Az alábbiakban mutatjuk be a 2012 TC4 jelzésű földsúroló kisbolygóról a Balaton Csillagvizsgálóból készült felvételünket. Az észlelés 2017. október 11-én este készült, ekkor ez az aszteroida alig 0,1 holdtávolságnyira haladt el a Föld mellett. Később még közelebb került a Földhöz. A 304/3048 SC-ACF távcsőre szerelt Canon 500D-vel készültek 30 másodperces képek, ISO 3200 érzékenységgel. Szerencsére a fátyolfelhők már elég jól eloszlottak és az Aqr-ban látszó kisbolygó már az első képen is könnyen megtalálható “csíkot” húzott. Most ezekből mutatunk be két képet, az első 18:45:58 UT-kor készült, a képkivágás kb. 8×8 ívperces. A Guide 9 programmal a képen látható legfényesebb csillagot a 8,789 magnitúdós TYC5814-514 néven azonosítottuk.

VCSE - A kisbolygó nyoma (középen a hosszú csík) - Balaton Csillagvizsgáló, Kocsis Antal, Gubicza Sándor
VCSE – A kisbolygó nyoma (középen a hosszú csík) 18:46 UT-kor – Balaton Csillagvizsgáló, Kocsis Antal, Gubicza László

 

Egy későbbi időpontban, szintén egyetlen 30 másodperces felvétel készült, amit pozítivban és negatívban is bemutatunk. Készítésének ideje 2017. október 11. 19:21:23 UT, a képkivágás, kb. 9×9 ívperc.
VCSE - A 2012 TC4 kisbolygó nyoma egy 30 sec-es felvételen 2017. okt. 11-én 19:23 UT-kor - Kocsis Antal és Gubicza Sándor felvétele a Balaton Csillagvizsgálóból
VCSE – A 2012 TC4 kisbolygó nyoma egy 30 sec-es felvételen 2017. okt. 11-én 19:21 UT-kor – Kocsis Antal és Gubicza László felvétele a Balaton Csillagvizsgálóból

 

VCSE – A 2012 TC4 kisbolygó nyoma a Balaton Csillagvizsgálóból fotózva 2017. okt. 11-én: az előző kép negatívba átfordítva a kontrasztviszonyok kiemelése érdekében. A kép közepén lévő hosszú csík a kisbolygó nyoma. – Kocsis Antal és Gubicza László képe
A pozíció beállításához az JPL Horizons szolgáltatását használtuk, a Balaton Csillagvizsgáló koordinátáira számoltattuk 10 perces időfelbontásban a pozíciókat. 14,5 – 15,1 magnitúdó körüli lehetett a kisbolygó. 

 

A 2012 TC4 Apollo-típusú földsúroló kisbolygó méretét mindössze 15 méteresre becsülik. A szerk.

A következőkben novemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap novemberben  07:00 (KöZEI) körül kel, 16:15 (KöZEI) körül nyugszik. (A KöZEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal). Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold november 18-án, első negyed november 26-án, telehold november 4-én, utolsó negyed november 10-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. Utána áll be a teljes sötétség.

A Mars, Jupiter és a Vénusz napkeltekor keleti irányban, alacsonyan már megfigyelhető, az Uránusz és a Neptunusz sötétedéstől észlelhető.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = KöZEI – 1 óra):

11.13. 05:13 A Vénusz és Jupiter 17,7′-es közelsége a hajnali szürkületben a Szűz csillagképben.
11.16. 05:17 A Vénusz, Jupiter, Mars és a holdsarló együttállása a Mérleg és Szűz csillagképekben.
11:17 16:00 A Leonidák meteorraj maximuma (ZHR=15)

November során – akár már napnyugtától – a Perzeusz csillagképben megfigyelhető lesz a C/2017 O1 (ASASSN1) üstökös a Zsiráf csillagképben. Jelenlegi fényessége 8,3 magnitúdó, november során lassan veszít fényességéből.

 

 

Sötétedéstől kezdve megfigyelhető az M 57 és az M 27 planetáris köd, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.






Napnyugtától megfigyelhető a Cepheus csillagképen az Elefántormány-köd (IC 1396), a Perzeusz csillagképben az Ikerhalmaz, a Szív-köd és a Lélek-köd, az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.


 

A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán napnyugtától, mint pl. az NGC 457 Bagoly-halmaz, az M 103, az NGC 654, az NGC 663 nyílthalmazok.

Sötétedéstől megfigyelhetők az M 74 és M 77 galaxisok is. Ezek relatíve közepesen nehéz objektumok, kezdők nehezen találják meg, legalább 8 cm-es távcső kell hozzájuk, de ha valamivel többet akarunk látni egy pacánál, érdemes minimum 15 cm-est igénybe venni.



19:00-tól látható a Fiastyúk, az M 36, M 37, M 38 nyílthalmazok is. Ezek mindegyike könnyű, kezdőknek is ajánlható objektum, bármilyen távcsőben jól mutatnak. Kis nagyítás jobb hozzájuk, sőt, a Fiastyúk esetleg a keresőtávcsövekben és a binokulárokban szebb látványt ad nagy kiterjedése miatt.


23:00-tól megfigyelhetők az Orion csillagkép és környékének látványos mély-ég objektumai: az Orion-köd (M 42), Rozetta-köd (NGC 2237), Tölcsér-köd (NGC 2264) és Lófej-köd (Barnard 33, IC 434).

 

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2017-et és Stellariumot használtam, november 19-ei dátummal.

2017. október 21-23. között tartottuk a Vega Csillagászati Egyesület 2017. évi Őszi Észlelőhétvégéjét Dobronhegy-Balázsfán, egy hegytetőn lévő hétvégi házban, amely igen kellemes környezetet kínált. A résztvevők száma 32 fő volt. Ennek ellenére maradtak még üres ágyak is a házban, mert betegség vagy egyéb ok miatt volt részvétel-visszamondás, illetve többen az észlelésük végeztével nem aludtak ott, hanem hazamentek – ezért aki akart volna, nyugodtan aludhatott volna még ott (akár ágyban is).

A következő videón – Ágoston Zsolt felvétele – az Egyesület 458/1900-as Dobsonjának összeszerelését lehet megtekinteni, ami most 16 perc alatt sikerült (a jusztírozás idejét nem számítva). Utána a résztvevők körbeállták a távcsövet egy közös fotó erejéig. Természetesen erős gyorsításban követhetők az események. A videó itt érhető el.

 

Nagyon eredményes észlelőhétvégét zártunk, és meg kell mondjuk, az első éjszaka váratlan derültje adta meg a jó hangulatot. A következő videón – ugyancsak Ágoston Zsolt felvételsorozata – az első felhősödésig tartó időszakot, a rosszabb égbolt-állapotokat örökítette meg. E felhősödés után, hajnali egy óra felé újabb derültség ért el minket, és sokkal tisztább ég volt, mint ami az alábbi videón (time-lapse) látható. Csak arról sajnos nem készült kép vagy sorozatfelvétel – mert mindenki a 46-osban és a 13-asban látható élményért lelkesedett!

 

A másik meglepetés az volt, hogy idén az asztrofotózás helyett a vizuális észlelések domináltak (ld. lentebb a hatalmas élményeket).
Az észlelőhétvége előtti időjárás-előrejelzések esőt, szelet, felhőket jósoltak, de ott volt a vékonyka reményszeletet nyújtó megjegyzés is: “délnyugaton derült lehet”, és ez éppen minket jelentett.
Valóra vált a meteorológia által kínált halovány reménysugár: szombat délután már ki-kibújt a Nap a felhők mögül, este nyolc felé már feltűnt a Göncölszekér, majd egyre derültebb lett. Három, hol fél-, hol egyórás átmeneti borultság szakította meg hajnali kettő előtt az észlelést, ami igen jó alkalmat teremtett melegedésre, teaivásra és némi harapnivaló magunkhoz vételére. Hajnali kettő után már csak a “kemény mag” maradt az ég alatt, és hajnali négy utánig folyt is az észlelés, de akkor is csak a fáradtság kergette be az utolsó hat mohikánt. Ezután nem sokkal le is szállt a köd és megjött a végleges felhőzet.

Az észlelőhétvége alatt, Ágoston Zsolt által készített képeiből egy válogatás itt tekinthető meg:
<a href="https://flic.kr/s/aHsm7CfPb5" target="_blank">Click to View</a>
Éjfél után derült ki igazán, előtte sokszor zavarta cirruszfelhő az észlelést.

 

Tán csodaszámba megy, de TUDTUNK ÉSZLELNI!!!!

 

A TIT Öveges Egyesület 127/1500-as Makszutov-Cassegrainjében az Uránuszt, a Neptunuszt, nyílthalmazokat, galaxisokat, ezt-azt nézegettünk. Igen kellemes volt használni.
Jandó Dániel és Ágoston Zsolt (utóbbié 20×80-as) binokulárjában is nézegettünk ködöket, nyílthalmazokat. Ezek nagy látómezeje csodás felfedezőélményt nyújt, van – pl. a Fiastyúk, IC 4665 -, amit ebben jobban láttunk, mint a nagy műszerekben (természetszerűleg egyébként).
Schmall Rafael néhány fotója az égbolt alatti hangulatról:
<a href="https://flic.kr/s/aHskvZeg4a" target="_blank">Click to View</a>

 

A 46 cm-es Dobson nyújtotta élmény pedig akkora volt, hogy fő asztrofotósaink –  köztük APOD-os is – ledöbbentek a látványtól.

 Vizuálisan észleltük a Lófej-ködöt! Ez volt az éjszaka legnehezebb objektuma. Gyors közvélemény-kutatásom szerint az akkor még nem alvó társaság kb. fele látta biztosan, másik fele bizonytalanul vagy nem jött rá, melyik pici porköd is az. A körötte lévő IC 434 diffúzköd határozottan, jól fénylett, elsőre könnyen megpillantható volt, majd egyre halványuló részeit két látómezőn át lehetett követni.

Az Orion-köd látványa után vissza kellett szerezni a sötétadaptációnkat: látványosan, óriási fényességgel, tucatnyi szálat-porsávot, csillagot, különböző árnyalatú és fényerősségű ködrészletet láttunk. Szavakkal csak úgy lehet visszaadni a látványt, mintha egy közepes minőségű asztrofotót néznénk. De nem, ez nem jó hasonlat, mert ezt a saját szemünkkel, a saját agyunk adta dinamikával látott kép volt. Lenyűgöző volt, nem véletlenül álltak a távcsőnél egyesek akár 10 percig is.

Toldi Emese néhány fotója a házbeli, a melegedési periódusok alatti hangulatról, valamint a VCSE Távvezérelt csillagvizsgálójának és a hegyháti csillagvizsgálónak a meglátogatásáról:

 

<a href="https://flic.kr/s/aHsma98Qdf" target="_blank">Click to View</a>
Az Eszkimó-köd névre hallgató Ikrek-beli planetáris köd 190-es nagyítással és UHC szűrővel hatalmas méretű volt, közepén erős fényesedéssel, egyre gyengülő halóval, fekete gyűrűvel és azt körülvevő, kókuszhéj-reszelékre emlékeztető fényes gyűrűvel. A köd határozottan sárgás színű volt. Többeknek ez lett az új kedvenc objektuma…
Az M31-et még kora este néztük meg, a látvány gyengébb volt, mint nyáron, mert koraeste még cirruszok zavartak az éjfél utáni helyzettel ellentétben.

Láttuk még az M27-et, amelynek fényképekről ismert alakja és foszlányai teljesen előtűntek; az M78-at, M15-öt, M13-at, a Fátyol-köd néven ismert szupernóvamaradványt, és óriási méretben az úszó-lebegő Rák-ködöt. Némelyik szinte 3D-s hatást keltett a szemlélőben. Ezeknek az ismert, fényes mélyegeknek a “szupernagytávcsöves” látványa egészen új képzetet ad arról, mit is lehet látni egy távcsővel!

Toldi Emese néhány további fotója a házbeli, a melegedési periódusok alatti hangulatról, valamint a VCSE Távvezérelt csillagvizsgálójának és a hegyháti csillagvizsgálónak a meglátogatásáról:

 

<a href="https://flic.kr/s/aHsm7Yy6om" target="_blank">Click to View</a>
Vasárnap délután megtekintettük kerítésen túlról a régi egerszegi, már nem működő csillagdát, majd a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálóját, amibe be is mentünk. Egy pizzériában ebédeltünk, majd Hegyhátsálon Horváth Tibor vezetésével ismerkedtünk meg ismét a Hegyháti Csillagvizsgálóval, 50 cm-es műszerével és a csillagda aktuális aktivitásával.

Még arra is jutott idő, hogy elnökünk a Zalai Hírlapnak adjon egy interjút a gravitációs hullámokról. Ezután vártuk a következő derültet, amiről azonnal nyilvánvaló volt, hogy nem aznap este ér el minket: a második este előtt kicsivel esni kezdett.
Ezért inkább az utóbbi mintegy 23 év tábori fotóiból készült hosszas válogatást tekintettük meg, azokon nevetgéltünk, kommentáltunk, emlékeztük és terveztük a következő tábort. Ezek után még hosszasan beszélgettünk (hajnali háromig), tervezgettük a jövőt, a szakkört, műszereket…
Az alvás utáni másnapra már csak a reggeli, takarítás és hazamenetel maradt.

Az észlelőhétvége lebonyolításában legtöbbet Jandó Attila, Jandó Dániel, Németh Ferenc és Bánfalvi Péter segített, a legfontosabb munkákat (söprés, felmosás) Csizmadia Tamás és Ágoston Zsolt végezte el 100%-os hatásfokkal. Nagyon szépen köszönöm nekik!

 Fontos, hogy az észlelőhétvége előtt a 46 cm-es tükrét lemosattuk a BTC-ben (Jandó Attila adományából), amit Zelkó Zoltán szállított haza teljes épségben Zalaegerszegre Budapestről. Köszönjük!

Majoros Attila egy 2 colos UHC-szűrőt ajándékozott a VCSE-nek. Ez nagy segítség, eddig kölcsönszűrővel csak az 1,25-ös okulárokba tudtunk tenni UHC-t. Így azonban már kisebb nagyítással, kéthüvelykes okulárokkal is tudunk UHC mélyég-szűrővel észlelni, ami mások mellett a Fátyol-köd látványát javította fel szenzációsra. Köszönjük!

A 46-os olyan vizuális élményeket nyújt, hogy feltétlenül gyakrabban kellene észlelnünk vele.
Ennek ellensége az időjárás. Úgy látszik, idén meg kell fizetnünk a múlt csodás időjárásának (vagy a 46-osnak…) az árát, de remélhetőleg 10 évre vagy tovább megfizetjük idén… Ki kell használni minden kis felhőlyukat, amiben a határmagnitúdó tűrhető.
Bármily meglepő az időjárási előrejelzések és a szombat napnyugta környéki időjárás ismeretében, de rommá észleltük az eget és magunkat!
Szeretettel várunk legközelebb, és mindenkinek köszönet, akivel akár csak öt percre is találkozhattunk.

Csizmadia Tamás képei az észlelőhétvégéről:

 

<a href="https://flic.kr/s/aHsm7YYXYb" target="_blank">Click to View</a>

A résztvevők sokasága kérte, hogy legyen téli észlelőhétvége is, de idén év végén a két ünnep között nagy lesz a holdfázis (26-án lesz első negyed), így igen nehezen megszervezhetőnek tűnik az észlelés. Ugyanakkor, ha anyagilag, családilag, helyszínileg megszervezhető, a tavaszi észlelőhétvége és a nyári tábor közé még egy észlelőhétvégét beiktathatunk esetleg jövőre.

Az egyetlen negatívum a pároknak fenntartott szoba rettentő hősége volt (a cserépkályha háta fűtötte a szobát). Legközelebb, ha szintén ide jövünk észlelni, ide csak távcsöveket teszünk, aludni fűtési idényben nem lehet. Az érintettektől elnézést kérünk, nem tűnt fel eddig, mennyire túlmelegszik az a szoba. A többiben kellemes, normális hőmérséklet volt.
VCSE - Egy hosszú, horizont alattról induló LMI fényes meteor - Ágoston Zsolt felvétele
VCSE – Egy hosszú, horizont alól induló LMI fényes meteor – Ágoston Zsolt felvétele
A VCSE 2017. évi Őszi Észlelőhétvégéjén, 2017. október 21-én 20:01 UT-kor, a time-lapse felvételem készítése közben rögzítettem egy kb. -3 magnitúdós tűzgömböt. Iránya alapján úgy tűnik, hogy Epszilon Geminida volt: a radiáns ekkor 4° magasan volt a horizont felett, és a meteor iránya majdnem pontosan a radiánsra mutat. Vizuálisan is többen láttuk, ahogy a horizont irányából a zenit felé haladt; rendkívül hosszú látszó utat tett meg. Időtartama kb. 0,6-0,8 másodperc vagy több volt, színe enyhén vöröses, ahogy az a fényképről is látszik (a meteor vége leszaladt a képről, így az már nem került rá a felvételre, hogy még pukkant is egyet: a pukkanás rövid, tizedmásodperces fénye elérhette a -5…-6 mg-t).
A kép adatai: expozíciós idő 30 másodperc, Canon 6D típusú fényképezőgép, Samyang 14/2,8 objektív, ISO 6400 érzékenység.

2017. szeptember 1-én jelentős földközelségben volt a (3122) Florence kisbolygó: mintegy hét millió km-re közelítette meg Földünket. 1890-2500 között ekkor volt a legközelebb a Földhöz. Tagtársaink több alkalommal is sikeresen észlelték (pl. Kocsis Antal 2017. aug. 30-án, Ágoston Zsolt és Csizmadia Szilárd aug. 31-én, ami itt és itt érhető el,  szept. 5-én). A kisbolygó földközelségéről itt írtunk, holdjai felfedezéséről pedig itt.

2017. október 1-én, földközelsége után ismét sikerült észlelnük a kisbolygót. Az előrejelzések szerint a szeptember elejei 8,7 mg-ról október 1-ére már 13,8 mg-re halványodott el, vagyis 110-szer halványabb már, mint szept. 1-én volt.

Mozgása is lelassult, percenként kb. 20 ívmásodperc helyett már csak kb, 0,9″/perc sebességgel mozog az égen idén október elején.

VCSE - A (3122) Florence kisbolygó 2017. október 1-én kora este. A vezetés hibái és az élességállítás elmulasztása miatt miatt a csillagok kissé banán alakúak. Az összeadott hét képen a kisbolygó csíkot húz, ez a csík a kisbolygó látszó, csillagok háttere előtti mozgásának következménye. - Ágoston Zsolt és Csizmadia Szilárd felvétele
VCSE – A (3122) Florence kisbolygó 2017. október 1-én kora este. A vezetés hibái és az élességállítás elmulasztása miatt miatt a csillagok kissé banán alakúak. Az összeadott hét képen a kisbolygó csíkot húz, ez a csík a kisbolygó látszó, csillagok háttere előtti mozgásának következménye. – Ágoston Zsolt és Csizmadia Szilárd felvétele

A VCSE Távvezérelt Csillagviszgálójában hét felvételt sikerült készítenünk 2017. október 1-én 18:40 UT és és 19:14 UT között 250/1200-as Newton távcsővel, ISO 1600 érzékenységgel, hozzábetőleg 5 percenként készítve egy-egy 30 sec-es képet. Az első negyed utáni, telehold előtti, kb. 83%-os fázisú Hold, valamint a leszálló párásság zavarta az észlelést a megyeszékhely fényein túl is. Végül azért kellett abbahagynunk az észlelést, mert a csillagok eltűntek az égről is, a képekről is, az átlátszóság változása miatt…

VCSE - Az előző kép negatívba átfordítva. A kép közepén lévő csík a Florence-kisbolygó nyoma.
VCSE – Az előző kép negatívba átfordítva. A kép közepén lévő csík a Florence-kisbolygó nyoma.

A fenti kép a hét kép összegét tartalmazza. Az észleléseket Csizmadia Szilárd végezte, a képfeldolgozást Ágoston Zsolt.

Míg aug. 31-én, illetve szept. 5-én mozgása alapján azonnal és könnyen sikerült azonosítani az akkor 8,7, ill. 10,5 mg-s kisbolygót, most sokkal nehezebben ment a már 13,8 mg-re elhalványodott aszteroida felismerése. Az Aladin szoftverrel eltöltött, a területről nagyobb távcsővel készült képeken a környező csillagokat felismertük, ezért elkezdtünk képeket készíteni, hogy akkor az összeadott képen majd a kisbolygó is rajta lesz. De csak az összeadott képeken, a kisbolygó elmozdulásából származó csíkot megpillantva ismertük fel a kisbolygót. Utána már az eredeti képeken is megtaláltuk a távcsövünkben és a rossz ég mellett már nagyon halvány kisbolygót.

Csodálatos élmény látni csillagrendszerünket működés közben, ahogy nyomonkövethetjük, a Földtül egyre jobban eltávolód, kb. 5 km-es kisbolygó hogyan halványodott el az elmúlt egy hónap és egy nap során.