Kategória-archívum: Egyéb

Nemrégiben, 2015. novemberében  a kutatók egy olyan Neptunuszon túl lévő objektumra bukkantak, ami 103 CsE távolságra található a Naptól.  Majdnem háromszor olyan messze van tehát központi csillagunktól, mint a Pluto. Az eddigi ismereteink szerint ez a legtávolabbi objektum a Naprendszerben. Ennek következtében újra kell gondolni a (belső) Naprendszer méretéről szóló nézeteket. A felfedzést nemrég hozták nyilvánosságra, amikor az Amerikai Csillagászati Társaság (AAS) ​​ ülésén Scott Sheppard (Carnegie Institution for Science) bejelentette, hogy ő, Chad Trujillo (Gemini Observatory), és David Tholen (University of Hawaii) fedezték fel az eddig ismert legtávolabbi objektumot a Naprendszerben. Elmondták, hogy további megfigyelések szükségesek ahhoz, hogy biztosan kijelenthessék, hogy mérete alapján egy törpebolygót fedeztek-e fel, vagy kisbolygó besorolást fog kapni.

Az égitest ideglenes jelölése V774104. Az újonnan felfedezett égitest egy kicsivel kisebb, mint a Pluto átmérőjének a fele. A pályáját még nem sikerült meghatározni. A következő ábrán a csillagok közötti mozgását lehet látni.

“Elég sok minden tudunk már róla – mégis hiányosak az ismereteink. Mivel nemrég fedezték fel, ezért a pályájáról még nem rendelkezünk pontos információkkal.” – mondta Scott Sheppard (Carnegie Institution for Science), az objektum egyik “társfelfedezője” a space.com -nak adott interjújában.

A V774104 felfedezése része annak a kutatásnak amelynek során a Pluton túli régiókban keresik a Naprendszer keletkezésének a nyomait.

“Végre fogjuk hajtani a legátfogóbb, legmélyebb felmérést, amit valaha végeztek a külső Naprendszer felderítése terén.” – ígérte ugyancsak Scott Sheppard az interjúban. “Például a Hawaii-on lévő, 8 méteres Subaru-teleszkóppal a Pluton túl lévő Kuiper-övben található objektumokat keressük.”

A fenti képen Sedna törpebolygó pályája pirossal van jelölve. A Sedna a névadója a sednoid típusú égitesteknek. A képen a lila kör a Pluto pályáját jelöli, zon belül pedig a Naprendszer más nagybolygóinak pályája került ábrázolásra.

A sednoidról azt kell tudni, hogy az egy Neptunuszon túl található objektum, amelynek napközelpontja több, mint 50 CsE távolságban van a Naptól és pályájának fél nagytengelye nagyobb. mint 150 CsE. Jelenleg csak két ilyen objektumot ismerünk: magát a 90377 Sedna-t és a 2012 VP113 ideiglenes jelöléssel ellátott objektumot. De joggal feltételezhető, hogy ennél jóval több van. Egyes elméletek szerint a sednoidok a belső Oort-felhőhöz tartoznak. A sednoidok sajátos pályájának eredete még viták részét képezi. Eddigi ismereteink szerint nem okozhatják a naprendszerbeli óriás bolygók és a galaktikus ár-apály erők sem válthatnak ki ilyen hatást. A Naprendszert létrehozó protoplanetáris korongból kialakuló égitesteknek kör vagy közel kör alakú pályájuknak kell lennie. A sednoidok is ilyennel kellett, hogy bírjanak a kialakulásuk idején. A csillagászok csak találgatnak jelenleg, miért váltott pályájuk mégis ilyen excentrikusra: vagy egy közeli csillag elhaladt a múltban a naprendszer mellett, és gravitációs ereje így perturbálta meg a külsőbb régiókat, vagy egy ismeretlen, nagytömegű égitest kering a Naprendszer peremén, aminek gravitációja alakította ilyenre a pályákat (nem barna törpére kell gondolni, inkább Jupiter-kategóriáji égitestre, bár ez a lehetőség a legkevésbbé valószínű), de jelenleg azt sem tudjuk kizárni, hogy egy másik csillag rendszeréből fogta be őket a Nap… (Ez utóbbihoz kémiai összetételt kellene mérni.)

Lehetséges, hogy a V774104 is egy sednoid. Ennek tisztázása a további kutatások feladata. Az alábbi ábra a Naprendszer nagybolygóinak, a Voyager-űrszondának, az Ooort-felhőnek és a közeli csillagoknak az elhelyezkedését mutatja erősen torzított, logaritmikus-szerű távolságskálán. A helioszféra és a csillagközi tér határát a Napszél lökéshulláma jelöli ki, az a térrész, ahol a napszél beleütközik a Naprendszert körülvevő csillagközi gázba. A Naprendszer gravitációs tere viszont végtelen távolságig terjed, és kb. két fényéven belül (vagyis mintegy 130 000 CSE-ig) a Nap gravitációs tere az uralkodó és nem a környező csillagoké. A Naprendszer határát tehát többféleképpen is kijelölhetjük – vagy azt lehet mondani, a napszél kifelé áramlása nem tölti ki a teljes naprendszert. Az ábrán a távolságok CSE-ben vannak.

l

Az Eris törpebolygó a belső Oort-felhőben kering. Távolsága a naptól 37-97 CsE. A 2003-ban felfedezett Sedna, hihetetlenül excentrikus pályán kering, 76 CsE-re van a napközelpontja és mintegy 940 CsE-re a naptávolpontja.

“A Sedna és 2012 VP113 azok az egyedüliként ismert objektumok, amelyek a gyakorlatban teljesen függetlenek a Naprendszer óriás bolygóinak a hatásaitól” mondta Scott Sheppard.  “Mégis igen excentrikus a pályájuk. Nem tudni hogyan alakult ki a pályájuk. Valami megzavarta őket. “

Scott Sheppard szerint a jelenleg elfogadott vezető elmélet szerint a Naprendszer kialakulásakor a Nap olyan helyen született, ahol “nagyon sűrű csillagközi környezetben helyezkedett el, és ahol sok más csillag volt körülötte”. Talán lehet azon spekulálni, hogy ezeknek a közeli csillagoknak a gravitációs vonzása lehetett az, ami megzavarta ezeknek az objektumoknak a pályáját.