(Szalontai Tibor írása)

 Az elmúlt hónapok borult, vagy csak felhőrésekkel megszakított időjárása után már alig vártuk, hogy egy holdtalan és derült éjszakán közösen észlelhessünk!

Február 14-én felmerült annak a lehetősége, hogy szerdán tiszta égbolt várható és Vizsi Csaba elkezdte a közelben lakó, rendszeresen észlelő tagtársakat, köztük engem is hívni egy a VCSE kávási észlelőbázisára szervezett közös megfigyelésre.

Véletlenül úgy adódott, hogy aznap munka után haza tudtam jönni Zalába, de pont nem voltak otthon műszereim, csak az okuláros kofferem. Pontosabban tubus még akadt volna, mert a Makszutov 127/1500-as otthon, de az állványaim és a mechanika fejeim a bécsi legénylakban, a nagyobb 10”-os Dobson távcsövem, meg a 20×80-as binokulárom a mikekarácsonyfai hétvégi házamban voltak. A 12”-os Flex-tube pedig még építés alatt áll, az talán a nyári táborra lesz majd bevethető állapotban.

Így megkérdeztem Csabát, hogy tudna-e nekem egy vizuális megfigyelése alkalmas műszert is magával vinni?

Szerencsére, pont a lányánál, Emíliánál van az Egyesület 150/1200-as Dobsonja, amit rendelkezésemre bocsátottak.

Ágoston Zsolt és Csaba már szürkületkor kitelepültek, mert Csaba fotózni akart, amihez a rendszer összeállítása időigényesebb.

Zsolt most a 82×25-ös, 90°-os prizmás binokulárjával települt ki.

Úgy este 7 óra után pár perccel érkeztem meg Kávásra, s mivel most csak a megfigyelőszékemet és az okuláros kofferem kellett felvinnem, pillanatok alatt készen álltam az észlelésre.

Csaba már odakészítette nekem az egyesületi 6”-os (f/8) Dobsont. Rögtön a nyugati látóhatárhoz közelítő Vénuszt választottam első célpontomnak.

Kora este a Vénusz még egész február hónapban megfigyelhető volt, a Holdhoz hasonló fázisokat mutat (lásd a VCSE havi megfigyelésajánlóját).

Ugyan derült volt szerda este, de a horizont felett 15°-ig párás-ködös volt, emiatt a Newton-rendszerű távcső ellenére színbontást tapasztaltam. Persze tudtam, hogy ezért nem távcső a felelős, hanem az egyre vastagodó légkörön keresztül történő atmoszférikus differenciális refrakció, lévén a Vénusz este 7 felé már csak 5° horizont feletti magasság körül járt.

Rövidesen áttértem a Jupiterre, ami akkor még elég magasan, kb. 20°-on volt megtalálható. Meglepően jó nyugodtságot tapasztalva, elkezdtem egyre nagyobb nagyítással nézni. A Galilei-holdakból akkor csak hármat pillantottam meg, az Európa pont takarásban volt, ahogyan a Nagy Vörös Folt is a bolygó túloldalán tartózkodott. Az SW 7 mm-es Planetary okulárral 172x-es nagyítás mellett gyönyörködtem a látványban, majd a légköri nyugodtságon felbuzdulva egy 2x-es Barlow-lencsét is felraktam. Az már viszont sok volt a 150 mm-es tubusnak, csak maszatos lett tőle a kép. A távcső elvi maximális felbontása 300x-os, e fölé menni nincs értelme. Zsolt is megnézte nálam a Jupitert.

Közben Vizsi Csaba el-eltűnt a megfigyelő teraszról, őt hiába próbáltam a látványhoz invitálni, mint később kiderült, lement melegedni az autójába, mert fagyoskodott.

A Jupitertől feljebb navigáltam a Plejádokra, itt megint észleltem a diffúz ködösség struktúráját, amit Zsoltnak is megmutattam.

Azt hittem, hogy csak odaképzelem a gázokat a látványba, de ő is látta. Ezek szerint nem csak képzelődtem.

Eközben Zsolttal egymás távcsövéhez ingáztunk, megnéztük ugyanazokat az objektumokat, halmazokat, galaxisokat az ő binokulárjában, majd az egyesületi távcsőben is.

Pl. az M81-82 galaxisokat az UMa-ban, azután átváltottunk az egyre magasabbra emelkedő Nagykutya csillagkép objektumaira.

Az M41 után a Cr140-es (Zsoltnál volt részletes kinyomtatott csillagkalauz) halmazt is megnéztük, eközben Csaba az M42-es Orion ködöt fotózta, s azóta is ingázott az autója melege és a megfigyelőterasz között. 

Megpróbáltam az NGC 1579-t is megpillantani, lévén ez volt a februári ajánló „ékköve”, de sajnos a 150 mm kevés hozzá, majd megpróbálom a most következő hétvégén a 254/1250-es nagyágyúval megfigyelni. 

A hiábavaló próbálkozás után, a Mars-ra navigáltam, ami a nyugodt légkör miatt, az eddigi legrészletesebb Mars megfigyelésem lett, Zsoltot is hívtam, nézze meg ő is! Egyértelműen látszott a kb. 90%-os fázis mellett a CO2 jégsapka, valamint a kontrasztosabb felszíni területek.

Folytatásban, kissé sportosan ugráltunk a csillagképek között, pl. átálltunk a Cassiopeia-ra, ott az M103-at, majd a Perseus-beli Ikerhalmazt hasonlítottuk össze látványban a 82 mm-es (f/4,8) binokulár és a 150 mm-es (f/8) Newton között.

A binokulár egyértelműen 3D-s hatást ért el, de a halmazok felbontása és a galaxismagok fényessége elmaradt a Newton-belitól, miközben a jóval nagyobb látómező másféle vizuális élménnyel ajándékozta meg a megfigyelőt.

Konstatáltuk, hogy mindkét műszernek megvan a maga létjogosultsága, erőssége. Nemhiába van egy gyakorló vizuális megfigyelőnek komoly eszközparkja. A célponthoz kell műszert választani.

Végül a Leo csillagkép galaxis halmazait próbáltam megtalálni, de erre tényleg kicsi volt a rendelkezésre álló műszer, a Denebolától a Regulus-ig alaposan végigpásztáztam a területet, hiába.

Eközben vastag jégréteg rakódott a tubus oldalára, majd a fekete okuláros kofferem változott fehéren szikrázóra a kifagyott párától, valamint a többrétegű ruházatom és vaskos alkatom ellenére elkezdtem dideregni, lehetett vagy – 7 °C, ezért befejeztem a megfigyelést.

(Ágoston Zsolt vizuális megfigyelései)

Vizsi Csabával együtt érkeztünk egy kevéssel a sötétedés előtt Kávásra, majd mindketten elkeztük összeállítani a felszerelésünket. Csaba egy EQ-5 GoTo mechanikára rögzített Altair Astro Ascent 102/710mm-es ED apokromát távcsővel és átalakított Canon 6D fényképezőgéppel kezdte el fotózni az M42 Orion-ködöt. Én egy APM 82mm átmérőjű binokulár-távcsövet hoztam vizuális megfigyelések céljára, 24mm-es és 9mm-es okulárokkal.  Az észlelésben a segítségemre volt a Lampert Spix és Frank Gasparini által írt Big binoscout c. könyv is, amiben részletes keresőtérképek és útmutatások vannak 144 mély-ég objektum megfigyeléséhez.

Elsőnek az NGC 457 “Bagoly-halmazt” kerestem meg, különleges alakja már 24X-es nagyítással is látványos volt. Bagolyra, vagy E.T.-re emlékeztetett hosszú szárnyaival/karjaival, rövid törzsével és fényes szemeivel. A közeli M103 nyílthalmaz következett, ám ekkora nagyítással csak pár fényesebb, egymáshoz nagyon közeli csillag látszott. A következő célpontom az NGC 869 – NGC 884 “Ikerhalmaz” volt, 25X-ös nagyításban, az APM 24mm-es, 70° látómezejű okulárjaival csodás látvány volt a két, fényes csillagok sokaságából álló sűrű és nagy kiterjedésű csillaghalmaz! Mintha gyémántok szóródtak volna szét a sötét égen, a binokulár pedig térbeli érzést nyújtott!

Egy rövid pihenőt követően az M42 Orion-köd felé fordultam, már 82mm-es átmérővel is láthatóvá váltak a köd “szárnyai”, az NGC 1977 “Menekülő ember-köd” is halványan látható volt. A 9mm-es okulárokkal, 50X-es nagyítással az Orion-köd magja részletesen vizsgálhatóvá vált, a Trapézium halmaz négy csillagát tudtam elkülöníteni.

Hamarosan megérkezett Szalontai Tibor is, aki az egyesületi 150/1200mm-es dobson távcsövével kezdett el észlelni.

Ahogy az alacsonyan elhelyezkedő déli objektumok egyre magasabbra emelkedtek, célbavettem az M46 és M47 halmazokat, amik egy látómezőben megfigyelhetőek voltak. Az M46 egészen halvány, csaknem ködösség-szerű volt, tagjait alig lehetett egymástól elkülöníteni. Az M47 tagjai jóval fényesebbek voltak, és egészen közel voltak egymáshoz. Talán 20 csillagát láttam, ezek sűrűen, egymáshoz közel helyezkedtek el. A közeli M48 nyílthalmaz már nagyobb kiterjedésű, tagjai közt is nagyobb volt a távolság. Kissé alaktalan homogén eloszlású volt, de nagy kiterjedése miatt ő is látványos! A Szíriusz alatt fekvő M41 nagyon hasonlított hozzá, szintén egy nagyobb kiterjedésű, sűrű, amorf nyílthalmaz, talán 30 taggal. A Cr 140 halmaz már nagyon alacsonyan volt, a légkör ott már annyira átlátszatlan volt, hogy nem ismertem fel.

Némi pihenőt követően a Szekeres csillagkép irányában folytattam a megfigyelést: felkerestem az M36 – M38 nyílthalmaz-párost: az M38 halvány, nagy kiterjedésű, kicsit ritkás, de számos tagból áll. Az M36 kisebb kiterjedésű, de fényes és sűrű halmaz. Mindketten látszottak egy látómezőben, köztük pedig a “Vigyorgó macska aszterizmus” mosolyog 🙂
Az M37 halmaz következik, ami egy közepes méretű, sűrű, 40-50 tagból álló halmaz. Az M45 Fiastyúk szokás szerint nyagyszerű látványt nyújtott, a legfényesebb hét csillagához tucatjával társultak a halványabb, de még így is nagyon fényes csillagok.

Az okulárokat egyre gyakrabban kellett törölgetnem a párától, úgyhogy gyorsan megkerestem a C/2022 (ZTF) üstököst, aminek a fényes magját körbevette az enyhén elnyúlt csóva. Az üstökös már akkor is sokat halványult. Végül felkerestem a közeli M1 Rák-ködöt, ami egy apró, halvány, elliptikus ködöcskének látszott. Mivel egyre hidegebb lett, és észlelőtársaim is elkezdtek összepakolni, én is befejeztem a nézelődést és elpakoltam.

 

Időről-időre előfordul, hogy egyszerre láthatjuk a Naprendszer összes bolygóját. Ilyen legutóbb 2020 nyarán fordult elő, amikor a Naprendszer összes bolygója ugyanabban az egyórás időszakban megfigyelhető volt. Amit mi láttunk akkor, arról itt számoltunk be. Ez nem egyedülálló esemény, mivel 2005-ben és 2016-ban hasonló jelenséget figyelhettünk meg. Most 2022. június második felében, keletről délre (balról jobbra) tekintve nemcsak láthatjuk az öt szabadszemes bolygót, hanem a Naptól mért távolságaik sorrendjében következnek: keleten a Merkúr, majd jobbra haladva a Vénusz, a Mars, a Jupiter és végül a Szaturnusz. Az, hogy ismét Naptól mért távolságuk sorrendjében legyenek látszólag az égen, az legközelebb csak 2492-ben következik be – utoljára 947-ben volt ilyen, hogy a sorrendet is tartották (2040-ben ráadásul az 5 szabadszemes bolygó egy 10 fokos területen belül lesz látható). A jelenség 2022. június 17-étől hajnalonként, 03:30 – 04:10 között már megfigyelhető, de a leglátványosabb június 24-én hajnalban lesz, amikor a holdsarló a Vénusz és a Mars között, középen lesz megfigyelhető. Részletesen lásd itt.

Kihasználva a hétvégi kedvező időjárást, a Vega Csillagászati Egyesület tagjaiból álló kisebb csapat hajnali három órakor elindult a Boncodfölde és Bagod településeket összekötő úthoz, a Zala folyó völgyébe megfigyelni a jelenséget. A megfigyelők: Péter Attila, Vizsi Csaba, Vizsi Imre, Makár Dávid és Ágoston Zsolt. A sík területre érve gyorsan kitelepítettük a fényképezőgépeinket, egy 7×50-es binokulárt és egy 200/1000 mm-es Dobson távcsövet, amivel vizuálisan is megfigyelhettük a bolygókat, 96x-os nagyítással. Kiérkezésünket követően keleten, a távoli fák koronájából előbújt a Vénusz, az éppen a Szaturnusz és Jupiter bolygók között elhelyezkedő 72%-os fázisú Hold pedig szépen bevilágította a tájat. A távcsővel megfigyeltük a Szaturnuszt és gyűrűit, a Hold krátereit, a Jupiter felhősávjait, a négy legnagyobb holdját, a Marsot és a Vénuszt. Négy óra után a távcsővel megtaláltuk a keleten, alacsonyan lévő Merkúrt is, bár a gyorsan világosodó ég alján szabad szemmel már nem láttuk. A kelő Nap egyre erősödő fényében összepakoltunk és hazaindultunk.

VCSE - Vega Csillagászati Egyesület - Ágoston Zsolt, Boncodfölde 2022.06.19. Sony A7s, Samyang 14mm f/2,8; ISO200, 4s, f/4
VCSE – Vega Csillagászati Egyesület – Ágoston Zsolt, Boncodfölde 2022.06.19. Sony A7s, Samyang 14 mm f/2,8; ISO 200, 4s, f/4

 

VCSE - Vega Csillagászati Egyesület - Makár Dávid, Boncodfölde 2022.06.19, Canon 6D & Samyang 20mm F/1.8 2 elemes panorámakép F/6.3 ISO-800 1/3s
VCSE – Vega Csillagászati Egyesület – Makár Dávid, Boncodfölde 2022.06.19. Canon 6D & Samyang 20 mm F/1.8 2 elemes panorámakép F/6.3 ISO-800 1/3s

Olvasd tovább

Úgy gondoltam, hogy összegyűjtöm egyetlen képbe a korábban, más-más időpontokban és helyszíneken készült bolygófotóimat egyetlen naprendszermodellé. Az első felvételem 2018. július 27-én készült a Vénuszról, az utolsó 2022. március 14-én a Napról. A bolygókról 200/800 Newton tubussal, Televue 3x-os Barlow-lencsével és ASI 224MC típusú bolygókamerával készítettem a felvételeket, a Napot egy Lunt 35 mm-es naptávcsővel és egy ASI 294MM monokróm kamerával fotóztam le.

VCSE - Naprendszermodell - Ágoston Zsolt
VCSE – Naprendszermodell, amelyről csak a Föld hiányzik, hiszen azon állva készültek a képek. Balról jobbra: Nap, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz. – A szerző, Ágoston Zsolt, saját felvételei

Az egyes képek készítésének helye és ideje:
Nap:             2022. március 14., Zalaegerszeg
Merkúr:       2019. február 22., Zalaegerszeg
Vénusz:        2018. július 27., Dobronhegy
Mars:            2020. október 22., Dobronhegy
Jupiter:        2020. július 20., Őrimagyarósd
Szaturnusz: 2020. július 20., Őrimagyarósd
Uránusz:      2018. december 27., Zalaegerszeg
Neptunusz:  2018. december 27., Zalaegerszeg

VCSE - A Vénusz a Fiastyúk mellett 2020. április 4-én - Kép: Kapiller Zoltán
VCSE – A Vénusz a Fiastyúk mellett 2020. április 4-én – Kép: Kapiller Zoltán

Én is nagy izgalommal fogtam hozzá az együttállás észleléséhez. Ezt az eseményt otthon, a kertből fotózva örökítettem meg. Amint lehetett, pólusra állítottam a mechanikát. Ezután a mechanikára szerelt fényképezőgépet a teleobjektívvel a kívánt irányba állítottam. Ezután még egyszer ellenőriztem a pólusra állás pontosságát. A szállemezen a Sarkcsillag pontos helyét a Polar Aligment telefonos applikáció segítségével állítottam be. Korábbi esetekből okulva, páramentesítő fűtést is alkalmaztam az objektíven. A Hold fénye sajnos bezavart, ugyanakkor arra is számítanom kellett, hogy a Vénusz és az M45 közötti fényesség különbséget nem lesz könnyű kezelni. Szerencsére azért viszonylag sok csillag látható a végső kidolgozott képen, szerintem a Fiastyúk is jól kivehető, illetve a Vénusz sem vitte túlságosan telítésbe a képen a környezetét. Sajnos egy zöldes becsillanás is megjelent a kép jobb alsó részén. Először arra gondoltam, hogy a helyi utcai világításból származhat. Mivel azonban a mechanika követésre volt állítva, a becsillanás pedig minden egyes képen ugyanott volt, így azt csak a Vénusz okozhatta. A Hold nem zavarhatta az objektívemet, a napellenzőt is használtam. A kidolgozáskor külön nehézség volt a Vénusz és a csillagok megfelelő megjelenítése együtt, a fényesség különbség miatt. Kompozit technikát és szelektív kidolgozást nem alkalmaztam.

Eszközök:
Objektív: 70-300mm, F/4.0-5.6 (Tamron)
Detektor: Canon 700D – átalakítatlan
Mechanika: Star Adventurer full set fotóállványon – vezetés nem volt
Egyéb: távkioldó, páramentesítő fűtés
Készítés helye, ideje: Pókaszepetk (Zala megye), 2020.04.04. NYISZ 20:54-21:29 (light képekre)
Expozíciós adatok
Objektumkép (light): 36x30sec, ISO800, F/8.0, 300mm – 62 képből válogatva
Sötétkép (dark): 15x30sec, ISO800
Nullkép (bias): 24×1/4000sec, ISO800
Mezősimítás (flat): 10x2s, ISO100, F/8.0
Használt szoftverek: Siril (stackelés), RawTherapee (tónusok átskálázása, képkivágás), Gimp (elforgatás 90 fokkal)
A kép 4×3 fokot fog át, nyugati irányba néz.
Légköri adatok: átlátszóság 6/10, nyugodtság 6/10

VCSE - A Vénusz (balra lenn a fényes objektum) és a Fiastyúk (a szekér alakú csillagcsoport középtől jobbra és felfelé) szörös megközelítése 2020. április 2-án este - Fridrich János
VCSE – A Vénusz (balra lenn a fényes objektum) és a Fiastyúk (a szekér alakú csillagcsoport középtől jobbra és felfelé) szoros megközelítése 2020. április 2-án este – Fridrich János

2020. április 3-án a Vénusz és a Fiastyúk (M45) nagyon szoros együttállást mutattak, vagyis egymás közelében látszottak az égen. Ilyesmire kb. nyolcévente kerül sor. A legszorosabb látszó égi kölcsönös megközelítést megelőzően egy nappal próbálkoztam a jelenség megörökítésével.

Egy Canon EOS 4000Da átalakított fényképezőgépet használtam (50-250 mm-es zoom-objektívvel), amit EQ-5 GoTo állványra rögzítettem. Az expozíciós idő 30 sec volt ISO 100-on, és hat darab ilyen képet adtam össze a végeredményhez. DSS programmal illesztettem össze őket, és bizony nagyon meg kellett harcolnom a Photoshop Express programmal, hogy a Vénusz körüli csillogást megpróbáljam elhalványítani. A kép mutatja, mennyire sikerült.