A Földön vulkanizmus útján új szigetek keletkeznek a tengerben, tavak tűnnek el a globális felmelegedés következtében, és más gyors változások is vannak a földrajzunkban. Más bolygók felszíne nagyon állandó, csak néha alakul ki egy-egy új kráter kisbolygó becsapódás következtében, esetleg eltüntetve régebbi krátereket.

A Titán változékony tava, hulláma, vagy más jelensége? Kép forrása: Cassini űrszonda


A Szaturnusz Titán nevű holdjának felszínén azonban tavak vannak, a holdnak pedig erős légköre van. A Titán tavai és folyói főképp metánból és más szénhidrogénekből állnak. A Szaturnusz rendszerében keringő Cassini űrszonda igen gyakran mérte fel a Titán felszínét radarjával. A mellékelt képsorozaton lehet látni, hogy valami a Titán felszínén 2013-ban megjelent (2007-ben még nem volt ott), 2014-ben még ott volt, de alakja-kinézete megváltozott; 2015-re az objektum eltűnt. Az alakzat hossza 20 km volt maximálisan. Nem világos, miféle alakzat ez: valamilyen geohidrodinamikai aktivitás, elolvadó jéghegy, vagy egy vízesés, amely amikor működött, esetleg habhullámokat keltett, vagy egy tavacska óriásit hullámzott, de most pont nincs ott vihar, amikor nem látjuk.

2017-ben megint lesz lehetőség e terület radarképeinek elkészítésére, lehet tippelni, mit látunk majd ott…

Az M81 és M82 galaxisokról valószínűleg rengeteg kép készül, nehéz eldönteni, melyik a jobb, szebb, többet mutató; vagy éppenséggel melyik a tudományos megismerés szempontjából az érdekesebb, többet nyújtó. A mellékelt kép összesen 34,5 órányi összegzett expozícióból készült Celestron-11-es távcsővel (vagyis kb. 28 cm nyílású műszerrel), RGB és H-alfa szűrők alkalmazásával – a felvétel többi adata a kép aláírásában megtalálható.

VCSE - Mai kép - M81 és M82 - André van der Hoeven, Neil Fleming & Michael Van Doorn
VCSE – Mai kép – M81 és M82 – André van der Hoeven, Neil Fleming & Michael Van Doorn

A kép bal alsó sarkában látható spirálgalaxis az M81, jobbra fenn az M82 látható. Az M82-ben rengeteg, vöröses árnyalatú gázfelhőt és sötét porfelhőket lehet látni. Ez a galaxispár gravitációsan kölcsönhat, egymás megközelítése során jelentős nagyságú árapályerők lépnek fel. Az M82 hatása az M81-ben gazdag spirálkarszerkezetet eredményezett. Az M81 visszahatása az M82-re nagyon heves, röntgensugárzással kísért gázfelhő-ütközésekhez vezetett, illetve heves csillagkeletkezés zajlik most is a kísérőgalaxis árapályereje okozta hatások miatt. A számítógépes szimulációk szerint az M81 és M82 néhány milliérd éven belül egyesülni fog.

Az egész galaxispárt az ún. Integrált Fluxusköd veszi látszólag körül, amely viszont nem tartozik fizikailag az M81-82 párhoz, hanem csak véletlenül látszik abban az irányban. Az Integrált Fluxusköd valójában a mi Tejútrendszerünknek egyik diffúz gáz- és porköde. Az 1980-as években felismert integrált fluxusködökről (amely ennek a tejútrendszerbeli felhőnek és egy ködosztálynak is a neve) Bognár Tamás tollából kissé bővebben is lehet olvasni a http://vcse.hu/galaxis-es-a-csillagkozi-por/ címen.

Az APOD mai felvételén Martin Pugh felvétele látható a Futó Csirke (IC 2944, IC 2948) ködről.

VCSE - Mai kép - Futó Csirke-köd - Martin Pugh
VCSE – Mai kép – Futó Csirke-köd – Martin Pugh

A Futó Csirke ködről további információkat olvashatunk és egy kitűnő felvételt tekinthetünk meg, Éder Iván weboldalán.

VCSE - IC 2944 - http://www.pampaskies.com/
VCSE – IC 2944 – http://www.pampaskies.com/

A fent látható felvétel hidrogén alfa tartományban készült az IC 2944-ről. A kép középső részén láthatjuk a névadó “Futó Csirkét”. A felvétel eredetije az argentin asztrofotósok felvételeit bemutató  PampaSkies  weboldalon található.

Az APOD mai felvételén amelyet a Hubble Űrtávcső készített, a Proxima Centauri (latin proxima szó jelentése: legközelebbi) csillagot láthatjuk.

VCSE - A legközelebbi csillag - NASA/Hubble
VCSE – A legközelebbi csillag – NASA/Hubble

A Proxima Centauri egy  vörös törpe a Kentaur csillagképben. A Földtől  4,24 fényév távolságra található.  1915-ben fedezte fel Robert Innes.  A Proxima Centauri a Naphoz legközelebbi csillag.  Az Alfa Centauri kettőscsillagtól a távolsága 15 000 ± 700 CsE. Olvasd tovább

Az APOD mai képe a NASA New Horizons küldetésének 2016. január 14-én publikált képe a Plutoról.

VCSE - Wright hegység egy lehetséges jégvulkán - NASA, New Horizons
VCSE – Wright-hegység: egy lehetséges jégvulkán – NASA, New Horizons

A felvételeket 2015. július 14-én készítette a New Horizons űrszonda, amely ekkor megközelítőleg 48000 km távolságban volt a törpebolygó felszínétől. A kép felbontása 450 m/pixel. A felvételek tanulmányozása során a kutatók két lehetséges jégvulkánt (kriovulkánt) fedeztek fel.

Olvasd tovább