is gyanították. A raj júl. 12-aug. 23. között akt-v, csúcsban 16 db meteor/óra ZHR-rel; az Északi Delta Aquaridák (NDA) maximuma csak 10 db/óra ZHR-rel következik be augusztus közepén (13/14-én, többnyire egy nappal a Perseidák maximuma után). Az NDA meteorok július 16-szeptember 10-e között aktívak. Az SDA meteorok szülőégitestje az angol nyelvű wikipédia szerint a 96P/Machholz üstökös, de ezt az oda belinkelt hivatkozáson nem lehet látni – honnét veszik tehát ezt az információt? Ennek az üstökösnek a pályája egyébként sem emlékeztet az SDA/NDA komplexumra (pl. az inklinációja 58° ellentétben az SDA-k 30° körüli pályahajlásával), így biztosan nem eza  szülőüstökös. Gery Kronk régebbi listája nem adja meg a szülőégitestet. Egy újabb keletű oldal a 2008 Y12 SOHO-üstököst nevezi meg szülőégitestnek, de biztos, hogy valamelyik napsúroló üstökösből származnak, amely a nap szoros megközelítése során egy, esetleg több keringés során dezintegrálódott.