Nemrég egy szupernóva tűnt fel fel a tőlünk 22 millió fényévre lévő NGC 6946 spirálgalaxisban. A szupernóva majdnem olyan fényerővel bír, mint maga a galaxis. Az Univerzum legnagyobb robbanásait a szupernóvák produkálják (ennél nagyobb energiát már csak a különböző gammakitörések szabadítanak fel), ám többfajta szupernóva létezik. A mostani az SN2017eaw nevet kapta és egy IIP típusú szupernóva, tehát körülbelül egy 10 naptömegűnél nagyobb csillag élete végén történő összeroskadása nyomán keletkezik. Akár hetekig is megfigyelhető, sőt, ha közel van, akkor akár évekig nyomon követhető a halványodása. Ez annyit jelent, hogy egy ilyen viszonylag közeli IIP, mint az SN 2017eaw közepes távcsővel már simán észlelhető.
VCSE - Szupernóva robbanás a Tűzijáték galaxisban - NGC 6946 + SN2017 - Schmall Rafael
VCSE – Szupernóva-robbanás a Tűzijáték-galaxisban – NGC 6946 + SN 2017eaw  – Schmall Rafael
A galaxistól balra látható kis csillaghalmaz az NGC 6939, mely már a mi Tejútrendszerünkben foglal helyet kb. 3600 fényévre tőlünk.
A fotó ~5 órán keresztül készült a Zselicben, amíg a rossz idő meg nem érkezett és lehetetlenné nem tette a további fénygyűjtést. A kép érdekessége még, hogy egy nem is olyan nagy rendszerrel készült, viszont vezetés mindenképpen volt. A felvétel 750 mm-es fókusszal rendelkező 150 mm-es tükörátmérőjű Newton távcsővel készült. Összesen 40 darab 8 perces ISO 800-as fotó lett begyűjtve azon a bizonyos éjszakán.
Be lett jelölve a szupernóva a galaxisban, mely egy hónappal ezelőtt még nem volt ott. Halvány, de mégis nagy jelentősége van.
VCSE - Szupernóva robbanás a Tűzijáték galaxisban - NGC 6946 + SN2017 - Schmall Rafael
VCSE – Szupernóva-robbanás a Tűzijáték-galaxisban – NGC 6946 + SN 2017eaw – Schmall Rafael
Időpont: 2017. május 18/19.
Távcső: SkyWatcher 150/750 Newton tubus, f/5 fényerő
Mechanika: SkyWatcher EQ-5 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IDAS LPS-D1 (de minek…)
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor f/4 távcsövekhez
ISO800 / 40 x 8 perc

Végre-valahára elkészült az eddig leghosszabb expozíciósorozatból álló asztrofotóm, melynél a 14 éjszakányi idő az M81-82 galaxispárosra esett.

VCSE - Messier 81 és Messier 82 galaxisok az integrált fluxusködökkel - Schmall Rafael
VCSE – A Messier 81 és a Messier 82 galaxisok integrált fluxusködökkel – Schmall Rafael

A felvételen látható két galaxist természetesen binokulárral is megtalálhatjuk. 40-45x nagyításon impozáns látványt nyújtanak, de egy 150x nagyításon szerintem az M81 gyönyörű. A fotón nemcsak a galaxisok látszódnak jól, hanem az “expóidőfelfaló” fluxusködök (Integrated Flux nebula, IFN) is, melyek viszont a galaxisunkhoz tartoznak és rettentő halványak. Az az érdekességük, hogy a mi Tejútrendszerünk fényét verik vissza. Számos helyen jelen vannak és a sűrűsödésük a fotókon érzékelhető a Cefeusz / Perzeusz / Bika csillagkép környékén is (és még sokfelé). A fluxusködök mindenfelé hömpölyögnek a fotón. Mögöttük másvalami érdekesség is látszik. Az sok-sok apró pöttyöcske nem csillagok… A csillagoknál kissé nagyobb kiterjedésűek: azok milliárd fényév távolságban elhelyezkedő galaxisok. Tehát a képen van jópár…

Az integrált fluxusködökről már írtunk honlapunkon korábban: http://vcse.hu/m81-es-m82/ és http://vcse.hu/galaxis-es-a-csillagkozi-por/ cikkeinkben.  – A szerk.

A galaxisok előtt hömpölygő, de rendkívül halvány IFN ködök előcsalogatásához igen sok összidő kellett. Nekiálltam a feladatnak és 14 éjszaka alatt összesen 650 x 5 percnyi fotó gyűlt össze. 50 képet Dobronhegyen sikerült “bezsebelni”. Ez összesen több mint 54 órányi expozíciós időt jelent. Kétszer annyit, mint amennyit az NGC 2170-re exponáltattam, és gyakorlatilag 2,5 szezont vett igénybe a “mutatvány”. Tehát konkrétan már arra a célra nézett állandóan a távcső… elindítottam, felügyeltem, lekapcsoltam – mondjuk hajnali 5-kor…

Az éjszakák hangulata természetesen magasról veri a feldolgozási nehézségeket. Az IDAS szűrő lilásít sajnos, de tökéletesen levágta a fényszennyezést, már a maradékot, ami volt. Az intenzitását a képnek sikerült megadni, de a lilásság miatt sokat várt az egész, majd rájöttünk, hogy miként lehet az intenzitásra színt tenni, így a Dobronhegyen készült  50 utolsó felvétel oldotta meg a nehézségeket.

Neki lehet állni összeszámolni a galaxisokat a háttérben… mert én már abban vért izzadtam, hogy feldolgoztam ezt. A képen látható sok-sok érdekesség számbavétele külön eszmefuttatás tárgya lesz.

Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton tubus
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika / SkyWatcher EQ6 Pro Goto mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő / IDAS LPS-D1 pro
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez

ISO800 / 650 x 5 perc / 800 mm / f4

Megosztanám veletek a kiváló hangulatú VCSE tavaszi észlelőhétvégéjén, 2017. április 29-én, Dobronhegy-Balázsfán készült asztrofotómat az M49 katalógusszámú és az aztt övező galaxisokról. A felvételt 49x300s objektum (light), 20 sötét (dark), 40 mezősimító (flat) és 20 flatdark, ISO 1600 képből állítottam össze. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750-es Newton tubussal és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült.

VCSE - Messier 49 és környezete -Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 49 és környezete -Ágoston Zsolt

 

VCSE - Messier 49 és környezete - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 49 és környezete – Ágoston Zsolt

A megfigyelőrét viszonylag fényszennyezésmentes volt, és ezúttal készítettem flatdark képeket is, ezek miatt könnyebb volt a képek feldolgozása is: a háttérgradiens jóval egyenletesebb volt, mint máskor.

Charles Messier 1771. február 19-én fedezte fel és vette fel katalógusába az M49 galaxist. A mintegy 2000 tagot számláló Virgo-halmaz elsőként felfedezett tagja, rádiógalaxis, illetve a magjából érkező erős röntgensugárzás alapján valószínűleg egy különösen nagytömegű (565 millió naptömegű) fekete lyuk otthona. Megközelítőleg hatezer gömbhalmazból álló gyűjteménye is van az elliptikus galaxisnak, az UGC 7636 törpegalaxis jelenleg olvad össze vele. Távolsága a Földtől 58 millió fényév, 170 000 fényév az átmérője, mintegy 200 milliárd csillagból áll.

Az NGC 4535 egy küllős spirálgalaxis, szintén a Virgo-halmaz tagja. Galaktikus síkja 43 fokos szögben látszik, így spirálkarjai könnyen megfigyelhetőek. “McLeish objektumának” is nevezik, a Földtől 54 millió fényévre található.

Az NGC 4526 egy lencsés (lenticular) galaxis, lencseszerű külső szerkezete veszi körül a belső spirális szerkezetet (ezt nem lehet a fényképen megfigyelni). 55 millió fényévre található a Földtől, szintén a Virgo-halmaz tagja, magjában gyorsan áramló molekuláris gázok alapján arra következtetnek, hogy egy 450 millió naptömegű különösen nagytömegű fekete lyuk található belsejében.

A leghalványabb galaxis, amit megtaláltam a LEDA 41103, 17,5 magnitúdóval.

VCSE - Messier 51 - Majoros Attila
VCSE – Messier 51 – Majoros Attila
Végre elkészült a kép, melynek készítése közben született meg a Messier 13-fotóm is.
A Messier 51-ről, azaz az Örvény-ködről van szó; 150 x 8 perces expókkal sikerült megörökítenem. Köszönetem szeretném kifejezni Schmall Rafaelnek, aki nagyon sokat segített, hogy a képeim egyáltalán valamilyen színvonalat megüssenek.
A felvétel adatai:
150 x 8 perc, 60 dark, 20 flat és 20 flat-field
Skywatcher 200/1000 Newton-távcső
Skywatcher EQ-6R mechanika
Lacerta MGEN standalone autoguider
Baader Mpc mk3 korrektor
Canon 60D fullspektrum Astronomik Cls CCD-vel
A képhez a nyers felvételeket nyolc éjszaka alatt sikerült begyűjtenem.
Készült: Guernsey szigetén.
VCSE - Messier 13 - Majoros Attila
VCSE – Messier 13 – Majoros Attila

 

Ezt a varázslatos objektumot szeretném bemutatni itt, amit három éjszaka sikerült lefotóznom egy másik objektum fényképezése közben.
Összesen:  100 x 1 perces és 80 x 4 perces expozíciót szántam az objektumra ISO 800-on.
Készült Guernsey szigetén.
Távcső. 200/1000 Newton (SkyWatcher-gyártmány) EQ6 mechanikán.
Baader MPC MKIII kómakorrektor
Canon 60D Fs fényképezúgép
Lacerta MGEN autoguider