VCSE - Messier 13 - Majoros Attila
VCSE – Messier 13 – Majoros Attila

 

Ezt a varázslatos objektumot szeretném megosztani veletek, amit három éjszaka sikerült lefotóznom egy másik objektum fényképezése közben.
Összesen:  100 x 1 perc expo és 80 x 4 perc expot szántam az objektumra ISO 800-on.
Készült Guernseyn
Sw 200/1000 Newtonian tubus
Sw EQ6 r
Baader MPC MKIII korrektor
Canon 60D Fs
Lacerta MGEN autoguider

Találtam 20 x 8 percnyi képanyagot tavalyról, és nemrég a rossz időjárási periódusban fel is dolgoztam. Az eredményt az alábbi kép mutatja:
A felvételen számos mélyég-objektum látható, melyeket megpróbáltam a Stellariumban azonosítani. A következőket sikerült megtalálnom a képemen:
Úgy döntöttem, hogy nem hagyom kárba veszni ezt a 20 képet, inkább összerakom annak ellenére, hogy nem sikerült a területről több képet gyűjteni. A Zselicből viszont gyakorlatilag problémamentes képet sikerült csinálni így is. Maga a képfeldolgozás időben és ráfordított energiában is több munka volt, mint a fotonok begyűjtése (vagyis maga az észlelés).
A képhez használt eszközök listája:
Canon EOS 1100Dmod / Canon 200mm f2.8 L USM / Skywatcher EQ5 GT / LacertaMGen
20 x 8 perc / ISO800 / 200 mm / f/3.2

2017. április 1-én este 8 órakor kimentem az udvarunkra észlelni, mivel derült, tiszta, csillagos volt az égbolt. Égi kísérőnk is látszódott északnyugat irányában. Rálestem a kétszemes távcsövemmel (binokulárral) és jobban szemügyre vettem a célpontot.

VCSE - észlelésem - Polonkai Dóra
VCSE – észlelésem – Polonkai Dóra

20x-os nagyítással néhány kisebb krátert is lehetett látni a Holdon. A felszínén a Mare Crisium, Mare Tranquillitatis, Mare Nectaris és a Mare Fecunditatis nevű holdtengereket be tudtam azonosítani. A Mare Crisiumtól kicsit távolabb megpillantottam a Franklin-krátert.

Fél 9 körül észrevettem egy kb. 7 mg-s csillagot, ahogy elhaladt a Hold mellett és nyugati irányba vette tovább az útját. Ezt szabadszemmel nem láttam a halvány fénye miatt, csak binokuláron keresztül.

Ezután az Orion csillagképet kerestem meg, ami nem volt nehéz megtalálnom, hiszen a Holdunktól pár fokra arrébb vettem észre. Ezen az estén az északi irányban helyezkedett el. Könnyen felismertem a Betelgeuse csillagot a vörös színéről. Ismét megnéztem az M42-t az Orion öve alatt, ami egy diffúz köd. Kis ködpamacsként mutatkozott.

Nyugodt légkör volt és szélmentes időben észleltem. A hőmérséklet +18 °C volt.

 

2017. április 1-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem az M95, M96 és M105 galaxisokról. 42×240 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 30 mezősimító (flat), ISO 1600 képből került összeállításra az itt bemutatott felvétel.

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750-es Newton-távcsővel és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült.

A “galaxis-évszakot”, illetve a felszerelésem viszonylag nagy látómezejét kihasználva készítettem ezt az asztrofotómat, az M95, M96 és M105 katalógusszámú, ritkábban fotózott galaxisokról, amelyek az Oroszlán csillagképben találhatók. Az M105 közelében elhelyezkedő NGC 3384 és NGC 3389 csillagvárosok szintén rákerültek a képre.
Pierre Méchain 1781. március 20-án fedezte fel az M95 és M96 galaxisokat, majd Messier négy nappal később katalógusába vette. Az M105-öt Pierre Méchain 1781. március 24-én találta meg, viszont nem ismert okból Charles Messier nem vette fel katalógusába. William Herschel fedezte fel újra 1784. március 11-én az NGC 3384-gyel és NGC 3389-cel együtt, végül 1947-ben Helen Sawyer Hogg sorolta be a Messier-objektumok közé.
Az említett galaxisok a Leo I, vagy más néven M96 galaxiscsoport tagjai, a csoport maga pedig a Virgo szuperhalmaz tagja. A csoport ismert tagjait (legalább huszonkettő galaxist) gravitációjuk tartja össze.
A 36 millió fényévre található, 40 milliárd csillagot tartalmazó M95 egy spirális galaxis, a magot egy “rúd” keresztezi, a “rúd” végeiből ágaznak el a spirálkarok, amik körbeveszik a központi régiót. A belső spirálkarokat halvány külső spirálkarok övezik, elliptikus alakban. (A magyar szakirodalomban kevésbé jó fordításként a horog vagy küllő szót használják rúd helyett – a szerk.)
A 35 millió fényévre található, 100 milliárd csillagot tartalmazó M96 szintén spirális galaxis, belső, fényes spirálkarjai közvetlenül a magból indulnak ki. A belső spirálkarokat halvány külső spirálkarok veszik körül, elliptikus alakban.
A 35 millió fényévre található, 40 milliárd csillagot tartalmazó M105 elliptikus galaxis, alakja inkább gömbre hasonlít, mint ellipszisre, egyéb részletet nem mutat.
Az NGC 3384 egy elliptikus galaxis, fényes magot övező halvány régióval.
Az NGC 3389 a felvételen spirális galaxisnak tűnik, néhány spirálkarja kivehető.
Messier 53 - Majoros Attila
Messier 53 – Majoros Attila

 

VCSE - Messier 53 (részlet) - Majoros Attila
VCSE – Messier 53 (az előző képről készült képkivágás) – Majoros Attila

A Messier 53-ról vagy M53-ról vagy NGC 5024-ről készült képemet szeretném bemutatni. Az M53 gömbhalmaz a Bereniké haja csillagképben található a Földtől mintegy 58 000 fényévre. Korát 12,67 milliárd évre becsülik.

Ez a gömbhalmaz az egyik legtávolabbi gömbhalmaz. Látszólagos átmerője 13 szögperc. Térbeli átmérője 220 fényév.

A világos kompakt központi régió körülbelül 2 szögperc átmerőjű.

A halmaz legalább 500 000 csillagból áll, amelyből kb. 67 változócsillag, közülük 47 RR Lyrae típusú.

A felvételt 2017. áprilsi 2-án és 3-án, két éjszaka alatt készítettem. 30db két perces és 60db 5 perces   felvételt összegeztem

Távcső: Skywatcher 200/1000 Newton
Mechanika: Skywatcher EQ6 R
Fényképezőgép: Canon 60D fullspektrum
Vezetés: Lacerta Mgen
Feldolgozás Nebulosityvel az utómunka PS6.
Készült: Guernsey szigetén.