A mellékelt képen látható NGC 1672 extragalaxis messze a déli égbolton, -59°-os deklináción helyezkedik el a Dorado csillagképben, így Magyarországról nem észlelhető. Pedig nagyméretű, viszonylag fényes (7×6 ívperces, 10,3 mg-s) horgas spirálgalaxis. Távolsága tőlünk 60 millió fényév, átmérője kb. 75 000 fényév, közepén nagyon nagytömegű fekete lyuk lehet.
Hatalmas, 20 kpc méretű horgai a vizuális tartományban nagyon elnyúlttá teszik a galaxis alakját, és ez a Hubble Űrtávcső (HST) mellékelt képén is jól kivehető. A spirálkarokban számos hatalmas, fényes, rózsaszínes területet figyelhetünk meg: ezek forrón izzó hidrogénfelhők, aktív csillagkeletkezési helyek. A kép elképesztően részletgazdag: belenagyítva forró csillagok kékes nyilthalmazait, ködöket, porsávokat tanulmányozhatunk. Olvasd tovább →
A mellékelt kép 2016. május 5-én készült 5,3 óra összes integrációs idővel (40 db 480 másodperces felvétel került összeadásra, valamint 55×2 sec és 45×5 sec-et is alkalmazott, nyilván a fényesebb csillagok miatt), újholdnál.
A képskála 0,572 ívmásodperc/pixel, a kép kb. egyharmad fok kiterjedésű területet ábrázol.
Az M13 gömbhalmazról ezt a felvételt Dean Fournier készítette 23,5 cm-es Celestron EdgeHD távcsövével (f/10, de van neki fókusza f/2-nél is), Canon 6D fényképezőgéppel (ilyen van az egyesületi csillagdában is, táborban ott lesz), és a Skywatcher cég által gyártott AZ-EQ6 mechanikával. A képfeldolgozás PhotoShoppal, PixInsight-tal, egyéb szoftverekkel készült a kép egyébként Kanadában készült. A képek ISO 3200-nál lettek felvéve.
A jobb alsó inzertkép a Hubble Űrtávcső felvétele. Érdemes a két képet összehasonlítani.
Messier 13 rajzos észlelése:
Távcső: 8″ (20,32mm) Orion Skyview pro Newton
Okulár : 5mm Vixen LVW, at 200X
Időpont : 2011.06.05. UT24:00
Helyszín : Izrael
A rajz fehér papírlapra készült grafit ceruzával. A beszkennelt rajz invertálva lett.
M. Novák Zemplinski rajza, egy 22″ (55,84mm) f/3,75 Newton távcsővel, 6mm TV Ethos okulár használatával.
A mellékelt kép a Hubble Űrtávcsővel készült, összesen 16 óra expozíciós idővel. 4×4800 sec expozíciós időt alkalmaztak az F814W (vörös), F555W (zöld), F435W (kék) szűrők mindegyikében. Az NGC 1309 galaxist és kísérőgalaxisait, háttérgalaxisait ábrázolja. Az NGC 1309 egyike az Eridanus-galaxishalmazt alkotó mintegy 200 galaxisnak.
VCSE – Mai kép – NGC 1309 – APOD
Az NGC 1309 gyönyörű, SA(s)bc típusba sorolt galaxis, 120 millió fényévre fekszik tőlünk, mérete a Tejútrendszerének mintegy háromnegyede, átmérőjét ugyanis mintegy 75 000 fényévre becsülik csak. A spirálkarokban számos csillagkeletkezési terület helyezkedik el, a magja viszont sárgás színű, öreg csillagokból áll.
Az NGC 1309 12 mg látszó fényességű galaxis, 2 ívperc látszó méretű, nagyobb amatőrtávcső kell megfigyeléséhez. Téli objektum, Magyarországról látható.
A mellékelt képen az ún. Ceruza-köd, hivatalos katalógusszámán NGC 2736 látható; nevét hosszú, elnyúlt alakjáról kapta. 1835. március 1-én fedezte fel John Herschel, amikor a déli féltekére ment észlelni hosszabb időtartamra .A köd látszó mérete 30 x 7 ívperc. Valójában az NGC 2736 a Vela Szupernóva-maradvány része, és a csillagrobbanás okozta lökéshullám söpörte össze maga előtt az anyagot, ami összesűrűsödött, felforrósodott a benne lévők atomok és molekulák ütközései révén, és ennek emissziós sugárzása készteti fénylésre a ködöt.
VCSE – Mai kép – NGC 2736, a Ceruza-köd – APOD
A kép a Las Campanas Obszervatóriumban készült (Howard Hedlund & Dave Jurasevich, Las Campanas Obs.), 30,5 cm-es f/8-as MC távcsővel 2015. áprilisában, 22×1800 sec expozícióval H-alfa/OIII-ban, és 20×1200 sec RGB-ben. A képmező mérete 51×51 ívperc.
Az NGC 2736 kb. 815 fényévre van a Földtől. Jó 644 000 km/óra sebességgel mozog, mutatva a valamikor szupernóva-robbanás hevességét.
A Vela Szupernóva-maradványt egy kb. 11-12 évezreddel ezelőtti, relatíve közeli II-es típusú szupernóvarobbanás hozta létre. A modellszámítások szerint a szupernóvát hetekig lehetett látni a nappali égbolton (jó lehetett a kőkorszaki észlelőknek). A robbanás hagyhatta vissza a Vela-pulzárt, ami egy gyorsan forgó neutroncsillag: nagyon erősen fókuszált rádiósugárnyalábjai rendszeresen elérik a Földet, ahogy a neutroncsillag forog. A Vela-pulzár nem teljesen a köd közepén van, ennek oka az lehetett, hogy a robbanás asszimmetriája miatt a ködösség és a neutroncsillag másfelé indult el; de vannak olyan nézetek is, hogy akár az is előfordulhat hogy a Vela-pulzár nem is tartozik a ködhöz (a robbanás nem hagyott hátra neutroncsillagot vagy nem látjuk), és csak véletlenül látszik a ködben.
A teljes Vela Szupernóva-maradvány kiterjedése az égen 8 fok átmérőjű területet ölel fel, és részben átfedésben van a kb. négyszer messzebbi Puppis Szupernóva-maradvánnyal. nagy kiterjedése miatt relatíve halvány, a köd egyes részei 12 magnitúdósak.
A mai képen az S147 (Simeis 147) jelű vagy Sh2-240 néven is ismert szupernóvamaradvány látható. Újabb keletű szokásként ezt is elnevezték, ezért Spagetti-köd néven is ismert az (amatőr)csillagászati szlengben. Látszó átmérője hatalmas, 3 fok! Ez a telehold látszó átmérőjének mintegy hatszorosa.
VCSE – Sh2-240 szupernóvamaradvány – APOD
A köd méretét 150 fényévre, távolságát 3000 fényévre becsülik. Kb. 40 000 évvel ezelőtt felrobbant szupernóva hozta létre a képen is látható, kavargó csillagmaradványt. A köd közepén ott van a csillagmag maradványa, egy gyorsan forgó neutroncsillag, ami a rádiócsillagászaink számára pulzárként jelenik meg. A pulzár nagy sebességgel mozog a Galaxisban, kb. 400 km/s az érintőirányú sebessége: ez azt jelenti, hogy a szupernóvarobbanás asszimmetrikus lehetett és óriási kezdősebességet adott a pulzárnak. Azt is gyanítják a pulzár mért sajátmozgásából, hogy a közeli M36 (NGC 1960) nyilthalmazból lökődhetett ki.
Az S147-et egy 25 hüvelykes (64 cm-es) távcsővel fedezték fel 1952-ben a Krími Asztrofizikai Obszervatóriumból. A Bika csillagképben látszik, így legjobban késő-ősszel/télen lehet megfigyelni. Noha egyes részeinek csúcsfényessége eléri a V=6,5 mg-t is, a köd összességében alacsony felületi fényességű, ezért rendkívül nehéz megfigyelni, bár állítólag 15 cm-es távcsővel már lehet észlelni. Lehet, a mi légköri viszonyain mellett nagyobb műszer kell.. A mellékelt képet G. Donatiello készítette Olaszországból Tim Stone amerikai kollégával együtt dolgozva, ha jól láttuk, akkor 24 óra összexpozíciós idővel, 10,6 cm-es távcsővel, FLI ML 16803 kamerával és LRGB szűrőkkel.
