VCSE Májusi Észlelőhétvége

2023. május 19-21. (péntek-vasárnap)

Helyszín: Őrimagyarósd, Napfény Ifjúsági Tábor (Vas megye)

Szervező:

Vega Csillagászati Egyesület (VCSE)

és

MCSE Zalaegerszegi Csoportja

és

TIT Öveges Egyesület

Vizsi Csaba, Jandó Attila, Csizmadia Szilárd

Szeretettel hívjuk meg tagtársainkat és a közelben-távolban élő más barátainkat idei késő tavaszi észlelőhétvégénkre!

VCSE – Soós Patrícia rajza a Leo-triplett három galaxisáról (M65, M66, NGC 3628) 200/1200-as Dobson-távcsővel készült egy TUTY-észlelőhétvégén

Olvasd tovább

2023. évi közgyűlésünket Zalaegerszegen tartottuk: 20 fő személyesen, 22 fő zoomon, összesen 42-en vettek részt. (16%-os részvételi arány.) Több, mint 15 tagtársunk kimentését kérte különféle egyéb elfoglaltságok, munka miatt. Ahogy az megszokott a magyar egyesületi életben, az első közgyűlés nem volt határozatképes 14 órakor, de a megismételt közgyűlés 14:15 órakor már a megjelentek számára való tekintett nélkül annak bizonyult. A közgyűlés a tervezett 120 percnél rövidebb ideig, csak 84 percig tartott – ennyit mindenki rászánhat közös amatőrcsillagászati ügyeinkre.

VCSE - A közgyűlésen személyesen megjelentek csoportképe - Fotó: Ágoston Zsolt
VCSE – A közgyűlésen személyesen megjelentek csoportképe – Fotó: Ágoston Zsolt

A közgyűlés kezdetén elnökünk kérésére rövid, néma felállással emlékeztünk elnökségünk volt tagjaira: Simonkay Ferenc volt elnökünkre (1949-2022; a VCSE elnöke volt 1996-1997-ben és 1998-1999-ben, valamint elnökségi tag 1997-1998-ban) és Győrffy Ákosra (1986-, eltűnt az olasz hegyekben 2023-ban; elnökségi tagunk volt 2006-2014-ben).

Olvasd tovább

A Csillagászat Napja évente kétszer: egy tavaszi és egy őszi első negyedbeli holdfázishoz közeli rendezvény, amit világszerte megtartanak. Néhány, ehhez kapcsolódó program:

Online előadás: online tart előadást az utóbbi évtizedek legjelentősebb csillagászati felfedezéseiről Dr. Csizmadia Szilárd csillagász “Az asztrofizika és a csillagászat 21. századi forradalma” címmel. Az előadásra zoomon kerül sor 2023. április 29-én este 18-19 óra között. Az előadásra regisztráció szükséges (legfeljebb 100 főt tudunk fogadni), a regisztrációt a vcse@vcse.hu e-mail címre kell küldeni. A regisztráció visszaigazolásában lesz egy link, amin keresztül az előadás követhető. Utána lehet a német űrügynökségnél (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt) dolgozó kutatót kérdezni. A programot 10 éves kortól ajánljuk 99 évesig.
Távcsöves bemutatók:

Olvasd tovább

Van olyan kozmológiai elképzelés, amely szerint az Univerzum örökké tágul; egy másik szerint viszont a tágulás elér egy maximális méretet, és utána már nem tágul, de nem is húzódik össze.

Egy ciklikus Viágegyetem elkezdődne egy Nagy Bumm egy pontjából, tágulna, elérne egy maximális méretet, majd összeomlana egy pontba (Nagy Reccs). Lehetséges, hogy ilyen ismétlődő kitágulások és összehúzódások végtelen (vagy véges) sorozatából áll a Világegyetem élete? Lehetséges, hogy a ciklust a sötét energia hajtja? A cikkben ismertetett kutatás arra utal, hogy ha a sötét energiát jól értik a kutatásban részt vett kutatók, akkor lehetséges, hogy a sötét energia léte ciklikus Világegyetemhez vezet

Olvasd tovább

NGC 4618, az egykarú spirálgalaxis a Vadászebek csillagképben. Hubble Űrtávcsp felvétele (ESA, NASA)
Az NGC 4618, az egykarú spirálgalaxis a Vadászebek csillagképben. A Hubble Űrtávcső felvétele (ESA, NASA)

Éppen ma van 236 éve, hogy William Herschel felfedezte 1787. április 9-én az NGC 4618-at. Ezen a mai napra eső évfordulójú felfedezéssel kívánunk kellemes húsvéti ünnepeket minden tagtársunknak és barátunknak!

Csak a felfedezés előtt egy évvel vetette fel Herschel, hogy az ő – és sok mai amatőrcsillagász – távcsövében csak ködösségnek látszó apró objektumok valójában távoli csillaghalmazok, amelyeket a távcső elégtelen fénygyűjtő- és felbontóképessége nem bont fel különálló csillagokra. Az NGC 4618-hoz hasonló objektumok esetében igaza volt, de csak 1925-ben tudta nagyobb, jobb távcsővel és fényképezés segítségével bebizonyítani Edwin Hubble, hogy tényleg erről van szó: a galaxisok távoli, sok milliárd csillagból álló csillagvárosok. (Lásd itt a történeti áttekintést 13:12 perc:másodperctől.) A fenti képet róla a NASA/ESA közös projektje, a Hubble Űrtávcső készítette.

Az NGC 4618 különlegessége, hogy mindössze egyetlen spirálkarja van. A legtöbb spirálgalaxisnak két vagy négy karja van. Néha előfordul három kar is, néha négynél több is, de a “klasszikus”, vagy Tökéletes vagy Nagyszerű Spirálgalaxisoknak (Grand Design Spiral Galaxies) szinte mindig két vagy négy spirálkarja van. A Tejútrendszernek négy nagy spirálkarja van.

Az NGC 4618 kb. 21 millió fényévre van tőlünk, valódi átmérője a Tejútrendszerének egyharmada. Közelében látszik az NGC 4625 galaxis, amellyel együtt egy kölcsönható galaxispárt alkot. Az ilyen galaxispárok olyan közel vannak egymáshoz, hogy az egymásra gyakorolt árapály-erejük eltorzítja egymás – vagy csak az egyikük – alakját, és akár csillagkeletkezést is beindíthat bennük.

Az egy spirálkar miatt a galaxis kinézete egészen aszimmetrikus.

Hogy a megszokottak ellenére miért csak egy spirálkarja van ennek a galaxisnak, az szakmai vita tárgya. Az egyik elképzelés szerint az NGC 4625-tel való árapály-kölcsönhatás miatt csak az egyik oldalon fejlődött ki a spirálkar. (A spirálkarokban mindig csillagkeletkezés zajlik, forró, fiatal, gyakran kékes színű csillagok vannak bennük. A fenti képen is jól látszik, hogy a magban sárgás (kisebb tömegű és öregebb), az egyetlen, felcsavarodott karban kékes (nagyobb tömegű, forró, fiatal) csillagok vannak.) Ugyanakkor a semleges hidrogéngáz eloszlásának megfigyelése azt mutatja, hogy az NGC 4618-ban csak e gáz egy kisebb részét perturbálta meg a szomszéd galaxis (vagy mert távol van, vagy mert még nem volt elég idő a perturbáció kifejlődéséhez), a nagyobb része továbbra is normálisan, a megszokott módon oszlik el galaxis korongjában. Lehetséges, hogy a galaxis valamilyen belső tulajdonsága (mágneses tere például) olyan, hogy nem engedte egy másik spirálkar kialakulását, vagy korábban más galaxissal hatott kölcsön.

Nem ez az egyetlen egy spirálkarú galaxis. Noha az ilyenek ritkák, azért kölcsönható galaxispárokban időnként előfordulnak.

Az NGC 4618-ban eddig csak egy szupernóvát észleltek, az Ib típusú SN 1985F-et.

Az NGC 4618 11,2 magnitúdós, kb. 4 ívperces méretű. (Furcsa módon IC 3667 néven is katalogizálták.) Nagyon jó, 6,5 szabadszemes határmagnitúdójú, holdtalan, tiszta égről 7 cm-es távcsővel is éppen észre lehetne venni, de a mai fényszennyezési helyzet mellett még jó hazai égről is 10-12 cm-es műszert ajánlunk vizuális észleléséhez, hogy biztosan és jól lehessen látni.

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/NGC_4618

https://www.esa.int/ESA_Multimedia/Images/2020/03/Single_arm_galaxy