Kategória-archívum: Észlelés

2017. december 9-én, illetve 2017. december 19-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Messier 45 (M45) jelölésű, Fiastyúkként is ismert nyílthalmazról, mely talán a leggyakrabban fotózott mélyég-objektum. A felvétel 17x180s + 23x120s + 15x90s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből készült. A feldolgozás Nebulosity, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher f/4 kómakorrektorral és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült. A 17 vezetett felvétel Lacerta MGEN autoguider segítségével készült. A Messier 45 katalógusszámú, Fiastyúkként, vagy Plejádokként ismert nyílthalmazról próbáltam az időjárás miatti hosszú kihagyás után asztrofotót készíteni, de számos probléma hátráltatott.

December 9-én a hosszadalmas kihagyás miatt, a kora esti borult időjárást követő derült időszakban elég nehezen ment a mechanika betanítása, végül a keresőtávcső segítségével álltam rá a célobjektumra, jelentős időveszteséggel. Az MGEN talán a hideg miatt nehezen kommunikált a mechanikával: 17 vezetett felvétel után pontosan beállított vezetőcsillagra nem volt hajlandó vezetni, és a kalibrációt sem indította el, szerintem nem tudott kommunikálni az ST4 kábelen keresztül. Néhány 90 másodperces felvételt még tudtam készíteni.

December 19-én sehogy sem tudtam elindítani a vezetést, még felmelegített pót ST4 kábellel sem, így maradtak a vezetetlen 2 perces expozíciók, ezek közül néhányat ki kellett hagynom a feldolgozásból. A nagyobb probléma az este 9 körül előkerülő felhőzet volt, ami miatt abba kellett hagynom a képek készítését. Mivel a tubust el kellett forgatnom a dobozba helyezéshez a két éjszaka között, már nem tudtam ugyanúgy beforgatni a tubusgyűrűben, ezért állnak szét a diffrakciós tüskék. Ráadásul a feldolgozás se ment könnyen, de segítséget kaptam Schmall Rafaeltől is.

A talán legnépszerűbb asztrofotós célpont szabad szemmel is észlelhető a Bika csillagképben, egymáshoz közeli 5-7 csillagból álló csoportosulásként. 10×50-es binokulárral megfigyelve a hét legfényesebb csillagot 20-30 valamivel halványabb csillag veszi körül. (A halmaz összesen több ezer csillagból áll, de ezek legtöbbje nagyon halvány K, M törpecsillag – A szerk.)

Fotografikusan megfigyelve egyből feltűnik a legfényesebb, fiatal csillagok által kibocsátott fényt kékes árnyalatban visszaverő szálas csillagközi porfelhő. A visszavert fény a legfényesebb tagok környékén a legerősebb, a halmaztól kifele ugrásszerűen csökken. A legnagyobb csillagok helyezkednek el belül, szabálytalan alakban veszik őket körbe a közepes méretű tagok, körülöttük a legkisebb csillagok találhatóak. A halmaz elemei méretükkel és fényességükkel különülnek el a háttércsillagoktól.

425 fényévre található a Földtől, sugara 45 fényév, megközelítőleg 1000 tag alkotja. A teljes halmaz 800 naptömegű, számos barna törpe sorolható tagjai közé. A halmaz korát 115 millió évesre becsülik, lassan sodródik az Orion csillagkép irányába. Számítások szerint 250 millió év múlva oszlik fel.