Egy lyukas garast sem adtam volna a felhőkép-modellezések alapján azért, hogy sikerülni fog bármit is látni és bemutatni a csillagos égboltból. Ennek ellenére kiautóztunk a gébárti gátra, amely Zalaegerszeg északi szélén található.

Annak ellenére, hogy a ház vezetőinek jeleztem az érkezésünket, mindjárt egy sorompó állta utunkat. Volt, aki megtalálta a kerülőutat és az észlelési helyszínig hajtott fel, mások kézben vitték a műszerüket.

21 óra után gyülekeztek a Vega Csillagászati Egyesület tagjai. Ágoston Zsolt, Bánfalvi Péter, Császár Kornél, dr. Cseh Ferenc, Hajgató Zoltán, Péter Attila, Péter Petra, Vizsi Csaba, Vizsi Emília.

Az Emília által aláíratott jelenléti ív szerint 24 fő vett részt a bizonytalan égbolt miatt kétséges találkozón.

A 23 órakor kelő, utolsó negyedhez közelítő Hold és a Szaturnusz mellett számos mélyég-objektumot sikerült távcsővégre kapni. Néhány példa a javából: M12, M13, M57, M56, M27, M29, Albireo, Bagoly-halmaz, Perzeusz-ikerhalmaz, Gránátcsillag, Bode- és Szivar-galaxisok, Androméda-galaxis és az M32; az M110-et is láttuk, de az nagyon halvány volt. A listából is kiderült, hogy érdemes volt helytállni a gáton, még akkor is, ha a tömegek fogadása nem okozott különösebb gondot.

A távcsövekkel megfigyelt objektumokon kívül élmény volt az eszmecsere, beszélgetés tagtársakkal és vendégekkel. Érdemes volt kimenni erre a csendes, sötét és kellemes levegőjű helyre. Vizsi Csaba és Holdampf Bence is fotózott, de az égbolt derengésén és a tó vizének tükröződésén kívül semmi más nem látszott, olyannyira sötét volt. Szóval jó volt együtt!

VCSE – Sötét volt – Fotó: Holdampf Bence